Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Ambu-Lonci

0 bejegyzést írt és 3 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Praxis Mindig a beteg a hülye? 2014.05.19 07:05:57
Az emberek sajnos elég nagy hányada találkozott már valamilyen formában negatív élménnyel az egészségügyben és miért ilyen rossz az orvosok közmegítélése? Nem lehet, hogy ebben azért önöknek is meg van a szerepe? Tisztelt Praxis blog!   Jó ideje igyekszem figyelemmel…..
Ambu-Lonci 2014.05.19 16:13:27
Kedves Posztoló.

Az a helyzet, hogy a bejegyzésben számtalan hibát vélek felfedezni. A bejegyzés ugyanis szinte kizárólag általánosításokat tartalmaz (és mint ilyen mindenképpen igazságtalan, és hamis). Főleg ahhoz képest, hogy állítólag nem szeretne ebbe a hibába esni.
Ha esetleg ez nem lenne teljesen nyilvánvaló az Ön számára: minden esetben, kivétel nélkül, az orvos-beteg kapcsolatban két ember áll egymással szemben. Mivel mindkettő ember, emberi tulajdonságokkal, ezért természetesen mindkettő tévedhet, ítélkezhet a másikról tévesen, illetve lehet teljesen más az értékrendje, és végül is a történtekkel kapcsolatban az utólagos véleménye.

Ezért minden esetet ami ide kerül, egyedileg kell(lene) elbírálni. Ugyanis egy adott esetben nem eldönthető csak az egyik oldal véleménye alapján, hogy pontosan mi történt. (Hallgattassék meg a másik fél is...) Még akkor is, ha aki ide ír, történetesen teljesen igazat mond, nincs semmi rosszindulat benne, simán láthat rosszul, ítélhet meg rosszul dolgokat pusztán információ hiányban. (pl. tudja valamelyik beteg, hogy egy orvos előzőleg mit csinált, tájékozódott-e a betegről? Nem minden tevékenység történik ugyanis a beteg jelenlétében.)
A legtöbben ilyenkor (bármelyik "oldal" is a posztoló szimpátiája) zsigerből elkezdik a másik oldalt védeni, majd vita alakul olyan dolgokkal kapcsolatban, amivel kapcsolatban nem is érdemes, sőt, a pontos információk hiányában nem is lenne szabad egyáltalán ítélkezni illetve véleményt nyilvánítani. De mindenkinek lesz véleménye természetesen. Hogy ezekből ki mit olvas ki, az persze a legfontosabb, a cikkből az derül ki, hogy a posztoló a betegek melletti véleményekkel szokott egyetérteni az esetek 99%-ban és a másik "oldal" meg szégyellje magát.

A kommentek csak arra jók, hogy LEHETSÉGES egyéb szempontokra rávilágítsanak, illetve megtudják emberek, hogy mik történhetnek, hogy érezhetik magukat különböző esetekben/helyzetekben. Sosem arra, hogy egy adott esetet megmagyarázzanak, hogy ítélkezzenek a posztoló felett, vagy az abban leírt valamely intézmény/szereplő felett. De itt mégis nagyon gyakori a szereptévesztés.

Mindenesetre az is egy tévedés, hogy az egészségügyi személyzet a betegektől kapott pénzért dolgozik, mert a beteg (illetve biztosított) nem az ellátónak, hanem egy nagy kalapba (az egészségbiztosítónak) fizet, ráadásul a kalapból többen vesznek ki mint ahányan betesznek, és közben még feltehetőleg szivárog is belőle valamerre. A szolgáltatásokat nem a beteg, hanem a biztosító veszi igénybe, a személyzetet az állam fizeti (amennyire). Sokan ráadásul indokolatlanul is, illetve térítés nélkül is igénybe akarják venni. (Ráadásul ezek azok, akik a legnagyobb öntudattal rendelkeznek, akiktől a legtöbbször megkapja az ember, hogy "ez a dolga, csinálja".) Ezzel is túlterhelve (és feleslegesen idegesítve) az amúgy is emberhiánnyal küzdő rendszert.

