avas_lali 2010.07.25 11:07:46

Kedves Barátaim, és elsősorban kedves Gellért!
Az opera-világ című szakhonlap teljes terjedelmében lehozta az idézett Kovalik interjút. Megdöbbenve tapasztaltam, hogy az eredeti szövegkörnyezetben a kiragadott mondatok egész mást jelentenek. Furcsa, hogy Kovalik pl. egáltalán nem beszél a filmről... Vajon ezek a részletek hogyan kerültek a blogba!? Nem baj, ha az egyeltlen nemzetközileg elismert magyar operarendezőt, aki 10 éven keresztül egy generációt adott a Magyar Operaéletnek fikázuk. Ezt lehet - főleg olyan rendszeres színházbajáróktól, akik tisztában vannak Kovlik munkáságával - mint a kommentelő társaim nagyrésze. Ám azt mégsem tartom követendő példának, hogy egy rangos napilapnak adott mértékadó magyar gondolkodó riportját kiforgasuk a saját szánk íze szerint. Legalább mi játszunk tiszteségesen, ez adjon nekünk Magyaroknak tartást!
A szuperautók elakadtak a hülye országutakon” - Kovalik-interjú a Süddeutsche Zeitungban (2010-07-25)

A müncheni napilap július 19-i számában jelent meg egy interjú Kovalik Balázzsal. Azóta több helyütt is foglalkoztak a cikkel, idéztek is belőle, de az egész az Interneten még sem eredetiben, sem magyarul nem olvasható. A következőkben az interjút teljes terjedelmében közöljük, magyar fordításban.

http://www.opera-vilag.hu/hirek_teljes.„a+szuperautok+elakadtak+a+hulye+orszagutakon”+++kovalik+interju+a+suddeutsche+zeitungban+(2010+07+25)-775.html

Süddeutsche Zeitung, 2010. július 19.

„A szuperautók elakadtak a hülye országutakon”

Jobbratolódás után valami ősi kultúrát keresnek Magyarországon. Beszélgetés Kovalik Balázzsal, a Magyar Állami Operaház elbocsátott művészeti vezetőjével

Kovalik Balázs Budapesten született, majd rendezést tanult a müncheni Bajor Színművészeti Akadémián. Tavaly látványos Bohémélet-rendezéssel tért vissza ide, idén pedig Eötvös Péter Az ördög tragédiája című operájának ősbemutatóját rendezte. 2007 óta volt a budapesti Állami Operaház művészeti vezetője – majd az áprilisi magyarországi parlamenti választások jobbratolódása – a jobboldali konzervatív Fidesz és a Kereszténydemokrata Néppárt kétharmados többséget szerzett a Parlamentben, ahová a szélsőjobboldali Jobbik is bejutott – meghozta számára az elbocsátást.

S[üddeutsche] Z[eitung]: Meddig szólt volna budapesti szerződése?

Kovalik: Némileg furcsa, átláthatatlan okokból, és mivel a főigazgató szívélyesen óvatos volt velem, bár nem lettem 2012-ig hivatalosan kinevezve – ellentétben a főigazgatóval és Fischer Ádám főzeneigazgatóval – , az együttműködést mégis 2012-ig terveztük. Az én „művészeti igazgatói” posztom korábban egyáltalán nem létezett, ezért nem lehetett a kinevezésem időtartamát szerződésben rögzíteni, mivel az Operaház struktúrájának átszervezése csupán nemrég kezdődött el.

SZ: És július 1-jén egyik napról a másikra felmondtak önnek?

Kovalik: Nem, nem egyik napról a másikra, hanem hat nappal korábban.

SZ: Milyen indoklással?

Kovalik: Az indoklás az, hogy az új kultuszminiszter, aki május 29. óta van hivatalban, levélben tudatta az Operával, hogy Kovalik Balázs szerződését nem szabad meghosszabbítani. Hogy három hét hivatali idő után miért ez volt az első és legfontosabb dolga, azt tőle kéne megkérdezni. Bizonyára valamiféle intrika is szerepet játszott az ügyben (ami a színházi életben egyáltalán nem ritka), s ebbe alkalmasint a főigazgató is belekeveredett – honnan tudhatná különben az új miniszter, hogy a kinevezésem nem szól 2012-ig. De ezek csak apró, mellékes szempontok, hogy a saját embereim előtt is elárulva érezzem magam.

SZ: A kultuszminiszter Fidesz-tag?

Kovalik: Nem tudom, melyik párthoz tartozik, sosem foglalkoztam politikával. Korábban tudós és orvos volt, most pedig a Nemzeti Erőforrás Minisztériumát [Nationale Kraftquelle] vezeti – nagyjából így fordíthatnám le. Ez egy új minisztérium, ahová a kultúra, az oktatás, az egészségügy, a szociális- és munkaügy tartozik, s mindegyik területet külön államtitkár irányítja. De a felmondás alján az új csúcsminiszter aláírása áll.

