Adatok
APT
0 bejegyzést írt és 79 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Az összes, tévén és kizárólag elméleteken élő, tisztességesen beidomított fogyasztó kéjesen imádja szajkózni a következő népi rigmusokat: „Az ilyen öreg szarokra állandóan költeni kell!”, „Csak az új autó a jó autó!”. Ezeken kívül is biztos van még rengeteg hasonló mondás, csak én érthető okokból…..
Tartsanak velünk az egyik legextrémebb sportfajtába – az újautó-fenntartás izgalmas, bugyogó, zűrös poklába! Kommentelje az azonos című írásunkat!..
APT
2011.04.01 08:31:36
@anti76: Nézd, nem igazán látom már át, tulajdonképpen min is vitázunk. ;-))
A BMW-s mese azért nem tetszik, mert kizárt, hogy a nevezett ne ülne át inkább egy új Volvóba - ha tényleg hetente robban le alatta a bömös. Márpedig te ezt írtad...
Elhiszem, hogy hét évesen, sokat gyapálva már fordult elő vele gond - csak te igazándiból oda akartál ebből a gondolatmenetből kikeveredni, hogy az összes új autó műanyag hulladék, ami pár év alatt szétmegy és vége, bezzeg a régiek elpusztíthatatlanok.
No most túl azon, hogy ez nem igaz, az a nagyon vidám a történetben, hogy betűről-betűre ilyeneket írtak az Autó-Motor 1965-ös számában, mi több, az 1938-as Autó-ban is, sőt, már kétezer éve Rómában Cicero gúnyolódott azon, hogy az öregek szerint az ő ifjúkorukban minden sokkal jobb és szebb volt...
De egy alapvető változást azért valóban látok: nagyon komoly átalakuláson megy át az autószerelő-karbantartó szakma és háttéripar, és az utóbbi 15 évben készülő kocsik teljeskörű szervize-karbantartása lényegesen több ismeretet, komolyabb felkészültséget és rengeteg speciális ismeretet igényel - egyre több olyan probléma lesz, amit egy egyszerű autószerelő szakmunkás nem, hogy megoldani, de megérteni és átlátni sem lesz képes. De én ebben nem látok semmi tragédiát - egy számítógépet javítani sem lehet már villanyszerelő felkészültséggel.
A Peugeotra visszagondolva - valóban nem volt szüksége teljes adagoló-felújításra, de javítani kellett az adagolót (csörömpölt és füstölt miatta a motor), és egy porlasztócsúcs-garnitúrát cserélnem kellett, mikor megvettem, majd 150 ezerrel később megint egyet. Ha jól emlékszem izzítócsúcsokat is hasonlóképpen. Egyik sem volt komoly gond, de szó nem volt róla, hogy egy fillér ráfordítás nélkül elmentek volna ezek a motorok az idők végezetéig. Az elmúlt tíz év négy kocsijára (130-150 ezres futásteljesítményekkel) viszont tényleg nem költöttem a karbantartásokon túl egy fillért sem - nem kellett. Nyilván a következő tulajdonosnál ez már nem lesz így.
Ami meg a barkácsolási habitust illeti: a vásárlók zöme tényleg nem szeret/tud autót szerelni, márpedig enélkül azok a kocsik, amelyeket te itt a magad számára ideális választásnak tartasz - nem lesznek üzemben tarthatók. Ahogy Csikós kocsijai is csak neki jók, neki nem gond a kirándulás közben időnként félreállni gyújtást állítani, szerintem már fel sem tűnnek neki ezek az apróságok - de a történelemtanár Józsi bácsi rendre ott maradna ezekkel a kocsikkal az út szélén.
Ergo legalább neki ne ajánljunk ilyeneket.
A BMW-s mese azért nem tetszik, mert kizárt, hogy a nevezett ne ülne át inkább egy új Volvóba - ha tényleg hetente robban le alatta a bömös. Márpedig te ezt írtad...
Elhiszem, hogy hét évesen, sokat gyapálva már fordult elő vele gond - csak te igazándiból oda akartál ebből a gondolatmenetből kikeveredni, hogy az összes új autó műanyag hulladék, ami pár év alatt szétmegy és vége, bezzeg a régiek elpusztíthatatlanok.
No most túl azon, hogy ez nem igaz, az a nagyon vidám a történetben, hogy betűről-betűre ilyeneket írtak az Autó-Motor 1965-ös számában, mi több, az 1938-as Autó-ban is, sőt, már kétezer éve Rómában Cicero gúnyolódott azon, hogy az öregek szerint az ő ifjúkorukban minden sokkal jobb és szebb volt...
De egy alapvető változást azért valóban látok: nagyon komoly átalakuláson megy át az autószerelő-karbantartó szakma és háttéripar, és az utóbbi 15 évben készülő kocsik teljeskörű szervize-karbantartása lényegesen több ismeretet, komolyabb felkészültséget és rengeteg speciális ismeretet igényel - egyre több olyan probléma lesz, amit egy egyszerű autószerelő szakmunkás nem, hogy megoldani, de megérteni és átlátni sem lesz képes. De én ebben nem látok semmi tragédiát - egy számítógépet javítani sem lehet már villanyszerelő felkészültséggel.
A Peugeotra visszagondolva - valóban nem volt szüksége teljes adagoló-felújításra, de javítani kellett az adagolót (csörömpölt és füstölt miatta a motor), és egy porlasztócsúcs-garnitúrát cserélnem kellett, mikor megvettem, majd 150 ezerrel később megint egyet. Ha jól emlékszem izzítócsúcsokat is hasonlóképpen. Egyik sem volt komoly gond, de szó nem volt róla, hogy egy fillér ráfordítás nélkül elmentek volna ezek a motorok az idők végezetéig. Az elmúlt tíz év négy kocsijára (130-150 ezres futásteljesítményekkel) viszont tényleg nem költöttem a karbantartásokon túl egy fillért sem - nem kellett. Nyilván a következő tulajdonosnál ez már nem lesz így.
Ami meg a barkácsolási habitust illeti: a vásárlók zöme tényleg nem szeret/tud autót szerelni, márpedig enélkül azok a kocsik, amelyeket te itt a magad számára ideális választásnak tartasz - nem lesznek üzemben tarthatók. Ahogy Csikós kocsijai is csak neki jók, neki nem gond a kirándulás közben időnként félreállni gyújtást állítani, szerintem már fel sem tűnnek neki ezek az apróságok - de a történelemtanár Józsi bácsi rendre ott maradna ezekkel a kocsikkal az út szélén.
Ergo legalább neki ne ajánljunk ilyeneket.
APT
2011.04.01 18:13:38
@anti76: No, fárasszuk akkor egymást még tovább egy kicsit.. ;-))
Szóval, a bömös történetre annyi hozzáfűznivalóm van, hogy az összes létező megbízhatósági statisztika alapján a bömösök bizony tartós és megbízható autók. A mostaniak is, kivétel nélkül. Ezt mondja az ADAC statisztika is - ezzel szemben te "bizonyítéknak" felhozod a volt főnököd (akit emberileg ugyebár nullának és megbízhatatlannak tartasz) kötetlen beszélgetésben elhangzott állítását.
Én a magam részéről maradnék az ismert statisztikáknál... Mellesleg, ha igaz amit a főnöködről - mint emberről - írtál, akkor az is lehet, hogy vagy direkt ő produkál hibákat (mert így akar új kocsihoz jutni), vagy csak a számlákat produkálja (mert így akar plusz bevételhez jutni). Ezt csak úgy megjegyzem...
Ami a szerinted feladott tartósságot és megbízhatóságot illeti: gugli a te barátod, javaslom, merülj el a hozzáférhető régi megbízhatósági statisztikák tanulmányozásába. Meg fogsz döbbenni: mind újonnan, mind öregen folyamatosan javult az autók megbízhatósága az 1950-es évektől, töretlen, ma is tartó folyamatként. Eleve: kb. 15 évvel ezelőtt elkezdett eltűnni mint probléma a rozsda. A huszonéves kocsik többségét már felfalta, a ma 15 évesek általában rozsdásak, a tízévesek már nem - a ma új autók megfelelően karbantartva, törésmentesen valószínűleg húsz évesen sem lesznek rozsdásak.
