Regisztráció Blogot indítok
Adatok
aSimon

0 bejegyzést írt és 30 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Knut Hamsun Éhség (1890) című regénye aligha lehetne aktuálisabb olvasmány, mint manapság, amikor a fagyos utcákon hajléktalanokat látunk. Vannak akik éjszakára sem térnek be a melegedőkbe, hanem maradnak kint, plédek alatt a kemény hidegben. Pár nappal ezelőtt egy fiatal nő…..
Mindig tiszteltem mások meggyőződését, ezért soha eszembe sem jutott volna, hogy más emberek hitét kétségbe vonjam. Úgy tekintettem mások hitére, mint amelyet mindenekelőtt megismernem, megértenem, fölfognom kell; véleményt mondanom róla csakis azután szabad. A keresztény…..
aSimon 2011.02.08 14:48:18
@pontilyen: Ebben a posztban szerintem van néhány ellentmondás, és nem feltétlenül a legjobb fajtából:)
Eltekintve attól, hogy elegánsan kikerülöd a kérdést, hogy te akkor hívő, agnosztikus vagy ateista vagy-e (de válaszodból kiindulva lehet, hogy a-agnosztikus), a fő probléma szerintem az, hogy nem tisztázod, hogy milyen vallásosságról beszélsz és ennek milyen a viszonya a hithez, ahogy @Reckl_Amál: is mondja. Melyik vallásos emberre gondolsz: Szent Ferencre vagy Borgia pápára, Sophie Schollra vagy a vallásos birkanyájra? Ha azt válaszolod, hogy a nagy átlagra, akkor azt kell mondjam, hogy az egyik legnagyobb keresztény gondolkodó éles megfogalmazása szerint: "A tömeg a nem-igazság". És: az átlagos vallásosságot vajon nem tartotta egy csődtömegnek a fentebb idézett hívő gondolkodó, vagyis Kierkegaard?
Azonkívül: ha a vallás alázatra tanít, akkor honnan a baromi nagy hübrisz, a mulandósággal szembeni "legvadabb fanatizmus", amiről a végén beszélsz?
Na, jól neked ugrottam, most már te jössz:)
Ha valaki a stockholmi Drottninggatanon sétál, akkor induljon el a zöld tetejű torony iránt, amelyet azonban híres lakója Strindberg „Kék toronynak” nevezett el. Az 85-ös szám előtt álljon meg, csöngessen és menjen fel a lépcsőn, hamarosan egy lenyűgözően hangulatos…..
Idegen költők - Örök barátaink Világirodalom a magyar kulturális emlékezetbencímmel jelent meg az előző év végén egy átfogó tanulmánykötet a L'Harmattan Kiadónál. Skandinavisztikai vonatkozás a kötetben a Georg Brandesről szóló tanulmány, amely részben Henrik Pontoppidan…..
Mint azt hűséges és figyelmes olvasóim bizonyára tudják, ma éjféltől a pontilyen nick birtokosa a valóságos életben harmincadik születésnapját fogja ünnepelni. Ebből az alkalomból pontilyen interjút készített pontilyennel. A beszélgetés szerkesztett változatát…..
aSimon 2011.01.14 10:48:44
@pontilyen: @Reckl_Amál: Nekem tetszett, hogy előhoztad az interjúban ezt a tabu-dolgot, de kicsit ironikusan értettem. Egyrészt nem hiszem azt, hogy önmagunkkal feltétlenül könnyebb volna megosztani valamit, amivel nehéz szembenézni, mint másokkal. Másrészt szerintem te magad is feszegetsz a blogodban tabukkal kapcsolatos dolgokat. Azért van valami abban, amit Reckl Amál írt, a tapintatot én is fontos dolognak tartom, és hogy nem tartozik minden mindenkire (de hát gyakran önmagunkkal szemben is jó, ha tapintatosak vagyunk:).
Mi az öregség? Korábban erre a kérdésre úgy válaszoltam magamban, hogy az öregség lényegében egy jelentésű a bölcsességgel. Úgy képzeltem el az öreg embereket, mint akik nagy titkok tudói, tele vannak ismeretekkel és tapasztalatokkal, és bölcsességüknél fogva az életet…..
