Regisztráció Blogot indítok
Adatok
galibaba

0 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Csak negatív tapasztalataink vannaka Szent János kórházzal kapcsolatosan. 2009.november 14-24.-ig voltam a "vendégük". Sajnos felső magzatburok repedéssel kerültem be a kórházba, amit nagyrészt a Szent Margitos "nagyon lelkiismeretes nőgyógyásznak köszönhetek. Szóval…..
galibaba 2010.09.28 18:16:35
Jó pár napja olvastam el ezt a postot, mert koraszülött baba szülei vagyunk mi is, és egy sorstársunk hívta fel a figyelmem rá. Szóval jó pár napja olvastam el és nem hagy nyugodni, nem bírom ki, hogy ne szóljak hozzá! Különösen mivel Téged, kedves postoló ismerlek személyesen és minden nap Veletek voltam az inkubátor mellett. Értem én a felháborodást, de azért engedd meg, hogy elmondjam én is sokak nevében a véleményemet.
Az első hat bekezdéshez nincs hozzászólni valóm, sajnos a János kórház szülészet-nőgyógyászat osztályáról sok jót elmondani nem lehet. A takarítószemélyzeten spórolnak; az orvosok (ha csak nem valamelyikőjük magánbetege vagy) cinizmusa és hozzáállása kritikán aluli, a műtőről szóló bejegyzések is valósak. Próbálnál meg Te ilyen körülmények között gyógyítani bár igaz ha ezt a hivatást választották, akkor miért így teszik.

A továbbiakat azonban nem vágom. Nem értem, hogy a koraszülött babád megmentése érdekében lezajlott császármetszésen miért kellett volna a párodnak bent lenni (mikor A TE ÉLETED ÉS A GYERMEK MEGMENTÉSE A CÉL!) és azt sem, hogy milyen jogon mondasz egy nemzetközileg is elismert osztályról olyat, hogy be kellene szüntetni???!!! Én a helyükben becsületsértésért és hitelrontásért beperelnélek Benneteket, és ha a továbbiakban is az jár a fejetekben, hogy mocskoljátok ezt az osztályt, akkor jobb, ha felkészültök: nem lesz sok barátotok a jövőben!!

Tehát egy pár dolgot hadd szóljak azok nevében, akik a Szent János Kórház Perinatális Intenzív Centrumáról máshogy gondolkodnak.. .
- Nem a szerencsének köszönhető, hogy a gyermeketek életben maradt, hanem annak a nővér – és orvosi gárdának, akik ott dolgoznak. Te írtad: „27. héten 980gr-os kisfiúnkat hoztam világra császármetszéssel” . Csak gondold át ezt a mondatot! Ne haragudj, de sokan össze is tennék a két kezüket, hogy ekkora súllyal ilyen egészségi állapotban kerültek ki az egészből!!!!!!!!!!!!!
- Nem hiszem, hogy születéskor az orra alatt látható foltról bárki is tudta, hogy hemangióma, úgy emlékeszem, hogy ez a dolog nagyon kicsi folt volt. A hemangióma nem könnyen diagnosztizálható, és nehezen felismerhető korai stádiumban.
- A babátok állapota stabil volt, mivel a hemangióma még nem jelentett veszélyt a légzésére.
- Tegyétek csak össze a kicsi kis kezeiteket, hogy nem az instabil babák szülei vagytok, akiket szállítani KELLETT SHUNT BEÜLTETÉSÉRE. Te jó ég! Tudjátok Ti egyáltalán mi az a shunt beültetés????
- Nemhogy „pofátlanul”, de egyáltalán nem "elvárt követelmény", hogy „30 ezres ajándékcsomagokat” vigyen be bárki az osztályra. Ha nem lennétek ennyire egyoldalúan, ostobán és rosszindulatúan elfogultak, akkor észrevettétek volna, hogy mindenki akkor vitt be bármit az osztálynak, amikor hazavitte a gyermekét, és azt is, hogy mindenki annyit, amennyit gondolt vagy tudott áldozni! [Képzeld csak el, hogy Te vagy az az orvos vagy nővért, aki minden nap vigyázol a 600, 700, 800 vagy 900 grammos babára, virrasztasz mellette, vigyázod fejlődését. A baba szépen nő, fejlődik, mert vigyázol rá, aztán egyszer csak elviszik a szülei. Naná, hogy kicsit megszakad a szíved. S nem vársz el semmit sem, de azért jól esik egy köszönöm! Nem?] Szóval KÉREK ENGEDÉLYT MEGHUNYÁSZKODNI MINDEN PIC-I BABA SZÜLEI NEVÉBEN, AMIÉRT MEGKÖSZÖNTE AZ OSZTÁLYNAK, HOGY ÉL A GYERMEKE!
- Nem kell nagy okostojásnak lenned ahhoz, hogy rájöjj miért Neked kell koraszülött pelenkát és popsitörlőt vinned a gyermekednek egy koraszülött osztályra. Ezen kívül semmit sem kértek, hogy megvegyél neki!!!!
- Igenis vannak helyzetek az életben, amikor mindenkinek jobb, az egészség érdekében kicsit háttérbe szorulsz. Igenis van olyan, hogy nem mehetsz be a gyermeked inkubátora mellé. Akkor 17 baba volt az osztályon (ha emlékeznétek rá, tudnátok, hogy kb. 30 négyzetméteren). Ha az összes baba mindkét szülője rendszeresen látogatja a babákat, akkor nemhogy a fertőzésveszély nő meg ilyen helyzetben, de a nővéreknek még etetni, sőt pelenkázni sem marad ideje a látogatások között! Mekkora ostobaság azon sopánkodni, hogy nem volt idejük Rád. Miért Neked kellett volna az idő? A gyermeked egészsége nem fontosabb, minthogy Te naponta többször információkat kaphatsz?
- A ragtapasszal kapcsolatban magam hallottam az elnézést és a sajnálatot. Nem lett volna semmi baj, mert a következő infúzió-bekötésnél rendben átragtapaszozták volna.
- A kenguruzás senkinek nem volt lehetséges, a szoptatás sem, mert annyira sokan voltak a babák!! A mi időnkben hiába tolta bárki a pénzt (Bár ilyenről pont nem tudok a csapatban), csak aki épp készült hazamenni, annak biztosítottak nagyon kevés időt az összeszoktatáshoz. Könyörgöm, ott hely sem volt, hogy leülj! Hol akartál kenguruztatni?
- Más babákat is helyzetek át a koraszülött osztályra, mert megbíztak abban az osztályban. Az áthelyezés után pont „műszakváltás” volt. Az új műszakosok nem tudták, hogy Nektek nem szólt senki. Szerintem, előfordul ez is.
- Soha senki nem mondta, hogy az apukák jobban fertőznek. Az apukák bemehettek helyettünk, anyukák helyett. Naponta egyszer, igen. De más kórházakban karantén volt a H1N1 miatt. Itt is köszönted volna inkább meg, hogy a főigazgatóság megengedte, hogy naponta egyszer bemehetsz ahelyett, hogy otthon ültél volna és egy hónapig a kórház közelébe sem mehettél volna.
- Az osztály fertőtlenített volt, a babák miatt. Én a közelébe sem engedtem volna magunkat, még akkor sem, ha belepusztulok. Megint csak az a bajod, hogy Te nem mehettél be. Mit szólnál, ha valaki bevitt volna H1N1-et és a kisfiad elkapja? Akkor meg azt kántálnád, miért engedték be a szülőket?????????????
- A koraszülött osztállyal kapcsolatos tapasztalataidhoz nem tudok mit hozzászólni.
- Nekem is otthon kellett összeszoknom gyermekemmel, akit helyhiány miatt 1850 grammal vittünk haza. Átvészeltük a kis súlyú otthon töltött első pár hetünket. Szépen fejlődik, ma már 7000 gramm. Édes baba, életünk ajándéka!
- Csak nézz rá egy statisztikára a túlélő babák száma tükrében – a Szent János PIC-cel kapcsolatban.

Soha, de soha nem fog elmúlni az a hála- és szeretet érzés a szívemben, amit a Szent János Kórház Perinatális Intenzív Centrumában dolgozók iránt érzek! S szerintem sokan vagyunk így ezzel. Akik nem ennyire egoista szülők. Szerintem, aki erről az osztályról azt írja, hogy be kellene szüntetni, na az Magyarország szégyene!