Poccka 2010.08.04 11:32:35

Teljesen igazad van: ne adj neki parát. Sőt, én sem mennék a leletemért magánrendelésre, adjanak róla másolatot. És valszeg a rendelője tájára sem mennék többször.
Sajnálom, ami történt, sok erőt.

Poccka 2010.08.04 10:11:27

Én szinte mindig meglepődöm a szüléstörténeteken, pedig én is szültem. 6 évvel ezelőtt, egy nagyon kicsi kórházban. Volt fogadott orvosom, de amikor terminustúllépés miatt befektettek, akkor éppen szabin volt. Egy hétig én is bőgtem minden nap (előtte is sok mindenen), de a saját anyám mondta, hogy ez természetes, bőgjem csak ki magam. Egy hét után megindították a szülést, behívták a dokimat, 14 órát vajúdtam, baromira fájt, de erre számítottam, pedig 22 évesen, első gyerek volt. A végén kinyomták, varrtak is, de pont nem érdekelt: végre megszületett a babócám. 2 órát a megőrzőben voltam, utána saját lábon mentem megnézni végre a kisfiamat (jól le is szidtak, hogy mit mászkálok máris). A dokim ugyan ott volt a szülésnél, de csak bejött időnként megnézni, mert lassan tágultam: mit tudott volna még csinálni??? Tejem volt elég, fájt a szoptatás, kisebesedett a mellem, mert ügyetlenek voltunk mindketten: megkérdeztem, milyen krémet ajánlanak, hozattam be, bekentem, újrapróbáltuk. Pár nap alatt összeszoktunk, 2 évig szopott a fiam. Nem volt folyékony szappan, nem volt wc papír: nem is számítottam rá, vittem. Ha átvérzett a lepedőm, kimentem, kértem, behozták, átcserélték. Foylamatosan kommunikáltam, kérdeztem, válaszoltak. Nem leányálom a szülés, azóta sem fájt annyira semmi (nem kértem fájdalomcsillapítást), de ki lehet bírni egy élet során 2x-3x.
Ja, és a hisztire: hajnalra elfogyott a türelmem és az erőm, elkezdtem hisztizni császármetszésért. A dokim nekiállt nevetni, hogy dehogy fogja felvágni a hasamat, ha már eddig jutottunk, menni fog. Konkrétan legyintett és kinevetett. Erre én is nekiálltam röhögni, aztán valóban megszületett rá 3 órára a fiam.
Néha tényleg az a baj, hogy nincs jó kommunikáció, de ebben sokszor nem csak az eü-s személyzet a hibás. Meg a másik: én mindig mosolygok. Nagyon ritka az, aki képes bunkózni egy mosolygós, kedves nővel (bár van ilyen is, ezt a méhen kívülimnél tapasztaltam).

Poccka 2010.08.04 10:16:23

@aversio avagy pacalfagylalt: Én, a másodiknál valami ilyenre készülök. Nem szeretnék hetekig kórházban lenni, ha nem muszáj. Még a házidokival is megbeszéltem, hogy kell valami igazolás róla, hogy naponta kijön és ellátja az újszülöttet, akkor lehet így szülni. Bár, ha jól emlékszem, egy éjszaka ottalvás mindenképpen benne van a pakliban :( Na, majd kikérdezem pontosan.

Poccka 2010.08.04 10:59:22

@phoenix102:
Miért baj, hogy kért 30.000 Ft-t? Oké, hogy az anyja ott feküdt, de hozzá nem kellett volna a vmelyik orvosnak pl a szabiját félrerakva bemennie, nem? Én úgy gondolom, hogy a hálapénzzel azt fizetem ki, hogy a saját orvosom akkor is jön, ha nem ő az ügyeletes, vagy szabin van, vagy vmi. Amikor a fiam született, a dokim szabin volt, mégis bejött. Persze, hogy adtam neki. De ha ügyeleteshez kerülök vmiért, akkor nem fizetek.
A fiam orrmandula műtétjéért is fizettem, mert én kértem, hogy aznap, az a bizonyos orvos műtse, akit én választottam.
Az meg, hogy melyik orvos mennyit kér: azért el lehet helyezni valahol a saját lehetőségeimet, és tudni lehet előre, h kb mennyit "kér" egy-egy doki. Nyilván, akinek a magánrendelése 5.000 Ft, és kong, az nem fog elkérni annyit, mint akihez bejutni alig bírok és 15.000 Ft-t fizetek. Én meg tudom, hogy én mennyit keresek, melyiket tudom megfizetni, stb. Sőt, én előre rákérdezek és megbeszélem, mi, mennyi lesz. De utólag adom oda, mint ahogy a boltban sem fizetek előre. Ezzel kivédem, hogy esetleg mégsem azt az ellátást kapom.