vitézy 2011.12.30 15:40:51

@Ironfist:
Az érvelési hibára inkább zero figyelmét kellett volna felhívnod! Ostobák! Ti jöttök egyfolytában azzal, hogy mit nyilatkozott az amcsi nagykövet, a külügyi államtitkár, mit mondanak Brüsszelben stb. Olyan államok állítanak ki bizonyitványt a magyar kormányról, akiknek lenne mit söprögetni a saját házuk táján. Olyan hivatalosan el nem fogadott magáncégek minősítenek, akiknek a vezetői a világ leggazdagabb emberei közé tartoznak, és persze ők is befektetők. Olyanok ugatnak a demokráciáról, mint a Vörös Dani, aki egykor baloldali szélsőségesként a barikádon harcolt a demokrácia ellen. Mivel annyira sötét vagy, hogy az agyrák benned éhen halna, ezért leírom még egyszer!
1. Csak olyanok kritizáljanak, akiknek nincs vaj a fülük mögött. Ha szaros a segged, ne kiabálj meg másokat, hogy szaros seggű, mert hiteltelenné válsz.
2. Az olyanok, mint te és zero barátod, olyan példával, bizonyítékokkal hozakodjatok elő, ami megállja a helyét, ami nem teszi hiteltelenné, és idiótává az írásaitokat.

vitézy 2011.12.30 17:00:39

@Ringlósztár:
Az elmúlt húsz évben háromszor a ballib kormányozta félre az országot. Az 2006 és 2010 között két egymást követő évben is ők tevékenykedtek, bár Fletó az őszödi beszédben ezt másképpen fogalmazta meg. Orbánéknak már egyszer sikerült a Világbanknak visszafizetni a kölcsönt. Nézd meg az adatokat az államadósság alakulásáról a GDP %-ban. 2001-ben 52.7 % 2009-ben 79,7 %. A megszorításokról meg annyit, nézd meg a görögöket, az olaszokat! Kaptak új miniszterelnököket, akik korábban magas beosztású banki vezetők voltak. Nem véletlenül sztrájkolnak a pógárok.

"Gyurcsány Ferenc nem egészen egy hónappal a választások előtt még úgy nyilatkozott: "Mit akarunk lefaragni? Az államháztartási hiány köszöni szépen, jól van." A Pénzügyminisztérium csak az első választási napot követően hozta nyilvánosságra a negyedéves költségvetési számokat, amelyek a korábbi hivatalos előrejelzéseknél lényegesen magasabb, 789 milliárd forintos deficitet mutattak. Az adatok megjelenése után a Fidesz közölte: az év végi deficittúllépés 900 milliárd forintnál is több lesz. Az ellenzéki bejelentést akkor cáfolatok sora követte, és csak a miniszterelnök parlamenti beszéde nyomán, júniusban derült ki: a költségvetésben tátongó lyuk nemhogy a 900 milliárdot de az ezermilliárd forintot is meghaladja. A autópálya-költségek "kreatív" elszámolásának kudarca után pedig júliusban a kormány már azt jelentette be, hogy a hiány év végére - a megszorítások ellenére - eléri a bruttó hazai össztermék 10,1 százalékát. A világ összes országa közül az idén ez a deficitadat jelenti a legmagasabbat. "
Ekkor hol voltatok.