SZ: Mégis, lehetséges volna, hogy ön egyszerűen rossz munkát végzett, és ezért rúgták ki?

Kovalik: Lehetséges. Örülnék, ha valaki így indokolná. De egyáltalán nincs indoklás. Problémát jelent, hogy a Traviata helyett A trubadúrt játsszuk, vagy a Rigoletto helyett a Pillangókisasszonyt? A Magyar Állami Operaházat még mindig igen klasszikus repertoár jellemzi. Az volt a feladatom, hogy ezt a repertoárt olyan szélesnek őrizzem meg, amennyire csak lehet, mindegy, hogy egyetértek-e vele vagy sem.

SZ: A Magyar Állami Operaház Bohémélet-rendezése hetvenöt éves. Mit lehet rajta egyáltalán megőrizni?

Kovalik: Először akkor merültek fel problémák, mikor új rendezésben szerettem volna bemutatni a magyar nemzeti operát, Erkel Ferenc Bánk bánját. Új rendezést szerettem volna, mert a darab százötven éves, és Erkel idén kétszáz éve született. Olasz rendezőt hívtam meg a darabra, Cesare Lievit – s máris viták támadtak, hogy miért kell ezt a darabot egy külföldinek rendeznie. Lievi igazából nem lett volna egy Konwitschny, hanem inkább egy finom, elővigyázatos úriember. Nos, erre egyébként sem kerül sor, mert két nappal az elbocsátásom után a főigazgató törölte a premiert a műsortervből.

SZ: Ez azt jelenti, hogy a nemzeti-konzervatív áramlatokat már az áprilisi választások előtt is világosan lehetett érzékelni?

Kovalik: Így érzékeltem. A Fidesz egy ellenségképre építette politikáját. Ezek voltak a szocialisták. Immár kétharmados többségük van, a baloldal legyőzve, ideje új ellenséget keresni. Most a nyugati vállalatok, az amerikai befolyás és a zsidó pénz ellen harcolnak…

SZ: Valóban használják a „zsidó pénz” kifejezést?

Kovalik: Folyamatosan, bár sosem hivatalosan. Az ilyen kifejezések lassan szalonképessé válnak. A jobboldali radikálisok a Parlamentben kétséget sem hagynak afelől, hogy valami ősi magyar kultúrát szeretnének helyreállítani. Természetesen a nyugati gazdaság képviselőivel pillanatnyilag nem mernek szembeszállni, hiszen akkor Magyarország rögtön összeomlana.

SZ: Így aztán a művészetben zajlik tisztogatás.

Kovalik: Általánosan ettől tart az ember. Olyan kijelentések hangzanak el, mint hogy a magyar kulturális életet meg kell tisztítani, és a tisztulásnak belülről kell jönnie. Vagy: Magyarországnak egy nemzeti, „költői”, egészséges színházi életre van szüksége. Ilyeneket lehet olvasni és hallani.

SZ: Vannak további esetek az öné mellett?

Kovalik: Lesznek. Az én esetemben gyorsan ment a dolog, mert nem volt valódi szerződésem. A Televíziónál már megtörtént a személycsere, és rövidesen a Rádió is sorra kerül.

SZ: Hogyan zajlott az elmúlt három év a Magyar Állami Operaházban?

Kovalik: Fáradságos volt. Fischer Ádámmal megpróbáltuk nemzetközibbé tenni a Házat. De ha nem lehet megváltoztatni a szerződéseket és a törvényeket, amelyek az embereket a színházhoz kötik, ez nagyon lassan megy. Az elmúlt évtizedekben nagyon ritkán dolgozott nem-magyar művész a Házban. Ez természetesen a pénz miatt is van. De ugyan kit tudna megnyerni ön egy színháznak, ahol magától értetődő dolgok miatt is rendszeresen vitatkozni kell? Nálunk még mindig nagyon kevés dolog működik úgy, mint egy nyugati operaházban. Mégis el tudunk érni valamit, ha kifejlesztünk egy kommunikációt, ami mellett jobb, ha magyarul tudunk. Szinte senki nem beszél más nyelven a Magyar Állami Operaházban. Nekünk – képletesen szólva – sok jó ötletünk volt, de a szuperautók elakadtak a hülye országúton.

SZ: Lehetséges volna Budapesten előadni Eötvös Az ördög tragédiája című operáját – amely mégiscsak egy magyar nemzeti dráma magyar zeneszerző általi megzenésítése?

Kovalik: Már azok a magyarok is, akik itt Münchenben vagy Németországban élnek, elszörnyedtek azon, hogy mit csinált Eötvös a drámából. Most már azt is értem, miért mondta nekem Eötvös, hogy az operát Magyarországon nem fogja előadni.

SZ: Mindig ilyen nehézkesek az ön honfitársai?

