Regisztráció Blogot indítok
Adatok
alealejandro

0 bejegyzést írt és 21 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Igen, létezik! Onnan tudom, hogy átéltem. A középiskolában elszenvedett dolgaim során mellettem állt ugyanis egy olyan jóbarát, aki már-már elfeledett volt, mivel messze lakik tőlem, és érettségi óta csak egyszer (még 2009-ben) de azóta nem találkoztunk. Viszont nemrégiben…..
Az elmúlt két hónap szavazásának összegzése következik ebben a cikkben. Februárban arra voltam kíváncsi, hogy érték-e már negatívumok - gondoltam itt pl megaláztatásra, csúfolásra, vagy lelki terrora - olvasóimat homoszexualitásuk vagy egyéb másságuk miatt. Márciusban pedig…..
Elég régen írtam már személyes bejegyzést. Nos ennek több oka is volt, zajlottak az események, és nem is feltétlen szerettem volna megosztani egyelőre a történéseket. 3 hete kapcsolatba lépett velem egy fiú, majd mivel szimpatikusnak találtam, felvettem msnre, és beszélgetni…..
alealejandro 2011.12.24 23:46:18
Nagyon sajnálom. Kívánom, hogy egy ilyen dolog ne vegye el az őszinte szeretni tudásodat! Sajnos ez a gyakori, de soha ne add fel, akkor van esélyed találni egy egyenes, intelligens, tiszta lelkű fiút, aki érdemes a bizalmadra, idő múlásával a szerelmedre.

A történeted elején kicsit ismerős volt a helyzet. Annó, mikor a párommal még csak netes barátok voltunk, köztünk is lejátszódott ilyesmi, bár más volt a dolgok hátterében. Eleve volt párom, szóba sem jött nálam, hogy több legyen köztünk, mint barátság. Másrészt nem akartam melegként élni, szerettem a barátnőmet, ki akartam törölni az életemből, hogy a férfi nemhez jobban vonzódok. Ettől függetlenül nagyon jól megértettük egymást, sokat beszélgettünk, mentoráltuk a másikat. Nem volt tabu köztünk, mindent meg tudtunk beszélni. Ő egy idő után elmesélte, hogy többet érez, mint barátságot. Megijesztett, féltettem a barátságunkat, mert tudtam, hogy ebbe nem megyek bele. Nem éreztem többet barátságnál és szerelmes voltam a barátnőmbe. Nem akartam, hogy félreértse a döntésemet. Nem is igazán értettem, hogy hogyan tudott a neten keresztül belém szeretni. Ismertem, tudtam, hogy mennyire magányos. A szerelembe volt szerelmes. Köztünk is hatalmas távolság volt, hogyha minden más stimmelt volna, akkor is max egy-két havonta tudtunk volna találkozni. Persze mindezt megbeszéltem vele és nem változott semmi, maradtunk barátok. Nagyon sokat jelentett, mint barát, rengeteget köszönhettem neki, de soha nem szóltunk bele egymás életébe. Sokkal később úgy alakultak a dolgok, hogy közel kerültünk egymáshoz. Érzelmileg és kilóméterben is. Eleinte még úgy is féltem belemenni vele a szerelembe, hogy éreztem szerelmes vagyok, mert nem akartam kockára tenni a barátságot, annyira mély volt és olyan sokat jelentett. Nem bántam meg, hogy belementem :) Szóval megéri várni, van pozitív példa is.

Tudom mennyire szeretnél valakit. Gondoj arra, hogy a távolság lehet megmentett egy még nagyobb csalódástól. Lehet, ha közel éltek egymáshoz hamar egymás karjaiban találjátok magatokat. Legalábbis, ha rajta múlik... Sokkal jobban kötődtél volna, és lehet ugyanúgy kihátrált volna. Nagy lett volna a pofon. Vigyázz magadra, olyan embernek add a szíved, aki megérdemli! Fontosak a barátok, lehet hogy ez a fiú barátként most többet ér, mint bizonytalan szeretőként. Fiatal, bizonytalankodik, hülyeségeket csinál, abból tanul, mint mindenki.

