Regisztráció Blogot indítok
Adatok
sapiro

0 bejegyzést írt és 7 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

2010.10.08. óta tag.
Admin Szerkesztő Tag Vendég
Y-GEN A fülkeforradalom példaképei 2014.02.12 12:23:29
Orbán Viktor a forradalmi Iránt a népi Kínából köszöntötte. Áder János még mindig nem tért magához az azeri elnökkel folytatott kellemes csevely okozta sokkból, amikor megfogalmazta melegszívű gratulációit új barátjának, az ajatollahnak. Kövér egy idióta, Martonyi…..
sapiro 2014.02.12 22:15:51
@Kámasuka: Viccelek, persze. :) Németországban dolgozom, küldöm a pénzt, csak néha megyek haza. Majd eldől, hol halok meg.
sapiro 2014.02.12 20:59:19
@Kámasuka: szerintem kicsit több ennél. Üzleti tervei vannak a kormánynak, ehhez meg nem árt egy kis udvarlás. Ez sem baj, de érthetőek az ellenérzések is, pl.: www.punkosdi.hu/content/10-ev-borton-a-biblia-terjeszteseert Az már viszont nagy baj, hogy minden esemény, hangsúlyozom: minden esemény, még egy ilyen köszöntő is, egyeseknek csak egy újabb alkalom a gyalázkodásra. Ez senkinek nem tesz jót.
sapiro 2014.02.12 21:51:52
@Kámasuka: A kormánynak (ha ez egyenló Orbánnal, akkor Orbánnak) az ország érdekeit kell szolgálnia, ebbe mindenféle üzleti kapcsolatok építése, fenntartása, bővítése is beletartozik. Aki ebben ugyan nem érintett, de esetünkben pl. nem tetszik neki az, hogy Iránban a keresztényeket néha kicsit "megpogromozzák", nem örül annak, hogy éppen ott akar üzletelni a kormány. A vérmesebbje akár el is ragadtatja magát (igen, megjelennek az orbánfóbiások is). Erre csatasorba áll a mindig liberálbolsit kiáltók hada, és kész a purparlé. Kell ez nekünk?
DarkBlog Táskaátvizsgálás, motozás egy iskolában 2010.10.08 06:57:42
Napok óta gondolkozom, megírjam-e ezt a posztot. Rengeteg dolog szól ellene, azonban úgyszintén rengeteg szól mellette. Végül most, a sokadik átvirrasztott éjszaka után rájöttem, hogy több érv van a poszt megírása mellett.A régóta húzódó történet egy iskoláról szól, ahol a…..
sapiro 2010.10.08 15:42:24
Durva szavak, sarkos vélemény helyett saját élményem a 70-es évekből:
A gimnáziumban, ahova jártam, nem volt szabad dohányozni. Persze a WC-kben, a tornatermi öltözőben azért mindig akadt csikk. Jómagam dohányoztam, ezt soha nem rejtettem véka alá, de az iskolában nem gyújtottam rá, viszolyogtam az ilyesfajta 'menőzés'-től. Az általam mélységesen utált igazgató egyszer megpróbált spiclijévé tenni, azzal zsarolva, hogy mivel köztudottan dohányzom, az okozott károkat (csikkekkel teli öblítőtartályok tisztítása, megégett ablakpárkányok) a szüleimmel fogja megfizettetni (üres fenyegetőzés volt, tudtam, hogy tudja, hogy soha nem gyújtok rá az iskolában). Ezt elhárítottam. A következő napon a portán várt, meg akart motozni, amikor felszólítására nem voltam hajlandó a (nem titkoltan) nálam lévő cigarettát átadni. Mivel nem egyedül érkeztem, a társam zsebeit, táskáját kiforgatta (esélyes is volt nála a dolog, őt korábban amúgy egy kockás nadrág viselésétől is eltiltotta - kanadai rokonok ajándéka, láthatóan nyugati portéka, nem a szocialista ipar terméke volt). Mivel az simán lement - a delikvens kooperatív volt - hozzám már lendülettel érkezett, így még némi dulakodásra is sor került. Magyarán: védtem a zsebeimet, illetve a táskámat, eltoltam a kezét és hátráltam. Hamar rájött, hogy elszaladt vele a ló, ezt azért nem tehette volna meg (a kádári kommunizmus sötét évei ezek! Nem csak igazgató, párttitkár is egyben!), de visszakozni nem lehetett. Első körben az irodájába kellett mennem, a kabátomat nem vehettem le (február volt), és azt mondta, addig kell ott állnom, amíg a cigarettát oda nem adom. Egy félóra elteltével már kezdett kínos lenni, hogy nem tudja az irodát normálisan használni, a történelemtanárt küldtem hozzám, aki tájékoztatott, hogy ő az ifjúságvédelmi megbízott (nafene, ezt eddig nem is tudtam!), és azt tanácsolja, hogy fogadjak szót az igazgató úrnak. Hajthatatlan maradtam. Egy óra után az igazgatónak új ötlete támadt, felhívta apámat, hogy azonnal jöjjön az iskolába, mert baj van a fiával. Az Öreg - egyszerű raktáros a TEFU-nál - perceken belül, meglehetősen idegesen (mi minden járhatott a fejében!) be is toppant: Jó napot kívánok igazgató úr! Mi a probléma? - Mondja meg a fiának, hogy adja elő a cigarettát! Apám egy másodpercig rámeredt (szemmel láthatóan csökkent a vérnyomása), majd hozzám fordult: Fiam, add ide a cigarettát! Én odaadtam: - Tessék. Picit forgatta a kezében (kínos volt, mert az övéből csórtam el), nagyon nem értette, aztán megkérdezte: - Ennyi volt? - Igen, köszönöm - mondta az igazgató. Aztán elköszöntek, én meg mehettem az órára. Később otthon egy szó sem esett a dologról, mintha meg sem történt volna.
Több motozásra aztán már nem került sor.
felhasználási feltételek adatvédelmi tájékoztató segítség jogi problémák dsa impresszum médiaajánlat süti beállítások módosítása