Rendkívül nagy mértékben javult az elektronikák megbízhatósága is - csak éppen sokkal több lett belőlük, de ezzel együtt nem jellemző ma már a tízéves kocsik motorvezérlő elektronikáinak kinyúlása sem. A gyújtásrendszerek is jóval megbízhatóbbak lettek - ugyanakkor ezeket már nem lehet az út szélén egy hajcsattal kendácsolni...
Az a baj, hogy összességében nem igaz, amit írsz, a ma ill. közelmúltban készült autók sem nem rövidebb élettartamúak, sem nem megbízhatatlanabbak, mint a régebbiek - persze almát a körtével ne hasonlítsunk össze, egy olyan kocsi, amiben se klíma, se ABS, se szervókormány, se légzsák, se katalizátor (elektronikus befecskendezéssel), se elektromos ablakemelő, se semmi más nincs - abban ezek értelemszerűen nem is fognak elromlani. De ha hozol egy olyan 80-as évekbeli kocsit, amiben ezek már ott vannak - hát, rögtön látható lesz, hogy igaz, amiről írtam.
Szerintem az alapvető problémád neked az, hogy ezek a lényegesen bonyolultabb, szofisztikáltabb rendszerek már házilagosan nem barkácsolhatók - ergo egy esetleges meghibásodás (ami bármilyen ritka is, de azért előbb-utóbb bekövetkezik) gazdasági értelemben lehet totálkár, ugyan javítható lenne, de azért buszrendszerű fedélzeti elektronikát nem szokás bontott vackokkal javítgatni, a szakszerű javítás gyári alkatrészekkel pedig esetleg már tényleg nem fér bele.
Ez így van sajnos, ezzel nincs mit vitázni - de ez az ára annak a sok szolgáltatásnak, kényelemnek és a környezet fokozottabb kíméletének, amire talán neked valóban nincs igényed - de az elsöprő többségnek van.
Ami a Józsibácsit illeti: ha te komolyan gondolod, hogy az elvárható és normális dolog, hogy majd vasárnap délután mindenki a lakótelep parkolójában a kocsija alatt fekve lengőkart fog cserélgetni, miközben a sámlin kucorogva a mámi majd tartja az emelőt - akkor inkább nem akarok a kérdésről tovább vitázni veled... ;-)))
Szóval, a bömös történetre annyi hozzáfűznivalóm van, hogy az összes létező megbízhatósági statisztika alapján a bömösök bizony tartós és megbízható autók. A mostaniak is, kivétel nélkül. Ezt mondja az ADAC statisztika is - ezzel szemben te "bizonyítéknak" felhozod a volt főnököd (akit emberileg ugyebár nullának és megbízhatatlannak tartasz) kötetlen beszélgetésben elhangzott állítását.
Én a magam részéről maradnék az ismert statisztikáknál... Mellesleg, ha igaz amit a főnöködről - mint emberről - írtál, akkor az is lehet, hogy vagy direkt ő produkál hibákat (mert így akar új kocsihoz jutni), vagy csak a számlákat produkálja (mert így akar plusz bevételhez jutni). Ezt csak úgy megjegyzem...
Ami a szerinted feladott tartósságot és megbízhatóságot illeti: gugli a te barátod, javaslom, merülj el a hozzáférhető régi megbízhatósági statisztikák tanulmányozásába. Meg fogsz döbbenni: mind újonnan, mind öregen folyamatosan javult az autók megbízhatósága az 1950-es évektől, töretlen, ma is tartó folyamatként. Eleve: kb. 15 évvel ezelőtt elkezdett eltűnni mint probléma a rozsda. A huszonéves kocsik többségét már felfalta, a ma 15 évesek általában rozsdásak, a tízévesek már nem - a ma új autók megfelelően karbantartva, törésmentesen valószínűleg húsz évesen sem lesznek rozsdásak.
Rendkívül nagy mértékben javult az elektronikák megbízhatósága is - csak éppen sokkal több lett belőlük, de ezzel együtt nem jellemző ma már a tízéves kocsik motorvezérlő elektronikáinak kinyúlása sem. A gyújtásrendszerek is jóval megbízhatóbbak lettek - ugyanakkor ezeket már nem lehet az út szélén egy hajcsattal kendácsolni...