Fel a fejjel és Kellemes ünnepeket neked!
Ez itt a kérdés. Ebben a bejegyzésben egy kis személyes kitérő következik, ezzel rá lehet világítani arra, hogy ugye egy meleg embernek is ugyanolyan problémái vannak mint egy heterónak... Piszkosul felmérgelt az, hogy milyen anyagi helyzetbe is kerültünk, vagyunk. Az, hogy 56.900…..
alealejandro 2011.11.10 12:57:53
  Hülyén érzem magam itthon, a kezdetek helyén. Nem szeretek már itt lenni, csönd van, unalom és pangás. A szívem máshova húz...: Minden kis utcáról, helyről emlékek jutnak eszembe az elmúlt 10 évből. Amiket olyan szívesen felejtenék és lépnék át rajtuk. Vajon életem…..
Kezdhetném sorolni hogy az én ideális partnerem miben is merül ki... Lássuk csak! Legyen kedves, közvetlen, aranyos, kommunikatív (!), érdekelje sokféle téma, legalább olyan szeretetéhes legyen mint én, szeressen benne lenni sétákban, esetleg semmittevős összebújós filmnézős…..
Óriási lendülettel indult az OS X 10.7: nemcsak pozitív visszajelzésekből akadt bőven, de letöltőkből is, hiszen a legelső napon egymillióan vásárolták meg a 24 eurós operációs rendszer. Az 24 millió euró, 6,5 milliárd forint bevétel 24 óra alatt. Márpedig ez rekord:…..
Szerintem nagyon nehéz, és ez összetett nehéz. A recept végy egy olyan embert, akivel egy húron pendülsz, akinek minden szereteted át tudod adni, mellette vagy, szereted a lényét, és boldog vagy vele. Ja és persze meleg legyen ő is, mivel talán nincs is rosszabb annál, mint amikor…..
Kb. 13 éves korban az ember érni, kamaszodni kezd. Ilyenkor mindenkiben tombolnak a hormonok, beindul egy "folyamat". Ez általában a biosz órán tanultakból (hang mélyülése, nemi érés, stb.) áll. A fiúk másképp kezdenek érdeklődni a lányok felől, mint eddig, és kialakul egy…..
alealejandro 2011.06.14 23:20:42
Évek óta jó barátok voltunk a barátommal, mikor összejöttünk. Annó a neten ismertem meg, a gimi alatt. Ki voltam akadva, mert az akkori barátnőmmel egy egy éves kapcsolatunk végén voltunk és rosszul viseltem. Felmentem egy chat-re, mert nem nagyon voltak fiú barátaim, akikel erről érdemben tudtam volna beszélgetni. Gondltam keresek valami normális embert, aki meghallgat, tanácsot ad stb.
Mivel az ország másik felében lakott, évekig msn-en tartottuk a kapcsolatot, ő az egyetlen, akivel sohasem volt tabu témánk, mindig meghallgatjuk egymást. Nagyon hasonlítunk egymásra, nagyon sok hasonló dolog történt velünk, amiket ugyanúgy éltünk meg. Kb. évente egyszer találkoztunk, kirándultunk, dumáltunk. Igazából így utólag belegondolva kicsit fura volt ez, mint hetero barátság, rengeteget lelkiztünk, mindent tudtunk egymásról, nagyon sokmindent segítettünk egymásnak stb.