Kovalik: Nagyon kevés magyar ismeri a világot. A politikailag legaktívabb réteg esetleg elutazik egy horvátországi nyaralásra vagy a müncheni Oktoberfestre, de a világot nem ismeri. Bezárkóznak előle, és félnek a változásoktól. Magyarország évszázadok óta egy megoldatlan problémával viaskodik: nem tudjuk, hogy lenyeljük vagy kiköpjük-e a nyugati kultúrát.

SZ: Ehelyett minden középületben ott lóg a Nyilatkozat, ami szerint Magyarország mindenütt ott van, ahol egy magyar is jelen van.

Kovalik: Igen, hát nem gyönyörű? Ennek erősítenie kell a nemzeti öntudatot. Először is ott áll, hogy az áprilisi választás valójában forradalom volt, hogy a kormányzás olyan nemzeti értékeken alapul, mint Munka, Család és Rend, és hogy ezeket az értékeket minden bel- és külföldi magyarnak képviselnie kell. De ez a halandzsa nem is olyan fontos kérdés, mint az, hogy miért kell hivatalosan ötvenszer hetven centiméteres nagyságban és színesben kifüggeszteni.

SZ: Ott lóg a Nyilatkozat a törzskávézójában is?

Kovalik: Nem, ott pár hete magyar zászlók és címerek lógnak, meg egy nyilatkozat a magyar szélsőjobb magánhadseregének támogatásáról.

SZ: Fél?

Kovalik: Ha ez így megy tovább – igen. A baloldali újságok, már amelyik még létezik, már diktatúráról beszélnek. S engem nagyon zavar az értelmiség és a művészek általános hallgatása. A kirúgásom után ugyan keringett egy körlevél a Facebookon, de mit használ az?

SZ: Van bárhol Magyarországon olyan operaház, amely többet akar, mint mesét mondani?

Kovalik: Van néhány városi színház, ahol még működnek kis operatársulatok, de ezektől lassan elmaradnak a nézők – az emberek szívesebben néznek tévét, ami olcsóbb. A kommunisták megpróbáltak létrehozni egy népoperai cirkuszt, és busszal fuvarozták rá az embereket. Eközben kihalt Budapest második operaháza – akkor sem látogatták többen, ha ingyen játszották benne A sevillai borbélyt. A közönség nem szereti az operát. Az iskolákban keveset tesznek a művelődésért, maguknak a színházaknak kevés pénzük van az ifjúságra. Három év alatt nem tudtam elintézni, hogy fölvegyünk egy dramaturgot az Operába. Többek között azért, mert a főigazgató félt, hogy ha dramaturgokat hozok a Házba, saját csoport alakul ki körülöttem és megerősödöm. A főigazgató egy politikus, akinek fogalma sincs a művészetről. Annál több a hatalomról. Négy éve van hivatalban, és minden áron ott is akar maradni.

SZ: Magyarországi rendezései is olyan vadak, okosak és kompromisszummentesek voltak, mint németországi munkái?

Kovalik: Csak néhány ilyen volt, és ezek „botrányrendezések” lettek. Németországban sokkal szabadabban szárnyalhatok a művészetben. Bohémélet-rendezésem, amit itt, Münchenben nagyon dicsértek, Magyarországon nem csak éles bírálatban részesülne, de egyenesen elképzelhetetlen volna. Ott mindig meg kell kérdeznünk magunktól, mit szabad még, meddig fogadnak még el. Szabad-e a Kékszakállúnak, a nemzeti szupermacsónak a földre feküdnie? A Fidelióban Leonóra áriája alatt a színpadon átsétál egy idős asszony béke-zászlóval a kezében. Erre azonnal azt olvasom, Kovalik egy meleg aktivista. Csak mert az emberek nem tudják, mi az a béke-zászló. De vannak pozitív visszajelzések, még keresztény újságokban is. És rajongótábora is van a rendezéseimnek.

SZ: Úgy gondolja, hogy e beszélgetés után kap még felkéréseket Magyarországon?

Kovalik: Meglepne. De ha nem lesz többé lehetőségem ott dolgozni, el kell hagynom az országot.

Egbert Tholl

Fordítás: Bóka Gábor

avas_lali 2010.07.25 11:16:18

@Gasper:
Ugyan, ugyan kedves Gasper. Mit tudsz te az operáról? Itt seggdugaszozol, amikor a feleségedet ezek a düdös komcsik vették fel az Operaházba miközben létszámstop van?
Láttál valaha Kovalik, vagy bármilyen más rendezést? Tudod, hogy ez a harmadrangú nímand Eötvös Péter ősbemutatót rendezet februárban Münchenben - a három vezető német operaház egyikében?
a mezzon jobbak a rendezések, mint Pesten (amiket nem láttál), tudod, hogy mennyivel könnyebb tíszer akkora költségvetésből alkotni?
Mielőtt véleménytformálnál egy kérdésben, amihez nem értesz legaláb olvasd el, mit nyilatkozott Kovalik. Nem a Gellért barátunk által gyomorforgatóan kiforgatott változatra kell reagálni...