Az a baj, hogy összességében nem igaz, amit írsz, a ma ill. közelmúltban készült autók sem nem rövidebb élettartamúak, sem nem megbízhatatlanabbak, mint a régebbiek - persze almát a körtével ne hasonlítsunk össze, egy olyan kocsi, amiben se klíma, se ABS, se szervókormány, se légzsák, se katalizátor (elektronikus befecskendezéssel), se elektromos ablakemelő, se semmi más nincs - abban ezek értelemszerűen nem is fognak elromlani. De ha hozol egy olyan 80-as évekbeli kocsit, amiben ezek már ott vannak - hát, rögtön látható lesz, hogy igaz, amiről írtam.
Szerintem az alapvető problémád neked az, hogy ezek a lényegesen bonyolultabb, szofisztikáltabb rendszerek már házilagosan nem barkácsolhatók - ergo egy esetleges meghibásodás (ami bármilyen ritka is, de azért előbb-utóbb bekövetkezik) gazdasági értelemben lehet totálkár, ugyan javítható lenne, de azért buszrendszerű fedélzeti elektronikát nem szokás bontott vackokkal javítgatni, a szakszerű javítás gyári alkatrészekkel pedig esetleg már tényleg nem fér bele.
Ez így van sajnos, ezzel nincs mit vitázni - de ez az ára annak a sok szolgáltatásnak, kényelemnek és a környezet fokozottabb kíméletének, amire talán neked valóban nincs igényed - de az elsöprő többségnek van.
Ami a Józsibácsit illeti: ha te komolyan gondolod, hogy az elvárható és normális dolog, hogy majd vasárnap délután mindenki a lakótelep parkolójában a kocsija alatt fekve lengőkart fog cserélgetni, miközben a sámlin kucorogva a mámi majd tartja az emelőt - akkor inkább nem akarok a kérdésről tovább vitázni veled... ;-)))
APT
2011.04.01 21:08:44
@anti76: Nem tudok a BMW-s történeteddel vitába szállni, hiszen semmiféle valós információm sincs róla, ezzel az erővel azt is kétségbe vonhatnám, ha azt mondanád, hogy mondjuk rántottát reggeliztél...
Az ADAC statisztika egyébként egyvalamit mutat csak meg minden kétséget kizárólagosan: az idő előrehaladtával kivétel nélkül minden autónak romlik a megbízhatósága, és hat éves korra átlagosan 15-20 szorosára nő a lerobbanással (tehát a segélyszolgálat kihívásával) járó meghibásodások valószínűsége. A kisebb, a haladást nem akadályozó, de bosszantó nünükék ebben nem is szerepelnek.
Ebből a statisztikából is egyértelműen visszaigazolva láthatjuk Henry Ford elhíresült bonmotját, amikor egy autókiállításra - amúgy Rolls Royce-n érkezve - megkérdezték tőle, hogy melyik a legjobb autó, akkor azonnal rávágta, hogy "az új"...
Ezzel együtt láttam a régebbi statisztikákat (fellelhetők némi kotorászással), és ezek a statisztikák így is jobb képet mutatnak, mint korábban. Az autók nem lettek megbízhatatlanabbak. Neked a jelek szerint volt azét peched, a jelenlegi öreg Corsával meg szerencséd van - maradjon is így, de hiba lenne ebből a praktikusan következtetés levonására elégtelen számosságú mintából bármiféle kijelentést tenni.
Egyébként az én személyes tapasztalatom is egyértelműen az, hogy 6-7 évesen, normál használat mellett (tehát már 2-300ekm után) gyakorlatilag minden kocsi elveszíti a megbízhatóságának nagy részét, és ha együtt is lehet vele azért élni, de már állandóan vannak apróbb-nagyobb rigolyái. Adott esetben pusztán anyagilag mérlegelve még így is lehet sokkal olcsóbb persze egy ilyet üzemeltetni, de ha valaki például (mint én is) igen morózusan viseli azt, ha a kocsija lázong, önkényeskedik - az nem fogja magát jól érezni így. Aki a Csikós-féle toleráns derűvel esik neki vidáman szétborítani a megint sztrájkoló vasat - az teljesen jól ellehet akár egy napi nyúzásra befogott veteránnal is.
Az anyagiak meg nyilván determinálják a röppályát. Ha használt kocsira futja csak, hát akkor arra futja, azt kell jól, ésszel választani. És ha az anyagiak már igen korlátozottak - még akkor is lehet jókat húzni, de nagyon bölcs dolog a lehető legegyszerűbb, legolcsóbb szervizű, legminimálisabb felszereltségű autókat keresni, amelyekben ugyan nem lesz túl nagy élvezet az utazás, de jó eséllyel nem fognak annyit elromlani.
Ami kicsit szomorú és aggodalomra okot adó, hogy jelenleg a hazai mobilitás fejlődése olyan szintű zsákutcában van, ami belátható időn belül még a használt autóban gondolkodók mozgásterét is tönkreteheti. Új autó eladások nélkül nem lesz használt piaci utánpótlás sem, a regisztrációs adó pedig gyakorlatilag lehetetlenné teszi a napi használatra még alkalmas, viszonylag fiatalabb és keveset futott kocsik behozatalát - ezek, ahogy beszéltük, nyugatabbra sem olcsók, egy 100 ezer alatt futott, 2-3 éves jó karban lévő középkategóriás kocsi ott is féláron van - ami regadóval és az összes többi egyéb költséggel együtt itthon már beletolná ezen behozott kocsik árát az akciós újak tartományába - ergo ide kintről használtan kizárólag öreg, vagy nagyon túlfutott, törött, valamilyen okból aránytalanul olcsó beszerzési árú kocsik jönnek be.
Így rövid időn belül komoly baj lesz a használt piaccal is. Vagy már van is...
Az ADAC statisztika egyébként egyvalamit mutat csak meg minden kétséget kizárólagosan: az idő előrehaladtával kivétel nélkül minden autónak romlik a megbízhatósága, és hat éves korra átlagosan 15-20 szorosára nő a lerobbanással (tehát a segélyszolgálat kihívásával) járó meghibásodások valószínűsége. A kisebb, a haladást nem akadályozó, de bosszantó nünükék ebben nem is szerepelnek.
Ebből a statisztikából is egyértelműen visszaigazolva láthatjuk Henry Ford elhíresült bonmotját, amikor egy autókiállításra - amúgy Rolls Royce-n érkezve - megkérdezték tőle, hogy melyik a legjobb autó, akkor azonnal rávágta, hogy "az új"...
Ezzel együtt láttam a régebbi statisztikákat (fellelhetők némi kotorászással), és ezek a statisztikák így is jobb képet mutatnak, mint korábban. Az autók nem lettek megbízhatatlanabbak. Neked a jelek szerint volt azét peched, a jelenlegi öreg Corsával meg szerencséd van - maradjon is így, de hiba lenne ebből a praktikusan következtetés levonására elégtelen számosságú mintából bármiféle kijelentést tenni.
Egyébként az én személyes tapasztalatom is egyértelműen az, hogy 6-7 évesen, normál használat mellett (tehát már 2-300ekm után) gyakorlatilag minden kocsi elveszíti a megbízhatóságának nagy részét, és ha együtt is lehet vele azért élni, de már állandóan vannak apróbb-nagyobb rigolyái. Adott esetben pusztán anyagilag mérlegelve még így is lehet sokkal olcsóbb persze egy ilyet üzemeltetni, de ha valaki például (mint én is) igen morózusan viseli azt, ha a kocsija lázong, önkényeskedik - az nem fogja magát jól érezni így. Aki a Csikós-féle toleráns derűvel esik neki vidáman szétborítani a megint sztrájkoló vasat - az teljesen jól ellehet akár egy napi nyúzásra befogott veteránnal is.
Az anyagiak meg nyilván determinálják a röppályát. Ha használt kocsira futja csak, hát akkor arra futja, azt kell jól, ésszel választani. És ha az anyagiak már igen korlátozottak - még akkor is lehet jókat húzni, de nagyon bölcs dolog a lehető legegyszerűbb, legolcsóbb szervizű, legminimálisabb felszereltségű autókat keresni, amelyekben ugyan nem lesz túl nagy élvezet az utazás, de jó eséllyel nem fognak annyit elromlani.
