Adatok
Slawomir Mrozek
0 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
„De fölösleges minden véleményt megvizsgálni, amelyet egyesek a boldogságról alkottak. Hiszen sok olyan dolog ötlik fel a gyermekekben, a betegekben és a gyengeelméjűekben, amelyen egyetlen épeszű ember sem töpreng.” (Arisztotelész: Eudémoszi Etika) Itt és…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
[...]
Tehát rendben van, nagy festő volt. Azt jelenti ez, hogy bármilyen témáról bármit mondott, az csupa bölcsesség volt? Logikusan inkább csak a festészet dolgában lehetett tőle bölcsességeket várni. Mégis akármit mondott bármilyen ügyben, mi térden állva fogadtuk.
[...]
Másfelől... Mióta interjúkat adnak, talán becsületesebb a dolog... Régen a híres emberek védelem alatt álltak. Csak kész műveiken keresztül nyilatkoztak meg, csak azt mutatták, ami a legjobb teljesítményük. Az államférfiak csak hivatalos beszédeket mondtak, az írók csak könyveket publikáltak, a festők csak a képeiket mutogatták, a színészek csak játszottak a színházban. Senki sem adott interjúkat. A közönséghez csak bölcsességük jutott el, butaságukat cenzúrázták. Csak bölcsességük volt köztulajdon, butaságuk rejtve maradt mint magántulajdonuk.
De ki képes észrevenni a közönség tömegében, hogy a butaság butaság? A hírnév fényében a butaságot többnyire nem ismerik fel. Ellenkezőleg, bölcsességként fogadják, mert a siker, a hírnév szentesíti. A hírnév az egyetlen érték. Az, aki részben okos, de részben buta, lehet-e teljesen híres? (Lehet, lehet ...) Nem, az hihetetlen. (Pedig mégis ...) Hát azontúl is totálisan imádják a totális hírességet.
Becsületesebb-e vagy sem, vannak még olyanok, akik nem adnak interjúkat. Beckett sohasem ad, Salinger már húsz éve nem adott. Talán úgy vélik, nem adni becsületesebb, mint adni. Ha valóban így vélik, akkor meggondolva, kik ők, és hogy jóval több és jóval érdekesebb mondanivalójuk lenne, mint azoknak, akik gátlástalanul beszélnek és beszélnek, töprengésre késztető dolog ez.