Pontilyen pont ilyen Fák 2010.12.17 21:19:00
Ahhoz képest, hogy mennyit utazom BKV-n, egyáltalán nem szoktam utazás közben olvasni. Ez azért rossz, mert így aztán egyáltalán is alig olvasok. Miért? Mert az olvasást még mindig afféle imádságnak fogom föl, melyet meg kell szentelni, melyre rá kell készülni. Olyan mértékű…..
aSimon 2010.12.22 10:53:48
@pontilyen: van ez a csodálatos fa a Margit-szigeten, az egykori Szent Domonkos kolostor és a kis Szent-Mihály kápolna között:hu.wikipedia.org/wiki/F%C3%A1jl:Margitszigeti_fa.jpg

A méretei még a képen sem látsszanak pontosan, (egyes ágai olyan vastagok, mint egy ember törzse), és az egész csodálatosan arányosan bontakozott ki minden irányban.
aSimon 2010.12.23 08:58:31
@pontilyen: Egyszer már csak ezt a fát meglátogatni is érdemes kilátogatni a Margit-szigetre. Nekem azért is kedves, mert a Szent Mihály kápolnában volt az esküvőnk.
Most eszembe jutott egy másik rendkívüli fa: a budai hegyekben, a Kondor utcában található 120 éves libanoni cédrus. Elsőre nem könnyű megtalálni, de megéri. Egy blogon találtam róla a legjobb képeket: hamster.blog.hu/2009/08/13/szazhusz_eves_cedrus_a_lipotmezovel_szemkozt
Korrepetálok egy hetedikes kisfiút magyarból, aki — valamiért — nagyon utálja ezt a tantárgyat. Amikor rákérdeztem, hogy miért utálja, azt mondta: mert semmi értelme, semmi haszna. Miért kell tudni azt, hogy ki volt az a Kölcsey? A fizikának, mateknak van értelme. Azt…..
aSimon 2010.12.13 15:01:50
@pontilyen: Szerintem nagyon érdekes belegondolni, hogy a művészeti tárgyak mennyiben lógnak ki a mai oktatásból, mennyiben szükségszerű, hogy sok gyerekben felmerüljön ez a kérdés, hogy "ezt meg mi a fenének". Az irodalom szerintem valóban nem közöl olyasféle ismereteket, mint mondjuk a biológia, ami nélkül a mai világban sok minden nem érthető.
Viszont ezzel kapcsolatban épp az jutott eszembe, hogy nincsen olyan ember, akit nem érintene mélyen a művészeti ágak egyike - ha nem az irodalom, akkor a zene, vagy a tánc, esetleg a festés, a fényképezés. Talán nem nagy szó azt mondani, hogy az emberi természetről mond el valamit, hogy minden érző embert mélyen érint legalább egy ezek közül. Ezzel azt akarom mondani, hogy az ember akkor felszabadult, ha át tudja adni magát a "játéknak", valami egyáltalán nem hasznos tevékenységnek. Vajon miért idegen ez a mai iskolarendszertől, vagy egyáltalán az iskolától mint olyantól?
Praktikusan: talán innen lehetne rávezetni a fiút, ha szereti a zenét, vagy más művészetet.
aSimon 2010.12.14 14:59:34
@walter77: Arra gondoltam, hogy például a genetika legalább felszínes ismerete nélkül alapvető ismereteink hiányoznak ahhoz, hogy a kortárs tudomány világképében, a modern orvostudományban, technikában eligazodjunk. Az irodalom, a művészet ehhez képest kortalanabb: Shakespeare ma is épp olyan értékes mint egykor, de ha korának természettudományos ismereteivel rendelkeznénk csak, akkor nehezen igazodnánk el a 21. században.
aSimon 2010.12.15 11:01:35
@pontilyen: Értem, de azért lássuk be konkrét élethelyzetünkben általában nem sokat segít a Hamlet ismerete:)
Nem tudom, hogyan nevezzük. Mindegyik elnevezés félreérthető. Hívhatjuk boldogságnak, eufóriának, istenélménynek, megvilágosodásnak, szerelemnek, barátságnak, nirvánának, mennyek országának. Egy biztos: a legmagasabb rendű állapot, amelyben eddigi földi életem folyamán…..
