menekülőben 2010.11.23 11:42:47

@Meni: Igen, csak alátámasztani tudom, amit írtál. Mi is építettünk nagy teraszt, kerti bútorral. Hintaágy az udvaron, már 3* cseréltem ki a párnát, mert a tetejét leviszi a szél,a vihar fölborogatja, ha jégeső van, kiszakad a huzat, a párna is szétesik évente, állandóan be kell vinni a garázsba, naponta többször, mert a szomszéd kóbor macskája mindig belefészkelődik, ugyanígy a kerti székek párnái, fél órára kint maradnak, tele van macskaszőrrel.A terasz nem használható, mert mindkét szomszédom állatokat tart, hemzsegnek a legyek,minden létező irtószert kipróbáltunk. Idén egyszer grilleztünk,mert meghívtuk a munkatársamat, esőben a fiúk kint sütöttek, mi meg bent. Még párszor grilleztünk a szüleimnél, ha a húgomék lejönnek Pestről,oda megyünk, de most ők is menekültek a szúnyogoktól. Az idei nyáron a lányom nem töltött egy órát kint az udvaron, úgy kellett mindig kizavarni, de azonmód visszasettenkedett, pedig a laptopot kint is lehet használni,ugyanakkor egy hétig sírt, hogy nem mehet Pestre Viva Comet díjátadóra, ingyenes koncertekkel, utána meg egy hétig az ment, hogy Pepsi sziget - Mars koncert. Biciklit egyszer elő nem vette, a kicsi sem, csak ha én kísérgettem,nem labdáztak, egyszerűen nem használtuk ki, pedig kertes házba születtek. Nekik ez semmi extrát nem jelent, a pesti programok annál inkább. Az árvizek miatt olyan szúnyoginvázió volt, hogy senki sem maradt meg, a napozóágyak üresen álltak, a kisfiam homokozója sem bírt kiszáradni, a macskák miatt csak akkor lehet kifödni, ha mellette állunk. A pancsimedencét eddig használtuk, most már a kicsinek sem kell.A közeli játszóteret sem lehetett megközelíteni,kész rovartanya volt, a parkosított, a nagy fák miatt. Amúgy is a tizenéves "rossz fiúk" bérelték ki maguknak, ott isznak, cigiznek, füveznek, a csúszdát letörték, egész nyáron nem lett megcsináltatva. Ergo, a gyerekek elszoktak, mert olyan dolgok hangzanak el,amit nem kell hallaniuk. És ez egy kertvárosi övezet, nem lepusztult, a legdrágább része a városnak. A kertbe én egyszer sem mentem ki, a férjem művelte munka után - napi 30-40 szúnyogcsípés végeredménnyel, nekem ez már sok volt. A gyümölcsök a fán tele voltak férgekkel, ha nem permetez folyamatosan, minden ehetetlen. Próbálkozik(3 éve)a biokertészkedéssel: - sok tisztogatás árán is 30 üveg cseresznye,amiben vidáman úszkálnak a férgek, senkinek sem kell.Munka után kapál, gyomlál, hétvégén permetez, füvet nyír, locsol - már saját kutat csináltattunk - most ás, hulladékot tisztít, aztán du. 5-kor lefekszik, úgy elfáradt. Nem túl szórakoztató 38 évesen...Sehova nem járunk, társasági élet nincs, mert a saját kollegáim is azt mondják, ebből a fizetésből még egy hétvégi fagyizásra sem telik.Az a pár vendéglátóhely is üresen kong, néhány üzletember, meg a helyi elit (képviselők, orvosok, iskolaigazgatók) betéved, de tele éttermet én még nem láttam - kivéve, ha zárt körű rendezvény van.És az udvar füvesítése, locsolása, felszerelése: kerti tó, homokozó rendszeres cseréje, vakondriasztók, rovarriasztók mind költség, és nem látom az eredményét. Amit sajnálnék, a távirányítós garázskapu, a férjemnek ez a másik fő érve, hogy az autót kint kell tartani, netán még fizetni is a parkolóhelyért, és reggel tisztogatni a jeget fél óráig, meg ne adj Isten, még el is lopják..De ez még kevés ellenérvnek.

