Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Toth Anett

22 bejegyzést írt és 0 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Hallod az éj hangját? Hallgasd gyönyörű dalát! A baglyok huhogását, a szellők lágy zúgását. Csitt, hallod, amit én? Szárnyával suttog a denevér. Hallod? Elnémult minden. Nem hallani semmit sem. Élvezd a csendet, mely karjával átfont minket. Felejtsd el most a gondokat, ne…..
Az évek néha úgy röppennek el, hogy észre sem veszed, s felnőttél. A vágyakon szárnyaló álmaid már messzire járnak, halványak. Egy tiltó hang és egy kőkemény fal... innentől kinyílik a szemed, felébredsz. Zavarban vagy, a helyzeted miatt, máshogyan látod a dolgokat: élesen.…..
Tóth Anett irodalmi blogja Félek 2007.09.30 15:33:07
Valahol köd gomolyog, átláthatalanul sompolyog. Csak egy sötét árnyat látok, mi közénk állhat egy napon... Tehetetlen vagyok, nem tudom elűzni sehogy! Remegve félek, de harcolni fogok érted! Mert szeretlek, Nagyon Szeretlek! 1991. augusztus 21.  Tóth Anett(A vers utánközlése…..
Született: rózsaszín világban, mosolygó arcok között Volt: álmokkal teli fellegek fölött Járt: virágos mezőkön vitték szellők Nőtt: foszlottak szerte a bárányos felhők Megnőtt: más lett minden Nézett: ártatlan szemekkel könnyfátyol…..
Ha szíved gondoktól terhelt, ha segítségre szorulsz, s nem segítenek... Nézz és láss meg engem, én segítek, ha akarod, mert... Ha a világból semmit sem értesz, hogy mikor, miért kegyetlen s kegyes, s nem tudod elmondani kinek... Nézz és láss meg engem, én meghallgatom, mert... Ha…..
Szomorú a Hold. Mintha sírna. Ő is nagyon egyedül van. Gömbölyű arca ráncoktól barázdált, mi nem simul ki soha már. Búsan mered szeme a messzeségbe, végtelen bánatánál nagyobb szenvedése. Már nem vérzik, csak sebhelyei látszanak, s utalnak a múlt iszonyú kínjára. A Hold…..
Indulj el, Gyere felém, s ha a ködben már látod szemem színét, Örülj és Félj! - Nehogy elveszíts -, Akarj és Reszkess engem ölelni! Érints, Szeress! Ha elértél, Húzz magadhoz, s ne hallj, ne szólj, ne nézz semmit, csak Érezz, szorítson karod szorosan, sokáig, És Csókolj úgy,…..
Csak ült némán, szótlanul, magába roskadva, mozdulatlanul. Nem mondta el szíve bánatát, magába fojtotta minden fájdalmát. Sóhajtott és nem szólt, a hang kínzóan hatott. Szenvedett, s szenvedtem. Szemére könnyfátyol borult, remegő keze a térdére hullt. Bíztatón…..
Fájt minden, ami neked jó volt akkor. De én mosolyogtam csendben, s csak a szívem zokogott. Nem akartam, hogy lásd, milyen szomorú vagyok. S te semmit sem vettél észre, úgy voltál boldog. Fájt minden, ami neked jó volt akkor. De én álltam némán, s néztem nevető arcod. Nem akartam,…..
Nevess ameddig csak élsz! Nevess mindenen, mi szép! Szemed könnyet ne hullasson, boldogságtól csillogjon! Nevess akkor is, ha szíved szomorú! Nevess, hogy irigyeljen az aki bús! Szemed ragyogjon, mint egy csillag, ez mutassa, lelked milyen tiszta. Nevess, ne törődj a bánattal! Nevess, s…..
Kedvesem! Egy álom, mely sohasem való; Egy száj, mely már nem mosolyog rám; Egy kéz, melyet nem érinthetek többé; Egy szempár, mely nem néz többet rám; Egy hang, mit fülem már nem hall; Egy név, mely örökké szívemben él; Egy élet, mely semmit nem ér nélküled; Egy szó, mi…..
Csak néztél, de szemedben minden benne volt: Vágyaid, s fájdalmad, hogy nem veled vagyok. Csak néztél, nem szóltál még, de szemed elárulta a szíved. Csak néztél, búsan már, mint szárnyaszegett madár, ki repülni vágyna már... Tudtad az akadályt... 1995. február 20.  Tóth…..
Anya féltlek! A hangom beleveszik a mélybe. Gyere, állj fel! Röpülj! Szállj el! Anya hol vagy? Most már nem is látlak! Tartom a lámpát! Indulj! Hajrá! Anya kérlek! A gödörből ki kell lépned! Lásd meg a fényt! Itt vagyunk még! Anya már lát! Itt a család. Egy vidám pillanat, s…..
Május elseje voltEgész nap kerestelek mindenhol, és mégsem találtalak meg sehol. Egy éve szemezünk, na figyelj jól, értsd meg, hogy szeretlek és hiányzol! Rossz volt nélküled ma minden perc, remélve várlak még most is, na indulj el. A szívem oly heves ne fordulj el, nagyon…..
Azt hitte, soha nem történik meg vele a dolog... Gondban volt, s a probléma anarchia volt. Valaki álmai útjába állt, és túl erős volt benne a vágy. Végül a kitűzött cél mellett döntött, s eldobta magától, ki tőle függött. Elért mindent, amit kigondolt, csak azt nem, mit…..
Nem tudom, miért van az, hogy Örömmel emlékezlek Téged, S fájón kívánom közelséged... Nem tudom, miért van az, hogy Téged idézlek minden gondolatomban, Téged őrizlek minden mozdulatomban... Nem tudom miért, de azt akarom, Hogy a legtöbbet megtartsam belőled, Hogy égj bennem, míg…..
Tóth Anett irodalmi blogja Parázs 2007.09.30 14:33:09
Csak elég egy szellő, s már vörösen ég, pedig lehet, hogy nem jő az áhított cél. Az évek múltak, az emlékek fakultak, s a fiúnak képe már halványan élt. Szerelmek jöttek, szerelmek mentek, s az én szívem érte már nem dobbant meg. De kaptam egy hírt róla, s az én szívem…..
Pusztán a szeretet nem elég. Éreztetni kell! S tenni azért a valakiért... Hogy megmaradjon Neked! Ha nem teszel, a kapcsolat csupán irónikus marad, s az idő múlásával a kapocs szétszakad. Nem kell földrengés, elkápráztató ékesszólás... Hisz túlzás az mind! Az a világ hamis! Az…..
És ment, ment a lány, ki tudja hová, sötét volt és némaság, amerre járt. Bűn nyomta már a lelkét, megbánása csak a mentség. Meghátrálni nem fog most már, bűntudata nagyobb annál. Tudja, hibát követett el, s most érte szenvedni kell. Igyhát csak megy, megy a lány, ő se…..
"Fürdött" az öcsém a jeges Dunában június elején. A vízbe vágyott, hogy terhe könnyebbé váljon, mert nehéz volt, s nem viselte el. Belement a fagyos vízbe, - pedig írtózott tőle, s ott maradt benne, - pedig nem szerette... Csak ott akart maradni... Egy utat látott:…..
Érzem, szellő járja át fejem, a változás szele, mely a parázs helyébe új tüzet táplál félve. Mert az igaz szerelem csak álom, soha nem érni el, oly távol. Nincs felhőtlen boldogság, pedig úgy vágyom rá! Ezért van erőm mindig remélni s tenni, Elérni az Elérhetetlent: sohasem…..
Te a Minden Voltál, Csodálatos Világ: Szerelmes Forrósággal Boldogság egy lánynak, Ki Most Egyedül van, magányosan, Ül a szobában Szánalmasan, Gondol Rád Fájdalmasan, Emlékezik Boldogtalan, S fekete szeméből patakokban Gyászos Könnycseppek Hullanak; Egy Mondat volt, Mi Szívéig…..