vitézy 2011.12.30 19:18:39

@billy reed:
Billi boy, vagy inkább téboly?
Erős a gyanúm, hogy te nem vagy a barátom. Tudod, azt ki kell érdemelni. A kis szösszeneted alapján, nagy valószínűséggel nem vagy érdemes rá. Jó a géped, ha te ordibálásnak hallod, amit én leírok. Mindig ilyen okos vagy?
1. Amerika ne pofázzon bele a mi dolgainkba, mert ez a mi belügyünk, és az erkölcsi alapja sincs meg hozzá.
2.Hála Istennek, mi a családommal nem érezzük a rettenetes FIDESZ diktatúrát, pedig igényünk az lenne rá. Hiszen általa kevesebb ingyenélő (szakszervezeti vezető, egykori komcsi káder, libsi filozófus) és vérszívó ( bankok a négyzeten, multi láncok ) élősködne szép hazánkban.
3.Azt igen! Elnököt tudnak eltávolítani. Lincoln és a többiek tudnának beszélni róla. Még ott van az a néger, bocsánat afroamerikai fickó is, a Martin Luther King, aki Amerikában harcolt a jogaiért. Na őt is jól eltávolították.
4. A bírák kinevezéséről ennyit:
Bárd Károly
BÍRÓI FÜGGETLENSÉG AZ EURÓPAI
UNIÓ TÁRSULT ORSZÁGAIBAN.
HOL ÁLLUNK MI, MAGYAROK?
"Tudjuk azt is,
hogy a függetlenség valamely instrumentális intézményének
hiánya nem eredményezi szükségképpen
azt, hogy a bírák nem rendelkeznek funkcionális függetlenséggel,
feltéve, hogy a függetlenség egyéb jogi
aspektusai és a jogon kívüli tényezôk megfelelô ellensúlyt
képeznek. A brit parlament például megôrizte
hagyományos ítélkezô funkcióját, a Lordok Háza
bíróságként is mûködik,16 az angol bírói kar integritását,
döntéshozatali függetlenségét mégsem szokták
kétségbe vonni. A kinevezés és az egyesbírák magasabb
pozícióba jutása egyébként jelentôs mértékben
függ a lordkancellártól, aki tagja a kabinetnek és a
miniszterelnök nevezi ki, de empirikus vizsgálatok
azt igazolják, hogy semmifajta összefüggés nincs a
kormányzatnak kedves ítélkezési gyakorlat és az
egyesbírák elôbbre jutási esélyei között.17 Kanadában
a bírákról szóló 1985. évi törvény – bár hangsúlyozza
a bírói pálya biztonságának követelményét – meghagyta
a törvényhozás és a végrehajtó hatalom jogát,
hogy a bírákat „érdemtelenség” esetén elmozdítsa.
Az „érdemtelenséget” azonban mindig igen szûken
értelmezték és formálisan soha egyetlen szövetségi
bírót sem mentettek fel."
"Igaz, mind az ENSZ Polgári és politikai jogok egyezségokmánya, mind pedig
az Európai emberi jogi egyezmény deklarálja a
6 / TANULMÁNY FUNDAMENTUM / 2 0 0 2 . 1 . SZÁM
független és pártatlan bírósághoz való jogot. Az
ENSZ Emberi Jogi Bizottsága és az Emberi Jogok
Európai Bírósága esetjogából azonban csak a minimális
követelmények rajzolódnak ki. A bíró nem utasítható
és nem kötelezhetô arra, hogy döntésérôl számot
adjon; a függetlenség megítélésénél vizsgálandók a
kinevezés módjára és a kinevezés tartamára vonatkozó
szabályok, valamint az, hogy megvannak-e az
egyéb biztosítékok, amelyek a bíróságot a végrehajtó
és a törvényhozó hatalomtól, valamint a felektôl függetlenné
teszik. A bírónak a végrehajtó hatalom vagy
a törvényhozás általi kinevezése önmagában nem jelenti
a függetlenség sérelmét; nem feltétele a függetlenségnek
az életre szóló kinevezés, sôt – bizonyos
körülmények között – a viszonylag rövid hivatali idôre
történô kinevezés is összhangban lehet a függetlenség
követelményével.
5.Vajon miért kellene nekem bármelyik közül is választanom, mikor nekem megfelel az itteni is? SAM bácsiék ellen azért van néhány nyomós érv: pl. népírtás Japánban atommal (egyedüliként az emberiség történelmében), bombázás napalmmal Vietnámban, Izrael el nem ítélése az állami terrorért, Irak tönkretétele, titkos börtönökben bírósági ( tudod, bíróság ) ítéletek nélkül sínylődő rabok tömkelege stb. Ezeket akarod te példaképül, miközben demokrácia hiányáról és a jogállamiság ellehetetlenítéséről ajvákolsz?
Nem vagy te egy kissé személyiségzavaros? A demokráciát félted és megtiltod a szólásszabadságot? Ennyire fáj egy kis zsidóellenesség? Milyen demokrata vagy aki nem tűri a mások véleményét? Csak nem te is őket képviseled? Szép csapat vagytok.
S ha már így belejöttünk! Itt van ez a Hillary is. Akinek a férje orálisan kényeztette a titkárnőjét. A First Lady csúnyán elszabhatta a dolgát, ha még otthon sem tudott megfelelni az elvárásoknak.
Könyörgöm! Ne hozakodj már elő a szaros, kátrányos löttyükkel, és a bugyuta filmjeikkel! A ruhadarabokról meg annyit, az átlag amerikai öltözködésénél nincs puruttyább és egyszerűbb. Amennyiben tartózkodtál már a köreikben, akkor ezt tudhatnád! Ha csak a filmjeikből ismered őket, akkor képezd magad tovább.
Egyre inkább biztos vagyok benne, hogy te is azon konzumidióták közé tartozol, akiket a multikulti a rabszolgájukká tett. Menthetetlen vagy.

vitézy 2011.09.06 14:17:40

Itt a folytatás. Bár ez sem rövid, azért érdemes elgondolkodni rajta.

