tomandrita 2010.07.16 17:38:32

@adenocarcinoma:

Kedves Gábor!

Az Aratóné Éva lánya vagyok. Ma "megműtötték". Felnyitották és visszavarrták... A daganathoz hozzá se nyúltak, mert túl nagy!!! Az ember tehetetlenségében keresi a miérteket. MIÉRT?! Nem hiszem el, hogy nem látták a gyomortükrözésen, a ct-n, az ultrahangon vagy a mellkas-röntgenen hogy mekkorára nőtt a tumor! Ráadásul amíg szüttyögtek vele az egyik kórházban... addig simán megműthették volna! Egy hónapig várt, mire kiírták a műtétet, aztán 9-e helyett csak ma - 16-án - műtötték! 2 hónapja tudja, hogy mi a baja és hogy lesz egy gyomoreltávolító-műtét. Ilyenkor mire várnak az orvosok?! Pénzre? Vagy a csodára? Vagy mégvárják, míg meghal? Miért kell még 2 hónapot adni a gyilkos kórnak?! Hogy fejlődjön, hogy legyen áttét? Miért? Volt nála pszichológus, aki a műtét elött elbeszélgetett vele. Persze, fél az ember ilyenkor, meg próbál pozitívan hozzáállni, hogy "igen-meg-akarok-gyógyulni"... De azt mondták, műthető és kiveszik a tumort a gyomrával együtt! Ehelyett felnyit-megnéz-visszavarr.

Amikor Anyu megtudta, hogy mi a baja, én kerestem rá az interneten, hogy mi is az. Így találtam rá a Te oldaladra. Anyunak átküldtem, hogy olvassa el, hogy mire készüljön, mi vár rá. Mert senki nem mondott neki semmit. Mutattam neki, hogy emberek élnek gyomor nélkül, és lehet így is létezni.

Dühös vagyok meg tehetetlen... Keresi az ember a miérteket, de választ talán csak az orvos ad, ha majd ráér.

Már visszakerült az osztályra - nem is az intenzívre, hisz nem is csináltak vele semmit. Beszéltem vele telefonon - és azt mondja, meg fog halni. Fel sem fogom, hogy az anyám haldoklik...

Így - ismeretlenül is - kívánok Nektek sok erőt, hogy legyőzzétek ezt az alattomos kórt. Gratulálok, hogy van energiád az oldalra!

Üdvözlettel:
Rita

tomandrita 2010.07.21 16:55:36

Kedves Évi, Zsuzsi, Gábor és Mindenki!

Köszönök minden hozzászólást, bátorítást. Apu és a húgom beszélt azóta az orvossal. Megtudtuk, hogy kifogják venni a daganatot, csak most túl nagy. Gyógyszerekkel és kemoterápiával fogják kicsinyíteni, és néhány hónap múlva tényleg megműtik. Addig a gyomrát "kiiktatták" egy csővel összekötötték a nyelőcsövet a vékonybéllel. Ez is valami, ahhoz képest, hogy a műtét után semmit sem tudtunk. A neten megnéztem, ez szokásos eljárás bizonyos esetekben. Fontos, hogy nincs áttét!

Anyukám erős asszony, nem fogja feladni! Azóta már kipróbálták az új útvonalat és a folyadékok már megtalálták a kivezető utat! Lassan enni is fog, úgy, mintha nem lenne gyomra. Elméletileg jövő hét elején kiengedik a kórházból és ő is olvasni fogja újra a blogot.

Mindenkinek hálás köszönet még egyszer!

Üdvözlettel:
Rita

tomandrita 2010.07.27 06:42:29

@MÁRTA:

Kedves Márti,

Olvastam, hogy mi történt a férjeddel. Ez az egész annyira szörnyű! A mi családunk is eléggé megzakkant ettől az egésztől.

Mi volt az onkológián? Milyen sűrűn kapja majd a kemót? Egy csomó jó dolgot is olvastam a kemoterápiáról (a mellékhatásokat kivéve. De ebben is fejlődött az orvostudomány, hál' Istennek, már ha van...) A gyomordaganotok elég nagy százaléka nem műthető, az elhelyezkedésük vagy a méretük miatt. Azoknak csak a kemoterápia marad... (meg az alternatív "csodaszerek", amiben az ember vagy hisz, vagy nem). Amióta érdekelt vagyok a témában, sokat olvasok csodás gyógyulásokról is. "Az egyiknek sikerül, a másiknak nem" - énekelné erre a mamám.

Hallottál vagy olvastál Varga Gábor gyógygombáiról? Vagy a kombucha gombáról. teáról? És a Culevit-ről? Ha van valakinek tapasztalata ezekről a szerekről, annak várom a hozzászólását!

Anyu még bent van a kórházban. A héten - elméletileg - hazaengedik. Az orvosoknak mindenki csak darab - darab. Napi szinten sok embernek kell megmondaniuk, hogy rákos. Ezek megedződtek, látni rajtuk. Aztán a család, az emberek, a beteg is "megedződik" a rideg valóságtól. Orvostól-orvosig, akikből alig lehet kiszedni az infót. Csak küldik egyik helyről a másikra. A sok kis részinformációból pedig rakjuk össze, mint egy puzzle-t. Van orvos, aki bíztat, van, aki csak annyit mond, hogy "rákos". Aztán kezdj valamit magaddal, meg az infóddal... Az emberek egy idő után belefásulnak mindenbe. Nem csak az orvosok. Bemész egy boltba, és az eladó unott arccal húzza le a vonalkódot, unott pofával dobja a felvágottat a mérleggel, méla undorral válaszol, ha esetkleg kérdezel valamit. Neki is csak darab - darab. (Erre azt szoktam mondani, hogy minek megy az ilyen emberek közé! Üljön be egy varrógép mögé, üljön ott, ahol nem kell emberekkel foglalkoznia). Az élet minden területén vannak "bamba" emberek. Az egészségügy is egy ilyen "bamba" terület. Pedig ott aztán tanult, értelmes, nem buta emberek vannak.

Na, jól elkanyarodtam a témától... Szóval, KITARTÁS! Ne adjátok fel könnyen! Ha már rák, akkor küzdjön a betegség is! És akarni kell a gyógyulást! (Ilyeneket olvasok..., attól vagyok ám ilyen "okos")

Kíváncsi vagyok, hogy mi volt az onkológusnál!

Üdvözlettel:
Rita