Adatok
giapo
0 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Ez meg már lassan olyan, mint egy Mándy-novella. Elfáradt nyugszék.Mondjuk a dolog nem ennyire vicces, a kép a Szállásoki-rétek valamelyikén készült Királyréttől nem messze, nyilván a kedves kempingező család ide dobta ki a táborozás végén a tönkrement nyugszéket, nem ám…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Legelőször gratulálok a bátorságodhoz, hogy a múlt századi Közép Európa egyik leismertebb, legtapasztaltabb túravezetőjének nevét vetted fel. M. V. ismeretein, könyvén, természetjárók nemzedékei nőttek föl. A választást engedelmeddel tisztelgésnek veszem, (különben el kellene itélnem...)
Hát most hogy szólítsalak? Mirkó?
Legelőször: A "vadkemping" szépségeit és hazai gyakorlatát szellőztető cikket én is baromságnak tartom. Minden ezzel kapcsolaban kifejtett véleményed osztom. Egy kivételével.
A természet járás NEM CSAK SPORT! Az is, de annál sokkal több. Szerintem minden embert már gyermek korában meg kellene tanítani arra, hogy a természetben, annak részeként, azzal harmóniában, bizonyos mértékig önfenntartóként éljen.
Több évtizedes tapasztalatom, hogy pár nap alatt még erősen hospitalizálódott gyerekek is szemlátomást emberesedtek, önbecsülésük, felelősség tudatuk erősödött, kollektív gondolkodásuk fejlődött.
Éppen ezért, a természetjárás mellett, melyet a magam szerény módján fél évszázadon át űztem, igenis, létjogosultságát érzem a kiköltözésnek, ha nem is az árokpartra, de a természetbe! A táborozásnak természetesen fontos része lehet a túrázás, a sport, de épp Vosátka tanít meg rá, mennyi, a túrázási ismereteken túlmutató készséget, képességet kíván, és mennyi a sporton kívüli embert, jellemet formáló lehetőséget rejt még! Tehát kérek egy kis helyet a táboroknak a nap alatt. Illetve kérnék... Ugyanis, ahogy igen lényegre törően rámutattál, NINCS! Amiket ma tábornak hirdetnek, az egész napos megafonnal, villanyal, magnóval vízcsappal öszkomfortttal miegyébbel, azok nem érdemlik meg a nevüket. Pont azt csempészik be, ami elől az igazi táborozó menekül...
Természetesen nem a vandál törő zúzó szemetelő csürhét akarom a természetre szabadítani. Azt megteszi a tömegsport! (Menj végig egy teljesítmény túra útvonalán 3 órával a mezőny mögött. Célszerű, ha viszel még pár embert és szemetes zsákokat... :)))
Minden esetre 30-40 éve még a nemzeti parkokon belül is voltak többé kevésbé kiépített, ellenőrzött, gyakran ingyenes sátorozó helyek, Most még pénzért sem nagyon találsz.
Egykori vizsgázott túravezető, évtizedeken át társadalmi természetvédelmi őr, gyerek korától természetjáró , mamár 67%-os rokkant hatvan év fölötti nagyapa vagyok. Engem 5-6 éves koromban "mérgeztek meg" a táborozás túrázás szerelmével. Én ugyanilyen korukban indultam a saját két gyerekemmel neki a Kék-túra mátrai szakaszának. Most az unokáim vannak ebben a korban, és csak összeköttetés révén tudtam engedélyezett sátorozó helyet találni. ( A túrázás már meghaladja képességeim) A jobbikat nem fogadhatom el, mert momentán a jelképes 500Ft/fő/éj helypénz is meghaladja a kereteinket...
Rögeszmésnek tűnik, de van megoldási javaslatom. Mindenki kapjon a személyazonosító mellett egy természetjáró kártyát. Ha valaki nem megfelelően viselkedik a természetben, le kell törni a kártya egyik sarkát. Akinek mind a négy oda, az CSAK jó PÉNZEN FOGADOTT VEZETŐ KISÉRETÉBEN, felügyeletével tartózkodhat a természetben. Persze ez csak a váz, a sok részletre most nem térek ki...
Remélem, a részleges nézetkülönbség ellenére érzed, hogy egy oldalán szenvedünk a barrikádnak, az emberi hülyeség miatt. Sok jó t, s a szóvátettekkel ellentétes tapasztalatokat kíván barátsággal apó