„Gyurcsány dühödten kirohant a teremből”

Hogyan alázta meg Nicolas Sarkozy a bukott magyar kormányfőt? Mi pecsételte meg végleg Gyurcsány Ferenc sorsát? A szerző, aki éveket töltött el az Európai Unió fővárosában, személyes tapasztalatait, oknyomozó munkájának eredményeit foglalta össze e rendkívül értékes dokumentumban.
Az őszödi beszéd elhangzásának másnapján, 2006. szeptember 18-án hétfőn, az Európai Bizottság déli sajtótájékoztatóján, akkor még mit sem tudva a háttéralkuról, feltettem a kérdést Barroso szóvivőjének:

– Milyen lépéseket tervez az Európai Bizottság azt követően, hogy az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülésével kiderült, a magyar kormány és annak miniszterelnöke súlyosan becsapta nemcsak a magyar polgárokat, hanem az EU-t is. Terveznek-e valamiféle szankciót Magyarország ellen?

– Az ön által említett beszédről az Európai Bizottságnak nincs hivatalos értesülése. Ami pedig az erről szóló híradásokat illeti, az Európai Bizottság nem olvas magyar újságokat és nem kommentál sajtóértesüléseket.

A fideszes EP-képviselők sem jutottak bővebb információhoz. A Bizottsághoz intézett hivatalos levelükre az a válasz érkezett, hogy „a beszéd hangneme, valamint annak tartalma Magyarország belügye, ami kívül esik az Európai Bizottság hatáskörén”.

Az EU tartotta magát a titkos megállapodáshoz, és elégtétellel nyugtázta, hogy Gyurcsány, ha elég szerencsétlen módon is, de betartotta ígéretének első felét. Az unió az egyre növekvő elégedetlenség, az MTV elleni támadást követően is néma maradt. Néma maradt az október 23-i véres rendőrattak, a szemkilövések után is. Egyszerűen kívülállónak tekintette magát, mintha Magyarország nem lett volna az Európai Unió tagja.

Az európai néppárti képviselők részéről azonban egyre nagyobb nyomás nehezedett az EU törvényhozó testületére. Franco Frattini, jogi és igazságügyi biztos kénytelen volt levelet írni Petrétei József igazságügyi és rendészeti miniszternek, amiben felkéri a magyar kormányt, vizsgálja ki, történt-e „túlkapás”, nem alkalmazott-e „túlzott erőt” a magyar rendőrség a békés tömeg feloszlatásakor. A biztos nem szabott határidőt a vizsgálat lefolytatására.

A levél kimerítette a jogi abszurdum fogalmát: a bűnelkövetőt bízta meg saját bűntettének kivizsgálásával. A fideszes EP-képviselők nem nyugodtak bele abba, hogy az EU igyekszik eltussolni a történteket, ezért Brüsszelben kívánták bemutatni, mi is történt valójában. Elérték, hogy a rendőrattak szenvedői meghallgatáson vehessenek részt az Európai Parlamentben.

Az eseményre 2006. december 7-én került sor, az épület második legnagyobb üléstermében. A jelenlévők a brutális és véres eseményt összefoglaló film után döbbenten, némán ültek a helyükön. Volt, aki sírt. A balliberális média cinikus és hazug módon tájékoztatott az eseményről, amiből csak annyi volt igaz, hogy a fővendég, Frattini valóban nem volt jelen.

A meghallgatás csütörtök délutánra esett, és az igazságügyi biztosnak haza kellett repülnie Bolzánóba, ahol minden hétvégén síelést oktat turistáknak. A biztos ugyanis mellékesként megtartotta síoktatói állását is.

A magyar kormány válasza három hónap elteltével érkezett meg, és ahogy arra számítani lehetett, a levélben az állt, hogy a rendőrség fellépése minden tekintetben jogszerű volt. Mivel az elégedetlenség továbbra sem csitult, Frattini 2007 elején ellátogatott Magyarországra, ahol mindössze annyit közölt, hogy a magyar rendőrségnek tartózkodnia kellene gumilövedékek használatától az oszlatás alatt.