Ami kicsit szomorú és aggodalomra okot adó, hogy jelenleg a hazai mobilitás fejlődése olyan szintű zsákutcában van, ami belátható időn belül még a használt autóban gondolkodók mozgásterét is tönkreteheti. Új autó eladások nélkül nem lesz használt piaci utánpótlás sem, a regisztrációs adó pedig gyakorlatilag lehetetlenné teszi a napi használatra még alkalmas, viszonylag fiatalabb és keveset futott kocsik behozatalát - ezek, ahogy beszéltük, nyugatabbra sem olcsók, egy 100 ezer alatt futott, 2-3 éves jó karban lévő középkategóriás kocsi ott is féláron van - ami regadóval és az összes többi egyéb költséggel együtt itthon már beletolná ezen behozott kocsik árát az akciós újak tartományába - ergo ide kintről használtan kizárólag öreg, vagy nagyon túlfutott, törött, valamilyen okból aránytalanul olcsó beszerzési árú kocsik jönnek be.
Így rövid időn belül komoly baj lesz a használt piaccal is. Vagy már van is...
Nem tudom eldönteni, hogy Z történetét negatív vagy pozitív sztorinak értelmezzem, mert az lett volna az igazán pozitív, ha nincs miért rendőrt hívni. De egy tökéletes világban ennek a blognak se küldene senki anyagot.Ma (okt. 7.) történt az eset. Maga a kiváltó ok kevésbé…..
APT
2010.10.09 22:56:20
@ostván: Amúgy mit elemzel például egy olyan szitun, hogy állsz a piros lámpánál, és egy elbambuló polgártárs ötvennel belédrongyol úgy, hogy az ő kocsijának az eleje kompletten eltűnik (szerencsére az én autóm azért egy tonnával nagyobb volt az övénél, de így is töbmilliós károm lett)? Hogy véded ki? Milyen következtetésre jutsz - azon túl, hogy nem ülsz többé soha autóba?
Egyszer fog veled egy ilyen történni, zúzzák le az autódat egy kereszteződésben stoptábla alól belédhajtva (az egyik totálkárom például ilyen volt), és nem fogsz többet leírni olyat, hogy ezek mindig és biztosan kivédhetők. Azok egy frászt - egyszerűen csak nem vezetsz eleget nagyvárosi csúcsforgalomban.
Egyszer fog veled egy ilyen történni, zúzzák le az autódat egy kereszteződésben stoptábla alól belédhajtva (az egyik totálkárom például ilyen volt), és nem fogsz többet leírni olyat, hogy ezek mindig és biztosan kivédhetők. Azok egy frászt - egyszerűen csak nem vezetsz eleget nagyvárosi csúcsforgalomban.
APT
2010.10.09 22:57:18
@''autónepper.'': Ez például bennem fel sem merülne, és ha nem haragszol, hát mélyen elítélem még a gondolatot, a mentalitást is. Általában megvetem az erőszakot, még annál is jobban az erőszakos embereket.
APT
2010.10.09 23:13:43
@jelentéktelen alak: Én viszont "főnök" vagyok, és ha nem érek oda idejében, akkor nem én, hanem miattam az embereim vesztik el esetleg a munkájukat. Persze rámehet a cégem, a saját egzisztenciám, a családom megélhetése is.
Igen, ennyire fontos tud lenni egy tárgyalás. És igen, lehet azt mondani, hogy így nem érdemes élni, mekkora a stressz, meg minden - de adott esetben meg ez az ára annak, hogy másoknak munkát tudjak adni.
Nem, nem kötelező csinálni, de ha senki nem csinálja - akkor esetleg neked sem lesz munkád.
Ki lehet ülni nyugdíjasként a kapu elé, és a fejet csóválni, hogy mire ez a nagy rohanás, tessék szépen nyugodtabban menni - csak akkor esetleg az lesz a vége, hogy felére csökken a befizetett nyugdíj-járulék, és bizony vele együtt a nyugdíj is.. No erre szerintem már nem lesz hajlandóság, rögtön elkezdenek majd a padról biztatni, hogy "rohanj már, gyorsabban, gyorsabban..".