Felköltözött egy Bp közeli egyetemhez, találkoztunk és olyanokat mesélt, ami elsőre megijesztett. Elmondta, hogy pár hónapig járt egy férfivel. Korábban párszor szóba került, hogy mindkettőnknek voltak kisebb nagyobb vonzódásai a férfi nemmel kapcsolatban, de valahogy ez sosem volt számomra valóságos. Megbeszéltük, hogy bizonyára ez általános dolog a tini fiúkban, és mindketten családos heteroként képzeljük el a jövőnket. Egyébként a szexualitást kerültük a beszélgetéseinkben, de nem direkt, hanem mert egyikünknek sem játszott fontos szerepet az életében. Bevallom sokkolt, mikor ezek a dolgok valósággá váltak, azzal, hogy a kudarcba fulladt meleg kapcsolatáról mesélt. Egyrészt jól esett, hogy elmeséli, másrészt megijedtem, hogy mi fog történni. Sajnos mindenféle homofób minta hatására nem tudtam pont ugyanúgy gondolni rá. Valószínű nem tőle féltem, hanem magamtól. Nagyon szerettem őt, de ez mindig egy ki nem mondott dolog volt köztünk, hogy nem vagyunk melegek, csak nagyon jó barátok. Szerettem volna segíteni a fájdalmán, de féltem, hogy mi lesz köztünk. Ezek mind ki nem mondott érzésekként voltak bennem, nem tudtam mit kezdeni a kavargó gondolataimmal. Akkor el is meseltem a barátaimnak, hogy van egy haverom, aki elmesélte, hogy meleg és most nem tudok mitkezdeni a helyzettel. Mind elmondták az egyébként pozitív véleményüket, vagy meséltek meleg ismerősökről, családtagokról, érzelmekről.
Nagyjából fél évig nem dumáltam vele. Akkor bocsánatot kértem, elmondtam, hogy hülyeség emiatt tartanom tőle, hiszen rengeteg lány barátom van és ilyen alapon tőlük is félhetnék :) beszélgettünk az aktuális dolgainkról stb. Akkor már másfél éve jártam egy lánnyal, akit szerettem, nem volt semmi kilengésem miatta, maradtunk továbbra is jó barátok, mint korábban.
Később jöttek a problémák a kapcsolatomban. Részemről elmúlt a szerelem szépen lassan. Sokminden átértelmeződött, kezdtem megkérdőjelezni a kapcsolatot. Viszont szerettem azt a lányt, ha szerelem már nem is volt, de szerettem. Nem akartam belátni, hogy lassan vége, kűzdöttem magam ellen. Nem akartam bántani, tudtam, hogy milyen, ha valakin rózsaszín szemüveg van és azt egy csapásra összetörik. Szépen lassan belebetegedtem ebbe lelkileg. Nem tudtam, hogy mit kéne tennem, megintcsak nem volt kivel ezt mélyen megbeszélni, aki nem szól bele, de segít megtalálni az utam, egy valaki kivételével. Rengeteget dumáltunk, félnapokat msn-eztünk. Nem tudtam elszakadni tőle, akkor éreztem egyedül jól magam, mikot dumáltunk. Akkoriban megnéztem a "Túl a barátságon"-t, mert fel volt adva a fősulin. Hasonlóan kezdtem el látni az életünket, mint a filmbeliekét. Rájöttem, hogy egyedül vele érzem magam igazán jól. Máskor is boldog vagyok, de nem szárnyalok, nem megy minden magátol, nem érzem azt, hogy nincsenek titkok, nincsenek határok, minden tiszta, tökéletes, ártatlan... Meg tudtam hozni a döntést a szakításról. Aztán egyértelmű volt, hogy nem védekezünk többet egymástól. Összejöttünk :) Nagyon hamar természetes lett az egész kapcsolat. Emberről-emberre elmeséltem, bemutattam a barátaimnak. Jól fogadta mindenki, szeretik őt, tisztelik a kapcsolatunkat. :) Ez az én sztorim...
Ez egy érdekes dolog, én magam is rengeteget gondolkodom rajta. Én személy szerint arra jutottam, hogy melegként, ha nem lehet biológiailag saját gyerekem, akkor nem akarok gyereket. Amerikai kutatások szerint a melegek által felnevelt gyerekek nem lesznek melegek. Hát én valahogy akkor…..
alealejandro 2011.06.14 22:24:41
Hello.