Az unió minden lehetséges eszközzel védte Gyurcsány Ferencet, aki meg volt róla győződve, stratégiai húzása beérett. A színfalak mögött mindig azt hajtogatta: „ha én megbukom, jön Orbán Viktor, aki fütyül a reformokra és a neoliberális politikára. Ha engem nem védtek meg a pozíciómban, akkor számotokra Magyarország elveszett.”

Egy idő után azonban tapasztalnia kellett, hogy az uniós politikusok vele szembeni magatartása alapvető változáson megy keresztül. Egyre kényszeredetten állnak vele szóba, kerülik a társaságát. Rettegni kezdett, hogy kiközösítik abból a „politikai klubból”, amelyben vezető szerepet szánt magának.

Egy minapi blogbejegyzésében leplezi le önmagát, amikor arról értekezik, hogy Orbán Viktor „nemkívánatos személy” lesz az EU vezető politikusai között: „Az Európai Tanács üléseinek esti munkavacsorája előtt egy, a többiek előtt szigorúan elzárt területen találkoznak az államés kormányfők. A büfében még megisznak egy italt. Egy pohár bort, egy gin-tonikot, közben beszélgetnek. A kavalkádban jól érzékelhető, hogy kinek milyen az elfogadottsága. Kihez lépnek oda, kire figyelnek egy társaságban, kivel beszélgetnek csak a hivatalos ügyekről, kivel anekdotáznak szabadon. Sok »nagy embert« láttam magányosan ebben a körben, és gyanítom, egyik sem bánta, hogy a médiának nincsen betekintése ide, a színfalak mögé.” Ő csak tudja, hiszen átélte mindezt.

Mivel a színfalak mögött az állam- és kormányfők egyre kevésbé vették komolyan, igyekezett a média színe előtt az ellenkezőjét mutatni. Viselkedése megváltozott, színpadiassá és kenetteljessé vált. Elleste, mit csinálnak a „nagyok”, és őket próbálta utánozni. Különösen a francia köztársasági elnök, Sarkozy stílusa ragadta meg a figyelmét, aki a csúcstalálkozókon mindig keresett egy csoport miniszterelnököt, akiket szóval tarthatott, és mindig talált olyanokat, akik figyeltek rá.

Az egyik „családi fotó” elkészítése alkalmával, amikor a 27 állam- és kormányfő felsorakozik egy emelvényen, hogy felvétel készülhessen róluk, a felvétel után, amikor elhangzott a „köszönjük” és a miniszterelnökök elindultak kifelé, Gyurcsány a mellette álló svéd miniszterelnök felé fordult, és nagy gesztusokkal elkezdett neki magyarázni valamit, mintha a fotózás előtt félbeszakadt beszélgetést folytatná.

A svéd miniszterelnök ijedten nézett rá. „Mit akar tőlem ez az ember?” – mondta a pillantása, és faképnél is hagyta a nagyban magyarázó Gyurcsányt. Tanulságos burleszkjelenet volt.

Egyre fontoskodóbb lett. A csúcstalálkozókat követő sajtótájékoztatón bonyolult és mély politikai elemzésekkel rukkolt elő, miközben feltűnően gyakran hangoztatta, hogy „az EU magyar kezdeményezésre” (értsd az ő kezdeményezésére) fogadott el valamit. Elég volt belehallgatni más tagország sajtótájékoztatóiba, vagy az EU elnökségébe, hogy kiderüljön, ezekről a nagy sikerű „magyar kezdeményezésekről” a magyar miniszterelnökön kívül senki nem hallott. Néha már úgy tűnt, az Európai Unió Gyurcsány tanácsai nélkül csődbe menne.

Mindeközben a magyar gazdaság kezdett darabjaira hullani. Almunia biztos többször sürgette Gyurcsányt ígéretének betartására, a szigorításokkal járó reformok beindítására. Az egyre gyakoribbá váló találkozásokon nem egyszer hangzott el: „Ha nem teszi meg a szükséges intézkedéseket, miniszterelnök úr, államcsődbe viszi az országát. Meg kell értetnie a magyarokkal, hogy vége a szocializmusnak, nem várhatják többé, hogy az állam eltartsa őket. Mondja meg nekik, hogy nincs több ingyenkenyér, igyekezzenek önellátóvá válni”.

A „vége a szocializmusnak, nincs többé ingyenkenyér” lett ettől kezdve az a vezérmotívum, amire Gyurcsány a reformokat fel akarta építeni. A jelszó megvolt, de tettek nem követték az így üressé vált kommunikációt.

Már régen nem a kormányzással törődött, csak azon járt az esze, miként tarthatja fenn pozícióját, amely egyre jobban meginogni látszott. Betegesen rettegett attól, hogy megbukhat. Kettős játékba kezdett. Megpróbált kibújni az EU-nak tett ígérete alól, és az unión kívüli kapcsolatokkal erősíteni a magyar gazdaságot. Kapcsolatot keresett Putyinnal, akitől azt remélte, tekintettel a „közös múltra”, Magyarország hóna alá nyúl. Egy titkos szerződéssel hátba támadta az Európai Uniót, amikor a közös nagy beruházás, a Nabucco gázvezeték helyett az oroszok által támogatott „Kék Áramlat” megépítése mellett kötelezte el magát.

A megállapodás hamar napvilágot látott, és Gyurcsány nem győzött meakulpázni. Sietett visszakozni, de elkésett. E lépéssel elveszítette az amerikai kormányzat iránta tanúsított jóindulatát. Az amerikai lapok, amelyek korábban kiálltak politikája mellett, nyíltan bírálni kezdték. Az arab országokra sem számíthatott, hiszen ezeket az országokat már 2005-ben mélyen megsértette, amikor az MSZP-kongresszuson azzal viccelt, hogy a magyar labdarúgó-válogatott „halált megvető bátorsággal küzdött” a szaúd-arábiai válogatott ellen, amelyben „nagyon-nagyon sok terrorista is volt”.

Más terepe nem maradt, mint az EU, visszaódalgott az eredeti megállapodáshoz. Kigondolt és bejelentett néhány reformot, az EU megnyugtatására. Ezekre a légből kapott tervekre építette új konvergencia- programját, ami csak annyiban tért el az ominózus, hazugságokkal teli, hamis adatokat tartalmazó két évvel korábbitól, hogy ebben a programban a jövőre utalva vázolta fel ugyanazokat a nagy ívű számokat, amelyek korábban a dübörgő magyar gazdaságot voltak hívatva bizonyítani. Az Európai Bizottság – más nem lévén – kénytelen volt ezt a konvergencia-programot üdvözölni.

Barroso bizottsági elnök úgy nyilatkozott, hogy „bár Magyarország a válság által egyik leginkább sújtott uniós tagállam, az ország megfelelő gazdaságpolitikát választott a magas államháztartási hiány és a külső adósságok kezelésére. Az ország jelentős előrehaladást tett költségvetésének szilárdabb alapokra helyezése felé”.

Mindezt akkor, amikor a magyar kormánynak már sorra kellett különböző válságintézkedéseket hoznia az államcsőd elkerülésére, majd 2008 októberében kiderült, ha az EU és az IMF nem siet kölcsönnel Magyarország megsegítésére, az ország összeomlik.

Egyetlen alkalommal (február 24.) szaladt ki Gyurcsány száján „Ami azt illeti, mi elég nagy bajban vagyunk”. A Brüsszelben tett kijelentésére azonnal zuhanni kezdett a forint. A kormány szóvivője gyors helyesbítést kért, leszögezte: a miniszterelnök a „mi” alatt nem Magyarországot, hanem Európát értette. „Hát elég nagy baj van a világban és elég nagy baj van Európában.” Így kellett volna értelmezni Gyurcsány Ferenc kijelentését a szóvivő szerint.

Talán ez az értelmezés adta az ötletet Gyurcsánynak, hogy nem Magyarországon kell a reformokat bevezetni, hanem egész Európában. Majd ő megmondja, mit kell Európának tennie, hogy kimásszon a válságból! 2008. október 15-én négypontos javaslattal érkezett Brüsszelbe, az európai uniós tagországok állam- és kormányfői találkozójára.

Ezeknek a javaslatoknak az lett volna a céljuk, hogy a lehető legnagyobb védelmet biztosítsák az európai pénzügyi rendszernek, és ezzel a védelemmel segítsék az európai (és benne a magyar) gazdaságot, elkerülhetővé tegyék a mély recessziót.

Gyurcsány szokatlan módon a találkozó előtt megjelent a Tanács épületének hatalmas fedett előcsarnokában, ahol a csúcstalálkozó idején közel ezer újságíró foglal helyet. Ezen a helyen miniszterelnök nem szokott sajtótájékoztatót adni, arra vannak a nemzeti sajtószobák, ezért nyomban egy nagy csoport újságíró fogta körül. Előbb magyar nyelven, majd gyenge angolsággal ismertette azt a négypontos elképzelését, amivel Európa gazdasága megmenthető. Ezt követően kezdődött el a tanácsülés. Meglepetésünkre kisvártatva arról kaptunk értesítést, hogy Gyurcsány otthagyta a tanácskozást, és hazautazott.

