Adatok
dk74
0 bejegyzést írt és 5 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
A pápa kommunikációs testületébe beválasztott jezsuita szokatlanul merészen beszél a homoszexuálisok és az egyházi vezetők kapcsolatáról. Megkérdeztük őt magát a témáról. Örömmel nyilatkozott a SZEMléleknek...
– Erős hit az, ha tisztelettel tudsz bánni azokkal, akiknek más a világnézetük – fogalmazta meg saját krédóját a leköszönt amerikai elnök, aki Angela Merkel oldalán hatalmas tömeg előtt beszélt Istenről...
Most nem Beer Miklós püspök és az alkohol kapcsolata kerül előtérbe, hanem Ferenc pápa és a szabadkőművesek "együttműködése"...
dk74
2017.05.12 22:06:39
@Gégény István: Köszönöm a hivatkozást a Bíró püspök atyával történt interjúra. Teljesen elfelejtkeztem róla (pedig olvastam :)). A püspöki karok által adott iránymutatások közül viszont csak a német, máltai és argentin érdemelt cikket, a másik oldalt nem képviselte senki. Természetesen itt is szívesen veszek egy korrekciót, ha tévednék.
A fő probléma viszont nem igazán lett feloldva, miszerint ideálisnak tekinthető-e egy olyan állapot az Egyházon belül, amikor a főpásztor nem hajlandó erkölcsi kérdésekben egyértelműen irányt mutatni.
Ami a vonatkozó idézett cikket illeti: Szabó Ferenc egyszerűen valótlant állít, amikor azt írja, hogy az Amoris Laetitia "lényegében követi a kétharmados többséggel megszavazott zárónyilatkozatot". A zárónyilatkozatban szóba sem került az elváltak szentáldozáshoz járulása, tehát elég nehéz kapcsolatot teremteni a szinódus zárónyilatkozata és mondjuk a német püspöki kar enciklika értelmezése között. Ezt az értelmezést a pápai enciklikában elhelyezett plusz kitételek tették lehetővé. A pápának természetesen joga van az enciklikában a saját gondolatait kifejteni, de ne próbáljuk úgy magyarázni, hogy amögött a világegyház püspökeinek többségi támogatása van. A fő probléma viszont továbbra sem a "pro" vagy "kontra", hanem a bizonytalanság, a kormányos nélküli hajó. A helyzet tisztázását számos bíboros támogatná, de sajnos nem történik semmi.
www.lifesitenews.com/news/the-full-list-of-catholic-bishops-and-cardinals-for-and-against-the-dubia
Nem teljesen értem, hogy miként került szóba a pápaellenesség fogalma. Én magam sem vagyok az, sok tekintetben hozott pozitívumot, megújulást, új lendületet Ferenc pápa. Épp ezért fájóak azok a pontok, ahol nem ilyen egyértelműek a hatások. Az ezekre való rámutatás nem pápaellenesség, hanem aggódás a hitünk és egyházunk egységéért. Szomorú lenne, ha a blog nem tudná elválasztani a két területet egymástól...
II. János Pál kapcsán: lehet, hogy csak én vagyok elég öreg hozzá, de még emlékszem, hogy mennyi kritikát kapott a család- és életvédelmi kérdésekben tanúsított kiállásáért a liberális médiától ("homofób", "afrikai emberek millióinak élete szárad a lelkén", stb.). Még az "Év gyűlölködőjé"-nek is megválasztotta a The Advocate pro-LGBT magazin. Ugyanennél a magazinnál Ferenc pápa az "Év embere" lett. Változnak az idők.
A fő probléma viszont nem igazán lett feloldva, miszerint ideálisnak tekinthető-e egy olyan állapot az Egyházon belül, amikor a főpásztor nem hajlandó erkölcsi kérdésekben egyértelműen irányt mutatni.