Ez egy nagyon furcsa kérdés számomra. Változik a véleményem, sok minden kavarog bennem ezzel kapcsolatban. Egy évvel ezelött azt mondtam volna, hogy szeretnék gyereket - mindig is sok gyereket szerettem volna - de melegként nem fogok gyereket vállalni, mert félek, hogy a gyereknek ez túl nagy hátrányt, túl sok önhibáján kívüli konfliktust jelentene. Nem szeretnék más emberek nyakába akasztani olyan dolgokat, amikért én vállalom a felelősséget. Nagyon szeretjük egymást a párommal, évek óta tökéletes kapcsolatban élünk. Tudom jól, hogy mindekettőnk nagyon jó apa lenne. Itt a kulcs, jó apa. Akármennyire is több bennünk a női vonás, mint egy átlagos heteroszexuális férfiben, nem gondolom, hogy hiánytalanul tudnánk pótolni egy anya szerepét. Hosszú távon nem biztos, hogy ez problémát jelentene, de a serdülő korban például, vagy bizonyos helyzetekben ez hiányt, fájdalmas kérdéseket vethetne fel a gyerekben. Mennyi bántást kaphatna a társaitól, mennyiszer kellene magyarázkodia, vagy titkolóznia, és mindezt önhibáján kívül, hiszen nem ő választotta a szüleit. Úgy gondolom, hogy gyerek nélkül is fogunk tudni teljes és izgalmas életet éli. Helyette megtehetünk olyan dolgokat, amikre a gyerekes szülőknek gyakran nincs pénzük, vagy idejük. Többet foglalkozhatunk kettőnkkel, a karrierünkkel, utazhatunk, sok időt tölthetünk a barátainkkal, szervezhetünk mindenfélét, rugalmasabban költözhetünk stb. Egyikünk sem az az unalmas típus, főleg mikor ketten vagyunk, mindig találunk valami közös programot, mindig vannak új ötleteink, témáik, mindig lesznek felfedezetlen helyek. Sosem felejtem el azt az estét, mikor sírva borultam a barátom nyakába, és elmeséltem neki, hogy mindig is sok gyereket szerettem volna, úgy képzeltem el a jövőmet, hogy ott vannak a porontyok, sokszor sok helyzetben gondoltam arra, hogy mit hogyan tanítok majd meg egy gyereknek, hogyan szórakoztatnám, gondolkoztam, hogy mikor kell magára hagyni, mi az a pont, amkor nem szabad beleszólni a dolgaiba stb. Elmondtam neki, hogy annyira szeretem és annyira átrendezte az életemet, hogy kész vagyok lemondani a gyerekekről miatta és a közös jövőnk miatt. Ugyanezeket mondta. Megbeszéltük, hogy így lesz a legjobb és ettől függetlenül izgalmas és teljes kapcsolatot fogunk élni. Ez volt, ezt gondoltam egy éve. Barátaim, akik ismernek, szeretnek mindkettőnket, azt mondták, hogy nagyon jó szülők lennénk és nagyon sok gyerek örülne, ha ilyenek lennének a szülei. Egy gyerek nyitott, nincsenek előitéletei, neki nem furcsa, hogy két apukája van, mert ez így kerek neki. Egyedül a társaival okozhat konfliktust egy ilyen családmodell. Sok gyereknek sokkal több és megoldhatatlanabb problémája van a családjából adódóan mint két azonos nemű szülő, akik szeretik őt is, egymást is. Ezeket és ilyesmket mondtak. Ez mind igaz, de mégis van bennem egy kis rosszérzés emiatt. Nem tudom elképzelni, hogy két apukám legyen. Egyszerűen nem megy. Az megy, hogy milyen lenne két anyukával, de apával valamiért nem. - Valószínű ezek még homofób beidegződések nálam. Durva, hogy olyan erős a társadalmi nyomás, hogy még melegként is néha szembesülök homofób érzelmekkel, vagy inkább beidegződésekkel, szerencsére egyre kevesebbel. -Mostanában, ahogy egyre közelebb a közös élet, összeköltözés, munkavállalás, magunk és, egymás eltartása, a közös rendünk kialakítása stb., egyre többször jut eszembe, hogy milyen jó lenne egy-két közös gyerek. Ezeket a képzelgéseket álmok is megelőzték. Többször voltunk álmomban idősebbek, gyerekkel. Láttam a páromat, ahogy egy kisfiúval sétál, aki hasonlított ránk stb. Ezek után gondolkoztam, miért lehet ez, miért jár ilyesmi a tudatalattimban, mikor már ezt az ügyet lezártam. Annyiszor jut ez eszembe ez a dolog, hogy egyre jobban furdal a kíváncsiság, hogy menne-e, sikerülne-e végigkűzdeni, hogy kapjunk egy gyereket, milyen lenne, hogy viselkednénk, milyen vicces programjaink lennének, mennyit foglalkoznánk neki, mennyit hülyülnénk, szórakoztatnánk, vigyáznánk rá stb. :) Szeretném, de nem mindenáron. Olyan környezetben, ahol minimális bántás éri a gyereket emiatt, ahol nem kell számunkra alapvető és erkölcsös dolgokért kűzdeni, ott azt hiszem vállalnék gyereket a párommal egyszer. Ez nem itt és nem most van, ezt a helyzetet nem akasztanám egy gyerek nyakába, mikor otthagyom az óvodában...
