ördögpalánta 2011.03.10 15:52:56

@Leroi: Én is dolgoztam SZTK-ban és mikor a beteg befejezte a kezeléseket az utolsó alkalommal egy időben alákellett vele iratni, hogy minden kezelést megkapott és mennyibe került. Pedig a mi esetünkben masszázs volt. De volt mikor csak oda kellett adni csináljon vele a kedves beteg, amit akar.

ördögpalánta 2010.10.31 10:47:01

Szép napot mindenkinek! Hát... nekem sincsenek túl jó emlékeim a János kórházról, igaz én még 87-ben feküdtem a régi fül-orr-gége osztályon... tudom az őskorban volt, de nekem feledhetetlen!!! A nővérekkel semmi gondom nem volt, aki viszont megműtött annak a munkája és viselkedése hagyott némi kívánnivalót maga után... egyetlen egy valaki segített túlélni az egész szörnyűséget a doktor úr unokahuga, aki éppen orvostanhallgató volt... neki azóta is hálás vagyok, hogy együttérzett velem és bátorított. A műtét után természetesen nem lettem jobban, sőt később s.o.s ismét műtét, de a második műtéttel ugyahogy helyrehoztak máramennyire lehet a megszabadulhatatlan középfülből. A harmadikra négy éve került sor, de azóta vidáman élek igaz egyetlen hallócsontal és már a harmadszori dobhártyafoltozással. Megszabadúlni ettől a betegségtől sosem fogok, de ha megfelelően betartom az orvos utasításait megúszhatok még egy műtétet! Szóval János kórház borzasztó volt nekem is, a doktor úr arroganciája a nemtörődömsége... tudni kell, hogy én még akkor egy elkeseredett 11 éves voltam, aki az egész nyarát szinte ott töltötte, először egy orrmandula miatt aztán egy hét múlva meg egy középfülműtét miatt. Másnap mikor felébredtem átvérzett a kötésem, elfelejtették lecserélni, a sebet megnézni, inkább rátekertek még egy köteg gézt. Pár nap múlva aztán megnézzték, valószínű elfertőződött... valahogy csak nem javúltam, kértem anyukámat, hogy keressünk mást valami nem ok, találtunk mást, aki sajnos nem tudott s.o.s műteni, mert heti kétszer kezelésre kellett járni, gondolom amíg kicsit csillapodik a gyulladás. De hiszem, hogy még vannak jó orvosok, persze nehéz rájuk találni, nekem is hosszú időbe telt, de szerencsével jártam! Rengeteg föülésznél voltam profnál, doktornál, főorvosnál, mire megtaláltam számomra a helyeset. Akinek folyton ellenőrzésekre kell járni, nem mindegy, hogy milyen hangsúllyal szólnak bánnak vele szerintem. Mert meglehet azt úgy is mondani, hogy el kell fogadni, nincs mit tenni, vagy pedig tanúljon már meg vele együtt élni és legyint egyet. Bocs a hosszú történetért.

ördögpalánta 2010.10.31 11:02:49

@El Visco Stello: Ball lábbal keltél? Ne hagyd, hogy csalódjak benned! Miért nem tudod elfogadni, hogy vannak nem törődöm orvosok... abban van némi igazság, hogy szeretik a betegek az észt osztani a dokiknak, de ahogy köztünk is van szörnyű és kibírhatatlan beteg orvosok között is van flegma nem törődöm...