Ami a vonatkozó idézett cikket illeti: Szabó Ferenc egyszerűen valótlant állít, amikor azt írja, hogy az Amoris Laetitia "lényegében követi a kétharmados többséggel megszavazott zárónyilatkozatot". A zárónyilatkozatban szóba sem került az elváltak szentáldozáshoz járulása, tehát elég nehéz kapcsolatot teremteni a szinódus zárónyilatkozata és mondjuk a német püspöki kar enciklika értelmezése között. Ezt az értelmezést a pápai enciklikában elhelyezett plusz kitételek tették lehetővé. A pápának természetesen joga van az enciklikában a saját gondolatait kifejteni, de ne próbáljuk úgy magyarázni, hogy amögött a világegyház püspökeinek többségi támogatása van. A fő probléma viszont továbbra sem a "pro" vagy "kontra", hanem a bizonytalanság, a kormányos nélküli hajó. A helyzet tisztázását számos bíboros támogatná, de sajnos nem történik semmi.
www.lifesitenews.com/news/the-full-list-of-catholic-bishops-and-cardinals-for-and-against-the-dubia
Nem teljesen értem, hogy miként került szóba a pápaellenesség fogalma. Én magam sem vagyok az, sok tekintetben hozott pozitívumot, megújulást, új lendületet Ferenc pápa. Épp ezért fájóak azok a pontok, ahol nem ilyen egyértelműek a hatások. Az ezekre való rámutatás nem pápaellenesség, hanem aggódás a hitünk és egyházunk egységéért. Szomorú lenne, ha a blog nem tudná elválasztani a két területet egymástól...
II. János Pál kapcsán: lehet, hogy csak én vagyok elég öreg hozzá, de még emlékszem, hogy mennyi kritikát kapott a család- és életvédelmi kérdésekben tanúsított kiállásáért a liberális médiától ("homofób", "afrikai emberek millióinak élete szárad a lelkén", stb.). Még az "Év gyűlölködőjé"-nek is megválasztotta a The Advocate pro-LGBT magazin. Ugyanennél a magazinnál Ferenc pápa az "Év embere" lett. Változnak az idők.
dk74
2017.05.12 02:37:05
Fritz Tamás igazán utánanézhetett volna Ferenc pápa szabadkőművesekkel kapcsolatos viszonyának, ami nem túl pozitív, lásd pl:
www.ewtn.co.uk/news/europe/pope-ordered-card-burke-to-clean-out-freemasons-from-the-knights-of-malta
Aggasztó viszont, hogy a Szemlélek blog teljesen elfogultan számol be a pápa megnyilatkozásairól és cselekedeteiről. A külföldi katolikus sajtóban Ferenc pápa képe sokkal árnyaltabb, és a sok pozitívumba bizony keverednek "furcsa" dolgok. Mutatis mutandis az egyház Trump-jaként viselkedik, a néphez szól az establishment ellen, személyi döntéseiben és módszereiben korántsem az irgalmas vezető képét látjuk viszont. Ad-hoc megnyilvánulásai komoly fejfájást okoznak a vatikáni kommunikációnak, a repülőgépi sajtótájékoztatók gyakori következménye a másnapi kommüniké, ami "értelmezi" a pápa szavait, melyek addigra már szerteszét lettek kürtölve a nagyvilágban egy olyan jelentéssel, amit talán ő maga sem akart. (II. János Pál pápánál nem emlékszem ilyesfajta kétértelműségre, bár kétségtelen, hogy ő nem is volt ilyen népszerű a "haladó" körökben...)
