Regisztráció Blogot indítok
Adatok
metálfarkas

0 bejegyzést írt és 47 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Ezt az összefüggést elég sokára hittem el. Nem tudom miért, de így van:Talán a legbiztosabban úgy váltható ki nálam a tudatos álom, ha elalvás előtt pár órával élő szóban, komolyabban beszélgetek róla valakivel.Hogy az illető most hall először az egészről, vagy…..
metálfarkas 2010.11.15 20:41:33
Fortis, érdekes élmények. Megnéztem volna azt a "talán Norvég sziget"-et, biztos szép volt, annak alapján ahogy leírtad. :) Ugye mondanom sem kell, hogy szeretem az efféle tájakat...............

Fortis, ezek a gondolatok elég érdekesek. Először is itt van ez, amiket ugyebár magasabb szinteken lévő lényektől hallhattál: "Az ember mindegy melyik világban van , mindenhol önmagát adja . Azt hiszem nem különböznek a gondolataim az álombéli gondolataimtól , mindegy hol vagyok ugyan úgy gondolkodom ." Igen, ez szerintem is így van. DE TALÁN NEM MINDIG. Erről majd később. A másik gondolatod pedig ez volt: "De vajon itt is ugyan az e az elme , ami odaát ? Mikor és ki gondolkodik bennem ?" Szerintem a legtöbbször ugyanaz az az elme ami odaát. DE vannak bizonyos helyzetek, amik ritkábbak, de mégis megtörténnek: Amikor hirtelen elveszted az irányítást. Velem is előfordult már ilyen, de ritkán, mégis úgy éreztem, hogy dróton rángatnak. Felettébb érdekes dolog, biztos veletek is megtörtént már. Amikor szinte teljesen elveszteted az irányítást......... A legdurvább velem akkor volt amikor egy kis idejig azt sem tudtam, hogy mit csinálok, akkor én mély meditációból léptem át spontán tudatos álomba, de komolyan olyan volt, mintha dróton rángattak volna, hiába volt élénk az álom, minden csupa homály volt számomra, csak néztem, de fel sem tűnt, ami történik, csak úgy fél perc múlva kapcsoltam. Furcsa egy helyzet volt, az biztos. Erre mit mondtok??
metálfarkas 2010.11.16 20:39:29
@metálfarkas: ja meg a mondás meg elmehet a francba, de igen, SAJNOS EZEKET A DOLGOKAT ERŐLTETIK BELE AZ EMBEREKBE. Ez nagyon szomorú, de többségében ezeket a dolgokat erőltetik bele az emberek tudatába.
Robogunk egy őserdei földúton, tócsák, nagy sár, egy sárga volánbusznyi menekült (családok leginkább), egy archetipikus volánbuszsofőr, meg én.Egy konkrét álomélmény, hogy először is érzékeltetni tudjam, mit szeretek a tudatos álmokban.Háború van, ezt biztosan tudom. Az a…..
metálfarkas 2010.09.23 21:54:54
Igen Fortis, ezeket már olvastam az atlantisz fórumon.
Ezek az álmok nagyon tetszenek nekem, főleg az utolsó a felszentelt pap. :) De nem ciki, dehogyis az, rám egyszer azt mondta egy nő amikor álmomban farkas voltam, hogy "szent állat." Csodálkoztam is, elég rendesen. Aztán elindult, maga melett ment a lánya én pedig követtem őket, mintha muszáj lett volna. Egy faluba mentünk el. Szóval dehogyis ciki ez. :)

Én leírom nektek egy nagyon jó és csodás élményemet a belső énemmel kapcsolatban, a vele kapcsolatos legérzékenyebb pillanatomat. Viszont ez a szép álom végül rémálommá változott sajnos. Be is ijedtem rendesen, amikor találkoztam a halállal.

Az álom:
...Sétáltunk a hegytetőn, aztán lehajoltam a kissráchoz. (Ő álmaimban a belső énem) Megkérdeztem tőle azt, amit már egyszer megkérdeztem tőle, de most újra meg akartam:
-Miért vagy ilyen kicsi?
-Mert ilyen a lelked. És mert sok sérülésem van. A lelked legmélye jámbor. Azért vagyok ilyen kicsi és még aranyos is.
És a kissrác megölelt. Hirtelen valamiért nagy szeretetet éreztem iránta, nem tudom miért. Nagyobb szeretete éreztem iránta, mint valaha. Rátettem a fejére a kezemet és minden hozzá fűződő hasonló emlék eszembe jutott. Volt már párszor hogy így megölelt. Volt már olyan is hogy sírdogált, amikor én magam depressziósan süllyedtem álomba. Minden hasonló eset vagy amikor mosolyt láttam az arcán, eszembe jutott. Egyre hatalmasabb szeretet éreztem iránta. És könnyezni kezdtem az álmomban is a valóságban is. Azt hittem fel fogok ébredni attól hogy kifolyik a szememből a könny, de nem ébredtem fel. Nem is tudom, miért történt meg ez. A kissrácnak is könnyes lett a szeme és ezt mondta:
-Ha én léteznék a valóságban, mármint fizikai formában, mint pl. a te öcséd, vagy egy barátnőd öccse, szóval ha ez így lenne és ismernénk egymást, akkor engem te nagyon szeretnél. Még játszanál is velem.
Milyen kedves dolgokat mondott nekem. Leültünk a hegy szélére. De ekkor mintha lekapcsolták volna a villanyt, vaksötét lett aztán egy nőt láttam aki mellett ott állt a kaszás. A nő feküdt, körülötte és alatta vértócsa volt, itt - ott vágások voltak rajta, a kaszás pedig belécsapott a kaszájával. Kezdtem beijedni.......... Rohanni kezdtem és visszajutottam a hegy tetejére, de a kaszás követett oda, és üldözőbe vett.
-Ki vagy te?
-A kaszás.
-És mit akarsz tőlem?
-El akarom venni az életedet!
És csak száguldott utánam, a kaszájával felém csapkodott és a magasba emelte azt. Aztán úgy döntött, hoy inkább a kisfiút fogja bántani. Odasiklott hozzá és sarokba szorította. Gyorsan odafutottam, amíg a kaszás felemelte a kaszáját, kézen ragadtam a fiút és elrántottam őt. Kézenfogva futottam vele, de a kaszás üldözött minket továbbra is. Megkérdeztem a fiútól:
-Te tudod, mit akar ez, és kicsoda ő?
-Nem.
Amilyen gyorsan csak tudtam, felébredtem. Aztán vártam 10 percet és megpróbáltam újra álmodni. Minden sajnos ugyanott folytatódott. A kaszás viszont már nem mögöttünk hanem előttünk állt. Gyorsan futottunk odébb, volt ott egy fénylő kapu, belefutottunk és vaksötétbe érkeztünk. A kaszás is át akart jönni de én vastag fémlapokat csináltam a teleport elé. Rengeteget csináltam már, de a kaszás szétrobbantotta az egészet. Hát én és a fiú megint futásnak eredtünk. A halál pedig ezt kiabálta: "Ha elkaplak téged soha nem fogsz felébredni! Soha!" Megint nagyon gyorsan felébredtem, megint szándékosan.

Talán nem kellett volna előle elmenekülni............ Dehát annyira erősnek tűnt............... Néha eszembe jut ez az álmom, és azóta nem találkoztam a halállal. Lehet hogy a félelmeim összegyúrva testesültek meg az ő képében. Már bánom, hogy nem kérdeztem meg tőle azt is, hogy meg tudnánk-e egyezni? :/
metálfarkas 2010.09.28 15:51:33
De érdekeset álmodtam reggel. Egy hajón voltam, ami mindenkit máshová vitt.

Engem a Fények szigetére vitt, ahol angyalok voltak és egy kis tigris volt, egy fiút és a szüleit Philadelphiába (remélem jól írom) vitte a hajó, egy férfit pedig a Halál szigetére vitt a hajó. Ő nagyon szomorú volt és mondta hogy már csak pár perce van vissza, és a Halál szigete feketén fénylett, ott kiszállt a hajóról és mi tovább mentünk. A kapitány olyanról magyarázott, hogy mindenkit máshová visz a hajó és hogy életének egyik nagy pontja a helyszín és a történések. A kisfiút és a szüleit azért vitte Philadelphiába a hajó, mert ott kibékültek a fiú testvérével, akivel már isten tudja mióta haragban voltak. És később kiderült hogy az alig 9 éves kissrác testvére össze is házasodott valakivel Philadelphián. Szóval ezek tényleg nagy dolgok voltak. Minden emberrel jelentős dolgok történtek. Azt a férfit sajnáltam nagyon, akinek meg kellett halnia.
Én a Fények szigetén angyalokkal találkoztam (az egyik ugyanúgy nézett ki mint én, sőt állítása szerint ő az őrangyalom) és egy kis tigrissel is összefutottam aki egy pillangót kergetett, reménytelenül.

