good4you 2017.08.07 12:20:27

Ha ez egy összefoglaló, vitaindítónak szánt írás, akkor szerintem a téma bemutatása meglehetősen felszínes és zavaros. Én sem vagyok pszichológus, csak a témában érdekelt és jó, hogy a témával foglalkozunk mert magyar nyelven igen hiányos az elérhető olvasmány, fontos viszont megemlíteni, hogy nem csak a harsány, nyíltan figyelmet követelő nárcisztikus személyiségzavar létezik, hanem annak egy ugyanolyan súlyos, de sokkal kevésbé nyilvánvaló változata is, az ún. 'closet narcissist', aki legtöbbször maszkot visel és lehet akár a legönzetlenebb, legsegítőkészebb (nek tűnő) ember is, miközben az igazi énjét 'otthonra', a családtagjainak tartogatja. Mivel a probléma nagyrészt a családi diszfunkcionalitásból ered, ott is mutatkozik meg a legpusztítóbb formájában, a párkapcsolatokban, házasságokban, gyerek-szülő viszonyban. Illetve a 'malignant', azaz rosszindulatú nárcisztikus személyiségzavar nem egy általános jellemző, hanem a zavar egyik formája, ahol a nárcizmus mellé a mások nyomorgatása felett érzett valamiféle kielégülés is társul. A nárcisztikus személyiségzavar elsősorban nem a kalapácsos gyilkosságokról, hanem a leggyakrabban rejtett, manipulációval elért lelki nyomorgatásról szól.

good4you 2017.06.27 11:10:41

Duplaxiii: a cikk hivatkozik a Világgazdasági Fórum 2016-os jelentésére, amely magyar vonatkozású, illetve a Fit felmérésre, ami nemzetközi felmérés, és alátámasztja a helyi vonatkozású felmérés következtetéseit.
sprickoló tömegek, hz és társaik: nem értem miért baj az, hogy a nők dolgozni szeretnének. nem értem milyen alapon kérdőjeleznétek meg az ehhez való jogukat. illetve, hogy megválaszthassák, hogy milyen munkát végeznének, adott esetben a házimunka helyett mondjuk cégvezetést vagy bármi mást. lehet hogy vannak kiszipolyozó nők is, de az esetek többségében én családanyákat vagy egyedülálló anyákat látok akik erejükön felül teljesítve dolgoznak otthon, illetve a munkahelyükön is, miközben a párjuk a legjobb esetben ugyanezt teszi. a legtöbb esetben viszont az a szomorú valóság, hogy jóval kevesebbet. a cikk arról szólt, hogy ugyanannyi munkáért ugyanannyi fizetés járna, miközben a nők több munkáért kapnak kevesebbet. Ha tegyük fel két férfiról lenne szó, és egyikük kevesebbet dolgozna több pénzért, igazságosnak ítélnétek meg a helyzetet?

good4you 2017.03.25 15:51:33

én 28 évesen szültem, életem szerelmének, csak azért mert szerettem volna, hogy nekünk együtt legyen egy gyerekünk, akit szerethetünk, aki kettőnkből van. pontosan tíz évre rá, 38 évesen hagyott el egy nálam tíz évvel fiatalabbért. egy olyan nőbe lett „szerelmes”, aki fizikum, intelligencia, vagy emberi értékek tekintetében messze alulmarad az én szintemhez képest. DE valami új fuvallatot hozott, gondolom mellette újra fiatalabbnak érezhette magát. és így, gondolkodás nélkül kidobott mindent, megalázottan csak álltam mint akit fejbe kólintottak, hogy vajon mit és hol rontottam el. nem veszekedtünk, nem cirkuszoltam, nem játszmáztam, tettem a dolgom, gondoskodtam róla is amiben kellett, dolgoztam, főztem, odafigyeltem a gyerekre. mindezek mellett folyamatosan odafigyeltem magamra is, tehát nem úgy kell elképzelni, hogy lyukas tréningben, zsíros hajjal kavargattam otthon a levest. nem, alkalmat kerítettem rá, hogy hétvégenként együtt kimenjünk, bármilyen társaságba, koncertre, buliba, kocsmába, kötetlenül... és bárhová mentünk a férfiak mindig felfigyeltek rám...
emellett költséges hobbijára annyit költhetett amennyit akart, és amennyi persze volt, oda és akkor ment, amikor akart... örültem neki, ha együtt voltunk és nyilván nem repestem az örömtől, ha mondjuk hajnali háromkor esett be, de úgy általában egy játszmázásokon felüli, kívüli hozzáállással próbáltam éreztetni vele, hogy a férfi-nő kapcsolaton túl, emberként is megadom azt a szabadságot és bizalmat neki, amire szüksége van
és mégis. most közel a negyvenhez azon gondolkodom, hogy van-e erőm még valakinek adni, egyáltalán akarom-e én ezt. és mindent átgondolva, elemezve biztosan tudom, hogy bármit is tettem volna, ugyanúgy ez lett volna a végeredmény.
az azóta eltelt időszakban volt néhány rövidebb kalandom, futó kapcsolatom. és egyre erősödik az a meggyőződésem, hogy a férfi-nő viszonyban csak a nő éli meg az érzelmeket. a férfiak átmenetileg vagy pillanatnyilag meghatódhatnak, elérzékenyülhetnek, lila köd száll rájuk, ha beindulnak a hormonok, de számukra a nő bármilyen is, bármilyen okos, szép, bármennyire szeret, tulajdonképpen úgyis csak egy élvezeti cikk, kiegészítő húsdarab marad