Elmélet és gyakorlat nem feltétlenül találkozik össze. Én elfogadom, hogy te így látod, így gondolod - te meg fogadd el, hogy mások kerülhetnek olyan helyzetbe, hogy igenis lótni-futni, magukat kifacsarni kénytelenek.
A Pécsi balesetes példára meg annyit, hogy a vis-maior, az persze vis-maior. Ha lezárják az utat, és kerülni sem lehet - akkor így jártam. De az már tényleg nem rajtam múlik.
Igen, ennyire fontos tud lenni egy tárgyalás. És igen, lehet azt mondani, hogy így nem érdemes élni, mekkora a stressz, meg minden - de adott esetben meg ez az ára annak, hogy másoknak munkát tudjak adni.
Nem, nem kötelező csinálni, de ha senki nem csinálja - akkor esetleg neked sem lesz munkád.
Ki lehet ülni nyugdíjasként a kapu elé, és a fejet csóválni, hogy mire ez a nagy rohanás, tessék szépen nyugodtabban menni - csak akkor esetleg az lesz a vége, hogy felére csökken a befizetett nyugdíj-járulék, és bizony vele együtt a nyugdíj is.. No erre szerintem már nem lesz hajlandóság, rögtön elkezdenek majd a padról biztatni, hogy "rohanj már, gyorsabban, gyorsabban..".
Elmélet és gyakorlat nem feltétlenül találkozik össze. Én elfogadom, hogy te így látod, így gondolod - te meg fogadd el, hogy mások kerülhetnek olyan helyzetbe, hogy igenis lótni-futni, magukat kifacsarni kénytelenek.
A Pécsi balesetes példára meg annyit, hogy a vis-maior, az persze vis-maior. Ha lezárják az utat, és kerülni sem lehet - akkor így jártam. De az már tényleg nem rajtam múlik.
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
A poszttal ezzel együtt semmi gondom sincs, csak helyén kell kezelni. Akinek az autó munkaeszköz, abból él, de legalábbis a megélhetésének alapvető kelléke, elvárás, hogy ott álljon a garázsban, mindig probléma nélkül menjen, a kötelező szervizeken kívül (amelyekre meg egy márkaszerviz ad csereautót !!) ne kelljen vele egyáltalán foglalkozni - annak teljesen nyilvánvaló módon nem alternatíva egy ilyen, alkalmasint életben tartható, de állandó problémaforrást jelentő jármű.
A költség is érdekes kérdés, mert ha valaki azzal kell, hogy kalkuláljon, hogy vesz egy új kocsit, aztán mondjuk 6 éves koráig tolja, addigra beletesz 2-250 ezret (nagyjából ez az az intervallum, ameddig egy mai korszerű, normális autó kis szerencsével akár teljesen problémamentes is lehet, egyetlen meghibásodás-gond nélkül képes ezt kiszolgálni) - akkor neki, akárhogy is számolunk utána, bizony az új autó vásárlása lesz az egyetlen értelmes alternatíva.
Akinek meg hétvégi hobbiautó kell, amelynél azért nem világvége, ha nem lehet rá teljes biztonsággal számítani - az meg úgy jön ki (anyagilag) jobban, ha megveszi az előbbi levetett-lefutott használt kocsiját...
És van persze egy sereg nehezen forintosítható kérdés - én például egy folyton elromló, akár csak egyszer is az út szélén otthagyó kocsit inkább felgyújtanék, teljesen mindegy, mennyire olcsó a használata... Van, aki meg ezt remekül bírja idegekkel.. :-)))
Még egy gondolat: minden használt autó életének kiindulási pontja az, hogy valaki megveszi azt újonnan a szalonban.. Enélkül használt sem lesz. Hozzátéve, hogy a használt autó újhoz képesti ára valahol a használati értéket is hivatva van tükrözni - és ezt azért a fenti poszt is visszaigazolja, ez a kocsi alig-alig mozdul, hétvégi kirándulóautó, mégis állandó vendég a szervizekben - és nincs ebben semmi rendkívüli, sőt, ez a kocsi még jobb is az ilyen korú átlagnál.