aSimon 2010.12.14 15:05:08
@pontilyen: Ígértem, hogy elküldöm, amit a Karamazov testvérekről írtam. Most megjelent:es.hu/2010-12-08_a-karamazov-testverek
(Fogalmam sincs miért van az utolsó bekezdés kisebb betűmérettel.) Örülök, ha elmondod a véleményedet róla.
aSimon 2010.12.15 10:55:32
@pontilyen: Köszönöm. Igen, engem is ez izgatott. Az életben általában a rosszat igyekszünk kivetíteni másokra és magunkat a jóval azonosítani. Dosztojevszkij megfordítja ezt a logikát a "hadd legyek én bűnös" mondással. Ezért tényleg jogos úgy interpretálni a Karamazov testvéreket, ahogy a film tette, vagyis Dmitrij középpontba állításával. Ugyanis nem Dmitrij követte el a gyilkosságot, mégis vállalja az érte járó ítéletet.
Iván és Szmergyakov nem csak az apjukra vetítik ki hiányosságaikat, hanem egymással is sajátos összjátékban vannak. Iván azt szeretné, ha a gyilkosság mintegy magától megtörténne, az ő akaratától függetlenül. Szmergyakov pedig úgy érzi, hogy ő "mások utasítására", Iván tervei szerint cselekedett. (Ismerős ez a felállás a 20. század totális rendszereiből.) Egyikük sem akar szembenézni a saját szerepével. Ezért válnak egymás számára démonikussá.
Aljosa szerintem nem annyira kivetít, hanem inkább a leginkább transzparens tud lenni, látni az embereket úgy ahogy vannak, ellentmondásaikkal együtt.
Pontilyen pont ilyen Olvasott 2010.12.04 14:30:00
Egész életemet írással töltöm, nagyjából öt éves korom óta minden nap teleírok legalább egy A5-ös méretű papírt, ennek ellenére nehezen veszem föl a tempót, nehezen juttatom magam abba a helyzetbe, hogy mondjuk heti egynél többször jelentkezzem itt. Hogy miért? Jó kérdés.…..
Milyen ritkák... Valahogy az élet állandó körforgása bedarálja őket. Vagy csak én vagyok ezzel így? Nem hiszem. Kevés kivételes embertől eltekintve, úgy érzem, ez valamennyiünk problémája. De mit nevezek fennkölt és nemes pillanatnak? Hát azt, ami jó. Ami tiszta. Ami nem…..
aSimon 2010.12.01 12:05:18
Én is úgy érzem, hogy ez minden ember problémája, aki éli az átlagos mindennapokat a társadalomban. Nekem mondjuk a fennkölt szó egy kicsit túl fennkölt:) én inkább telített és nemes pillanatnak vagy hasonlónak mondanám. Mert szerintem nem muszáj, hogy ez valami rendkívüli helyzetet jelentsen, lehet egészen hétköznapi is.

"Az irigység forrása azonban a pillanat kielégítetlensége. (...) Ha nem elégít ki egy pillanat, az ökonómia érdekében másféléket keresek. És ilyenkor kezd el az emberrel másokkal foglalkozni."Illetve: a telített pillanatban "Az egyik ember telítettsége előhívja a másikét, mert az megérzi, hogy nincs mit elvenni tőle."
Ezeket nagyon jónak éreztem: tehát, ha hiány van bennünk, akkor másokhoz fordulunk, hogy elvegyünk tőlük. Ha viszont teljesek vagyunk és nincsen szükségünk másokra, éppen akkor adunk önkéntelenül is másoknak. Paradox, és nagyon találó gondolatmenet. Azt hiszem, Rakovszk is valami ilyet feszeget.
Ami számomra is az igazi probléma, hogy a társadalomban élés igen nagy része ilyen üres pillanatokban zajlik (pl. utazol egy tömött buszon, és csak arra tudsz gondolni, milyen jó lesz hazatérni, és egyre ingerültebb vagy a téged körülvevőkkel szemben). Másik dolog: idővel egyre kevésbé vagy képes ráhangolódni más réteghez, generációhoz tartozó emberekkel való együttlétre (lehet, hogy nem is kell, de az élet rákényszerít). És így tovább...