good4you 2017.03.25 22:49:38

@mirko vosátka: tudom, így jártam. habár húsz évesen amikor megismertem nem igazán rendelkeztem elegendő élettapasztalattal a férfitípusok pontos elkülönítéséhez. a következtetéseket viszont nem ezen egy eset alapján vontam le. a körülöttem látott, halott működő kapcsolatok, házasságok nagyobb része is kegyes hazugságokon, érdeken és megalkuváson alapszik. biztosan van olyan nő is, aki kifogja az aranyhalat, de az általad említett család és feleségszerető férfi a kivétel, nem a szabály.

good4you 2017.03.26 10:17:03

@mirko vosátka: még annyit hozzáfűznék, hogy nem egyszer tapasztaltam azt, hogy érdekes módon ezek a kivételes családapák is valahol mélyen pontosan azt a másik, jól körülírható férfitípust irigylik. vagy ami még rosszabb, felnéznek rá és követik.
azt hiszem napjaink mesterségesen (vagy nem) generált húspiacának egyértelműen a nők (és ezzel együtt a családok) a vesztesei. talán az emancipációval kiszabadítottuk a dzsinnt a palackból és most a fagyi visszanyal...vagy egyszerűen a kelet-közép európai társadalmak nincsenek azon az érettségi szinten ami ehhez kellene, bonyolult problémák ezek :)

good4you 2011.09.10 16:39:07

@Viharszarok: nem, nem a bank kényszerített, ő csak eladta nekem a termékét, az akkor meghatározott feltételek szerint, közölve, hogy ez a legjobb amit választhatok, különben is, a forint hitellel csak rosszabbul járnék.
nem jobb kocsira és mediterrán házra kellett hanem egy házra, az elsőre, amivel fedél lett felettem és a családom felett. megértem én, hogy nem lehet a saját döntéseinkből eredő veszteséget másokra hárítani, DE ez szerintem itt pont nem az az eset és erősen kétlem, hogy ettől összeomlana a bankrendszer, a pénzpiac, a gazdaság, meg minden. Ha csak a saját esetemet nézem akkor is egy öt éve felvett 7 és fél millió forintért, amit ugye 5 éve törlesztek, az aktuális árfolyamon pillanatnyilag több mint 10-el tartozom. Biztos vagyok benne, hogy ebből az óriási különbözetből, ami különböző tételekből áll össze a bank pont eléggé jól van ahhoz, hogy ne omoljon össze, ha én 180-as árfolyamon előtörlesztem a 150-en felvett hitelemet.

good4you 2011.09.10 17:17:18

@Zabalint: hát tévedsz zabalint, nem gyarapítottam egyik szavazótábort sem, úgyhogy nem én vagyok a hunyó itt, csak arra próbáltam felhívni a figyelmet, hogy ahelyett, hogy csakazértis alapon mindenre fújjolunk jó lenne néha legalább az értelmes javaslatokat megfontolni.
lehet, hogy te a bankrendszer épsége iránti aggodalmad miatt úgy gondolod, hogy ez a javaslat nem értelmes, de hadd engedtessék meg az, hogy ezzel ne mindenki értsen egyet.

good4you 2011.09.10 17:35:44

@kamerasmobil: elolvastam, gyenge felfogóképességem ellenére az általad leírt összefüggéseket megértettem. mégsem értem, hogy miért van az, hogy NEKEM kötelező a veszteséget benyelni, a kamatot és a bank nyereségét biztosító egyéb tételeket kifizetni, mert ugye, tessék ez van, te vetted fel, nem volt kényszer, miközben elképzelhetetlen hogy a bank is vállaljon ebből a veszteségből (nahát, pedig ugye elmondásod szerint ő sem tett mást, csak frankot vett fel külföldi banktól), sőt még az is elképzelhetetlen, hogy netalán a nyereségéből bármennyiről is lemondjon. Ha pedig jön egy szerencsétlen politikus aki meg meri említeni, hogy esetleg mégis, máris a gazdaság összeomlásáról beszélünk.