Adatok
.tatjana
118 bejegyzést írt és 36 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
"semennyire sem leszek totálon és engedelmeddel nem kívánok találkozni veled - írod végre, értem, sajnálom - válaszolom, a mondat második feléhez csak annyit, hogy másnap kora reggel a legelső post, amivel szembetalálom magam megint az Anna, félig ébren is érzem ahogy fordul bennem a kés... majd még…..
tegnap elfújtam otthon az illatgyertyát, és eszembe jutott, mikor legutoljára nálad fújtam el, a színváltóst, ami kiderült azóta, hogy valami led, és a hőre változik, a leggyönyörűbb a zöld volt, erről meg eszembe jutott az olvasószemüveged az ágy mellett, ott akkor is, amíg vártam Rád, vagy…..
valahogyan.
"Hány éves a boldogság, kérdezte Rozália Fugger-Schmidt. Csak egy szempillantással több, mint a boldogtalanság." D.L.
2014.04.25 23:00:53
nincs tovább, felülírtad minden játékszabályunkat, bár a mozi mindent elbír, de túljátszottad
ezt nem kellett volna, tényleg nem...
két hete, hogy megkaptad a levelem, és két hete, hogy az ígérted, hogy válaszolsz... három mérsékelten bővített mondat elegendő lenne hogy vége legyen, nem is…..
dobogós találkozás volt, beleadtál apait, anyait, végtelenül természetes és meghitt volt minden pillanat, ezerszer haltam bele a boldogságba, tisztára olyanok voltunk, mint a szerelmesek, beleértve Téged is,
és közben az van, hogy megint csak mozi volt, kifogástalanul eljátszottad a szerepet,…..
hazaérek, leteszem a hetet, nehéz volt, stresszesebb a szokásosnál, fáradt vagyok, fáj a fejem, bekapcsolom a tévét, bebújok az ágyba, nyomogatom a telefonon... a péntek mindig erősebb kísértés, pláne az elmúlt hetek után, mert narratívátlan is mintha volna valamiféle út, minimum egy mesebeli…..
írod,
- aludjunk együtt, meghalok, annyira vágyom rá
- most már én is, de totál
gyere, most!, jössz?, akkor jössz?, de jó, hogy nemet mondtál, tudod, hogy soha nem foglak, okos vagy, ne mondj butaságokat......... nem akarok már okos lenni, szeretni akarlak..
nincs tehát narratíva, csak ez a…..
nem érzem magam jobban attól, hogy legutóbb nem rohantam hanyatt -és homlok, igaz, rosszabbul sem, a konstans az konstans, és hogy ne bontsam nagyon meg a dramaturgiát, üzentem azért, nehogy kizökkenjünk egymásból, magunkból...- testközel
a szerelem veszített, mondogatom, kitettem mindkét…..
mely égig ér... szóval csönded vagyok (CS.T.),
provokáltál én meg hagytam, talán segélykérés volt, tudattalan, újabb bántás lett belőle, én meg újra a rajtvonalon,
p. is azt mondja, totális kiégést lát rajtad, nihilt, halálvárást, kiábrándultságot, mintha feladtad volna, és én is ezt éreztem,…..
mindent tudok rólad és semmit, láttalak már ezer alakban, de mindig felismertelek, lassan mégis feladni kényszerülök, mindig makacsabban álltál ellen, mint én magaménak tudni akartalak, sosem fogom megérteni, sosem foglak megérteni,
hat évvel ezelőtt még tényleg hittem benned, bár néha olyan volt…..
írtad, én meg mentem, sőt rohantam, fogalmam sincs hányszor képes még megszakadni a szív, pedig már nem is kapaszkodtál belém, nem mondtad, hogy szeretsz, sőt, inkább azt mondtad, nem szeretsz, aztán elbizonytalanodva félmondatokat elharapva, hogy talán mégis, már eldönthetetlen mikor nem hazudsz,…..
múlt héten, vagy inkább azelőtt, emlékeztettelek, hogy évforduló, legalább visszaírhattad volna, hogy átkozod a percet, de még azt sem, hát átkozom én
és megint ötödik hatodik hete nem tudom mi van veled, /az idő elrohant vérvörös falábakon.../
életben maradtam, bár hajszálon múlt, hát ha már így,…..
próbálok vágni egy ablakot úgy szivárognak a színek hogy nem bírom egyedül mint szürke szívárny a nap felé vérzi a húrtalan hangszeren-ádoz ki az esőnek hegedül próbálok súlytalan lenni hogy rajtam ne múljon a cél mert a föld az egy léghajó a végtelen éjnek feszülve megszűrve az űrt ne félj…..
