Regisztráció Blogot indítok
Adatok
cicmancs

0 bejegyzést írt és 3 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Az egész kfk-sztorinak ez volt a lényege: írhat bármilyen ütős történetet mindenféle irodalmi művek átdolgozásával, sosem lesz benne az a fájdalom, ami ebben a tíz soros kis levélkében benne van. Nincsenek részletek, azok úgyis mindig ugyanazok, vannak helyette mondatok, melyek…..
cicmancs 2008.04.18 17:21:43
Bocsi, de csak az utolsó néhány kommentet olvastam.

Viszont engem is hasonló helyzetbe hoztak valamivel több, mint egy éve. Csak azzal a különbséggel, hogy "gondolkozni" ment el a drága. Persze nem haverhoz vagy szállodába... Mindezt 8 év (ebből két év házasság) után. Az akkor átélt bizonytalan heteket nem kívánom senkinek... A végén már én erősködtem, hogy mondjuk ki, amit ki kell. A távozását követően felültem én is arra remek érzelmi hullámvasútra :S
eliza hozzászolásával mélyen egyetértek: végül nekem is az segített, hogy átengedtem magam akkor a fájdalomnak, amit kiváló barátokkal tudtam megosztani. Itt bizonyosodott be igazán, hogy milyen remek emberek. Már az nagyot javított az állapotomon, hogy - hát mondjuk nem egyszer - kibeszéltem magamból a témát, amit a megfelelő, de együttérző kérdések feltételével segítettek a barátok. Nem telepedtek rám, de nem is hagytak magamra, mindig ott voltak, amikor szükségem volt rájuk. Persze a családom is leírhatatlanul támogatott, de igazából nem az húzott ki a gödörből. Egy-két hónap elteltével rájöttem, hogy túl fogom élni. Előtte sem akartam belehalni, viszont ilyet sem éreztem. Aztán további néhány (2-3) hónap elteltével egyszer csak eljött az a pont, amikor eldöntöttem, hogy így nem lehet élni, és nem ér ennyit az egész. Megvontam az egyenleget, elkönyveltem a veszteségeket, és kiadtam a jelszót: arccal előre! Döbbenetesen jól éreztem magam utána rövid időn belül :) Nem hülyeség az a sokat hangoztatott tétel, hogy minden fejben dől el :) Utána már tudtam úgy beszélni vele is, hogy nem éreztem akkora feszültséget magamban, hogy az egy kisváros esti díszkivilágításához elég lett volna. Onnantól kommunikálunk és nem csak közlünk egymással dolgokat.
cicmancs 2008.04.18 18:47:45
TtTtTt,

Én is úgy éreztem, hogy kirántották alólam a talajt, minden szempontból. Rengeteget hibáztattam magam, és csakis magam az egészért. Erről szólt az első hónap. Az önértékelésem, önbizalmam semmivé foszlott. Én is próbáltam faggatózni, de nem sikerült számomra is megérthető/elfogadható magyarázathoz jutnom. Eljutottam arra a pontra, hogy elhiszem, hogy a férfiak és a nők gondolkodása, főleg ilyen dolgokról totálisan eltérő + számára annyira mélységesen kínos lenne szembenéznie magával, hogy a végsőkig ellenáll ennek. Ehhez is a barátok segítsége kellett. Őszintén tudtam ilyenekről beszélni fiúkkal és lányokkal is. Talán az én lelkemnek akkor ők voltak a Novocaine mindamellet, hogy ezt megelőzően ennyiszer még nem hülyéztek le, mint akkoriban :)
Óvodás koromtól fogva zenélek, a zene gyógyító erejéhez is gyakran fordultam és fordulok mindig is. Volt persze, hogy egy üveg bor is csatlakozott hozzánk :) Szerencsére nem lett belőle rendszer.
Még nálunk is zajlik a válás (szerencsére megegyezéssel), én is a bátyámhoz költöztem az általam - nem sk értendő, bár abból is volt elég - épített házrészből, a kis pénzem még sehol (hitelből építkeztünk). A munkahelyemen nekem is jól alakultak az ügyeim, főleg mivel ebbe temetkeztem. Azt sem hallgatom el mindemellett, hogy azóta is egyedül vagyok, de sokáig nem is voltam készen rá, hogy valaki jöjjön. Még nyáron mondták a barátaim, hogy gyakorlatilag azt sugárzom, hogy ki van téve rám a behajtani tilos tábla. Most már talán oldódott egy kicsit, és inkább ez kezd az érdeklődésem előterébe kerülni, főleg, hogy értem el kisebb sikereket amik növelték az önbizalmamat :) De elég nehéz visszavenni a munkából.

Ami még nekem segített: hihetetlenül igényeltem ősszel - és azóta is - az új impulzusokat új emberektől, akik nem a megszokottak és nem a munkámhoz kapcsolódnak. A körülmények hosszabb körülírásába most nem mennék bele, de találtam is egy tök új csapatot, ahol remek emberek jöttek össze. Akik az élet kisebb és nagyobb dolgairól gyakran hozzám hasonlóan vélekednek, cselekszenek. Vagy ha mégsem, akkor kőkeményen őszinték és tőlem is ezt várják el, és írtó jókat beszélgetünk, vitázunk. Ez a saját értékeimbe, értékrendembe vetett megtépázott hitemet elkezdte helyreállítani. És nem, nem vallási csoport, szekta vagy ilyesmi :)