Pontilyen pont ilyen Karóba nem 2010.11.10 18:25:00
A nagy szellemeknek gyakran idézik föl zseniális "jóslataikat", megérzéseiket és jövőbe látásukat, mintha a nagy szellemeket ezek minősítenék. Pedig a nagy szellemek zseniális tévedései legalább annyira értékesek. Elvégre ugyanarról beszélünk; hogy valami…..
aSimon 2010.11.16 11:01:57
Jó, akkor még fokozhatom: a géppuska vagy az atombomba is tekinthetőek civilizációs vívmányoknak, mégsem csökkentették, hanem elviselhetetlen méretűvé növelték a szenvedést.
De a lényeg, hogy szerintem József Attila ekkor nem egyszerűen a "haladásba", valamely jövőbeli utópiába vetette reményét, egyszerűen csak azt mondta, hogy a "szörnyállamok" jelenével egy értelmes, szabad társadalom eszménye szegezhető szembe. A Szép Szó szerkesztői üzenetében pl. ezt írta: "A diktatúrák légkörében divat „szép szónak” becsmérelni a szellemi humanizmusnak mindama megnyilatkozásait, amelyeket rengeteg szenvedés és erőfeszítés hozott napvilágra s amelyek művelődésünk elveiként lebegnek előttünk. Mi, amikor szép szóval akarjuk kifejteni azt az emberi öntudatot, amelyet a világszerte föllépő erőszak a lelkek mélyére kényszerít, nem ismerhetjük el az erőszak szellemi fölényét azzal, hogy az általa kigúnyolt szép szótól megfutamodunk. Mi vállaljuk a becsmérlést. „Szép szó” magyarul nem fölcicomázott kifejezést, hanem testet öltött érvet jelent. A szép szó nemcsak eszközünk, hanem célunk is. Célunk az a társadalmi és állami életforma, melyben a szép szó, a meggyőzés, az emberi érdekek kölcsönös elismerése, megvitatása, az egymásrautaltság eszmélete érvényesül."
Bocs a hosszú idézetért, de azt gondolom J. A. valami ilyesmire célzott a "karóba nem"-mel, és nem egyszerűen civilizációs vívmányokra. Amikor "testet öltött érv"-ről beszél, szerintem egy ősi európai hagyományra nyúlik vissza, amit a logosz szó jelölt. Még csak annyit, hogy én is hajlamos vagyok az egzisztencialisták felől olvasni J. A.-t, de azért ez sem a teljes József Attila.
Bocs a hosszú kommentért, úgy látszik kihoztad belőlem vitatkozó énemet:)
Simon
Bibi napszemüvege  Mi történik, ha két nőt kitesznek egy lakatlan szigetre? Őrületbe kergetik egymást, pontosabban az egyik nő kergeti őrületbe a másikat. Begman Personájában (1966) persze ennél sokkal bonyolultabb a helyzet. Elisabeth Vogler, híres színésznő…..
Múlt és jövő. A kérdésre, hogy az emberiség inkább a végén, vagy inkább a kezdetén van-e történetének, azért nem lehet válaszolni, mert a múlt és a jövő egyaránt végtelen.A halálfélelemről. A halálfélelem színtisztán a képzelet terméke.Az igazi ok. A "nem akarom…..
 Úgy sejtem, hogy Magnus Uggla valamikor majd a svéd kultúrtörténet részévé válik, ahogyan elődje Carl Mihael Bellmann (1740-1795) a híres stockholmi költő, trubadúr, a svéd irodalomtörténet magyarul is idézhető „ikonja”. Elődjéhez hasonlóan Magnus is vérbeli…..
 Stig Dagerman: A meglepetés   Kiszolgáltatottnak lenni nem más, mint megfosztva lenni a választás lehetőségétől. A lemondást, a csalódást senki sem választja. Senki sem választja a szolgaságot, a vereséget, a megaláztatást. A kiszolgáltatottság tehetetlen csönd az…..