.tatjana
2013.10.18 11:58:56
nem hiszed el, de most, mielőtt megnéztem mit írsz, pont ezt hallgattam :-) gondoltam is, hogy kipostolom a face-en, de munkaidőben inkább nem... szóval megint nagyon egy húron, és annyit gondolkodom miben és hogyan segíthetnék, kitartás, én szeretlek!
kezdődik... jönnek a posztjaid, megint ébred a látens lélek, kedved volna újra kefélni, de ahhoz kell ez a kurva hosszú előjáték saját magaddal, aztán meg valakivel, gondolom lapozgatod már tétován a naptárad, keresed aki irodalmi műveltség és ama bizonyos kémia birtokában volna, mert ez a szükséges…..
... minden amit rólam mondtál, magadról mondtál, mert én Te vagyok szerinted, szerintem meg Te én vagyok, ha Te nem a saját életed éled, akkor én sem a sajátomat, és fordítva, ha én Oidipusz király, akkor Te is, éthosz anthropo daimon, vagyis az ember sorsa a jelleme, közel fél év fáziskésés, György…..
tulajdonképpen, menj, de tényleg, menj a picsába...
álmomban 2007-ben jártam, ültem a Király utca harmadik zebracsíkján, a villamosínektől számolva, konokul hajtogattam, hogy van amiben az ember nem téved, van amiben... az ember.... nem...
benevezek a tévedések rekordok könyvébe...
Te meg…..
végig fogom csinálni, az utolsó hívásunk 5 nappal ezelőtti és most nem töröllek századszor, kibírom így is, most ezt játsszuk, vagy játszom én, vagy játsszuk mi, mindegy, nem is tudom mit kellene csinálnod ahhoz, hogy mégis, de ha tudnám is mindegy volna, Te azt nem tudnád megtenni, sem értem, sem…..
nem értem, nem értelek, mikor azt szajkózod, hogy túl okos vagyok, túl erős az intellektusom, hogy beteg vagyok, hogy őrült vagyok, nálam már csak Te vagy betegebb, hogy félsz tőlem, hogy soha nem fogsz szeretni, mert nem vagyok elég tiszta, ahhoz túl öreg vagyok... hogy…..
krasznahorkait kellene olvasni, eszembe jut, hogy a szöveg, mint olyan, meg a nagyon megtanult könyved erről, a valahányadik, amit levettél, mondj egy számot mondtad, mintha így feloldódna a tanácstalanság, tegnap annyira esett, hogy írnom kellett, jó volna ez a nap veled, írtam, az ágyadban,…..
mert gecire (annyira utálom ezt a szót, de akkor is) nem jó valami. baj van.
fél éve elromlott a laptopom, nagyjából azóta nem írtam. a maradékból, amit itthon találtunk, összetákoltunk egy gépet, úgyhogy most az én laptopom, az öcsém szar gépe, és a használhatatlan, de…..
százszor leírom fejben, mint a kisgyerek aki büntetésül kapja, hogy a valóság az amit teszel és teszünk, amit tettél, pontosabban az, amit nem tettél és én nem tettem meg, értem, érted, érted? én még mindig nem, megosztod éjjel, hogy ki viszi át a ......, én reggel meghallgatom háromszor,…..
nagyon fáradt vagyok és megint ott sajogsz minden porcikámban, megint és mindig... vacogok.....
A maga nemében felülmúlhatatlan. Szösszenet néhány nappal ezelőttről:
ÉN: "Összetörted a szívem."
Te: "Söpörd össze."
..
azt álmodom, hogy felhívsz, megígérsz mindent és aztán be is tartod, és álmomban is tudom, hogy álmodom.....
aki ezt tenné Velünk, feladom hát, legalábbis ezt a szentimentális vonalat, nyilvánvalóan egyéb küldetésünk van, söpörd össze, írod, mármint az összetört szívem, ez már olyan kegyetlen, hogy röhögnöm kellett rajtad, azt hiszem, tényleg nem bírsz el érzelmileg, neked sem lehet könnyű... ettől persze…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz