Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Allyra

0 bejegyzést írt és 2 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Orbán maffiakormánya újabb fokozatba kapcsolt. Az erőszakszervezetek végzik a dolgukat: rendőri brutalitás, törvénytelen oszlatások, gumibot, könnygáz, az országgyűlési képviselők megregulázása. A kormánypárt médiamunkásai pedig próbálják menteni a menthetetlent. A kormánypropaganda teljes gépezete…..
Allyra 2018.12.15 14:30:27
Nos, csupán egy konkrét példa: dolgoztam olyan helyen, ahol nem csak névleg volt munkaidőkeret, hanem valóságban is: az úgy nézett ki, hogy igaz, ötnapos volt a munkahét, de bementem munkakezdésre, és maradni kellett, amíg munka volt. (Ha nagyon sok volt a munka, akkor korábbra kellett menni, egyébként éjszakai munkavégzés volt)

Azaz, volt hogy este nyolctól ottvoltunk délelőtt kilencig is akár.

Aztán volt, hogy kevés volt a munka, akkor este tíztől voltunk, és elküldtek hajnali négykor (és jó, hogy ki bírtuk könyörögni, hogy ne korábban, mert nincs BKV előtte)

Ezeket aztán szépen összeadták, és ha kiderült, hogy a három hónap végén kicsi plusz maradt, na azt odaadták túlórába.

Nem mondom, hogy nagyon vigasztalt a dolog, főleg, hogy így tervezni se lehetett az időmmel (pl mindenképp kellett intéznem valakit, aki az akkor még óvodás gyereket elviszi az oviba, mert ugye vagy hazaérek, vagy nem.. - ezért kellett mindig nyitásra vinnie a férjemnek, és ő még ígyis alig esett be a saját munkahelyére), és ezt nem ellentételezte a túlórabér, mert ritkán jött össze, hogy legyen is, annyi meg biztos nem, amennyi nehézséget okozott a dolog, és senki nem kérdezte, akarok-e túlórázni, vagy sem, menni kellett, vagy mehettem isten hírével), de szorult helyzetben az a munka is jobb volt a semminél.

No ez az, amit három évre akarnak kihúzni - rendben, csak a lehetőséget adják meg, de ugye a lehetőség azért van, hogy kihasználják.

És én speciel jóljártam, lett sokkal jobb munkám (bár persze mindig lenne hova fejlődni..), de sokaknak most sincs ennél jobb lehetősége, sőt, örülnek, ha ilyen van (nem csak Budapest a világ), és aki kényszerhelyzetben van, az kiszolgáltatott, és ez a lehetőség növeli a kiszolgáltatottságot. Ezért rossz az egész. (Nekem a 400 órával amúgy nincs bajom, ha tényleg önkéntes, bár ugye ez is mindig kétséges)
w Bencsik András emlékére 2006.11.29 08:00:00
Kiadtak a nyolcvanas években Magyarországon egy sci-fi regényt KEEC – A nagy világregatta címmel. Nyolc-tíz-tizenkét éves gyerekként akadt a kezembe, és noha a szar borító miatt először nem volt hozzá gusztusom, amikor mégis olvasni kezdtem, magával ragadott a varázslat.…..
Allyra 2007.08.01 23:34:46
No, de jó, most akadtam csak rá erre a linkre :)

Ugyan Bencsik András egyéb írásaihoz nem tudok hozzászólni (merthogy nem ismerem őket, és ha politika, akkor annyra nem is vágyom rá, bevallom, olyan 18-20 éves lehettem, amikor utoljára komolyan érdekelt a politika...), de egy biztos:

Ez a könyv örök nagy kedvencem :)))) És én is nagyon sokáig vártam a folytatásra, és Bencsik András, léccci-lécccci, írd meg, ha egy mód van rá :) Egy vevő biztos lesz rá, ha napokig nem eszek miatta, akkor is :)

No igen, én is rájöttem anno, hogy magyar az írója, de ezt én sose bántam, noha jobb szeretem az olyan könyveket, ahonnan ez egyértelműen kiderül (már úgy értem, valódi név is), nade tudom, ez rontja a megvételi arányt..

Koppintás: én bizony nem éreztem annak.. illetve, ha valaminek a koppintása lehetne, bár nem gondolom annak, akkor az az Utolsó csillagharcos, és véletlenül se a Végjáték (aminek ugyan nem egy, hanem jópár folytatása van, nem is rossz némelyik, bár szvsz a legelső a legjobb, és akár befejezettnek is tekinthetjük, de teljesen más műfaj, szerintem, nem is összehasonlítható, és a sztori is csak felületes hasonlóságokat mutat).
Ellenben, már csak azért se gondoltam koppintásnak, mert bár biztos csúnyán hangzik, de szerintem az Utolsó csillagharcos khm. szóval szilárdabb végterméket se ér a Nagy Világ-regatta mellett. Az számomra az 1x, max 2x elolvasható könyvek közé tartozik, a végén ásítozva jó nagyokat, és bólogatva, h. jójó, ne húzzuk már (pedig igazán nem egy hosszú könyv). A Bencsik Andrásé meg - kb 50x olvastam, kb 49x bőgtem magam szét rajta (sokszor, ha csak kivagyok, és sírni akarok, de nem megy, akkor is előveszem), érdekes, izgalmas, akárhanyadszorra is várom, h. mi jön, és mindannyiszor drukkolok, hogy másként legyen, és alig várom a folytatást - jó sok éve már :D

Na jó, aláírom, nem igazán extra-részletesen-logikusan-realistán kidolgozott világ, nem merül fel bennem, hogy ha holnap felébredek, akár ez is kialakulhatna (mint az itt említettek közül pl. a Végjáték esetén), ellenben az emberi érzelmek-reakciók-jellemek reálisak, jól elképzelhetők, még ha talán nem is nagyon sok rétegűek általában (bár több helyen ez se igaz), humoros, és mégis komoly témákat feszeget, de mindezt könnyen érthető, és igen hatásos formában. Amivel sokkal többet ér el, mint jónéhány "komoly" irodalom (na ezért sokan a fejemet vennék, biztos :D), amiket még végigolvasni is nehéz (noha nem mondhatni, h. nem olvasnék sokat :D), hát még megkedvelni.

Na. És nagyjából biztos vagyok benne, hogy B.A. ennek a felét se szándékosan tette bele, csak így alakult :D De ez egyáltalán nem baj, sőt :D

Úgyhogy várom a folytatást, de nagyon! Remélem, megérem :)