Hogy mi a helyzet a fizetések terén az nem volt-e titok: de. Általában az ember mikor fiatalon hivatást választ (hacsak ez a hivatás nem a jósnői) nem láthatja előre, hogy egy 6 éves egyetem után, 5 év szakvizsga idő elmúltát követő hosszú időszakban mi fog történni. Akik ezt választották hivatásnak, mindig is bíztak abban, hogy nem csak külföldön lesz majd lehetséges ebből megélni. Az ember hitte (még a pesszimista is), hogy ennél már nem lesz rosszabb, de mégis az lett. Sok a pályaelhagyó (például én is). Akik maradtak, azok vagy csinálják elkeseredve ugyan, de becsülettel azt, amire felesküdtek (megpróbálva egyéb módokon: magánrendelés, netán hálapénz stb. kiegészítést szerezni), de az elkeseredettség nyilván nem lesz jó hatással a munkájukra (még a magánrendelésesre sem), vagy elmennek (akár külföldre, akár a pályáról). És akik nem orvosok, hanem az ellátó személyzet többi tagja, akik azért ennyi energiát/tanulást nem öltek bele a dologba, még hamarabb. Ezen segít a munkanélküliség, mert sok embernek majd nem lesz más választása, minthogy az egészségügybe menjen dolgozni, de abban nem biztos, hogy sok lesz a köszönet (illetve ki tudja, hogy ez mennyire van már most is így).

Az a baj, hogy a jelzéseket nem veszik azok, akiknek kellene, a pályán maradókra haragszanak azok, akik elégedetlenek, pedig nem ők tehetnek a hibákról. Nyomás nélkül nem fognak megváltozni a dolgok, a rendszer pedig olyan, hogy az ebben dolgozók nem tudnak elég komoly befolyást gyakorolni (mert ha pl. sztrájkolnak, akkor ugye nem végzik a dolgukat, ezzel veszélyt okoznak, kirúgják őket - általában egyébként sem balhés típusok ezek az emberek).

Üdvözlettel:
egy pályaelhagyó a másik oldalról.
Cégvezetőként szerzett tapasztalataimból legutóbb megosztottam veletek néhány hasznosnak vélt tippet a munkakeresés első fázisával kapcsolatban, amely az állásinterjún való megjelenésig tart. Több pozitív visszajelzést kaptam elismert szakemberektől a cikket illetően. Sokan…..
Ambu-Lonci 2013.07.23 11:02:14
"Nem érted, miért nem hívnak vissza?"
Ha azt nézzük, hogy a visszahívás a sikert jelenti (hogy második fordulóra, vagy DOLGOZNI miért nem hívják vissza), akkor oké a cikk. De egyébként ha úgy általánosságban, akkor azt kell mondjam, azért, mert bunkók.

Mert annak ellenére, hogy igen fontos a válaszuk a jelentkező életére nézve, a negatív választ se közlik... Egy ismerősöm mikor fel akart venni valamilyen pozícióba valakit, akkor akiket visszahívott azzal, hogy sajnos más nyerte el az állást, komolyan hálálkodni kezdtek, hogy köszönik a visszahívást, mert a legtöbb helyen a sikertelen interjú után SEMMILYEN visszajelzést sem kaptak.

Mert a HR-esek élet-halál urainak hiszik magukat. Azok, akik ignorálják azokat akikkel nem lesz további kapcsolatuk, ráadásul nem biztos, hogy a szakmai kvalitásokat fel tudják mérni, de gyakran ők az első lépcső akiken a jelentkezőnek túl kell jutni. Ezért jó ez a cikk, mert így ezeket is megtudhatjuk.

A legkevésbé sem csodálkoztam azon, hogy a szakmai tudás, a munkabírás, a probléma megoldó képesség stb. amik igazán fontosak, fel sem merülnek egy interjún, csak a külsőségek. Az előbbieket nem a HR keresi, az csak a cég (illetve annak egy osztálya) működése szempontjából lenne fontos, majd elbírálja a szakmai vezető, a HR-nak csak az fontos, hogy az ember fegyelmezett és jó csapatjátékos legyen, mert akkor van vele a legkevesebb bajuk. A külsőségeket meg egyszerű megnézni mert látszanak.

Üdv
AL