Mikor hazaértek egy fárasztó nap után, szoktátok-e úgy érezni, hogy olykor a sírógörcs kerülget titeket? Mit éreztek akkor, mikor már több hónapja, minden egyes este ugyanez zajlik le? Mikor egy egész hétből csak annyit éltek meg h „francba megint hétfő van…mi volt…..
Mikor általában véve minden a legnagyobb rendben van a magánéletemben, akkor kezdek a legmélyebben gondolkodni azon, hogy vajon mikor lép fel az első olyan kis elháríthatatlan probléma, ami ezt a sok felépített és értékes dolgot abszolút a nullára redukálja, s tönkretesz mindent.…..
Hétfőn nagyon rosszul voltam. Már ilyen foltok is jöttem ki a képemen, folyt rólam ismételten a víz, s hűtőfürdőztem. Nagyon fájt mikor ettem, már nemcsak a szám szélén, hanem belül az ínyem egyes részein is sebek keletkeztek… Szívószállal ittam a teát. Nagyon…..
alealejandro 2010.12.27 15:53:47
Gyógyulj meg!
Amúgy hello! Nyár vége óta olvasom a blogodat, illetve olvastam akkor, meg mostanában. A suli eléggé lefoglal, sokszor aludni sincs időm, úgyhogy csak szünetekben tehetem meg, hogy kedvemre pihenjek és pl. blogokat olvasgassak. Eddig azért nem kommenteltem, mert csak most értem el az aktuális bejegyzéseidhez, és nem láttam értelmét régi dolgokhoz hozzászólni. Összességében érdekes személyiségnek látlak - már ami a blogon keresztül átjön - bár elég sokszor más a véleményem, mint neked. Leginkább azért olvaslak, mert kívülállóként tekintesz magadra a melegek között, de mégis próbálsz ismerősöket találni, akik nem olyanok, mint a nagyátlag. (majdnem írtam egy-két meggondolatlan szót...) Egyszer-kétszer írtam volna egy-egy hozzászólást, mikor nagyon bedepiztél, vagy a dac beszélt belőled. Az biztos, hogy nagyon más fából faragtak minket, de az értékrendünkben van nagyon sok közös és sokat tanulok a bejegyzéseidből. Úgy értem, hogy nyílván mindenki máshogy gondolkodik és örülök, ha megérthetem az elveidet, vagy gondolataidat - mégha adott esetben nem is fedik az enyémeket - és azok gyökereit, a tapasztalataidat stb. Örülök, hogy találtál valakit :) Azt gondoltam, hogy azok alapján, amiket leírál, mint feltételeket, amiket elvársz egy randipartnerrel kapcsolatban, hogy sose találsz ilyet, ha nem vagy kicsit rugalmasabb. Azt tanácsolom, hogy egyszerűen érezd jól magad és ne vegyél mindent véresen komolyan. A rossz dolgok mindig megtörténhetnek, de sztem felesleges ezeken rágódni és görcsösen kikerülni őket. Az élet sztem túl rövid ahhoz, hogy gyötörd magad és kritikus legyél mindenhez és mindenkihez. Muszály kompromisszumokat hozni, mert lemaradsz az életedről. Na mind1, nem akarok okoskodni, főleg hogy sokminden nem aktuális ezekből. Örülök, hogy boldog vagy, becsüld meg!