Igyekeztem kideríteni az okát. Amikor visszafelé jöttem az asztalomhoz, egy csoport hahotázó újságíróra lettem figyelmes. Odahívtak magukhoz, kérdezték, tudom-e, mi történt. Ráztam a fejemet.

– Amikor elkezdődött a tanácskozás, Gyurcsány felállt és közölte, kidolgozott négy pontot Európa megmentésére, amit szeretne ismertetni. Az elnöklő Sarkozy azt válaszolta: „Miniszterelnök úr, még senki nem hallott olyat, hogy a beteg akarja gyógyítani az orvost. Ne az akarjon tanácsot adni nekünk, aki a saját országának a gazdaságát elkúrta. Gyurcsány erre felugrott, dühödten kirohant a teremből, és elutazott haza” – mesélték nevetve.

A magyar média természetesen arról számolt be, hogy Gyurcsány elgondolásaiból hármat magáévá tett az Európai Unió. A válság azonban még Gyurcsány remek elgondolásai ellenére sem akart szűnni, Magyarországon kiváltképpen nem.

Az IMF-től és az EU-tól kapott 25 milliárd eurós hitel is kevésnek látszott ahhoz, hogy az ország talpon tudjon maradni. A magyar diplomácia komoly erőfeszítéseket tett, hogy további segítséget szerezzen az Európai Uniótól, de megint Gyurcsány segítségére volt szükség, hogy a vonakodó gazdagabb tagországokat megpróbálja rávenni arra, hogy fizessenek. Azt indítványozta, hogy az Európai Unió hozzon létre egy 180 milliárd eurós alapot (Európai Stabilizációs és Integrációs Program) a kelet-európai gazdaságok megsegítésére. Mint mondta, nemcsak Magyarországnak, hanem valamennyi kelet-közép-európai országnak szüksége van a pénzügyi támogatásra, erről valamennyi érdekelt tagország miniszterelnökével beszélt, akik jóváhagyták tervét.

Az érintett tagországok miniszterelnökei azonban az Európai Bizottság elnökének, Barrosónak címzett közös levélben tudatták, erről a magyar miniszterelnök velük nem egyeztetett, sőt egy árva szót sem szólt tervéről, amúgy köszönik szépen, de nincs szükségük pénzügyi támogatásra. Ez a diplomáciai blamázs végleg megpecsételte a sorsát.

Az EU minél előbb meg kívánt szabadulni a beszámíthatatlan viselkedésű magyar miniszterelnöktől, és diplomáciai úton lépéseket tett eltávolítására. Gyurcsány Ferenc megkapta a selyemzsinórt. 2009. március 21-én, az MSZP tisztújító kongresszusán kénytelen volt maga bejelenteni lemondását. Amitől rettegett, bekövetkezett. Nem a választók buktatták meg, az unió nyomására önként kellett lemondania.

vitézy 2011.09.07 00:44:22

@lobster thermidor

Úgy látszik a vörös köd nem csak a látását homályosította el.
Az általam feltett cikk íróját nem lengi semmilyen titok körül. Barcs Endrének hívják, és évekig dolgozott Brüsszelben. Személyes tapasztalatait, oknyomozó munkájának eredményeit foglalta össze a két dokumentumban.

@napocska
Sajnos az igazság picit bonyolultabb annál, ahogy Ön képzeli! Ezért javaslom Önnek azt az egyszerű és kissé együgyű játékot, aminek a neve "Fekete - fehér, igen - nem, mit vettél a pénzemen?"

@belekotty
Talán szerencsésebb lett volna nem belekotyognia! Minden esetre a figyelmébe ajánlom a következő elemzést. Lehet, hogy mégsem volt rendben minden a 2005-s adatok körül?

Ország:
Magyarország
Tárgy:
Konvergencia-program
Összefoglalás:

Az Európa Unió jogrendje értelmében az eurót még be nem vezetett országok minden évben konvergencia-programot nyújtanak be a Tanács és a Bizottság részére. Ez tartalmazza - és elfogadásával mintegy jogilag megköti - a tagállam olyan irányú és tartalmú gazdaság- és költségvetés-politikáját, amely előrevisz az euró rendszerhez való csatlakozás felé. E mostani konvergencia-terv egy másik követelménynek is meg kell, hogy feleljen Magyarország esetében, amely a túlzott éves költségvetési hiányt, és annak bekövetkezte miatti uniós eljárást megszünteti, már csak azért is, mert ha ez nem következik be, az ország számára elzárhatják a gazdasági felzárkózást támogató uniós strukturális forrásokat. Ezek éves keretösszege 3,2 Md euró a következő 7 évben.

Magyarország szociál-liberális kormánya a 2006. évi tavaszi országgyűlési választások előtt már kétszer nekifutott e feladat teljesítésének, de az EU 2005 januárjában, majd őszén hozott negatív ítéletet. Ennek oka a 2005-ben 7,5 %/GDP nagyságú hiány, vagyis az előzetes adatok és az alkalmazott számítási módszerek hamis, félrevezető volta - amit a miniszterelnök a választásokat követően be is vallott. Az Európai Bizottság utóbb az eljárási rendtől eltérve olyan haladékot adott, ami hozzájárult ahhoz, hogy a valós közérdekű adatokat Magyarországon a kormány eltitkolhassa és csak a választások megnyerése után tegye közzé.

A kormány a végső időpontban, 2006. szeptember 1-jén nyújtotta be aktualizált konvergencia-programját. A Bizottság korábbi feladat-meghatározását, annak teljesítését; ezt követően pedig annak kritikai elemzését szükséges elvégezni a szorosabb és tágabb, de közvetlen politikai következmények számbavétele előtt.

1. Az EU szabta feladatok és teljesítésük A Tanács legutóbbi állásfoglalása szerint a kiigazított konvergencia programot minél hamarabb, legkésőbb 2006. szeptember 1-ig kellett benyújtani. Tény, hogy a magyar kormány az utolsó pillanatban ennek eleget tett. A kormányfő a rendelkezésére álló idő maximális kihasználása ellenére, bevallottan 'a hagyományos menetrenden kívül' eljárva tett eleget a feladatnak. Ez azt jelenti, hogy elmaradt a konszenzuskereső társadalmi egyeztetés, az ellenőrző magyar intézmények formális közreműködésére került csak sor. (Az alternatívák és valódi egyeztetések nélküli diktátum, a hazugság és csalás tényének bevallása szükségszerűen vezetett a népharag és a demokratikus intézmények, politikai tényezők tiltakozásához, a miniszterelnököt lemondásra történő felszólításokhoz.) A tervnek tartalmaznia kellene az ország középtávú kiigazítási pályájával összhangban lévő konkrét strukturális intézkedéseket. A tény viszont az, hogy az új nemzeti fejlesztési terv és akcióprogram még készül, ezért â�� bevallottan - ' a konvergencia program nem foglalkozik az ágazat- és fejlesztéspolitikai intézkedések részletes bemutatásával', csak azok hatásait veszi figyelembe.

vitézy 2011.09.07 13:41:45

@Rántott kard

Megpróbálom neked lemodellezni az esetet, de az ostoba kérdésedből fakadóan, nem sok reményt fűzök hozzá, hogy meg is fogod érteni!

Tegyük fel, hogy van neked egy barátod! Nem is barátod, hanem egy elvtársad. Találkoztok, négyszemközt beszélgettek. Te meg ő. Rajtatok kívül senki sem hallja a beszélgetéseteket, két nap múlva mégis másoktól hallod vissza, hogy milyen bugyutaságokat hadováztál a négyszemközti találkozótokon. Hát ez meg hogy lehet? A te elvtársodnak van másik elvtársa, beosztottja, rokona, ismerőse és ő, a kis együttlétetek után elmesélte, megosztotta, netán tán még egyeztetett is valamelyikőjükkel arról, hogy te annyira egyszerű vagy, mint a faék. Persze, szóba jöhet még a titkosszolgálat vagy a Wikileaks is, bár azt a szintet még nem ütöd meg.

Még egy részletet is idemásolok, ha nem lenne elég az általam nyújtott mankó

" Van nekem egy 12 főből álló csapatom, amely arra specializálódott, hogy a csalásokat leleplezze. A magyar minisztériumokban folyó uniós ellenőrzésen a csoport tagjai is részt vettek. Az eredmény ebben a dossziéban található. A csoport vezetője még azt is elmondta, nem volt nehéz dolguk, hiszen a magyar kormány olyan trükközéseket alkalmazott, amelyekkel itt, Nyugat-Európában a nagyvállalatok éltek úgy húsz-harminc évvel ezelőtt, és amelyek olyan átlátszóvá váltak az idők folyamán, hogy ma már errefelé nem használja senki."

Csak azért, mert ketten beszélgettek, mások is tudhattak a beszélgetés tárgyáról! Tudod Almunia nem egyedül irányítja az Uniót!