De a legnagyobb probléma az, hogy egy komoly kétséget sikerült elültetnie az Egyházon belül az Amoris Laetitia enciklikával. Sajnos odáig jutottunk, hogy különböző országok püspöki karai, püspökei egymásnak homlokegyenest eltérő értelmezését adják az enciklikának az elváltak szentáldozáshoz járulása ügyében (némi guglizással kiderül, hogy a Szemlélek blog természetesen csak az egyik oldal értelmezését tartja érdemesnek az említésre...). A kérdésről csak annyit, hogy a családügyi szinódus nem szavazta meg a szükséges kétharmados arányban a téma napirendre vételét, ezért Ferenc pápának kellett személyesen beemelnie a témát. Az ügyben semmi érdemi változás nem történt a szinóduson, az összegyűltek megerősítették az eddigi tanítást. Ezután született az enciklika, ami viszont olyan megfogalmazásokat használt, amibe ki-ki kénye kedve szerint belelátja a saját értelmezését. Sajnos Ferenc pápa nem hajlandó eloszlatni a kételyeket (már lassan egy éve!), hagyja, hogy a különböző országok egymástól teljesen eltérően értelmezzék szavait. Sajnos ez sokkal komolyabb probléma, mint egyes hazai sajtótermékek nonszensz támadása. A blogon viszont csak az utóbbiból lesz hír... Szomorú és elgondolkodtató.
www.ewtn.co.uk/news/europe/pope-ordered-card-burke-to-clean-out-freemasons-from-the-knights-of-malta
Aggasztó viszont, hogy a Szemlélek blog teljesen elfogultan számol be a pápa megnyilatkozásairól és cselekedeteiről. A külföldi katolikus sajtóban Ferenc pápa képe sokkal árnyaltabb, és a sok pozitívumba bizony keverednek "furcsa" dolgok. Mutatis mutandis az egyház Trump-jaként viselkedik, a néphez szól az establishment ellen, személyi döntéseiben és módszereiben korántsem az irgalmas vezető képét látjuk viszont. Ad-hoc megnyilvánulásai komoly fejfájást okoznak a vatikáni kommunikációnak, a repülőgépi sajtótájékoztatók gyakori következménye a másnapi kommüniké, ami "értelmezi" a pápa szavait, melyek addigra már szerteszét lettek kürtölve a nagyvilágban egy olyan jelentéssel, amit talán ő maga sem akart. (II. János Pál pápánál nem emlékszem ilyesfajta kétértelműségre, bár kétségtelen, hogy ő nem is volt ilyen népszerű a "haladó" körökben...)
De a legnagyobb probléma az, hogy egy komoly kétséget sikerült elültetnie az Egyházon belül az Amoris Laetitia enciklikával. Sajnos odáig jutottunk, hogy különböző országok püspöki karai, püspökei egymásnak homlokegyenest eltérő értelmezését adják az enciklikának az elváltak szentáldozáshoz járulása ügyében (némi guglizással kiderül, hogy a Szemlélek blog természetesen csak az egyik oldal értelmezését tartja érdemesnek az említésre...). A kérdésről csak annyit, hogy a családügyi szinódus nem szavazta meg a szükséges kétharmados arányban a téma napirendre vételét, ezért Ferenc pápának kellett személyesen beemelnie a témát. Az ügyben semmi érdemi változás nem történt a szinóduson, az összegyűltek megerősítették az eddigi tanítást. Ezután született az enciklika, ami viszont olyan megfogalmazásokat használt, amibe ki-ki kénye kedve szerint belelátja a saját értelmezését. Sajnos Ferenc pápa nem hajlandó eloszlatni a kételyeket (már lassan egy éve!), hagyja, hogy a különböző országok egymástól teljesen eltérően értelmezzék szavait. Sajnos ez sokkal komolyabb probléma, mint egyes hazai sajtótermékek nonszensz támadása. A blogon viszont csak az utóbbiból lesz hír... Szomorú és elgondolkodtató.
Nem vagyok egy marketing májer, ezért kicsit félve dobom be ezt a reklámlapot: de aki Kindle vásárláson töri a fejét (főleg ameddig a vám és ÁFA tételeket az Amazon állja), az nyugodtan használja az alábbi belépési pontokat az Amazon áruházba: Kindle Latest Generation 3G +…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Kritika a könyvről:
cruxnow.com/commentary/2017/06/17/father-james-martin-lgbt-community-bridge-far/