ördögpalánta 2010.10.28 06:07:59

Jó reggelt mindenkinek! Panasz az igazgatónak? Nana... Nagyon rég történt velem, de a mai napig nem tudom feledni, már ahhozképest mindjárt 35 leszek... a vicc az, hogy az iskolaorvosnak köszönhetem megkeseredett gyerekkoromat. Állandó iszonyatos fejfájások gyötörtek, jeleztem az iskolaorvosnak, kaptam is gyógyszert rá, aztán mikor besokalt elhajtott, hogy elég a szimulálásból... röviden annyi, hogy volt/van egy krónikus középfülem, ami idáig megkeserítette az életemet harminc évesen megtaláltam egy olyan embert, aki figyelembe veszi a panaszaimat, sajnos nem a jellemzőeknek felel meg. Már három műtéten túl vagyok, de ha továbbra is így működünk együtt, talán elkerülöm a negyediket. Az iskolaorvosra visszatérve, amikor megtudta, hogy nyáron megműtöttek, bekérte a papírokat és nem akart hinni a szemének. Később összehozott vele a sors és megkérdezte, hogyhogy nem nőttem ki ezt a betegséget, és mi az hogy nem működik a fülkürtöm... beidegesedtem és a fejére olvastam, hogy talán neki is van ebben szerepe... Ő üvöltött velem én meg vissza aztán otthagytam. Utánam kiabált, hogy szeretne beszélni a kezelő orvosommal és megakarja nézni a zárókat. Most már kár a gőzért és kimentem. Hogy valami jót is mondjak róla az oltásokat mindig ügyesen beadta. Szóval a panasz hiába jogos, nem igazán tesznek semmit vagy nem is akarnak talán kényelmetlenségből...

ördögpalánta 2010.10.28 06:34:59

@ördögpalánta: Csak hogy értsétek, speciális suliba jártam bentlakó voltam amíg Pestre nem költöztünk. Ha gondja volt valakinek első körben az iskolaorvosnak kellet jelezni. Ha ő úgy gondolta továbbküldött. Mivel nem voltam lázas a fülem is csak éjjel folyt, de brutálisan, neki az volt a véleménye, hogy kilátta... és ha a fülem sem fáj, akkor mit akarok én itt. Soha nem fájt és a mai napig sem fáj a fülem, de ha gond van vele a fejem fáj, de piszkosul, ájulási szintig. Ezért volt az első műtét után kettő, mert sajnos a többi fülész, akikhez jártam, nem vették figyelembe a panaszaimat. A szlogen az volt: amikor nem akar suliba menni s.o.s fáj a feje és nehogy már egy 13 éves gyerek mondja meg a frankót... A műtéteket a CT eredménye döntötte el, ott már látszott a chosteoctoma, bocsánat, ha rosszúl írtam. És a kedves iskolaorvos mindenféle intés nélkül megúszta a történteket pedig amikor az első két műtét volt még abba a suliba jártam. Akkor még nem volt divat az integrált suli. Ma már aki normálisan gondolkodó szülő és megteheti integráltba íratja a gyerekét...

ördögpalánta 2010.10.28 08:17:06

@Dr.laikus PhD: Neki komolyabban kellett volna vennie, mert ez a Vakok álltalános iskolája volt, ahol előfordul olyan szindróma, ami egyszerre látás és halláskárosodást okoz. Ezért neki fokozottan kellett volna figyelnie, mert a két sérülés együtt már kimondhatatlan nagy hátrány.

ördögpalánta 2010.10.26 13:11:15

Kedves Mindenki! Már régóta olvasgatom a posztokat és a kommenteket. Itt néha nem egymást kéne ölni, hanem azt észre venni, hogy sokszor az orvos-beteg kapcsolat mennyire hiányos. Persze vannak olyan betegek és orvosok, akikkel nagyon nehéz együttműködni. Fontos, hogy mindkét fél hallgassa meg egymást, a beteg ha csak konyhanyelven de eltudja mondani a jelenlegi betegségét, vagy panaszát, és az orvos meghallgassa mielőtt leírná. Tudom, hogy nem lehet olyan betegen segíteni, aki mint egy fadarab felvágja magát a vizsgálóágyra, hogy itt vagyok csináljon velem amit akar. Én hiszek abban, hogy még vannak rendes becsületes orvosok, akik tényleg a gyógyításra esküdtek. Én is megjártam a hadakútját, mire megtaláltam kezelőorvosomat, aki mindig odafigyel rám és ha gondom van számíthatok rá. Nagyon hálás vagyok neki minden segítségért!