Adatok
d842058
0 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Az ország első embere megígérte, állami pénzből felépül - kell az élettér. A Magyar Távirati Iroda tegnapi híre a kormányzati portál hírközpontjában: „A kormány úgy döntött, Orbán Viktor miniszterelnök személyes ígéretének megfelelően megszünteti azt a…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Szeretnék többet tudni róla, mert a Debrecen című lapban megjelent cikke igen bátor, a demokrácia és az alkotmányos viszonyok védelmére kel, pedig Debrecen a Fidesz fellegvára. Kik írják-szerkesztik ezt a lapot? A fejlécén az áll „ A város lapja”. Nincs nyomás rajtuk a városi vezetés részéről, hogy a FIDESZ frakcióvezetőjével szemben és félre nem érthető módon foglalnak állást? Nem érheti retorzió a még kevéssé ismert, bizonyára kezdő és fiatal újságírót bátor szókimondásáért? (Ha igen, akkor számolhat a demokratikus közvélemény és szervezetek védelmére!)
Ha ilyen nyíltan ellenzéki és demokratikus szellemű írás megjelenhet a fideszes fellegvárban, akkor van remény a „kétharmados forradalom” után is. Akkor talán nem véletlen, hogy az alkotmánybíróságot korlátozó parlamenti döntés csak nyögvenyelősen ment át. Akkor lesz még úgyabb is.
Hajrá Debrecen c. lap!
Az igazságosság ára
Úgy tűnik, kis hazánkban nincs kormányzás
böszméskedés nélkül. Mintha nem lett volna
elég, hogy nyolc éven át a böszmeség irányította
az országot, most Lázár János, a Fidesz
parlamenti frakcióvezetője vállalta a böszme
szerepét. Javaslata, az Alkotmánybíróság kompetenciájának
szűkítése a gyakorlatban kártékony,
elméletben pedig egy nagy marhaság.
Lapzártakor még nem tudható, hogy pontosan
mi is húzódik a kezdeményezés mögött: vagy jó
ötletnek tartják alkotmányellenes törvényeket
hozni, vagy nem tartják alkalmasnak az Alkotmánybíróságot
arra, hogy a törvények alkotmányosságáról
döntsön. Nem is tudom, melyik a
rosszabb verzió.
Az nagyjából világos, hogy a pénzügyi stabilizációhoz
szükséges, egyébként népszerű lépésekről
nem akarnak hosszadalmas állóháborút
folytatni a taláros testülettel. Bankadó,
hipermarketadó, a szoclibek által a tutiba bebetonozott
elvtársak zsíros végkielégítéseinek
különadója – ezek alapvetően kedvesek a nép
szívének, és sértené is az igazságérzetüket, ha
holmi paragrafusbúvárok sajtos tallérral a nyakukban
keresztbe tennének ezeknek az intézkedéseknek.
Csakhogy azok a paragrafusbúvárok felelnek
azért, hogy a jogrendünk egységes és ellentmondásoktól
mentes legyen. Ami jogszerű, az
nem mindig tűnik igazságosnak, és ami igazságosnak
tűnik, az nem mindig jogszerű. Ez az
ára annak, hogy működőképes, az esetek nagy
többségében igazságos, de hibátlan belső logikai
rend szerint felépülő jogrendünk legyen.
Ami persze nincsen, de törekedni rá, az bizony
szükségszerű.
Még ha az igazságosság kedvéért tesszük is,
de ha léket ütünk a jogrend belső logikáján, rövid
távon talán nyerünk, de hosszú távon súlyos
károkat okozunk, vagyis az igazságosság
nevében kiönthetjük a fürdővízzel együtt a gyereket
is.
A Lázár-javaslattal a jogrendünkön esett
károk ecsetelését és a demokrácia féltését meghagynám
most másoknak – a napokban mindenféle
tiltakozó megmozdulások várhatók, a
szónokok elmondanak majd minden jó érvet,
meg még egy csomó rosszat is, ezzel nem is kívánnék
versenyre kelni. Viszont elmondanám,
miért tartom a Lázár-törvényt kapitális nagy
politikai melléfogásnak és kommunikációs öngólnak.
Egyrészt, a Fidesz négyéves kemény munkájának
eredményét hajítja ki egyetlen mozdulattal.
Mire nagy nehezen eloszlatták a politikai
ellenfeleik által róluk festett negatív képet, és
felépítették a szoclib ámokfutás után a jogállamiságot
helyreállító, az országot a józan ész birodalmába
visszavezető politikai erő képét, most
önmaguknak rajzolnak e képre patát és szarvakat.
Mégpedig önként és dalolva. Kétharmaddal
a háta mögött ez a kormány lehetne a szelíd erő
megtestesítője, jogállamiság eminense. Ehelyett
fölöslegesen hergel indulatokat, nyit új frontokat,
és ébreszt súlyos kételyeket.
Másrészt, épp akkor teszi mindezt, amikor
legfőbb politikai ellenfele, az MSZP magába
roskadva, legyőzve hever. Elfogytak a szlogenjei,
és épp a csöndes széthullással van elfoglalva,
amikor segítségére siet Lázár, fölrázza, életre
pofozza, ad neki új kihívást, új lendületet, új
életcélt – a széteső platformokat újra egy zászló
alá tereli, és ismét sanszot ad egy Gyurcsány
nevű kalandornak. Ekkora politikai és kommunikációs
baklövést a rendszerváltozás óta még
nem láthattunk, és nagy árat is fizetnek majd
érte.
Petromán László
(eredetije elérhető: www.deol.hu/dbarch/12/36/12-36_09.pdf)