menekülőben 2010.11.19 12:05:54

Sziasztok,most találtam erre a fórumra, mert információkat kerestem a budapesti lakásokról.Egyet biztosan tudok mondani, vidékre ne...Legalábbis ne Budapesttől 60, esetleg 100 km távolságra,mert ott szó szerint halott minden.Én 16 éve élek vidéken,(férjhez mentem)nagyvárosból. Nagyon megbántam, szinte csak hátrányai vannak.Először is munkalehetőség=0. Nincsenek ipari vállalkozások, még egy élelmiszer feldolgozó üzem sem, nemhogy a sokat szidott multik.Ennek ellenére mindketten dolgozunk, nagyon hangzatos pozíciókban, de hogy ez mit takar és milyen nevetséges bérekért,inkább nem taglalom (a fővárosi barátoknak, rokonoknak nem merem bevallani).Másodszor: orvosi ellátás=0. Havonta járok a tini lányommal Kaposvárra fogszabályozásért, maszekba-ha Somogy megyei lennék, TB támogatással menne, mivel szomszéd megyéből vagyok, de távolság szempontjából ez van közelebb.A kisfiammal Pécsre gyerekszemészhez, szintén maszekba. Egyik héten ide utazgatok, másik héten oda, 3 havonta meg Budapestre, ahol szintén maszekba kezelik a lányom gerincferdülését, és nem komoly kezelésekre kell gondolni, hanem gyógytorna meg fűző ellenőrzés.De vidéken még a torna gyakorlatokat sem ismerik.És ezek nem is olyan "súlyos betegségek", de rengeteg pénzt felemésztenek(az amúgy is kevéséből).Harmadszor: kultúra.Színházban 16 éve voltam szülővárosomban, pedig nagyon szeretnék járni.Mozi nincs, ez már a lányomnak az igénye lenne, idén egyszer voltunk moziba Pesten, tavaly meg Pécsen egyszer, de az is körülményes, mert ha már utazunk, akkor ugye vinni kell a kicsit is, akkor addig valakinek őt le kell foglalni, a másik szülőnek meg beülni, olyan filmre, ami tiniknek való, de ha helyben lenne, akkor mehetne az osztálytársakkal, addig mi lehetne bevásárolni. Az a kevés kis előny, (családi ház és nincs hitel)nem kompenzálja a hátrányokat. Ja, és nem falun lakom, hanem egy 20.000 fős "városban".Tehát én mindent megtennék azért, hogy Pesten lakhassak egy 3 szobás panelban, és most már a lányomnak is ez minden kívánsága, de úgy tűnik, a vidéki létből és főleg 16 év után szinte lehetetlen kitörni.

menekülőben 2010.11.23 10:37:08

@Panzej: Nyár óta próbálkozom munkahelykereséssel, mert akkor sikerült megbeszélnünk, hogy oké, megyünk Pestre. Legalább 15 helyre pályáztam, de még csak be sem hívtak egy meghallgatásra sem, nemhogy ajánlatot kaptam volna.Látják a vidéki címet, á családja van, a gyerekeknek iskolát, óvodát kell keresni, albérletet, biztos rögtön nem tudnak kezdeni, +egy hónap felmondási idő..A HR-nek elég elriasztó mindez így együtt, meg akkor mi van ha idejönnek, és a családi ház után mégsem tetszik a panel, az agglomeráció és beilleszkedési gondok...Tehát nem tekintenek ránk stabil munkaerőként, és az a nonszensz, hogy én nem is vagyok vidéki lélekben és mentalitásban sem, de a cím beszél. A férjem 3 próbálkozás után feladta, azt mondta, akkor megyünk, ha mindkettőnknek találok munkahelyet...Hát ez az, ami pillanatnyilag lehetetlennek tűnik.De most tudom, hogy ha lemondok a vágyaimról, 10 év múlva nagyon megbánom.A férjem azt mondogatja, de legalább nincs hitelünk. Életünk sincs, meg kilátásaink ...főleg a gyerekeknek.Itt már téma az iskolában,osztályfőnöki órát tartanak (kisgimnázium, ahonnan tényleg az egyetemre vezet az út)hogy nincs hova visszajöjjenek a fiatalok, nincs ahova bekopogtatni a diplomával és nyelvtudással. A szülők felépítették a 150 m2 házakat, a fölső szintek üresen állnak, mert a gyerekek Pesten maradnak, vagy külföldre mennek. Az osztály 80%-a tudja, hogy nem lesz mit kezdjen itt. Tehát vagy most fizetek egy évig albérletet, és addig talán el tudjuk adni a házunkat, vagy 6 év múlva egyik gyerekemnek 5 évig, aztán másik gyerekemnek, ha akar továbbtanulni, újabb 5 évig, és itt maradok gyerekek nélkül.50 évesen már kár lesz próbálkoznom, ilyen nyugdíjakból meg úgyszintén nem fogunk tudni Pesten lakást fönntartani. Most kellene lépni.