Egyébként érdekes, hogy Zsóti nem cáfol egy megállapítást sem, pedig ő annak a póráznak lifeg a másik végén, amit a Fletó rángat a markában.

vitézy 2010.10.20 21:46:02

Én a "nyócker"-ben, a Köztársaság térnél dolgozom. A köztereseknél sokkal alávalóbbak a "rend őrei"! Sajnos szgk-val kell járnom minden alkalommal, mert a BKV nem visz haza éjfél után Bp-től 20 km-re. Az egész napos fizetős parkolás pedig anyagilag nem egészséges. Főleg, mióta majdnem a kétszeresére emelték fel a kutyaszaros, üvegszilánkos, szemetes területen, ahol télen én lapátoltam el a havat, hogy meg tudjak állni. Visszatérve a mi "derék" karhatalmistáinkra, na igen, ők valóban a lehúzás nagymesterei!! Eddig egyszer fizettem 30 000.- Ft bírságot, ami egyébként jogos volt, bár hozzáteszem, egész nap teljesen szabályosan parkoltam, csak 23.30-kor álltam meg 10 percre a sarkon, hogy berakjam a csomagjaimat a szitáló esőben. A sarkon elhelyezett kamerával felvették és megbírságoltak. Tökfej voltam, szó nélkül fizettem. Azon el lehetne gondolkodni, hogy azok a vállalkozások, akiknek itt van üzlete, hogy oldják meg a parkolást, a szállítást? Hiszen még az sem biztos, hogy fizetős helyet talál az ember! Ráadásul 4 óránként kiugrálni újabb jegyért, és a már korábban említett parkolási díj nagysága. Ez minden, csak nem állampolgár barát hozzáállás! Főleg, ha a "Szolgálunk és védünk!" szlogent felváltja a "Szopatunk és lehúzunk!" gondolkodás. Az egyik nap a tér Gázművek felőli sarkánál parkoltam, ami nem fizetős rész. Egyszer csak egy járőrt vettem észre, aki nagy buzgóan fényképezte az autómat. Kirohantam és kérdeztem, hogy mit csinál. Azt válaszolta, irritálja, hogy itt áll ez a kocsi. Mondtam neki, ilyen kitétel nem szerepel a KRESZ-ben. Erre már előhozakodott a saroktól 5 m-es szabállyal. Felajánlottam neki, hozok mérőszalagot és mérjük le a távolságot. A válasza az volt, neki ez nem dolga. Emberünk olyan szorgalmasan tette a dolgát, hogy még az előttem megálló autót is lefényképezte, pedig az vagy 10 m-re állt a saroktól. Igaz, előtte még megkérdezte, az is hozzánk tartozik. Az külön gyönyörű, hogy ők a másik oldalon, megkülönböztető jelzés nélkül álltak a sarkon. Azóta kb. kétszer fényképeztem le rendőrautót ezen a helyen, amit hozzám hasonlóan állítottak le. Ezzel még nem volt vége a történetnek, mert kaptam még egy 30 000 ezres csekket ugyanezért a parkolásért, amit a sarkon elhelyezett kamera által rögzítettek. Jelenleg fellebbezés alatt van a két büntetés, mert egyiket sem találtam jogosnak, ráadásul egy szabályszegésért - még, ha el is követték - két bírságot kiróni, több, mint szemétség. Ilyen alapon ahány járőr arra jár, mindegyik készíthet agy képet, és a központban is, ahol figyelik a monitorokat, ahány váltás van, annyi büntit küldhetnek. Az egészben az a legfelháborítóbb, hogy mindenki csak véleményezte, hogy nincs meg az 5 méter, de senki nem mondta, állította, bizonyította sem hitelesített, sem másmilyen mérőeszközzel, hogy pontosan mekkora távolságra állt az autóm a saroktól! Úgy tudom, hogy ezt a hatóságnak kell megtennie. Egyébként, ilyen alapon, ha a téren megigazítom a sliccemet, akkor lefényképezhetnek, hogy elővettem a "bohócomat", és megbüntetnek közszemérem sértésért, mert ők úgy látták! Nonszensz!

vitézy 2010.10.20 22:50:03

Kedves "autónepper"!
Mivel Te már megszoktad a vegzálásukat, nem tudnád esetleg az én büntetéseimet is megszokni? Akarom mondani, finanszírozni? Sőt, hogy a kedvedben járjak, tuti heti 3-4 csekket tudnék neked biztosítani, hosszú távon! Üdv!