Adatok
Lizamama
0 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Csak negatív tapasztalataink vannaka Szent János kórházzal kapcsolatosan. 2009.november 14-24.-ig voltam a "vendégük". Sajnos felső magzatburok repedéssel kerültem be a kórházba, amit nagyrészt a Szent Margitos "nagyon lelkiismeretes nőgyógyásznak köszönhetek. Szóval…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Hozzám még aznap, amikor a mentő bevitt, bejött a PIC főorvosasszonya és tárgyilagosan, de nem ridegen tájékoztatott arról, mi várható, milyenek az esélyek. Nagyon féltettem a picit, de nem rémisztett meg, mert tudtam, hogy mindent meg fognak tenni érte. És ez így is lett! Számomra nem kérdéses, hogy nem csak a szerencsén, hanem nagy részben az orvosok és nővérek elhivatottságán és hozzáértésén múlt, hogy most nap mint nap láthatom az egészséges kislányom mosolyát. Nem volt könnyű időszak, az biztos és nehéz feldolgozni a 10 hét alatt látott, hallott, átélt dolgokat, de a végeredmény a lényeg, nem?
Ha kérdésem volt, mindig kérdezhettem, akár orvostól, akár nővértől és mindig korrekt választ kaptam. Pedig volt olyan hét, amikor a látogatásokon kívül még napi háromszor is betelefonáltam, hogy hogy van a picikém és soha nem ráztak le.
Felháborodva olvastam, amit az ajándékcsomagokról, borítékokról írt az anyuka! Mi pénzt sosem adtunk, de nagyon örültem, mikor régebben ott levő babák szüleitől megtudtam, hogy mivel lehet segíteni a PIC munkáját. Néhány szülő összefogásával sikerült olyan eszközöket beszereznünk, amiket a kórház nem tudott biztosítani számukra, viszont elengedhetetlen a babák megmentéséhez. Az egy sajnálatos tény, hogy az egészségügy ilyen helyzetben van, de ha mindenki úgy gondolkodna, mint a postoló, akkor lehet, hogy az ő babáját sem tudták volna megmenteni. Én örültem, hogy tudtam valamit tenni, ami segíti a munkájukat. És igen, néha én is vittem csokit, kávét nekik, hiszen a nap 24 órájában gyógyították, gondozták a babámat és ezt szerettem volna valahogyan viszonozni. Emiatt sosem voltunk kiváltságos helyzetben, nem kaptunk nagyobb figyelmet, mint mások és nem várták el, hanem én döntöttem így.
Nyilván sokmindenen lehetne az osztályon javítani, de a megoldás biztosan nem az, hogy bezárják a PIC-et, hiszen akkor hol mentenék meg annak a közel 100 korababának az életét, akiket évente ott kezelnek?!
Végezetül szeretném itt leírni, hogy nem volt olyan nap az elmúlt három hónapban, hogy ne gondolnék hálával azokra, akik kemény munkával lehetővé tették, hogy gyönyörű kislányunk velünk lehessen! Köszönöm Nekik!