Aztán felébredtem, de folytattam az álmodást. Már egy kikötőnél álltam, a hajó ott volt a vízen és az utazásnak vége volt. Micsoda út volt.......... A kisfiú és a kapitány is ott voltak, a kissrác elújságolta hogy a testvérével kibékültek a szülei, és hogy a testvére összeházasodott valakivel. Aztán szaladt a szüleihez a buszhoz. A kapitány pedig azt mondta nekem hogy: "Ezt az utazást nem mindenki élte túl." Arra a szerencsétlenül járt férfira gondoltam, akinek a Halál szigete volt a sorsa. Vagy volt más is aki meghalt? :/

Aztán meg bementem egy boltba, ahol egy csomó érdekes dolog volt. És egy buddhista férfi volt az eladó. :) :D Micsoda bolt volt........... :) :) Voltak ott könyvek, tükrök, kisebbek - nagyobbak, volt ami tiszta fehér volt, volt ami tiszta fekete volt, volt hipnózist sugárzó gömb is, totemek, szerencsehozó üveg figurák, amikből én megvettem egy farkasos üveg figurát, 200 Ft volt. :) Aztán amikor kimentem az utcára, jött egy fura alak, aki egy utcáról érdeklődött, hogy hol van. Azt mondtam neki hogy álmodok és nem tudom. :) Aztán felébredtem az ébresztőórára mert sajnos suliba kellett menni.

Érdekes álom volt és nagyon tetszett. :)
Fizikai öröm. A repülés se ér fel hozzá, és bizonyos szempontból a szex se. Idézd fel magadban azt a pár pillanatot, amikor egy esztétikai élmény teljesen betölt, elural. Mikor csak arra figyelsz, olyan mértékben, hogy az életed, a személyiséged egy pillanatra eltűnik, annyira…..
metálfarkas 2010.08.13 16:06:19
Nahát, micsoda álmod volt már megint. :) Az emberek meg csak úgy adakoztak simán.......... Nahát.......
Írtam az álomjárós oldalon hogy most megírom ide az álmomat. Na szóval tegnap este meghallgattam az álomhozó 2. vágott verziót és nagyon tetszett. Hogy tudtál ilyen jót csinálni Fortis? :) Max. egy perc alatt álmodni kezdtem még amikor ment az elején az a búgás féleség. Azt álmodtam hogy zuhantam és elsuhant mellettem egy családi ház aztán meg egy ajtó. Megkapaszkodtam a kilincsben és beestem az ajtón. Egy nagy erdőben találtam magamat és volt egy olyan fa előttem aminek az ágain színes almák voltak. Leszedtem először a lilát és belekóstoltam és hasonlóan jártam mint Alcie a Csodaországban. :) Hatalmasra nőttem tőle. Arra gondoltam hogy legyek eredeti méretű és sikerült is. Előjött a fa mögül egy vaddisznó akinek a sárga almából adtam és a vaddisznó nagyon pici lett tőle. Szomorú is lett azért amiért ilyen picike lett, képzeljétek el. :) Nem mondott semmit, de láttam rajta hogy a sírás kerülgeti. Odaadtam neki a lila almát és hatalmasra nőtt. Szárnyai is lettek és felmászta m a hátára aztán a fejére ültem. Közben madarak szálltak le a fejére és csiripeltek. A vaddisznó repülni kezdett a fák felett, de tényleg óriási volt. Amíg repült valamiért kitártam a karjaimat és a madarak közül néhány rászállt a karjaimra. Volt az erdőben egy örvénylő rózsaszín lyuk is amin berepült a vaddisznó és egy sötét helyre értünk ami tele volt ajtókkal. Az egyiken beugrottam és követett egy madár is aki ott csiripelt mellettem. Egy nagy tó előtt találtam magam és valami dzsungel lehetett a tó körül. Láttam a tó felszínén halványkék kockákat úszni és úgy döntöttem hogy végigmegyek rajtuk de ez így emberi testtel kicsit macerás lett volna, így fehér farkassá változtam. Könnyedén tudtam ugrálni a kockákon, egyikről a másikra és közben a madár is ott volt velem. Békák és gyíkok néztek a partról és a békák brekegtek a gyíkok meg olyan furcsa hangokat adtak ki mint amilyen a hanganyagban volt. Az egyik béka tavirózsákon ugrált és így követett engem. Aztán beleugrottam a vízbe és úszkáltam benne, és a nap fénye a szemembe sütött. Aztán süllyedni kezdtem a vízben és egy sivatagi helyre süllyedtem lassan, ahol sok olyan nő táncolt fehér ruhában és nagy köcsögöket tartottak a vállaikon. volt egy fehér ruhás, turbánt viselő ember aki négyzeteken lépkedett, megszólaltatva így kicsit később olyan hangokat amik a zenében voltak. Meg volt egy fehér ruhás kopasz férfi is aki egy hatalmas dobot vert. Mintha valami szertartásba kerültem volna. Ahogy földet értem a táncoló nők akik köcsögöket hordtak a vállaikon körbe álltak engem aztán bejött a kör közepére egy 20on valahány éves nő és a kb, 7 éves lánya. A nő azt mondta hogy: "Ez az állat lesz a mi szent farkasunk." Eléggé meg is hökkentem amikor ezt mondta. Elindultak ki a körből és követtem őket. Elvégre én lettem a szent farkasuk vagy mi a csoda. Elvezettek egy faluba, ahol ők mentek előttem. Volt egy tehén aki felbőgött aztán elfutott (a hanganyag hatására jött oda tehén) és hirtelen elkezdett fújni a szél és tél lett (a zenében is fújt a szél) Aztán a nő megfordult és mesélni kezdett nekem (ekkor kezdődött el a hanganyagban a mesélős rész) a nő nekem magyarázott és közben láttam egy farkast lerohanni egy távoli hegyen, aztán színes csillagok tűntek fel az égen, amikor a mesés rész ment. Aztán amikor a férfihang megszólalt a zenében, akkor jött egy kalapos, kövér férfi aki elkezdett rám mutogatni és magyarázott, amíg ment a hanganyagban az ő hangja. A nőnek is súgott valamit, miközben engem nézett és rám mutogatott. Aztán elment, a nő és a lány pedig elvezetettek engem egy havas dombra ahol találkoztam egy szürke farkassal és vele elkezdtem futni. Futottunk, aztán egy nagy jégből lévő csúszdához értünk. Lecsúsztunk rajta és közben a szürke farkas mutatott nekem táncokat, amiket én utánoztam. Gondolom a zene hatása volt ez. Olyanokat csinált, amíg csúsztunk le a hatalmas jégcsúszdán hogy kézenállásból felugrott, aztán talpra esett, volt hogy nagyot ugrott és kézenállásba érkezett, meg volt hogy 360 fokos fordulatot tett egy ugrásból a levegőben. Megpróbáltam őt leutánozni, volt hogy teljes sikerrel, de volt hogy elbénáztam. Aztán amikor a csúszdáról leértünk futottunk a havas völgyön át és megint táncokat mutatott nekem, meg ugráltunk. Aztán volt egy hatalmas jégszobor, ami egy nőt ábrázolt. Ez a szobor énekelni kezdett ahogy a hanganyagban elkezdett énekelni egy nő. Bár ezt a szobrot akkor találtunk amikor a nő énekelni kezdett a hanganyagban. Tovább futottam én és a farkas és közben a női jégszobor hangja bezengte az egész környéket, aztán felébredtem, két perccel a hanganyag vége előtt.

Nagyon jó volt. :) Fortis többször már nem mondom hogy köszi, mert az álomjárós oldalon már írtam kétszer is, de tényleg nagyon tetszett, jobban mint az álomhozó 1. Főleg a táncos meg a mesés részek voltak a legjobbak. Ez aztán tényleg megmozgatja az ember fantáziáját. De az álomhozó 1. is. Viszont nagyon el is álmosodtam tőle, mégjobban mint az álomhozó 1. után. És közben észrevettem hogy nagyon mélyen alszik a testem. ALig éreztem a testemet, ami nálam nagy szó, mert tudatos álmodáskor mindig szoktam érezni a testemet, talán kétszer volt olyan hogy nem éreztem.
metálfarkas 2010.08.15 23:09:20
Na írtam az álomjárós oldalon hogy itt elmesélem a ma esti dolgot. Csak sima tudatos álmot akartam, de testenkívüli élmény is lett belőle. Az álom pedig.......... nagyon érdekes volt. Megint túl mélyen turkálhattam magamban.
Aztán kíváncsi vagyok hogy mit gondoltok erről az egészről.

Röviden: Először egy tóban úszkáltam, de az nem olyan lényeges. Aztán egy városban találtam magam, ahol éjszaka volt és telihold. Csak egy embert láttam távolabb, egy lámpa mellett állt, de csak az alakját lehetett látni. Arra gondoltam hogy legyenek többen az utcán. És én valamiféle szellemmé akartam változni, mindkét kívánság sikerült. Alig látható fehér testem volt és egyik emberből a másikba lebegtem bele és olyankor mindig az ő szemeikből láttam a világot. Aztán az ötödik megszállás után mind elmentek az utcáról az emberek. A lámpánál álló férfi felém jött....... Fogalmam sem volt mit akar. Kalap volt rajta, a szemeit nem mindig lehetett látni tőle, egy sötétbarna kabátja volt, ami egész hosszú volt, szinte a lábáig ért. Olyan furcsán nézett rám, és megkérdeztem tőle: ""Ki vagy te?" Ezt felelte: "Egy fájdalom." És akkor levette a kalapját. Egy 30 év körüli férfi volt. Nagyon kezdett érdekelni a dolog, így megkérdeztem tőle, hogy pontosan milyen fájdalom ő. A válasz az volt, hogy egy gyerekkori fájdalom, amit nem tudtam feldolgozni. Hát eléggé meghökkentem és nem igazán tudtam mit csináljak most. Leültünk az egyik emeletes ház falához és egyikünk sem szólt semmit, a sötét utca teljesen kihalt volt. Aztán közben eszembe jutott a kisfiú és arra gondoltam, hogy megkérdezem tőle hogy tudok-e rajta segíteni. Megkérdeztem, de a férfi elég reményvesztettnek tűnt. Ezt felelte: "Nem tudsz segíteni rajtam." Aztán jött egy taxi és köszönés nélkül faképnél hagyott. Na elegem lett, mit szórakozik velem és miért nem mond többet........ Utána kiabáltam hogy várjon meg, de a taxi már messze volt. Valahogy nagyot ugrottam és a taxi tetejére ugrottam. Sikerült kinyitnom az ajtót, de a férfi még csak rám sem nézett. Leestem a taxiról és a taxi elszáguldott. Felálltam és összetalálkoztam egy hajléktalan emberrel, aki talán még részeg is lehetett. Gondoltam jobb, ha elkerülöm ezt az alakot. De elkezdte a nevemet kiabálni, aztán mint egy őrült, össze - vissza rohangált ide - oda a házak között, a nevemet kiabálta és azt hogy nem szereti ezt a világot. Egyre jobban el akartam őt kerülni, de ő elfutott a távoli utcákba. Aztán kíváncsi voltam hogy vajon ha arra gondolok hogy találkozzak önmagammal, akkor a kisfiú fog-e ott teremni. Hát ez így történt. Megkérdeztem tőle hogy akarja-e hogy gyógyítsam, és azt mondta hogy igen. Jöttek a fehér fények a kezemből és hosszú percekig gyógyítottam őt, de egy ajtót is láttam a közelben. Bementünk rajta és egy rózsaszín helyre estünk le, ahol egy óriási, félelmetes csiga volt, aki ahogy csúszott a földön, lángokat húzott maga után. Borzalmasan nézett ki, a szemei olyanok voltak, mint valami hipnózis. Kézenfogtam a kissrácot, aki egyébként egyre jobban félt az óriási csigától és a csiga később üldözőbe vett minket. Csináltam gyorsan egy teleportot és a sötét városban kötöttünk ki, de a csiga utánunk száguldott. Azt mondta hogy ijesztgetni akar minket. Újabb teleportot csináltam és lezártam, amikor átértem rajta én és a fiú. Egy havas tájra kerültünk, ahol egy farkas várt minket, mondta hogy üljünk a hátára és elvisz minket. Ez így történt, aztán hosszú utazás után a farkas letett minket a kietlen havas tájon és gyógyítottam a fiút. Hirtelen kívülre kerültem.......... Testenkívüli élményem lett. A fene sem akarta most. De ha már kint votlam, úgy döntöttem 'kimegyek' az utcára. Hát ott találtam nem messze egy másik asztráltestet. Egy 16 év körüli fiú volt az és közben úgy éreztem a fizikai testemben, hogy egyre mélyebbre és mélyebbre kerülök. Aztán a mélyülés után már egyeltalán nem éreztem semmit a testemből. Odaszálltam a fiúhoz és eleinte félénken nézett rám, mintha alig hitte volna el hogy nem ő itt az egyedüli asztrálutazó. Arról beszélgettünk, hogy merre lakik, hány éves, mióta utazgat így. Hát mit ne mondjak, elég furcsa volt ez az egész. Közben jött pár ember az utcán és felreszálltunk a fűre. Én közben egyszer éreztem egy furcsa bizsergést a fizikai testemen, ezért úgy döntöttem, hogy visszatérek a testembe. Hajlamos vagyok ilyenek miatt beijedni. Elköszöntem a fiútól és visszatértem a testembe. Most süllyedést nem éreztem, mint ahogy néha, amikor visszatérek, hanem most bizsergett a testem egy kicsit a visszatérés után. Szokás szerint alig bírtam összeszedni magamat, csak feküdtem az ágyon az idő közben már besötétült szobában. Ittam, aztán visszamentem a szobába, leültem az ágyra és csak bámultam magam elé, gondolkodtam az egészen és próbáltam teljesen magamhoz térni. De akkor azt láttam hogy hullámzanak az előttem lévő tárgyak. Na ez elég furcsa volt. Persze hasonlót már éltem át. Nemrég meséltem is, ha elfelejtettétek újra elmondom: Az olyan volt hogy azt sem tudtam hogy álmodok-e vagy ébren vagyok-e, mert álmodni nem is álmodtam semmit előtte. Akkor azt láttam hogy az előttem lévő dolgok eltávolodnak, kb. tőlem 2 méterre. Durva volt, 100 %osan a valóság volt............ Ez a mai is ugyanolyan erőteljesnek látszott. Mintha hullámzott volna minden.
Na Fortis, ez is tisztánlátás volt?

Az álomra visszatérve pedig megint túl mélyen turkáltam magamban szerintem...............
metálfarkas 2010.08.29 21:40:46
@fortisbarat: Érdekes...........

"Hmm Egyszer a párom is találkozott egy asztrál utazó nővel . Mennyire meglepődött mind a kettő , hogy láthatták egymást :) :)
Azóta utálja a párom ezt a témát ." - Emlékszek arra is, amit az álomjárós oldalon írtál, meg is kerestem, ez az a mondatod:
"A párom jut erről eszembe , aki mindent elkövetett , hogy ne kelljen kilépnie a testéből , mert hajlamos rá , és mindent elkövetett , mindenbe belekapaszkodott , csak ki ne lépjen ."

DE MIÉRT FÉL / FÉLT (?) ETTŐL? Nem értem. Erre nem mindenki képes ilyen könnyen. Vannak akik próbálgatják, de nem megy nekik. Azt hiszem, valamilyen szinten örülnie kéne neki és nem küzdeni kéne ellene. Eleinte egyébként én is nagyon féltem tőle, nem is akartam hogy megtörténjen. Az első alkalom elég félelmetes volt, tudatos álomból történt meg, spontán. Azokat az élmények utáni ijesztő remegéseket, bizsergéseket sem lehet elfelejteni, amik ritkán, de előfordultak a testembe való visszatérés után. De már nem félek tőle, hiszen semmi baj nem történhet odakint és nem is olyan brutális. Szóval, szerintem a párodnak örülnie kéne, mert ilyet egyeltalán nem könnyű létrehzozni.
Gépház fíling - így hívtam. Nem voltam börtönben, nem rokkantam meg. Már régen rendben van minden, sőt, sokkal inkább rendben mint az egész ügy előtt. Nagyon nagy szerencsém volt: hogy az igazán pokoli rész csak hónapokig tartott, és szerencsém volt, hogy megtörtént…..
  SEHOGY MÁSHOGY. Ez van.   És ha egyáltalán nem, akkor igenis szegényebb lenne az életem nélkülük. Érzem a másnapi mosolygásra késztető, élénk hangulatból, vagy a most, csak az emlékek hatására átjáró, bizsergető kalandvágyból. Persze, nem jutna eszembe, nem…..