Adatok
Párácska
92 bejegyzést írt és 12 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Nem kivánta lelke-teste, De harcolni mégis harcolt, Kereste vagy nem kereste, De harcolni kelletett. Embereit úgy prédálta, Mint nációk legelsője S nem volt soha olyan drága, Mit vérként nem hullatott. Hajh, vajon mi lesz belőle, Ennyi sok, ostoba vérzés Elvette az erőt tőle,…..
Tünődve állok én Az est sugárinál, Midőn a nap sötét Hegyek mögé leszáll;Kérdem: ha életünk Fáklyája majd elég, Ujabb dicső korány Reá derűl-e még?És a vak éj után Ragyogva kél napunk; Jelenti: álmaink Után - feltámadunk...
A halál tulajdonképpen jelentéktelen dolog... valójában csak átmentem ide a szomszéd szobába. Én én vagyok, te pedig te. Akármit is jelentettünk egymásnak egymás életében, ez mit sem változott. Nevezz csak nyugodtan a megszokott nevemen, beszélj velem ugyanazon…..
Itt nincs megállás és nincs koszorú, Én keresem magam s nem győztem én még, Kevés remény int és szörnyű ború S itt nem segít, csak álom és vitézség. Vívok, vívódom és e harc örök És el nem érem magamat soha S a mélyből mind mélyebb után török S versem sora a…..
Olykor matrózi nép, kit ily csiny kedvre hangol,Albatroszt ejt rabúl, vizek nagy madarát,Mely, egykedvű utas, hajók nyomán csatangol,Míg sós örvényeken lomhán suhannak át.Alig teszik le a fedélzet padlatára, A kéklő lég ura esetlen, bús, beteg,Leejti kétfelé fehér…..
Tegnapi terveidet töröld. A legszebbeket is. Azokat először. - Mire megépítenéd: ezért, azért már úgyse laknád s onnan-ide törmelékek halmát mért cipelnéd? Temess derűsen. Ami élt: mindig föltámad; ami nem: sosem. Ragyogó szemmel, ne tört szívvel bámulj a Leáldozott,…..
Félni egyre, élni vontatottan,életünk, akár a hattyu útja,mellyet még le sem írt a habokban.És meghalni, titkosan elülnimily elembe jártunk itt, ki tudja,mint mikor hattyut látsz elmerülni: -A vizen, mely nyájasan fogadja,fodrozódik, elmulik alatta,s boldogan gyűrűzik föl a…..
Párácska
2010.10.27 08:49:47
Köszi, véletlenül elfelejtettem feltüntetni, most utólag is pótoltam a hiányosságot.
Még mindig mint egy kisgyerek, bámulom az életet, koldulom az életet! Még mindig mint egy kisgyerek, örülök, fűnek, fának, virágnak, és egyre csak reménykedek. Itt kuporgok egy tisztáson, hogy senki ne bántson, hogy senki ne lásson! ..
Fáradt a szívem, és halkan ver nagyon, Csak jó úgy hosszan ülni a napon, Nézni a fákat, és nézni az eget, A messziről kéklő nagy hegyeket, És lesni a fájó csöndet itt belül, Amint a könnyhúrokon hegedül. Hallgatni: ver-e még dalt a szívem, Meghalt talán, vagy alszik,…..
igen, az hiányzik, az egészséges élni akarás,a minden bajt legyűrő erő és remény,ami átlendít a holtpontokon, és segít,repít tovább, amíg csak lehet,a veszteségeket tudomásul veszi,de oktalanul nem bánkódik, nem álmodozik,a következő lépést latolgatja, és csak azt,ha…..
I.A párában, a vízesés felett, Halványan, mint egy álom, És testetlenül, mint egy lehelet: Az örökifjú szivárvány lebeg.Megrokkannak a sziklák, a hegyek, A kő mállik, az erdők sírba térnek, Új medret tör a patak magának, S a régit testálja a feledésnek. Megőszül a…..
Magas trónján a sors ül, titkos könyv kezében, Az életkönyv ez; benne két lap a mienk, Az egyiken borongó gyász vonúl sötéten, A másik hajnalodva rózsaként dereng. Ohajtom én: legyen hő kedveződ a végzet,…..
Szeretnék úgy belédsimulni Természet - mint egy falevél, Mint egy fűszál, mely egyformán nyugodt, Ha harmat száll rá, s ha rá száll a dér. Szeretnék úgy belédsimulni, Mint egy elvesző árnyalat Az alkony ezerszínű tengerén, Szeretném fölszívni az árnyakat, S…..
Párácska
2010.09.29 21:35:49
Jékey AladárnakÉn itt vagyok, akarva, nem akarva, A végtelen vetett a véges partra. Fekszem aléltan a sivár fövenyben És az óceán himnuszait zengem. Anyám, a tenger apadt, s itthagyott, Kinek mi köze hozzá, ki vagyok? Gazdátlan, üres ház, mire se jó, Csak eldobni, vagy…..
Oly közönséges, árva kis bokor, Körülte gaz nő, állat rátipor, Ember véresre sebzi magát rajta, A szitkot, gúnyszót özönével hallja.Ő mégis rendületlen hittel várja, Hogy egyszer égi tüzet fog az ága, S akkor, mint írva vagyon: a hegyen, A lángjában az Isten…..
Csapong a dallam szavak zenéje fonódik össze dal fakad, rímekbe csobbant csodákra csordult szívemből áradt hang-patak. Messzire zengő vágyat teremtő szavakká szökkent gondolat csilingelése siet a fényre belőlem verset bontogat. ..
A szépben az a legszebb, ami leírhatatlan, a vallomásban az, ami kimondhatatlan, csókban a búcsúzás vagy nyíló szerelem, egyetlen csillagban a végtelen. Levélhullásban erdők bánata, bújócskás völgy ölében a haza, vetésben remény, moccanás a magban, kottasorokban rabul…..
Valamit, valamit, ami hasonlítson az örömhöz, csak amiként a fű a fához s a csillaghoz a mécsvilág, valamit, valamit... Akárhonnan, akármi, csak nevessen mint harmatos arccal réti virág, vagy mint a gyermek anyamellen, akármi, csak nekem nevessen... Valamit menteni, menteni…..
Párácska
2010.09.20 09:51:02
A házban, ahol az olcsó mámor vár,A zongorához ült le valaki,És fölsírtak sóvárgón, lágyan, tompánA nagy Chopin holdfényes dalai.Egymásra néztek a szegény leányok,Tág karikára nyílt mindnek szeme,Az idegen ujjongva zongorázott,És mint egy álom, úgy fájt e zene.A…..
Aranyosan és feketén döcög Szent Mihály lova őszi fák között. Az emberek megnézik csendesen, Ki az, akinek útja végtelen? És tovább mennek, mert az élet int, Majd egyszer ők is jönnek erre mind. Majd egyszer, ó, de addig áll a harc És vár a győzelem, vagy a kudarc.…..
Kútnak lenni volna jó utas-itatónak, diófának vagy a fán füttyentő rigónak. Rigófüttynek volna jó, lenni bár egy hangnak, jönni-menni volna jó akárcsak a harmat. ..
Rózsák mély bíborával derűs rigócsapat és flóta víg dalával feszít az ifju nap. Az élet vándorlépte még táncos iramú, szinte szökellve járok, s rajtam friss koszorú. Újult kedv koszorúi, ti harmatszőttesek, a légből lengtetek le s én mind fölszedtelek - Hány…..
Napról napra meglátogattalak, drága erdő, fülledt ifjúkoromban. Rád bíztam képzelt boldogságomat, s való fájdalmam neked panaszoltam. Sötét mentsváram, újra itt vagyok, s hallom zúgását a lombrengetegnek. Most te beszélj. Én átadom a szót. Kín s kedv elnémult. Én…..
Hűs víz csobog. A templomragyog a ritka ködben.Felleg jön messziről.Felegyenesednek a füvek.Felleg jön, fehér, mint a gyolcs,angyalok suhannak.Ez az áhítat ideje,névtelen alázat.Harmat hull,énekelnek a hegyek és a fák,galamb száll, lélek madara.Ez az áhítat ideje,ez a titkos…..
Ősz, te sokat tudsz: mert sétálsz furcsán és hallgatagon, s hervasztó, irgalmatlan szomorú szemeiddel befigyelsz minden ablakon. Ősz, te sokat tudsz, s tudásod soha el-nem-vehető, mert a halottak nagy-erősek és tanítód a temető. Ősz, te sokat tudsz és ajtómat ha titkon…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz