Adatok
fortisbarat
0 bejegyzést írt és 125 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Tisztelet. Hihető tételnek tűnt, aztán saját élmények alapján is beigazolódott... ( - Ne nevess a tyúkomon!! - ) Hasznos, ha tisztelettel állsz az álmaidhoz, állítólag meghálálják. Elég elszálltan hangzik, de szerintem is igaz... ( - Najó, nevess nyugodtan, arra való! :-DDD - )…..
fortisbarat
2011.09.03 15:46:55
Nekem tetszetősek ezek a rajzok . Na csak a kézügyesség , azzal van számomra a baj . Kétbalkéz :) De azért majd magam is megpróbálkozom vele .
Pár napja egy videó miatt, amit csak poénból néztem meg, olyan szilárdan tudtam tudatos álomban lebegve közlekedni, ahogyan eddig csak vágytam rá (például a videót nézve). Kilebegtem a szabad ég alá, és az ég színét változtattam egy épp aznap látott kék foltos, ezüst…..
fortisbarat
2011.08.24 06:57:23
Ezt az összefüggést elég sokára hittem el. Nem tudom miért, de így van:Talán a legbiztosabban úgy váltható ki nálam a tudatos álom, ha elalvás előtt pár órával élő szóban, komolyabban beszélgetek róla valakivel.Hogy az illető most hall először az egészről, vagy…..
fortisbarat
2011.03.15 22:46:35
@pencroft: A válaszokat magunkban kell megtalálni . Jókis feladat , magam is tapogatózom egyenlőre .
Vigyázat, hegymenet!
Sokféle út létezik a T.Á. elérésére. A fehér murvás, kishidacskás, aranyos-arcú-nyugdíjasok-beszélgetnek-hangulatútól a Húbasszus-álljunkmegpihenni-kapaszkodjagyökerekbe-lejöttabakancsomtalpa - típusúig. Az általam kiválasztott lehet a legbiztosabb, azt…..
fortisbarat
2011.07.09 14:54:35
@~Melcsy: Melcsi ne feledkezz meg a vitamin szükségletről .! És nem ártana a TV-ről is leszokni .
Változom. Levedlem a személyiségemet, és újat növesztek alatta, ha szükséges a sikerhez. Szívesen teszem.
Ha ezen múlik, ezen nem múlik...
Az elején azt vettem a fejembe, hogy képessé váljak kb. 90% -os eséllyel tudatmegőrzéses elalvással tudatos álomba lépni. Amit eddig tettem…..
fortisbarat
2011.05.16 07:32:43
ÁLOMVILÁG - EGY MÁSIK VILÁG?
"Össze akarom állítani életem aktáit. Ki tudja, mennyi időm van még? A lépés, melyre elszántam magam, talán végzetes lesz. Lassan, biztosan múlik az éj. Majd egyszer csak jön, lábhegyen, mint a gyilkos, a fekete Álom, és nesztelen mögém áll. Hirtelen a szememre szorítja tenyerét. És akkor nem vagyok többé a magamé. Akkor megtörténhetik velem akármi. Össze akarom állítani életem aktáit, mielőtt még egyszer elaludnék." (Babits Mihály: A gólyakalifa /részlet/)
Minden ember álmodik, de sokan elfelejtik álmaikat reggelre, s ezért azt hiszik, nem is álmodtak. Az álom az alvás időtartamának mintegy 20 %-át teszi ki. Az ősi kultúrákban az álmot az istenek és démonok üzeneteinek tekintették. Az álomjelenség metafizikai felfogása a mai napig jellemző, a Nílus környékén élők például még manapság is azért burkolják turbánba a fejüket, hogy alvás közben nehogy kiszálljon a lelkük a fejükből. A keleti vallások képviselői és gyakorlói úgy gondolják, hogy létezik egy anyagtalan lélek, vagy szellem, ami ébren marad az alvás során. Utazik, különböző élethelyzeteket él át, s ezeknek emlékeit adja át az agynak, amikre ébredésünk után álomképekként emlékezünk. Lehetséges, hogy az ezoterikusok által emlegetett "finomtest" vagy asztráltest az az anyagtalan valami, ami ugyanolyan - vagy még nagyobb - tudatossággal rendelkezik elalvásunk után, mint ébrenlétünkkor?
Az álom-tevékenység pszichológiai és neurobiológiai kutatásai során a szakemberek rájöttek, hogy az álom az agy harmadik tudatállapota lehet, amely ugyanúgy különbözik az alvástól, ahogy az alvás az ébrenléttől. Ez a gondolat egyébként már szerepelt a hindu (védikus) mitológia Upanisadok című művében is, mely szerint az emberi agy az ébrenlét, az álom nélküli alvás és az álommal kísért alvás állapotait váltogatja.
Egyes kutatók körében az álom (és az agyműködés) informatikai modellje is teret hódít. Ez az irányzat mesterséges intelligenciával megáldott gépekkel modellezi az embert, s az agyat számítógéphez hasonlítja, de nem veszi figyelembe, hogy mennyire képlékeny az emberi agy és milyen fejlődésen, változáson megy keresztül az egyedfejlődés során. Ráadásul figyelmen kívül hagyja azt a nagyfokú eltérést, hogy a számítógépet áram táplálja, míg az agynak egyszerre kell irányítania a saját és az egész szervezet energia-háztartását. E modell az alvásról és az álomról nem sok mindent tudott megmagyarázni... (Talán a Szárnyas fejvadász című sci-fi film és az alapjául szolgáló "Álmodnak-e az androidok elektromos birkákról?" című regény ihlette meg e kutatókat.)
Az ébrenlét-alvás-álom ciklusának bonyolult neurobiológiáját már nagyjából feltérképezték a tudósok, de hogy mi az álom funkciója (funkciói), arra még nem találták meg a magyarázatot. Miért álmodunk? Egyelőre csak kérdések és feltevések vannak:
- Az álom talán "őrként" működik, ami időnként - periodikusan - felületessé teszi az alvást, hogy a környezet külső ingerei eljuthassanak hozzánk, s ezáltal biztosítja a "túlélést".
- Az álom és a tanulási képességek összefüggését kutatva az a hipotézis is felmerült, hogy az álom hosszú távúvá alakítja a rövidtávú memóriát.
- Néhány pszichológus szerint - habár kisebbségben maradtak elgondolásukkal - az álom csupán olyan érdektelen kísérőjelensége az alvásnak, mint amilyen a fantáziálás az ébrenlétnek.
- Egyes kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy az álom eltörli az ébrenlét során felgyülemlett felesleges információkat (Crick-nél: felejtés-álom),
- Freud és követői úgy gondolják, hogy az álom azokat az elfojtott vágyakat jeleníti meg és hagyja lejátszódni a tudatban, amelyek nemkívánatos terhet jelentenének az éber tudat számára,
- Jung és hívei szerint az álom a tudattalan legtisztább terméke, mert nem manipulálható, s ezáltal a legmegbízhatóbb információforrásunk.
ÁLOMBELI ELTÉRITÉSEK
Az ufókkal és eltérítésekkel kapcsolatos beszámolókban gyakran szerepelnek álomemlékek is. Ezek pontosabb elemzéséhez segíthet az alábbi megfigyelés, amit az álom-kutatók utazások után végzett kísérleteknél tapasztaltak (az utazást itt akár "kozmikus utazással" is behelyettesíthetjük):
- a 8 nappal azelőtti események gyakran bekerülnek az álomba,
- a 7-8 napos "lappangás" után az utazás "díszlete" (helyszín) megjelenik az álomképekben.
A kutatások alapján feltételezhető, hogy az álmodás folyamatát kétféle emlékezés jellemzi. Az egyik nem rendelkezik térbeli paraméterekkel és a nem sokkal azelőtt bekövetkezett eseményekkel hozható összefüggésbe. Ez az emlékezés a felelős a napi élménymaradványokért. A másik, térbeli emlékezés 6-7 napon át látens marad, vagyis eddig nem jelenik meg az álomban - ez jeleníti meg a környezetre vonatkozó emlékeket. Az utazással összefüggő álomképek a 7-8. nap táján jelennek meg és a hazatérést követően is megmaradnak. Szokványos életkörülmények során a megszokott környezet elemei kerülnek be az álomba - talán emiatt nem emlékszünk mindig az álmainkra, mert semmi "különös" nem történik bennük. Utazás során viszont a környezet újszerűsége lehetővé teszi, hogy viszonylag pontosan megállapíthassuk az álombeli jelenet hátterében álló esemény időpontját. Könnyen elválasztható egymástól a múlékony, nem térbeli emlékezés és a térbeli emlékezés, ami csak a 8. nap táján kerül a felszínre. Akik arra gyanakodnak, hogy eltérítették őket, netán álomemlékeik, vagy testi elváltozásaik is erre utalnak, azoknak érdemes visszagondolniuk álmaikra, mert az álmok - még ha esetleg néhány (általában nap késéssel is - lehet, hogy egy kozmikus utazás emlékét hozták a felszínre. Az álom-emlékezés e 8 napos "késésével" magyarázatot kaphatunk arra is, hogy az esetleges beavatkozások nyomai miért jelentek meg "korábban", mint ahogy álmunkban lezajlott volna az eltérítés. (Persze az is feltételezhető, hogy az álom abban a sokat emlegetett 4. dimenzióban történik vagy jelenítődik meg, ahol állítólag nincs idő, s az a bizonyos 8 nap eltérés azért van, mert a tér-időben létező agynak "át kell konvertálnia" az eseményeket az időtlenségben zajló "lelki" síkról.
Az ufókutatás és az álomkutatás eredményei egy másik területen is összefüggést mutathatnak. Az eltérítések vagy látogatások beszámolóiból jól ismert az az állapot, amikor az idegenek valamilyen módon "lebénítják" az embert. Ebben az ijesztő, igen kellemetlen állapotban az ember a tudatánál van, de minden erőlködése ellenére sem tud megmozdulni, ritkán csak a szemét tudja mozgatni. Az alvás-kutató pszichológusok és neurobiológusok vizsgálataik során az álom-tevékenységet az álom megjelenését kísérő jegyekből tudták megkülönböztetni az alvás álom nélküli periódusaitól. Az álom kísérő jegyei: az izomtónus teljes megszűnése, a gyors szemmozgás (rapid eye moving - REM) és az erekció. (Az erekció akkor is minden esetben bekövetkezik, ha az álom mentes az erotikus tartalomtól - férfiaknál igen látványos, de nőknél ugyanúgy megtörténik, csak nehezebb regisztrálni.) Az álom az éberségi küszöb jelentős emelkedésével és szinte teljes bénultsággal jár (az állatokon végzett kísérletek azt mutatták, hogy az állat süketté, vakká és mozgásképtelenné válik, ezáltal igen sebezhető lesz). Az álom csak az agy egy sor "biztonsági ellenőrzése" után következhet be, vagyis csak akkor álmodhatunk, ha teljes biztonságban vagyunk, és csak ilyenkor merülhetünk mély álomba. Érdekes, hogy az álmodás során, a teljes bénultság ellenére a szemünk mégis mozgásképes, sőt, minden esetben, "kötelező jelleggel" gyors szemmozgást produkál. Az idegenek beavatkozásakor, amikor "lebénítják" az embert, lehet, hogy az agy harmadik - álomnak megfelelő - állapota kapcsolódik be. És ez rögtön felveti azt a kérdést, hogy az eltérítések általában az agy éber, alvás vagy álom állapotában következnek-e be? Lehetséges, hogy az éber vagy alvó ember "lebénítása" azért szükséges, hogy ezáltal (biológiai visszacsatolások révén) az álom állapotát érjék el az embernél. Az álom-állapot alatt az ember viselkedése és agyműködése megváltozik, s ez segítheti az idegeneket munkájuk elvégzésében (de talán feltétele is a sikeres eltérítésnek):
- az álom-periódus alatti bénult állapotban (ez persze nem zárja ki a tudatosságot!) az ember képtelen felvenni a harcot az idegenekkel, s ez megkönnyíti a dolgukat,
- az álmodás során fellépő erekció "kapóra jön" a szexuális jellegű vizsgálataikhoz,
- amennyiben az álmodás valóban hozzájárul - illetve feltétele - az agy bevésési folyamatai és a tanulás normális működésének, akkor az ufókutatók azon feltételezése is helytálló, hogy az eltérítések alatt az idegenek valamire tanítanak minket,
- az ufók kiválóan tudnak rejtőzködni, tehát valószínű, hogy az eltérítések, látogatások nem csak azért történnek éjszaka, mert ilyenkor kevésbé feltűnő a megjelenésük, hanem mert az emberek többsége éjszaka kerül az álom állapotába,
- elképzelhető az is, hogy az eltérítés alatt megélt valódi történéseket olyan álomképpel helyettesítik, amit emberi agyunk könnyebben fel tud dolgozni (kb. mintha ébrenlétünk során egy fantáziaképbe élnénk bele magunkat),
- végül az is lehetséges, hogy az idegenek "törölni" szeretnék tudatunkból az eltérítés emlékeit (hogy olyan neurofiziológiai módon felejtsük el az eseményeket, amik miatt az álmainkat is gyakran elfelejtjük), de ez nem sikerül tökéletesen, és furcsa álmok formájában emlékezünk vissza a történtekre (repülés, vizsgálószoba, különös fények stb.) .
Hogy az álom-állapot pontosan miért szükséges az eltérítéseknél, annak megválaszolásához többet kellene tudnunk az álom funkciójáról, de sajnos egyelőre csak a cikk elején megfogalmazott kérdésekből indulhattunk ki. Az viszont bizonyos, hogy az álom állapota neurofiziológiailag teljesen eltér az agy két másik fázisától - az ébrenléttől és az alvástól.
MINKET IS ÁLMODNAK?
Ébrenlét és alvás mezsgyéjén néha fogalmunk sincs, kik is vagyunk tulajdonképpen. A színhely ismerős, de nem tudjuk eldönteni, melyik világban van jelen. Lehetséges, hogy az álom egy másfajta létben zajlik, hogy az "álomvilág" a fizikai világtól elkülönülő és attól független, vagy azzal szervesen összefüggő tudatállapot? Ezoterikus tanok szerint egyes aurarétegek, vagy másnéven finomtestek az alvás során elválnak a fizikai testtől, s utazásokat tesznek a transzcendens világokban. Az álmok talán ezeknek az utazásoknak az emlékképei. S talán ez az utazás ad magyarázatot arra az általános megfigyelésre is, hogy az álmok "követik" az ébrenlét eseményeit, jók, vagy rosszak aszerint, hogy ébren töltött óráink milyenek voltak. E folyamat meg is fordítható, hiszen, egy kellemes álom után nyugodtan, elégedetten és kipihenten ébredünk, függetlenül attól, milyen volt az előző napunk hangulata. Magasabbrendű tudatunk talán finomtesteink utazása során ér el minket, figyelmeztetve valamire, amit meg kell tanulnunk, vagy át kell élnünk. Az álmodás folyamata közben sokféle élethelyzettel találkozhatunk, akár teljesen "kibújhatunk a bőrünkből".
Lehetünk ellenkező neműek, vagy korunknál sokkal öregebbek. Megtapasztalhatjuk a rettegést, a boldogságot, vagy bármi mást, ami jelen életünk számára "tabu", át nem élhető, meg nem érthető. A "hétköznapi" álmok is olyannyira valósnak tűnnek, mintha megtörténtek volna. Hiszen, ha saját magunkról álmodunk, észre sem vesszük, hogy álmodunk, mert azonosulunk a főhőssel. De valóban csak azonosulunk az illetővel; nem lehetséges, hogy tényleg mi vagyunk ő is, csak egy másik világban? A tudomány képviselői évek óta tisztában vannak az ún. párhuzamos univerzumok létezésével, s felfedezésüket 1995 februárjában nyilvánosságra hozták. Kvantummechanikai elméletük szerint az univerzum végtelen sokszor osztódhat, s így a kialakult párhuzamos univerzumok száma elérheti a végtelent. A párhuzamos univerzumok ugyanebben a tér-időben vannak jelen, csak más rezgéstartományokban. A párhuzamos univerzumok létezésének felfedezése magyarázatot adhat sok parajelenségre, vagy az ufók jelenlétére, de más megvilágításba helyezheti az "álomvilág" fogalmát is. Lehetséges, hogy akiről álmodunk, mi magunk vagyunk egy más frekvencialitású birodalomban. "Ott" a finomtestnek elnevezett rezgésállapotunk az úr, s lényünk ezen része az álom során átveszi az irányítást. Vagyis az álom (az egész alvás?) alatt a finomtest(ek) rezgésállapota dominál, azzal a részünkkel azonosulunk. De ahogy álombeli önmagunk nem tudja, hogy éppen álmodjuk (?), s valóságnak érzi létét és környezetét, úgy mi sem feltételezzük, hogy valaki - esetleg egy másfajta tudatunk, akár Isten - álmai vagyunk. S ha egy "nagy álom" statisztái vagyunk, ki írja a szerepeket? Mindenki a sajátját készíti elő, vagy esetleg egy egyetemes rendező elv működik közre, s ügyel a komplex álomra, amit mi az Élet tragikomédiájaként tapasztalunk meg?
ÁLOM-VILÁGOK ARCAI
Álmunkban néha olyannyira azonosulhatunk egy másik személlyel, hogy ébredésünkkor komoly feladatot okozhat eldönteni, melyikünk is az "én", s hogy eddig nem éltünk-e meghasonlottságban. Vagy álmunkban lehetünk egyszerre több személy bőrében is. Előfordul olyan eset is, amikor egyetlen személy, "mi magunk" vagyunk, de egyidejűleg több élethelyzetben, helyen, korban kell helytállnunk. Mintha tudatunk képes lenne megoszlani. Az alábbi élmények is ezt feltételezik.
"Egyetlen álomban (tehát ébredés nélkül) több személy életét tapasztaltam meg, de mindegyikükét a saját tudatommal, értékrendszeremmel, temperamentumommal stb. Mintha egy "köztes létben" próbálgattam volna, milyen élethelyzet lenne a legmegfelelőbb egy olyan karakter számára, amilyen én vagyok. A különböző, összefüggéstelen szerepeket egy képeskönyv (forgatókönyv?) olvasása választotta el egymástól. Ezalatt ismerkedtem a következő figurával, akit szintén nekem kellett eljátszanom. A tudatom a szerepek alakításakor és a könyv nézegetésekor mindvégig az enyém volt, csak a test változott minden epizódnál." A következő eset még érdekesebb.
"Egy reggelen kétszer ugyanazt álmodtam egymás után. Másodszor sajnos lemaradt a befejezés, mert csöngettek és felébredtem. Ezért a két álom, a befejezést tekintve, nem is biztos, hogy egyforma lett volna, de amit sikerült másodszor is megálmodnom, az teljesen egybevágott az előzővel. Sőt, másodszorra tudtam, mi következik, s tudtam, hogy arra ki hogyan reagál majd, s annak mi lesz a következménye. A két álom között nem ébredtem fel. Amikor az első véget ért, a második rögtön elkezdődött, ugyanúgy, ahogyan az első. Az álom hosszú és összetett volt, rengeteg szimbolikus elemet tartalmazott. Néhány kódot, a tudatalatti, vagy a finomtest üzenetét sikerült megfejtenem, de hogy miért álmodtam meg ugyanazt kétszer egymás után, arról fogalmam sincs. Az álom segítségével mindenesetre bepillantást nyerhettem egy olyan felelősségteljes tudatállapotba, amelyben az ember előre ki tudja számítani az események sorozatát, s ezért, azokat befolyásolva a Teremtéssel "kooperálhat"."
Hasonlatos ez a déjá-vu élményekhez, amelyeknél úgy érezzük, az esemény egyszer már megtörtént velünk, vagy előre megálmodtuk valaminek a bekövetkezését. A prekogníciós (jövőbelátást, előérzetet feltételező) álmok leginkább vészhelyzetekben gyakoriak, pl. repülőszerencsétlenségeket elég gyakran és sokan álmodnak meg előre, a baleset bekövetkezte előtt. (Az amerikai és az orosz hadseregben komoly parapszichológiai kutatások folynak, hiszen a jövőbelátó és a távolbalátó képességeket sok területen kamatoztatni lehetne, pl. balesetek megelőzésénél is.) Sokak számára ismerősek az egyszerűbb jós-álmok: néha előre megálmodják, hogy ismerőseiket melyik ruhájukban fogják viszontlátni, vagy hogy ki hívja fel őket váratlanul. E haszontalannak tűnő élmények azért lehetnek fontosak a mindennapi életben, mert általuk rácsodálkozhatunk rejtett képességeinkre, a Tudat még feltérképezetlen működésére. S ez önbizalmat adhat ahhoz, hogy ismeretlenül is rábízzuk magunkat, mert csak üzeneteit figyelve ismerhetjük meg.
Ahogy Babits is rávilágított, nem tudhatjuk, mennyi időnk van megismerni, rendszerezni azt a "valamit", ami ezidáig voltunk (vagy akik lenni szeretnénk?). Életünk "aktái" összeállításával már az első pillanatban elkéstünk, jóllehet pont azért, mert nem ismerjük az első pillanatot, s az azt létrehívó pillanatokat (pl. előző életeinket). Folyton változunk, s (álmunkban) akármi megtörténhet velünk. Azután nem vagyunk többé a magunké. A bennünk és körülöttünk zajló változásokra figyelve, az Életet tisztelve azonban mélyebb önismeretre tehetünk szert.
Forrás: Szalontai Kriszta www.ufoszovetseg.hu/index.php?menu=39320
"Össze akarom állítani életem aktáit. Ki tudja, mennyi időm van még? A lépés, melyre elszántam magam, talán végzetes lesz. Lassan, biztosan múlik az éj. Majd egyszer csak jön, lábhegyen, mint a gyilkos, a fekete Álom, és nesztelen mögém áll. Hirtelen a szememre szorítja tenyerét. És akkor nem vagyok többé a magamé. Akkor megtörténhetik velem akármi. Össze akarom állítani életem aktáit, mielőtt még egyszer elaludnék." (Babits Mihály: A gólyakalifa /részlet/)
Minden ember álmodik, de sokan elfelejtik álmaikat reggelre, s ezért azt hiszik, nem is álmodtak. Az álom az alvás időtartamának mintegy 20 %-át teszi ki. Az ősi kultúrákban az álmot az istenek és démonok üzeneteinek tekintették. Az álomjelenség metafizikai felfogása a mai napig jellemző, a Nílus környékén élők például még manapság is azért burkolják turbánba a fejüket, hogy alvás közben nehogy kiszálljon a lelkük a fejükből. A keleti vallások képviselői és gyakorlói úgy gondolják, hogy létezik egy anyagtalan lélek, vagy szellem, ami ébren marad az alvás során. Utazik, különböző élethelyzeteket él át, s ezeknek emlékeit adja át az agynak, amikre ébredésünk után álomképekként emlékezünk. Lehetséges, hogy az ezoterikusok által emlegetett "finomtest" vagy asztráltest az az anyagtalan valami, ami ugyanolyan - vagy még nagyobb - tudatossággal rendelkezik elalvásunk után, mint ébrenlétünkkor?
Az álom-tevékenység pszichológiai és neurobiológiai kutatásai során a szakemberek rájöttek, hogy az álom az agy harmadik tudatállapota lehet, amely ugyanúgy különbözik az alvástól, ahogy az alvás az ébrenléttől. Ez a gondolat egyébként már szerepelt a hindu (védikus) mitológia Upanisadok című művében is, mely szerint az emberi agy az ébrenlét, az álom nélküli alvás és az álommal kísért alvás állapotait váltogatja.
Egyes kutatók körében az álom (és az agyműködés) informatikai modellje is teret hódít. Ez az irányzat mesterséges intelligenciával megáldott gépekkel modellezi az embert, s az agyat számítógéphez hasonlítja, de nem veszi figyelembe, hogy mennyire képlékeny az emberi agy és milyen fejlődésen, változáson megy keresztül az egyedfejlődés során. Ráadásul figyelmen kívül hagyja azt a nagyfokú eltérést, hogy a számítógépet áram táplálja, míg az agynak egyszerre kell irányítania a saját és az egész szervezet energia-háztartását. E modell az alvásról és az álomról nem sok mindent tudott megmagyarázni... (Talán a Szárnyas fejvadász című sci-fi film és az alapjául szolgáló "Álmodnak-e az androidok elektromos birkákról?" című regény ihlette meg e kutatókat.)
Az ébrenlét-alvás-álom ciklusának bonyolult neurobiológiáját már nagyjából feltérképezték a tudósok, de hogy mi az álom funkciója (funkciói), arra még nem találták meg a magyarázatot. Miért álmodunk? Egyelőre csak kérdések és feltevések vannak:
- Az álom talán "őrként" működik, ami időnként - periodikusan - felületessé teszi az alvást, hogy a környezet külső ingerei eljuthassanak hozzánk, s ezáltal biztosítja a "túlélést".
- Az álom és a tanulási képességek összefüggését kutatva az a hipotézis is felmerült, hogy az álom hosszú távúvá alakítja a rövidtávú memóriát.
- Néhány pszichológus szerint - habár kisebbségben maradtak elgondolásukkal - az álom csupán olyan érdektelen kísérőjelensége az alvásnak, mint amilyen a fantáziálás az ébrenlétnek.
- Egyes kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy az álom eltörli az ébrenlét során felgyülemlett felesleges információkat (Crick-nél: felejtés-álom),
- Freud és követői úgy gondolják, hogy az álom azokat az elfojtott vágyakat jeleníti meg és hagyja lejátszódni a tudatban, amelyek nemkívánatos terhet jelentenének az éber tudat számára,
- Jung és hívei szerint az álom a tudattalan legtisztább terméke, mert nem manipulálható, s ezáltal a legmegbízhatóbb információforrásunk.
ÁLOMBELI ELTÉRITÉSEK
Az ufókkal és eltérítésekkel kapcsolatos beszámolókban gyakran szerepelnek álomemlékek is. Ezek pontosabb elemzéséhez segíthet az alábbi megfigyelés, amit az álom-kutatók utazások után végzett kísérleteknél tapasztaltak (az utazást itt akár "kozmikus utazással" is behelyettesíthetjük):
- a 8 nappal azelőtti események gyakran bekerülnek az álomba,
- a 7-8 napos "lappangás" után az utazás "díszlete" (helyszín) megjelenik az álomképekben.
A kutatások alapján feltételezhető, hogy az álmodás folyamatát kétféle emlékezés jellemzi. Az egyik nem rendelkezik térbeli paraméterekkel és a nem sokkal azelőtt bekövetkezett eseményekkel hozható összefüggésbe. Ez az emlékezés a felelős a napi élménymaradványokért. A másik, térbeli emlékezés 6-7 napon át látens marad, vagyis eddig nem jelenik meg az álomban - ez jeleníti meg a környezetre vonatkozó emlékeket. Az utazással összefüggő álomképek a 7-8. nap táján jelennek meg és a hazatérést követően is megmaradnak. Szokványos életkörülmények során a megszokott környezet elemei kerülnek be az álomba - talán emiatt nem emlékszünk mindig az álmainkra, mert semmi "különös" nem történik bennük. Utazás során viszont a környezet újszerűsége lehetővé teszi, hogy viszonylag pontosan megállapíthassuk az álombeli jelenet hátterében álló esemény időpontját. Könnyen elválasztható egymástól a múlékony, nem térbeli emlékezés és a térbeli emlékezés, ami csak a 8. nap táján kerül a felszínre. Akik arra gyanakodnak, hogy eltérítették őket, netán álomemlékeik, vagy testi elváltozásaik is erre utalnak, azoknak érdemes visszagondolniuk álmaikra, mert az álmok - még ha esetleg néhány (általában nap késéssel is - lehet, hogy egy kozmikus utazás emlékét hozták a felszínre. Az álom-emlékezés e 8 napos "késésével" magyarázatot kaphatunk arra is, hogy az esetleges beavatkozások nyomai miért jelentek meg "korábban", mint ahogy álmunkban lezajlott volna az eltérítés. (Persze az is feltételezhető, hogy az álom abban a sokat emlegetett 4. dimenzióban történik vagy jelenítődik meg, ahol állítólag nincs idő, s az a bizonyos 8 nap eltérés azért van, mert a tér-időben létező agynak "át kell konvertálnia" az eseményeket az időtlenségben zajló "lelki" síkról.
Az ufókutatás és az álomkutatás eredményei egy másik területen is összefüggést mutathatnak. Az eltérítések vagy látogatások beszámolóiból jól ismert az az állapot, amikor az idegenek valamilyen módon "lebénítják" az embert. Ebben az ijesztő, igen kellemetlen állapotban az ember a tudatánál van, de minden erőlködése ellenére sem tud megmozdulni, ritkán csak a szemét tudja mozgatni. Az alvás-kutató pszichológusok és neurobiológusok vizsgálataik során az álom-tevékenységet az álom megjelenését kísérő jegyekből tudták megkülönböztetni az alvás álom nélküli periódusaitól. Az álom kísérő jegyei: az izomtónus teljes megszűnése, a gyors szemmozgás (rapid eye moving - REM) és az erekció. (Az erekció akkor is minden esetben bekövetkezik, ha az álom mentes az erotikus tartalomtól - férfiaknál igen látványos, de nőknél ugyanúgy megtörténik, csak nehezebb regisztrálni.) Az álom az éberségi küszöb jelentős emelkedésével és szinte teljes bénultsággal jár (az állatokon végzett kísérletek azt mutatták, hogy az állat süketté, vakká és mozgásképtelenné válik, ezáltal igen sebezhető lesz). Az álom csak az agy egy sor "biztonsági ellenőrzése" után következhet be, vagyis csak akkor álmodhatunk, ha teljes biztonságban vagyunk, és csak ilyenkor merülhetünk mély álomba. Érdekes, hogy az álmodás során, a teljes bénultság ellenére a szemünk mégis mozgásképes, sőt, minden esetben, "kötelező jelleggel" gyors szemmozgást produkál. Az idegenek beavatkozásakor, amikor "lebénítják" az embert, lehet, hogy az agy harmadik - álomnak megfelelő - állapota kapcsolódik be. És ez rögtön felveti azt a kérdést, hogy az eltérítések általában az agy éber, alvás vagy álom állapotában következnek-e be? Lehetséges, hogy az éber vagy alvó ember "lebénítása" azért szükséges, hogy ezáltal (biológiai visszacsatolások révén) az álom állapotát érjék el az embernél. Az álom-állapot alatt az ember viselkedése és agyműködése megváltozik, s ez segítheti az idegeneket munkájuk elvégzésében (de talán feltétele is a sikeres eltérítésnek):
- az álom-periódus alatti bénult állapotban (ez persze nem zárja ki a tudatosságot!) az ember képtelen felvenni a harcot az idegenekkel, s ez megkönnyíti a dolgukat,
- az álmodás során fellépő erekció "kapóra jön" a szexuális jellegű vizsgálataikhoz,
- amennyiben az álmodás valóban hozzájárul - illetve feltétele - az agy bevésési folyamatai és a tanulás normális működésének, akkor az ufókutatók azon feltételezése is helytálló, hogy az eltérítések alatt az idegenek valamire tanítanak minket,
- az ufók kiválóan tudnak rejtőzködni, tehát valószínű, hogy az eltérítések, látogatások nem csak azért történnek éjszaka, mert ilyenkor kevésbé feltűnő a megjelenésük, hanem mert az emberek többsége éjszaka kerül az álom állapotába,
- elképzelhető az is, hogy az eltérítés alatt megélt valódi történéseket olyan álomképpel helyettesítik, amit emberi agyunk könnyebben fel tud dolgozni (kb. mintha ébrenlétünk során egy fantáziaképbe élnénk bele magunkat),
- végül az is lehetséges, hogy az idegenek "törölni" szeretnék tudatunkból az eltérítés emlékeit (hogy olyan neurofiziológiai módon felejtsük el az eseményeket, amik miatt az álmainkat is gyakran elfelejtjük), de ez nem sikerül tökéletesen, és furcsa álmok formájában emlékezünk vissza a történtekre (repülés, vizsgálószoba, különös fények stb.) .
Hogy az álom-állapot pontosan miért szükséges az eltérítéseknél, annak megválaszolásához többet kellene tudnunk az álom funkciójáról, de sajnos egyelőre csak a cikk elején megfogalmazott kérdésekből indulhattunk ki. Az viszont bizonyos, hogy az álom állapota neurofiziológiailag teljesen eltér az agy két másik fázisától - az ébrenléttől és az alvástól.
MINKET IS ÁLMODNAK?
Ébrenlét és alvás mezsgyéjén néha fogalmunk sincs, kik is vagyunk tulajdonképpen. A színhely ismerős, de nem tudjuk eldönteni, melyik világban van jelen. Lehetséges, hogy az álom egy másfajta létben zajlik, hogy az "álomvilág" a fizikai világtól elkülönülő és attól független, vagy azzal szervesen összefüggő tudatállapot? Ezoterikus tanok szerint egyes aurarétegek, vagy másnéven finomtestek az alvás során elválnak a fizikai testtől, s utazásokat tesznek a transzcendens világokban. Az álmok talán ezeknek az utazásoknak az emlékképei. S talán ez az utazás ad magyarázatot arra az általános megfigyelésre is, hogy az álmok "követik" az ébrenlét eseményeit, jók, vagy rosszak aszerint, hogy ébren töltött óráink milyenek voltak. E folyamat meg is fordítható, hiszen, egy kellemes álom után nyugodtan, elégedetten és kipihenten ébredünk, függetlenül attól, milyen volt az előző napunk hangulata. Magasabbrendű tudatunk talán finomtesteink utazása során ér el minket, figyelmeztetve valamire, amit meg kell tanulnunk, vagy át kell élnünk. Az álmodás folyamata közben sokféle élethelyzettel találkozhatunk, akár teljesen "kibújhatunk a bőrünkből".
Lehetünk ellenkező neműek, vagy korunknál sokkal öregebbek. Megtapasztalhatjuk a rettegést, a boldogságot, vagy bármi mást, ami jelen életünk számára "tabu", át nem élhető, meg nem érthető. A "hétköznapi" álmok is olyannyira valósnak tűnnek, mintha megtörténtek volna. Hiszen, ha saját magunkról álmodunk, észre sem vesszük, hogy álmodunk, mert azonosulunk a főhőssel. De valóban csak azonosulunk az illetővel; nem lehetséges, hogy tényleg mi vagyunk ő is, csak egy másik világban? A tudomány képviselői évek óta tisztában vannak az ún. párhuzamos univerzumok létezésével, s felfedezésüket 1995 februárjában nyilvánosságra hozták. Kvantummechanikai elméletük szerint az univerzum végtelen sokszor osztódhat, s így a kialakult párhuzamos univerzumok száma elérheti a végtelent. A párhuzamos univerzumok ugyanebben a tér-időben vannak jelen, csak más rezgéstartományokban. A párhuzamos univerzumok létezésének felfedezése magyarázatot adhat sok parajelenségre, vagy az ufók jelenlétére, de más megvilágításba helyezheti az "álomvilág" fogalmát is. Lehetséges, hogy akiről álmodunk, mi magunk vagyunk egy más frekvencialitású birodalomban. "Ott" a finomtestnek elnevezett rezgésállapotunk az úr, s lényünk ezen része az álom során átveszi az irányítást. Vagyis az álom (az egész alvás?) alatt a finomtest(ek) rezgésállapota dominál, azzal a részünkkel azonosulunk. De ahogy álombeli önmagunk nem tudja, hogy éppen álmodjuk (?), s valóságnak érzi létét és környezetét, úgy mi sem feltételezzük, hogy valaki - esetleg egy másfajta tudatunk, akár Isten - álmai vagyunk. S ha egy "nagy álom" statisztái vagyunk, ki írja a szerepeket? Mindenki a sajátját készíti elő, vagy esetleg egy egyetemes rendező elv működik közre, s ügyel a komplex álomra, amit mi az Élet tragikomédiájaként tapasztalunk meg?
ÁLOM-VILÁGOK ARCAI
Álmunkban néha olyannyira azonosulhatunk egy másik személlyel, hogy ébredésünkkor komoly feladatot okozhat eldönteni, melyikünk is az "én", s hogy eddig nem éltünk-e meghasonlottságban. Vagy álmunkban lehetünk egyszerre több személy bőrében is. Előfordul olyan eset is, amikor egyetlen személy, "mi magunk" vagyunk, de egyidejűleg több élethelyzetben, helyen, korban kell helytállnunk. Mintha tudatunk képes lenne megoszlani. Az alábbi élmények is ezt feltételezik.
"Egyetlen álomban (tehát ébredés nélkül) több személy életét tapasztaltam meg, de mindegyikükét a saját tudatommal, értékrendszeremmel, temperamentumommal stb. Mintha egy "köztes létben" próbálgattam volna, milyen élethelyzet lenne a legmegfelelőbb egy olyan karakter számára, amilyen én vagyok. A különböző, összefüggéstelen szerepeket egy képeskönyv (forgatókönyv?) olvasása választotta el egymástól. Ezalatt ismerkedtem a következő figurával, akit szintén nekem kellett eljátszanom. A tudatom a szerepek alakításakor és a könyv nézegetésekor mindvégig az enyém volt, csak a test változott minden epizódnál." A következő eset még érdekesebb.
"Egy reggelen kétszer ugyanazt álmodtam egymás után. Másodszor sajnos lemaradt a befejezés, mert csöngettek és felébredtem. Ezért a két álom, a befejezést tekintve, nem is biztos, hogy egyforma lett volna, de amit sikerült másodszor is megálmodnom, az teljesen egybevágott az előzővel. Sőt, másodszorra tudtam, mi következik, s tudtam, hogy arra ki hogyan reagál majd, s annak mi lesz a következménye. A két álom között nem ébredtem fel. Amikor az első véget ért, a második rögtön elkezdődött, ugyanúgy, ahogyan az első. Az álom hosszú és összetett volt, rengeteg szimbolikus elemet tartalmazott. Néhány kódot, a tudatalatti, vagy a finomtest üzenetét sikerült megfejtenem, de hogy miért álmodtam meg ugyanazt kétszer egymás után, arról fogalmam sincs. Az álom segítségével mindenesetre bepillantást nyerhettem egy olyan felelősségteljes tudatállapotba, amelyben az ember előre ki tudja számítani az események sorozatát, s ezért, azokat befolyásolva a Teremtéssel "kooperálhat"."
Hasonlatos ez a déjá-vu élményekhez, amelyeknél úgy érezzük, az esemény egyszer már megtörtént velünk, vagy előre megálmodtuk valaminek a bekövetkezését. A prekogníciós (jövőbelátást, előérzetet feltételező) álmok leginkább vészhelyzetekben gyakoriak, pl. repülőszerencsétlenségeket elég gyakran és sokan álmodnak meg előre, a baleset bekövetkezte előtt. (Az amerikai és az orosz hadseregben komoly parapszichológiai kutatások folynak, hiszen a jövőbelátó és a távolbalátó képességeket sok területen kamatoztatni lehetne, pl. balesetek megelőzésénél is.) Sokak számára ismerősek az egyszerűbb jós-álmok: néha előre megálmodják, hogy ismerőseiket melyik ruhájukban fogják viszontlátni, vagy hogy ki hívja fel őket váratlanul. E haszontalannak tűnő élmények azért lehetnek fontosak a mindennapi életben, mert általuk rácsodálkozhatunk rejtett képességeinkre, a Tudat még feltérképezetlen működésére. S ez önbizalmat adhat ahhoz, hogy ismeretlenül is rábízzuk magunkat, mert csak üzeneteit figyelve ismerhetjük meg.
Ahogy Babits is rávilágított, nem tudhatjuk, mennyi időnk van megismerni, rendszerezni azt a "valamit", ami ezidáig voltunk (vagy akik lenni szeretnénk?). Életünk "aktái" összeállításával már az első pillanatban elkéstünk, jóllehet pont azért, mert nem ismerjük az első pillanatot, s az azt létrehívó pillanatokat (pl. előző életeinket). Folyton változunk, s (álmunkban) akármi megtörténhet velünk. Azután nem vagyunk többé a magunké. A bennünk és körülöttünk zajló változásokra figyelve, az Életet tisztelve azonban mélyebb önismeretre tehetünk szert.
Forrás: Szalontai Kriszta www.ufoszovetseg.hu/index.php?menu=39320
fortisbarat
2011.05.16 08:20:15
Egyik barátommal siettünk a reptérre, bőröndöt húzott maga után. Előttem lépdelt a zebrán, hirtelen elejtette a csomagját. Gyorsan elkaptam, és sietősen utánaeredtem. Hirtelen a kanyarból előbukkant egy autó, maga körül pörgött. A másodperc tört része alatt felmértem, hogy egyik irányba sem tudok elugrani.
„Kész, itt a vége, meghalok” – gondoltam, és el is fogadtam rögtön teljes nyugalommal a halálomat. Ez kicsit meglepett, de nem volt idő ezen elgondolkodni, mert már a lelkem készült kilépni a testemből. Szerencsére azért tudom ezt az élményt leírni, mert csak álom volt, viszont olyan intenzív, hogy éreztem, ez nem zagyva agyszülemény, üzenetértéke van. Az éjszaka kellős közepén pillanatok alatt elillant az álombéli nyugalmam, a pánik kezdett elhatalmasodni rajtam. Napokon keresztül hatása alatt álltam, hisz valóságként éltem át azt az érzést, amikor valaki meghal egy autóbalesetben, amikor érzi, hogy teljesen tehetetlen. Nagyon rossz idegállapotba kerültem, minden autóban a halált láttam, és bizony be is vonzottam kisebb kritikus helyzeteket, például a busz, amelyen utaztam, majdnem elütött egy embert. Éreztem, ezt egyedül nem oldom meg, ezért felkerestem kedves ismerősömet, Dr. Fenes Ildikó parapszichológust, aki otthonába invitált.
Az udvaron egy összetört autó állt. ”Hihetetlen egybeesés” – gondoltam. Ildikó széles mosollyal fogadott, így leesett a kő a szívemről, hogy nem történt nagy baj.
- Ez is üzenet, a fiamnak. – mondta Ildikó. - Ha nem figyelünk oda az apróbb jelekre, akkor drasztikusabban szól közbe az élet, kényszerít minket, hogy változtassunk, éljünk tudatosan. Ebben segíthetnek az álmok, melyek fontos üzenetet hordoznak számunkra, értelmezve őket, elkerülhetjük, hogy a valós életben durvább figyelmeztetést kapjunk.
- Minden ember álmodik? – kérdezem Ilditől már a szobában, friss italt kortyolgatva.
- Általában igen, de ha sokáig nincs ilyen élményünk, vagy nem emlékszünk rá, akkor ott biztosan valami blokk van, és oldani kell. Mindenkinek saját álomszótára van. Amikor egy álom megjelenik az életünkben, valóban üzenetet közvetíthet, tanácsot adhat, hogy mit kell máshogyan tennünk a mindennapjainkban, hogy az a fejlődésünket szolgálja. Így köze van ahhoz, hogy a sorsunk útját járjuk, vagy éppen akadékoskodunk, a sorssal szembeszegülünk. Minél jobban megértjük álmaink szimbolikáját, annál pontosabban tud üzenni a tudatalattink. Ha megnézzük a magyar közmondásokat, akkor világos lesz számunkra, hogy igazi bölcsességeket, útmutatókat tartalmaznak. Például, ha valaki álmában eredménytelenül nyújtózik egy gyümölcs felé, amit nem bír elérni, akkor nem tud zöldágra vergődni. Fontos minden részlet: az, hogy milyen környezetben zajlik az álom, mi a nehézség benne, mit cselekszik közben, azt üzeni az álmodónak, hogy mit kell tennie. Lehet, hogy éppen hiába vágyik egy kapcsolatra, mert előbb önmagát kell rendbe tennie ahhoz, hogy megérjen rá. Érdemes álomnaplót vezetni, hogy megtanuljuk saját szimbolikus rendszerünket. Az álom egyik leggyakoribb fajtája az ingerálom. Különösebb szimbolikus értelme nincs, például vizelési ingert szövünk bele az álmunkba, ilyenkor csak testünk érzéseit éljük meg, mint amikor éber állapotban vagyunk. Amire már oda kell figyelni, az a betegséget jelző álom: amikor olyan szervi eltérések vannak a testünkben, amiket nem vettünk észre, de a tudatalattink álom formájában megüzeni nekünk.
A hétköznapi kaotikus álmok az úgynevezett asszociációs álmok, amelyek a leginkább megviselnek bennünket, ezek segítenek feldolgozni mindazt, amit nem értettünk meg a nap eseményei során, figyelmeztetnek arra, hogy mi az, amivel még dolgunk van. Természetesen éber állapotban is megtehetjük, hogy lefekvés előtt, meditációs hangulatban sorra vesszük a nap eseményeit. De akár kérhetjük ezt álom formájában is, csak itt már nagyon tudatosnak kell lenni, mint ahogy éber állapotban is fontos, hogy tudatosan éljünk. Ahhoz, hogy kialakuljon a tudatos álmodás, érdemes 21 napon keresztül minden nap programozni, hogy ez a szokás beépüljön az életünkbe. Az éber és az álom-állapot tulajdonképpen ugyanaz a valóság, csak a lelkünk üzen másképpen. Vannak olyan vágyálmaink és szorongásos álmaink, amelyek a feszültséget oldják. Ez nagyon nagy segítség, kevesebb elfojtást, elhárító mechanizmust kell megélnünk az életünkben, ha ezeket álmainkban feldolgozzuk.
A kompenzációs álmok helyes trükkök az életünkben, olyan elszenvedett dolgokért kárpótolnak bennünket, amelyek napközben kimaradtak az életünkből. Például egy szép tájat álmodunk meg, amikor sivár az élet. Lehet akár egy rossz élmény is, amit éber állapotban nem tudunk megélni. Például sérelem ér minket a főnökünktől, de le kell nyelnünk, álmunkban viszont jól felpofozzuk őt. Amikor olyasvalami történik velünk éber állapotban, amit előre megálmodtunk, ez a jósálom. Hasonló érzés, mint amikor napközben ér minket a déja vu érzése. A jövőnk tulajdonképpen már létezik, de millió variációs lehetőség közül szabadon választhatunk, hogy melyik úton indulunk el, abban viszont hinnünk kell, és tennünk is kell a megvalósulásáért.
- És ha rosszul döntünk, olyan utat választva, ami nem visz előre minket?
- Amikor az ember kishitű és bedől annak, hogy ”velünk csak így történhet”, akkor nem a legjobb megoldást választjuk. Tanulni jöttünk az életbe, tapasztalatokon, érzéseken keresztül tudjuk integrálni a lelkünkbe a szükséges élményanyagot. Nem feltétlenül kell fizikailag is megélnünk bizonyos dolgokat – például egy balesetet –, elég élményszinten, álomban, ha az olyan katarzist idéz elő az egyénben, hogy beépül énje egészébe. A legjobb az, ha ilyenkor megbocsátunk magunknak és másoknak minden tettért, és akár pozitív, akár negatív élmény ér minket – álomban vagy az éber valóságban - alázattal eljutunk arra a pontra, hogy hálásak vagyunk, mert tanultunk belőle. Ekkor kerülünk a kegyelem állapotába, sorsunk útját járjuk.
Megkönnyebbülten tartottam hazafelé, amikor csörgött a mobilom. Ildikó volt az: - Képzeld, most hívott egyik tanítványom, aki - lám, ez sem véletlen -, névrokonod, Faragó Márta. Beszámolt egy figyelmeztető álmáról, amelyet komolyan vett, és így sikerült elkerülnie a bajt. Pár hete azt álmodta, hogy kigyullad a lakása, hatalmas tűzvész kerekedik. Rögtön hívta a villanyszerelőt, hogy ellenőriztesse a vezetékek állapotát. A mesterember nem észlelt hibát. Néhány nappal ezelőtt tanítványomat meglátogatta egy baráti társaság, akikkel együtt nyaralt Bali szigetén. Megint rossz érzése támadt álmával kapcsolatban: ugyanis eszébe jutott, hogy a nyaraláskor megálmodta annak a férfinak a képét, aki azon az éjjelen megpróbálta kirabolni őket a szállodai szobában. Amikor Márta kinyitotta a szemét, a férfi valóban ott állt előtte és éppen keresett valamit a szekrényben. Nagy sikoltozás támadt, a rabló elmenekült, tehát szerencsésen végződött az eset. Ezt az emléket és a barátai látogatását intő jelnek érezte, ezért ismét kihívta a villanyszerelőt. Amikor a mesterember kibontotta a falat, már izzott a vezeték, kevésen múlt, hogy nem gyulladt ki valóban a ház. Az álom figyelmeztetett, csak az időbeni történéseket kellett pontosítani, és ebben a lányokkal való találkozás segített.
Éppen vonaton ültem, és jó hipochonderként azon morfondíroztam, hogy lehet, az én álmom is a valós halálomat vetítette elő? Ekkor a mögöttem ülő lányok rázendítettek a Desperado együttes egyik slágerére. A refrén megütötte a fülem: „Gyere és álmodd az álmokat újra, még nem kell, hogy vége legyen!”
Véletlenek márpedig nincsenek – gondoltam, és mosolyogva folytattam utamat.
Faragó Rita - www.astronet.hu
„Kész, itt a vége, meghalok” – gondoltam, és el is fogadtam rögtön teljes nyugalommal a halálomat. Ez kicsit meglepett, de nem volt idő ezen elgondolkodni, mert már a lelkem készült kilépni a testemből. Szerencsére azért tudom ezt az élményt leírni, mert csak álom volt, viszont olyan intenzív, hogy éreztem, ez nem zagyva agyszülemény, üzenetértéke van. Az éjszaka kellős közepén pillanatok alatt elillant az álombéli nyugalmam, a pánik kezdett elhatalmasodni rajtam. Napokon keresztül hatása alatt álltam, hisz valóságként éltem át azt az érzést, amikor valaki meghal egy autóbalesetben, amikor érzi, hogy teljesen tehetetlen. Nagyon rossz idegállapotba kerültem, minden autóban a halált láttam, és bizony be is vonzottam kisebb kritikus helyzeteket, például a busz, amelyen utaztam, majdnem elütött egy embert. Éreztem, ezt egyedül nem oldom meg, ezért felkerestem kedves ismerősömet, Dr. Fenes Ildikó parapszichológust, aki otthonába invitált.
Az udvaron egy összetört autó állt. ”Hihetetlen egybeesés” – gondoltam. Ildikó széles mosollyal fogadott, így leesett a kő a szívemről, hogy nem történt nagy baj.
- Ez is üzenet, a fiamnak. – mondta Ildikó. - Ha nem figyelünk oda az apróbb jelekre, akkor drasztikusabban szól közbe az élet, kényszerít minket, hogy változtassunk, éljünk tudatosan. Ebben segíthetnek az álmok, melyek fontos üzenetet hordoznak számunkra, értelmezve őket, elkerülhetjük, hogy a valós életben durvább figyelmeztetést kapjunk.
- Minden ember álmodik? – kérdezem Ilditől már a szobában, friss italt kortyolgatva.
- Általában igen, de ha sokáig nincs ilyen élményünk, vagy nem emlékszünk rá, akkor ott biztosan valami blokk van, és oldani kell. Mindenkinek saját álomszótára van. Amikor egy álom megjelenik az életünkben, valóban üzenetet közvetíthet, tanácsot adhat, hogy mit kell máshogyan tennünk a mindennapjainkban, hogy az a fejlődésünket szolgálja. Így köze van ahhoz, hogy a sorsunk útját járjuk, vagy éppen akadékoskodunk, a sorssal szembeszegülünk. Minél jobban megértjük álmaink szimbolikáját, annál pontosabban tud üzenni a tudatalattink. Ha megnézzük a magyar közmondásokat, akkor világos lesz számunkra, hogy igazi bölcsességeket, útmutatókat tartalmaznak. Például, ha valaki álmában eredménytelenül nyújtózik egy gyümölcs felé, amit nem bír elérni, akkor nem tud zöldágra vergődni. Fontos minden részlet: az, hogy milyen környezetben zajlik az álom, mi a nehézség benne, mit cselekszik közben, azt üzeni az álmodónak, hogy mit kell tennie. Lehet, hogy éppen hiába vágyik egy kapcsolatra, mert előbb önmagát kell rendbe tennie ahhoz, hogy megérjen rá. Érdemes álomnaplót vezetni, hogy megtanuljuk saját szimbolikus rendszerünket. Az álom egyik leggyakoribb fajtája az ingerálom. Különösebb szimbolikus értelme nincs, például vizelési ingert szövünk bele az álmunkba, ilyenkor csak testünk érzéseit éljük meg, mint amikor éber állapotban vagyunk. Amire már oda kell figyelni, az a betegséget jelző álom: amikor olyan szervi eltérések vannak a testünkben, amiket nem vettünk észre, de a tudatalattink álom formájában megüzeni nekünk.
A hétköznapi kaotikus álmok az úgynevezett asszociációs álmok, amelyek a leginkább megviselnek bennünket, ezek segítenek feldolgozni mindazt, amit nem értettünk meg a nap eseményei során, figyelmeztetnek arra, hogy mi az, amivel még dolgunk van. Természetesen éber állapotban is megtehetjük, hogy lefekvés előtt, meditációs hangulatban sorra vesszük a nap eseményeit. De akár kérhetjük ezt álom formájában is, csak itt már nagyon tudatosnak kell lenni, mint ahogy éber állapotban is fontos, hogy tudatosan éljünk. Ahhoz, hogy kialakuljon a tudatos álmodás, érdemes 21 napon keresztül minden nap programozni, hogy ez a szokás beépüljön az életünkbe. Az éber és az álom-állapot tulajdonképpen ugyanaz a valóság, csak a lelkünk üzen másképpen. Vannak olyan vágyálmaink és szorongásos álmaink, amelyek a feszültséget oldják. Ez nagyon nagy segítség, kevesebb elfojtást, elhárító mechanizmust kell megélnünk az életünkben, ha ezeket álmainkban feldolgozzuk.
A kompenzációs álmok helyes trükkök az életünkben, olyan elszenvedett dolgokért kárpótolnak bennünket, amelyek napközben kimaradtak az életünkből. Például egy szép tájat álmodunk meg, amikor sivár az élet. Lehet akár egy rossz élmény is, amit éber állapotban nem tudunk megélni. Például sérelem ér minket a főnökünktől, de le kell nyelnünk, álmunkban viszont jól felpofozzuk őt. Amikor olyasvalami történik velünk éber állapotban, amit előre megálmodtunk, ez a jósálom. Hasonló érzés, mint amikor napközben ér minket a déja vu érzése. A jövőnk tulajdonképpen már létezik, de millió variációs lehetőség közül szabadon választhatunk, hogy melyik úton indulunk el, abban viszont hinnünk kell, és tennünk is kell a megvalósulásáért.
- És ha rosszul döntünk, olyan utat választva, ami nem visz előre minket?
- Amikor az ember kishitű és bedől annak, hogy ”velünk csak így történhet”, akkor nem a legjobb megoldást választjuk. Tanulni jöttünk az életbe, tapasztalatokon, érzéseken keresztül tudjuk integrálni a lelkünkbe a szükséges élményanyagot. Nem feltétlenül kell fizikailag is megélnünk bizonyos dolgokat – például egy balesetet –, elég élményszinten, álomban, ha az olyan katarzist idéz elő az egyénben, hogy beépül énje egészébe. A legjobb az, ha ilyenkor megbocsátunk magunknak és másoknak minden tettért, és akár pozitív, akár negatív élmény ér minket – álomban vagy az éber valóságban - alázattal eljutunk arra a pontra, hogy hálásak vagyunk, mert tanultunk belőle. Ekkor kerülünk a kegyelem állapotába, sorsunk útját járjuk.
Megkönnyebbülten tartottam hazafelé, amikor csörgött a mobilom. Ildikó volt az: - Képzeld, most hívott egyik tanítványom, aki - lám, ez sem véletlen -, névrokonod, Faragó Márta. Beszámolt egy figyelmeztető álmáról, amelyet komolyan vett, és így sikerült elkerülnie a bajt. Pár hete azt álmodta, hogy kigyullad a lakása, hatalmas tűzvész kerekedik. Rögtön hívta a villanyszerelőt, hogy ellenőriztesse a vezetékek állapotát. A mesterember nem észlelt hibát. Néhány nappal ezelőtt tanítványomat meglátogatta egy baráti társaság, akikkel együtt nyaralt Bali szigetén. Megint rossz érzése támadt álmával kapcsolatban: ugyanis eszébe jutott, hogy a nyaraláskor megálmodta annak a férfinak a képét, aki azon az éjjelen megpróbálta kirabolni őket a szállodai szobában. Amikor Márta kinyitotta a szemét, a férfi valóban ott állt előtte és éppen keresett valamit a szekrényben. Nagy sikoltozás támadt, a rabló elmenekült, tehát szerencsésen végződött az eset. Ezt az emléket és a barátai látogatását intő jelnek érezte, ezért ismét kihívta a villanyszerelőt. Amikor a mesterember kibontotta a falat, már izzott a vezeték, kevésen múlt, hogy nem gyulladt ki valóban a ház. Az álom figyelmeztetett, csak az időbeni történéseket kellett pontosítani, és ebben a lányokkal való találkozás segített.
Éppen vonaton ültem, és jó hipochonderként azon morfondíroztam, hogy lehet, az én álmom is a valós halálomat vetítette elő? Ekkor a mögöttem ülő lányok rázendítettek a Desperado együttes egyik slágerére. A refrén megütötte a fülem: „Gyere és álmodd az álmokat újra, még nem kell, hogy vége legyen!”
Véletlenek márpedig nincsenek – gondoltam, és mosolyogva folytattam utamat.
Faragó Rita - www.astronet.hu
Robogunk egy őserdei földúton, tócsák, nagy sár, egy sárga volánbusznyi menekült (családok leginkább), egy archetipikus volánbuszsofőr, meg én.Egy konkrét álomélmény, hogy először is érzékeltetni tudjam, mit szeretek a tudatos álmokban.Háború van, ezt biztosan tudom. Az a…..
fortisbarat
2010.09.24 07:06:14
@metálfarkas: Nem , ővele soha nem lehet megegyezni . Én is találkoztam már vele jó párszor , de ő nem a halál , mert a halálnak nincsen személyisége . Ő ettől sokkal rosszabb olyasféle nárcisztikus entitás , aki megjelenésével félelmet akar kicsikarni belőled .
Végül is nekem úgy tűnik , mintha az egész egy stoptábla lenne , ne folytasd tovább , állj meg a fejlődésben , mert nagyon túlhaladod magadat . Tehát veheted ezt támadásnak , az álmainkba úgy vélem belefolyhat a külső világ , nem csak magunknak teremtjük meg az álomképeket . Ezt úgy értem , hogy az álmok síkja jó helyszín találkozni pl az elhunytakkal . Sajnos az ilyesféle ellenséges entitások is megtalálják a maguk szerepét . A lényege az eltántorítás , és az , hogy félj !
Végül is nekem úgy tűnik , mintha az egész egy stoptábla lenne , ne folytasd tovább , állj meg a fejlődésben , mert nagyon túlhaladod magadat . Tehát veheted ezt támadásnak , az álmainkba úgy vélem belefolyhat a külső világ , nem csak magunknak teremtjük meg az álomképeket . Ezt úgy értem , hogy az álmok síkja jó helyszín találkozni pl az elhunytakkal . Sajnos az ilyesféle ellenséges entitások is megtalálják a maguk szerepét . A lényege az eltántorítás , és az , hogy félj !
fortisbarat
2010.09.24 22:15:34
"A SZERELEM OLYAN, MINT A CÁPA.HA NEM MEGY ELŐRE, MEGDÖGLIK." Woody Allen Többször előfordult már, hogy egy egy…..
fortisbarat
2011.03.15 15:11:48
@pencroft: Hajrá így tovább !
"Be the Ball!""BE THE DREAM!" Amikor éppen elég a légies keleti vonalból, kijózanít és felébreszt valami kellemesen gyakorlatias nézőpontra váltani. Valahogy minden átláthatóbbá és kezelhetőbbé válik számomra, ha kicsit…..
fortisbarat
2011.01.14 10:09:26
@Pennyke: Ez klafa álom lehetett már csak az érzések miatt is . Az meg hogy tudatodra ébredtél megint nagyszerű , de sajnos általában ez már így megy , hogy ha észreveszed , hipp- hopp , már el is tűnt . Nem baj , majd legközelebb tovább tart és minél több lesz belőle annál hosszabbak lesznek ezek a tudatos pillanataid . Az álmot nem értelmezném , ha nem baj , erre vannak külön álmokkal foglalkozó fórumok . bízom benne , hogy máskor is sokszor sikerül , de ha nem így lenne , ne ess kétségbe , gyakorolj . Van sok gyakorlat , amivel fejlesztheted magadat .
Fizikai öröm. A repülés se ér fel hozzá, és bizonyos szempontból a szex se. Idézd fel magadban azt a pár pillanatot, amikor egy esztétikai élmény teljesen betölt, elural. Mikor csak arra figyelsz, olyan mértékben, hogy az életed, a személyiséged egy pillanatra eltűnik, annyira…..
TALÁLÓS KÉRDÉS (Nem beugratós, van megoldása.) Sétálsz az utcán valakivel, akit foglalkoztat a tudatos álmodás, és ismered azt a szokását, hogy sűrűn elleőrzi, épp ébren van -e. Tudod a rituálét is, láttad már sokszor, pár másodperc, hangosan elmondja a választ…..
fortisbarat
2010.11.17 08:36:51
fortisbarat
2010.11.18 12:23:22
@Zápor.: Háát ez jóóóó ! Igazán jópofi !!!! DD
Amúgy régi vágyam , hogy mehessek az utcán és megkérdezhessem a barátomtól , vagy a páromtól, , most ébren vagyok e , vagy álmodom ? -és Ő azt felelné , : " Most álmodol " . :)
Amúgy régi vágyam , hogy mehessek az utcán és megkérdezhessem a barátomtól , vagy a páromtól, , most ébren vagyok e , vagy álmodom ? -és Ő azt felelné , : " Most álmodol " . :)
"Erősítsd meg a szándékot, ami automatikusan megerősíti a tudat éberségét." Üdv ismét! Tenzin Wangyal Rinpócse: Az álom és alvás tibeti jógája. Megvettem, tetszett, elkezdtem, abbahagytam, elfelejtettem. Szóltak, hogy jó. Rájöttem, hogy Jé,…..
fortisbarat
2010.11.16 14:29:28
A tréningről
Eredeti cím: Lynne Levitan & Stephen LaBerge - A course in lucid dreaming
Az eredeti szöveg angol nyelven itt található.
Amiket alább leírok, csak kiragadott vázlatpontok, és saját fejlesztésű kiegészítések, nem alkalmasak rá, hogy az olvasó pusztán…..
fortisbarat
2010.09.10 20:55:43
@stalker-hacker: Szia Stalker ! És ez magyar nyelven ?
Látom kinyitni egy jellegzetes színű, bármelyik falra odaképzelhető ajtót. Az ajtó egy kocsmafélébe nyílik, ami olyan, ahogyan ő berendezné, és épp azt / azokat találja ott, akivel kedve van találkozni. Mit adnék érte, hogy picire kuporodhassak a sarokban, és…..
fortisbarat
2010.09.03 11:11:10
@stalker-hacker: Micsida egy gondolat !! :) Átváltozni egy nyelvvé ? Persze nagyon ötletes !
Miért vittek kamaszokat kórházba bizonyos pc játékok elöl, mert annyira élvezték, hogy egyszerűen elfelejtettek enni és inni? Miért válik örömforrássá az addig vánnyasztó tanulás, ha az ember el tudja érni, hogy "ne laposodjon el a tanulási görbe"? Miért imádnak…..
fortisbarat
2010.08.03 17:11:52
1.: Mutatott olyat, amilyet még soha életemben nem láttam? Igen. 2.: Hallgatag, egyedül sétálós, elgondolkodós kedvem volt, miután kijöttem? Igen. 3.: Jutott eszembe film közben egy villanásra is, hogy nem vettem kukoricát? Nem, nem, egy kicsit se. :-))) Nemrég értem haza…..
Gépház fíling - így hívtam. Nem voltam börtönben, nem rokkantam meg. Már régen rendben van minden, sőt, sokkal inkább rendben mint az egész ügy előtt. Nagyon nagy szerencsém volt: hogy az igazán pokoli rész csak hónapokig tartott, és szerencsém volt, hogy megtörtént…..
fortisbarat
2010.07.22 11:47:14
@metálfarkas: Hmm úgy gondolom nincs ebben semmi rossz , és megtalálhatod benne a békét és a nyugalmat is .Én a tudatos álmokat több rétegre osztanám . vannak amikor az ember mindent maga teremt meg maga körül , vannak amikor álom adta lehetőségek már nyitottak és ezt alakítjuk és vannak amikor csak tudatában vagyunk az álomnak , de nem avatkozunk be a dolgok folyásába .
Az első rész amikor mindent magunk teremtünk meg számomra még elég sivár , kicsit kietlen élettelen . Persze tudom , hogy lehetne ezen alakítani .
Az első rész amikor mindent magunk teremtünk meg számomra még elég sivár , kicsit kietlen élettelen . Persze tudom , hogy lehetne ezen alakítani .
Ha konkrétan épp két példányban létezem, amelyből az egyik két elemi erejű orgazmust okoz a másiknak egy igennagyon jól sikerült szeretkezés folyamán, akkor ez most önkielégítés vagy homoszexualitás?? Mindenesetre kezdek ráérezni a tudatos álmodás tagadhatatlan…..
fortisbarat
2010.07.22 11:39:16
@metálfarkas: Egyet értek , van egy nagy rakás más , is amit fel kellene fedezni , de mindenki a maga útját járja . Bizonyára tudjátok , hogy a tudatos álomból könnyen Testen kívüli élmény generálható . Tudok olyan esetekről , mikor arra használták fel a tudást , hogy másnak ártsanak vele . Sajnos van abban valami , hogy a tudásnak két éle van .
Amúgy nem ítélem meg ezt az ismerőst , aki ilyen módon is érdeklődik a lányok után , ez legyen az ő dolga .
Amúgy nem ítélem meg ezt az ismerőst , aki ilyen módon is érdeklődik a lányok után , ez legyen az ő dolga .
Tíz perce egy barátom egy netes oldalt mutatott. Mesterséges intelligencia kutatással foglalkozik, bárki küldhet kódot, ami az oldalon levő egy-egy kis lény viselkedését meghatározza, mesélt, hogy mostanában ő ezt, és épp versenyben áll valakivel.. Örültem, hogy ilyen izgalmas…..
fortisbarat
2010.07.20 11:36:53
Álomidő - a tudatos álmodásról
Amikor Csányi Vilmos, David Sandström és Yoda az ágyamban pókerezett
2010.06.02 12:41:00
Jelenleg A legfontosabb önfejlesztő könyvnek tartom, amit valaha olvastam. Mindenkinek kivételesen hasznos összefüggésrendszert világít meg, sokféle életterületen mással nem helyettesíthető erőforrás. Egy-két szigorúan szakirányú könyvön kívül ezt a könyvet ajánlom…..
fortisbarat
2010.07.20 11:26:14
Még egy kicsit a nyers élvezetről. Ezúttal a zene élvezetéről. Álmomban zenélni: olyan tömény esztétikai öröm, amihez képest a "valós" zenehallgatás erőtlen hamisítványnak érződik. Életem éber- és álomélményeit együttesen nézve az öt legcsodálatosabb közöt…..
Igaz -e, hogy a fegyelmezett álomnapló írás hasznos? Igen.
És igaz -e, hogy a fegyelmezett álomnapló írás káros? Igen.
"Csapj mindent a falhoz, és meglátod, mi tapad meg rajta!"
Timothy Ferriss fogalmazta meg így az elvégzendő tevékenységek…..
SEHOGY MÁSHOGY. Ez van. És ha egyáltalán nem, akkor igenis szegényebb lenne az életem nélkülük. Érzem a másnapi mosolygásra késztető, élénk hangulatból, vagy a most, csak az emlékek hatására átjáró, bizsergető kalandvágyból. Persze, nem jutna eszembe, nem…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz