missmedic 2010.09.29 13:10:25

Én vagyok, aki posztoltam. Először is, nem végeztem sehol, mondhatni laikus vagyok, csak ízelítőt kaptam/kapok a dolgokból, ami szerintem látszik is, hogy az első gyógytornán megdöbbentem (bár a mostani anat. gyakunkon a prof a hasonló subluxatio humerire azonnali műtétet mondott). Természetesen nagymamámat elláttam, rendbe tettem mindent körülötte. Abszolút jogos lett volna szólnom a nővéreknek, azonban az osztályon két lézengő ápolót láttam néha felbukkanni, hétvége lévén, akik rám sem hederítettek. Utólag persze bánom, hogy nem tettem meg, de akkor egyrészt úgy gondoltam, hogy a hiányosságot evidens lett volna észrevenniük, másrészt meg nem egyedül voltam, a szülők/nagypapám meg leállítottak, hogy ne pattogjak (tudom, szánalmasan hangzik, de ez van...)
Hmmm... a diagnózis felállításról én úgy tanultam, hogy az orvos diagnosztizálja a fő bajt, a többiek (értsd.: ápoló, gyógytornász, dietetikus...stb.) az állapotváltozást figyelik és ha van még valami akkor felállíthatnak és javasolhatnak más terápiát. Na most vagy én értettem félre az egészet, vagy elméletileg tényleg így kellene működnie, csak gyakorlatban nem valósul meg?

missmedic 2010.09.29 19:37:20

@Rotoxis:
Nem célom főorvosképzőre járni, igazán félreértetted.
Akartam ápolóként dolgozni a nyári szünetben, az otthoni kórházban nem tudtak felvenni embereket, mert nem volt pénz kifizetni őket, hiába mondtam, hogy engem nem a pénz hajt, hanem szimplán érdekel a dolog, de az meg adminisztrációs problémákhoz vezetett volna, ha "ingyen" dolgozom... (akkor miért lehet ingyen, szekundánsként dolgozni a mentőállomásokon a mentőtiszt-tanulóknak?) Pesten a női II-es klinikán, a PIC-en (mert a neonatológia érdekel) csak 8 órás munkaidőben lehet dolgozni, legalább 4 hónapig, azt meg suli mellett nem tudtam vállalni... úgyhogy ennyit az öntudatomról. Megjegyzem első év végén 4 hét ápolástan gyakorlatot kell végezni minden orvostanhallgatónak.
Realizáltam a tényt, hogy az osztályon összesen 2 darab nővér volt jelen, de akkor, abban a kb. 2 és fél órában, amikor látogattunk, nem csináltak semmit és én ezeket találtam nagymamám környezetében. Ebből következtettem arra, hogy nem dolgoznak megfelelően, ebben persze nyilván benne van az, hogy a saját hozzátartozómmal történt ez, de úgy érzem van bennem annyi empátia, hogyha egy vadidegennel történt volna, akkor is hasonlóképp reagáltam volna.