szokekola1 2010.06.30 20:33:08

Alapszabály változtatás után, és elnökválasztás előtt a Magyar Labdarúgó
Szövetség. / 2010. június 28./

A Magyar Labdarúgó Szövetség az alapszabálya szerint deklaráltan politikamentes, kiemelten közhasznú szervezet, a nemzeti sportunk, a labdarúgás sportági szakszövetsége. Profik és amatőrök várják a Messiást Csányi Sándor OTP vezér személyében.

Bizonyos személy(ek) sugallatára kérte fel elnöknek Kisteleki István elnök lemondása után egy, az elnökség tagjaiból alakult bizottság. Csányi úr gondolkodott, majd vállalta a jelölést szigorú, általa szabott feltételek teljesítése esetén.

A feltételek:

Alapszabály módosítás olyan módon, ahogyan azt a leendő elnök elképzeli.

A korábbi 15 fős elnökség helyett 9 fős elnökség, a korábban demokratikusan választott elnökségi tagok helyett a 9 fős elnökségből a leendő elnök, Csányi Sándor jelöl további 6 tagot úgy, hogy a fennmaradó 2 helyre a profik jelölhetnek egy személyt, s egy személyt pedig az amatőrök. További alapkövetelmény a Gyermek Labdarúgó Szövetség végleges megszüntetése, a Fővárosi és 19 megyei amatőr szervezet jogi személyiségének megszüntetése, az amatőr futball önállóságának teljes felszámolása oly módon, hogy az évtizedek óta választott megyei elnökök, elnökségi tagok az országos elnök és az elnökség által legyenek kinevezve választás helyett 2011. január 1.-től.

Ezek a változtatások alapjaiban reformálnák (?) meg a magyar amatőr és profi futballt, valamint az utánpótlás nevelést. Gyakorlatilag a leendő Csányi Sándor elnök dönt egy személyben a 9 fős elnökség 7 tagjának személyéről, majd velük együtt az ország teljes amatőr labdarúgásának elnökségi tagjairól, elnökéről kinevezéssel.

Akinek 2010.-ben ez a távolról sem demokratikus forgatókönyv nem tetszik, az várjon más Messiásra. Ha ezeket a változtatásokat az MLSZ eddig még demokratikusan választott küldöttei nem támogatják, nem jön a futballba sem Csányi Sándor, sem pénz.

A pénz pedig nagyon hiányzik a honi futballból. Az utánpótlásból, az amatőrből és a profiból is.

Nézzük meg, hogy hova lett a pénz az utánpótlásból.

A Kisteleki által vezetett MLSZ elnökség megalakulása előtt létezett egy évi 500 (!) milliós OTP-MOL utánpótlás támogatás program, amely 2005. végén megszűnt, miközben a legnagyobb bank és a legnagyobb olajtársaság a horvát nemzeti futballt tovább támogatta.

Amennyiben az éves összeget figyelembe vesszük, a Kisteleki féle elnökség 4 éve alatt ez az évi 500 milliós támogatás elmaradása miatt 2 milliárd (!) forint nem érkezett be a magyar labdarúgás utánpótlás nevelésébe olyan időszakban, amikor válság ide, vagy oda, több tízmilliárdos volt az OTP és a MOL nyeresége és természetesen milliárdos növekedés volt kimutatható Csányi úr magánvagyonában is.

Az elmúlt 4 évben, miközben a sokat szidott Kisteleki féle elnökség labdarúgó centrumot épített Telkiben, és körülbelül 100 műfüves pályát az OLLÉ programban, az ország legnagyobb bankja és egyik leggazdagabb embere egyetlen forintot nem áldozott a magyar futballra. Sem az utánpótlásra, sem az amatőrre, sem a profikra. / Nemzeti olajvállalatunk a MOL épp a múlt héten kötött – minő véletlen – nem az örökölt adóhiányok miatt a fizetésképtelenség határán lévő MLSZ-el, hanem a Fehérvár Fc-vel gyémánt /!/ fokozatú szponzori szerződést a leendő változásokra is tekintettel /?/, vagy talán a kormányváltásra tekintettel?! /
Ilyen előzmények után létezik bizottság arra, hogy felkérje Csányi Sándor OTP vezért arra, hogy ő legyen a magyar futball első embere.

A felkérés után előbb átvilágíttatta az MLSZ–et, majd vállalta Csányi úr az elnökjelöltséget úgy, hogy mindenkinek (!) értésére adta, hogy ő a feltételek teljesítése esetén gyakorlatilag kegyet gyakorol a magyar futball felé.

Az évtizedek óta önmagukat eltartó és nem az MLSZ támogatásából élő amatőrök Telkiben ezt a Csányi úr által felajánlott kegyet nemigen díjazták. Annyira nem, hogy Csányi úr az amatőrökkel folytatott Telkiben tartott megbeszélés során nem mert egy esetleges szavazást megkockáztatni személyével kapcsolatosan. Telkiben a leendő elnök cáfolhatatlan bizonyítékokkal szolgált arról, hogy fogalma sincs a honi labdarúgásról. Felrótta például azt az amatőröknek, hogy kevés az igazolt labdarúgó hazánkban. Megpróbálta megmagyarázni a magyar futball egyetlen önfenntartó helyi megszállott amatőr vezetők által évtizedek óta jól és demokratikusan működtetett amatőr labdarúgás küldötteinek azt, hogy a magyar futball érdeke az, hogy az amatőrök önállósága megszűnjön, és az általa kijelölt elnökség vezesse a megyét.

Telkiben azoknak az amatőröknek próbálta megmagyarázni mondvacsinált indokokkal az utánpótlás támogatás megvonását, akik már Gyurcsány sportminisztersége idején – szembemenve az aktuális politikai hatalommal - is elsőként és azonnal tiltakoztak a Bozsik-program megszüntetése ellen, mind a helyi, mind az országos sajtóban. (Szabolcs, majd Csongrád, majd pedig a hozzájuk csatlakozó összes többi megyék.)

Telkiben egyébként nem sikerült dűlőre jutni az amatőrökkel, hacsak annyiban nem, hogy a megbeszélést követően kiderült, hogy Csányi úr ahhoz mégis hozzájárul, hogy az általa készíttetett alapszabályban a megyei szövetségeket továbbra is szövetségnek nevezhetik, nem pedig a Csányi által elképzelt szervezeti egységnek. Egyes MLSZ amatőr vezetők a szövetség elnevezés visszaadását is fantasztikus engedményként adták elő a méltatlan helyzetbe kerülését értetlenül fogadó amatőr társadalomnak.

Egyébként Telkiben különösebb dolog nem történt, amatőrök támogatásáról konkrétum semmi nem hangzott el, csak a Kánaán sejtetése, adókedvezmények révén pénz juttatásának ígérete az amatőr labdarúgás részére. Természetesen nem arról esett szó, hogy az ország legnagyobb bankja és az egyik leggazdagabb embere ennyi, vagy annyi támogatást nyújt a nemzeti sportunk alapját képező utánpótlásnak és amatőr labdarúgásnak, hanem arról esett szó, hogy végső soron az adófizetők pénzéből, a magyar költségvetésből majd jelentős támogatás érkezik a labdarúgás ezen szegletébe adókedvezmények révén.

A Telkiben történt megbeszélést követte az amatőrökkel még egy találkozója Csányi úrnak Csákváron, ahol az amatőrök egy része meg sem jelent, a másik része pedig nem teljesen ugyanazon a véleményen volt Csányi Sándor megérkezése előtt, jelenlétekor, illetőleg Csányi úr távozása után.

Szemtől szemben illő tisztelettel viselkedtek a leendő elnökkel szemben, aki tartotta magát a korábbi elképzeléséhez és Csákváron sem tett semmilyen utalást arra, hogy az amatőr vezetők közül kit látna szívesen az általa vezetendő elnökségben.

Már Telkiben is, Csákváron is feltűnő volt az, hogy néhány, még hivatalban lévő korábbi MLSZ vezető, a Kisteleki-féle elnökségből és néhány pozícióban lévő, vagy pozícióra vágyó amatőr vezető a legcsekélyebb mértékben sem tiltakozik az amatőr társadalom teljes jogfosztása ellen, hanem mindenben támogatja az amatőröket méltatlanul megalázó Csányi úr által elképzelt alapszabály tervezetet. Nem véletlenül!

Ugyanazok kezdték meg a pozíciók egymás közti leosztását az amatőrök között, akik megbuktatták annak idején a Bozóky-féle elnökséget és feltétel nélkül mindenben egyetértő részesei voltak Kisteleki István MLSZ elnök elképzeléseinek alelnökként, elnökségi tagként, vagy éppen az amatőr bizottság elnökeként. Néhány önmagát az amatőrökhöz tartozó vezetőnek nevező jóvoltából Csákvár után kezdődött meg annak a mesének az eladása, hogy Nemes Ferencet a Kisteleki-féle elnökség alelnökét, a Bozóky-féle elnökséget megbuktató elnökségi tagok egyikét látná szívesen az amatőrök képviseletében az új elnökségben Csányi Sándor. Ennek a mesének a híresztelését az sem akadályozta meg, hogy a Nemzeti Sportban Csányi úr határozottan azt állította, hogy sem a profik által, sem az amatőrök által jelölt személyre nem kíván semmilyen formában javaslatot tenni.

Természetesen a sajtóban is megkezdődött az ilyenkor szokásos adok-kapok. A sajtó azonnal megszellőztette azt, hogy Nemes Ferenc a saját megyéjében sem indult el amatőr elnökjelöltként, így amatőrnek nem tekinthető. Ha az amatőröket akarta képviselni, a saját megyéjében, Fejér megyében miért nem indult el az elnök címért? Ha a Siófok valamilyen résztulajdonosa, akkor pedig miért nem a profik közt kíván az új elnökségbe bekerülni?

Szöllősi György, a www.fourfourtwo.hu futballmagazin főszerkesztője internetes oldalán arról tájékoztatta olvasóit, hogy Nemes Ferenc alelnöknek nem éppen horribilis 20.000 Ft, azaz húszezer forintért (!) sikerült eladni MLSZ alelnökként Kisteleki lemondása után Gyárfás Tamás cégének azt az EB 2012. nevű, korábban MLSZ tulajdont képező Kft.-t, amelyben állítólag az EB pályázat idején 60-70 milliót pumpáltak bele és amely igen jelentős pályázati anyaggal rendelkezett. A Szöllősi-féle cikkből nem derült ki, ki jogosította fel Nemes Ferencet arra, hogy épp Gyárfás Tamásnak adja el ezt a céget, és az sem, hogy hogyan sikerült meghatározni azt a vételárat, amelyért ma Magyarországon még céget alapítani sem lehet. Arról sem tudott a cikk állást foglalni, hogy ha Gyárfásnak megért 20.000 Ft-ot ez a cég, miért nem érte meg ugyanennyiért ezt a céget megtartani az MLSZ-nek.

A cikk feltett 11 olyan kérdést, amelyre ígérte, hogy az elkövetkező napokban megadja a választ. Ezt a választ valószínűleg a hatóságok fogják megadni, mivel az ügy úgy pattant ki, hogy az új elnökjelölt Csányi Sándor kérésére az MLSZ-t átvilágító csapatnak jutott tudomására annak a szerződésnek a megkötése, amelyet Nemes és Gyárfás a honlapon lévő szerződés szerint még a Kisteleki elnök lemondásának napján, tehát a közgyűlés napján, 2010. február 27.-én (!) kötöttek meg a felek./www.fourfourtwo.hu Eladták az EB 2012. Kft-t Gyárfásnak húszezerért./

Természetesen megjött a médiaválasz is Nemes alelnök érdekében.

Hemingway úr blogjában a „Fókák és partizánok” című cikkben - idézőjelben /!/-ír arról, hogy Nemes Ferenc „a magyar futball egyik „rendes embere””, akit Hemingway úr szerint az amatőrök már kétszer is jelöltnek választottak nagy többséggel.

Ebből így semmi nem igaz. Az első „választáskor” még Telkiben, a közgyűlés után formális választás, jelölés nem volt, a küldöttek egy része nem volt jelen, a szavazatok összeszámolva nem lettek. Nemes Ferencet a korábbi elnökség idején is amatőr bizottsági elnöki címmel bíró Zala megyei elnök, Vörös Tamás jelölte abban az ígéretben bízva, hogy ő lesz a következő elnökség idején is az amatőr bizottság elnöke. Az ő törvénytiszteletéről elég talán annyit megjegyezni, hogy bizonyíthatóan a megyei főjegyzői gépkocsival utazik el megyei amatőr elnökként mérkőzést ellenőrizni, de azért elszámolja a szövetség felé a saját gépkocsi használatot. Azon röhögnek az ellenőrzött csapatok vezetői, hogy az ellenőr hogyan igyekszik a gépkocsival úgy parkolni, hogy a hivatali autó használata munkaszüneti napon ne legyen látható… Ha ilyen relációból nézzük Csányi úr megyei elnök és elnökség felszámolási koncepcióját, akkor nyilvánvalóan igazat adhatunk Csányi úrnak. Ilyen, vagy ehhez hasonló hozzáállásra tényleg nincs szüksége a magyar futballnak.

A második, jelölése Nemes Ferencnek úgy történt, hogy miközben mindenki azt várta, hogy a Szöllősi cikk után nem csupán a nem létező amatőr jelöltségéről mond le Nemes Ferenc, hanem az ad-hoc bizottsági tagságáról is, ismételten összehívta az MLSZ-be az amatőröket. Az történt, hogy a Kisteleki-féle elnökség feloszlatását követően megválasztott ad-hoc bizottság tagjaként Nemes az amatőr elnököket és küldötteket – köztük az általa az utóbbi időben gyakran külföldre utaztatott és különböző ígértekkel maga mellé állított elnököket – úgy, hogy a Hemingway úr által csak partizánoknak nevezett jelöltek közül csak a Békés megyei elnök jelent meg. A küldöttek nagy része meg sem jelent, sőt, a három fős ad-hoc bizottság Nemes Ferencen kívüli két tagja a megbeszélés idején még Magyarországon sem tartózkodott.
A 62 amatőr küldöttből 38-an jelentek meg, a jelenlévők közül úgy kapta a Hemingway úr szerinti nagy többségű szavazatot Nemes Ferenc, hogy összesen 24 szavazatott kapott. Ebből a 24 szavazatból egymaga 6 szavazatot adott le az a Horváth Cs. Attila, akivel Nemes 2006.-ban közösen megbuktatta a Bozóky-féle elnökséget.

Szóval ennyit a nagytöbbségű jelölésről. Azt is írja Hemingway úr, hogy Nemes Ferenc „azok közé az emberek közé tartozik, akik már régóta nem vinni, hanem hozni jöttek a magyar futballba”. Hemingway úr, miközben nemes egyszerűséggel a hegyekből lejött partizánoknak nevezte el olyan megyei elnököket, akik több, mint egy évtizede vezetik a legnagyobb amatőr megyéknek számító megyéket. Arról az apróságról felejtkezik meg, hogy mi egy kis ország vagyunk. Mindenki tud mindent. Tudja a labdarúgó közvélemény, hogy Nemes úr azon kívül, hogy adott a futballnak, jócskán kapott is belőle. Elég, ha csak a különböző pályák és OLLÉ pályák villamosítását megvizsgáljuk, vagy akár a Telki edzőközpont és pálya villamosítási munkáit, amelyet Nemes Ferenc cége, vagy cégei végeztek közvetve, sőt, közvetlenül.

Az is egy érdekes kérdés, hogy véleményt nyilvánít olyan megyei elnökről is Hemingway úr, akit a saját nyilatkozata szerint sem ismer, csupán annyit ír róla, hogy „a harmadik úriembert nem ismerem, hogy ő is ennek az ügybuzgó partizáncsapatnak a tagja”. Erről az elnökről azért annyit tudhatna, hogy a Bozóky-féle elnökség tagja volt, és finoman fogalmazva sem nevezhető „új keletű partizánnak”, több mint 10 éve megyei elnök!

Ha már itt tartunk, az egyenesen nevetséges, hogy Hemingway úr meddig megy el a kötelező lojalitásban /?/ Csányi úr felé. A következőket írja: „olyan elnökségre van szükségünk, amely nem csak ért a munka azon szeletéhez, amelynek specialistája, hanem azonosulni tud az elnök célkitűzéseivel, és azzal az új iránnyal, amellyel majd megpróbáljuk ezt a bűnösen elhanyagolt sportágat ismét egy felívelő pályára állítani. Ehhez a feladathoz kipróbált katonákra és nem új keletű partizánokra van szükségünk.”
Hemingway úr ezen idézete abból a cikkből való, amelyben fókákról is ír, hiszen ezekről az állatokról olyan emberek jutnak eszébe, akik testüket ide-oda limbálják és csúszkálnak, mint a fóka.
Felvetődik a kérdés, hogy kik a csúszómászók? Kik hasonlítanak a testét ide-oda limbáló fókához?
Azok a megyei elnökök, akik a saját és más megyék támogatását is élvezve a demokrácia szabályai szerint el mernek indulni egy demokratikusnak mondott választáson, vagy az a Szabó György, vagy nevezzük újabban George Hemingwaynek, aki előbb fennen hangoztatta a profi társadalomban, hogy önálló profi liga kell, majd amikor erről Csányi úr hallani sem akart, azonnal mást mondott? Azok a partizánok, akik közül két elnök több, mint egy évtizede vezeti magas színvonalon a saját megyéjének amatőr labdarúgását?
Az is új keletű partizán, akit az amatőrök és profik legnagyobb szavazat többséggel választották a Kisteleki-féle elnökségbe négy évvel ezelőtt a tisztújító közgyűlésen?

Egy új keletű megyei vezető tényleg van Hemingway új keletű partizánjai között. Ő az Hemingway önjelölt partizánjai közül, aki „csak” két éve vezet megyei szövetséget. Ő egyben egy Békés megyei nagyközség polgármestere is! Ő sem tekinthető tehát új keletű partizánnak a sportban és a közéletben. Különösen akkor nem, ha figyelembe vesszük a torna sport területén végzett több éves kiemelkedő munkáját.

Ha már itt tartunk, Hemingway úr! Nem tekinthetők sem kipróbált katonáknak, sem az adott munka specialistájának a Csányi úr által jelölt személyek többsége! Ők az élet más területén már valóban bizonyítottak, azonban a labdarúgás területén a Csányi úr jelöltjeinek többsége teljesen ismeretlen, sőt ezen a területen teljesen páratlan és nem kipróbált katona!!

Természetesen Hemingway úr teljesen fölösleges személyeskedő sajtónyilatkozatára megjött a válasz. Nemtelen Nemes-kampány címmel Szöllősi György által szerkesztett www.szektor.eoldal.hu internetes oldalon. Ebből a cikkből azt is megtudhatjuk, hogy Török Károly, a BLSZ elnöke Nemes Ferenc mellett kampányol. Arról azonban nem szól a cikk, hogy ígért-e Nemes Ferenc Török Károlynak játékvezetői bizottsági elnökséget, és arról sem, hogy Török Károly vállalkozása fogja-e továbbra is a játékvezetőknek és a diáksportnak a sportszereket, felszereléseket szállítani sokmilliós nagyságrendben.

Szóval jelenleg távolról sincs egyetértés abban, hogy a megválasztandó elnökségben ki képviselhesse úgymond az amatőr érdekeket.
Sporthasonlattal élve e vonatkozásban a mérkőzés távolról sem lefutott.

No, de térjünk vissza arra az alapkérdésre, hogy vajon lesz-e Messiás-e a Messiás?

Csányi Sándor minden fórumon közölte azt, hogy első lépcsőben el kell (!) fogadni a közgyűlésnek az általa javasolt és elkészíttetett új alapszabályt.

Ez az alapszabály tervezet többszöri nekirugaszkodás után elkészült és különösebb szakértelem nélkül megállapítható az, hogy ennek az új alapszabálynak köze sincs egy demokratikus alapon szervezett európai sportági szakszövetség alapszabályához.

Csányi úr közölte, ha a közgyűlés ennek az alapszabálynak nem-et mond, ő nem vállalja az elnökséget. Egyértelművé tette azt, hogy ebben az esetben vesz magának egy csapatot, és lesz, ami lesz a magyar futballal, oldja meg a problémáit úgy, ahogy akarja, ha annyira demokratikus jogokat akar magának.

Természetesen közölte azt is, hogy csak az alapszabály maradéktalan elfogadása után meg fogja jelölni azt a 6 főt, akit saját magán kívül ő kíván beválaszttatni az elnökségbe. Közölte, hogy amíg a megbízottai által előterjesztett alapszabály elfogadásra nem kerül, addig a személyeket nem jelöli meg, de továbbra is fenntartotta azt a nyilatkozatát, hogy egy főt jelölhetnek a profik, egy főt pedig az amatőrök a 9 fős elnökségbe. Arról nem beszélt, hogy a honi labdarúgás 95 %-át kitevő amatőrök szerinte miért csak egy fővel képviseltethetik magukat az új elnökségben, és arról sem, hogy az NB II és az NB III. ki, vagy kik által lesz képviselve, hiszen ők valójában a profikhoz semmiképp nem tartoznak, de az NB II nem tartozik klasszikusan az amatőrökhöz sem. Az sem került szóba, hogy miért kell megszüntetni a jól működő gyermek labdarugó szövetséget és az sem, hogy mi lesz helyette?

Felvetődik a kérdés, hogy morálisan hova jutottunk ebben az országban immár a sport területén is? Készül egy alapszabály, amihez többségi szavazással csatlakozik az önmagát önként feloszlató Kisteleki-féle elnökség többsége, amely alapszabály figyelmen kívül hagyja a magyar labdarúgásban önzetlenül dolgozó sportemberek ezreinek legalapvetőbb érdekei, demokratikus jogait..
Létezik egy elnökjelölt, akit nem érdekel az utánpótlás, az amatőr és a profi szakemberek véleménye, képviselete, aki semmibe sem nézi azoknak a futballban dolgozó, jó szándékú sportolóknak, vezetőknek a véleményét, akik szervezték, vezették, működtették igen nehéz körülmények között az évtizedek óta hullám völgyben lévő magyar labdarúgást.

Morálisan ott tartunk, hogy a labdarúgás olyan leendő első számú vezetője teheti meg mindezt, az egyébként elképesztő tőkehiányban szenvedő magyar futballtársadalommal, aki az elmúlt 4 évben kimagasló vagyoni helyzete ellenére semmilyen segítséget nem nyújtott a magyar futballnak, miközben Telkiben az amatőröknek eldicsekedett azzal, hogy a MasterCard vezető képviselőjeként minden nagyobb futball nemzetközi versenynek a VIP vendége volt.

A Csányi-féle alapszabály természetesen – fent vázolt körülményekre tekintettel- vita nélkül gyakorlatilag egyhangúlag meg lett szavazva, ahogy a demokráciákban lenni szokott, nyílt (!!!) szavazással a közgyűlésen.
A jelenlévő kamera természetesen az utókor számára rögzítette azt, hogy melyik küldött milyen színű kártyát emelt fel szavazáskor a demokrácia jegyében. / a közgyűlés eseményei interneten ellenőrizhetőek!/
Az alapszabály elfogadása után mindenki azt várta, hogy ki lesz a most már az elnökséget vállaló Messiás Csányi Sándor által jelölt 6 próféta.

A közgyűlés másnapján nyilvánosságra kerültek a honi labdarúgás Csányi Sándor által kijelölt jövőbeni megváltói.

Tény az, hogy több kimagasló képességű, köztiszteletben álló személy szerepel a listán. Így Vízi-E Szilveszter, az Akadémia korábbi elnöke, Kovács Árpád, az ÁSZ korábbi elnöke, Borbély Zoltán, a Legfőbb Ügyészség szóvivője, Bánki Erik, a Parlament Sportbizottságának FIDESZ-es elnöke. Szerepel a névsorban egy minden bizonnyal kiváló gazdasági szakember, de a magyar labdarúgásban ismeretlen Anthony Radev bolgár úr, valamint Berzi Sándor, aki a Kisteleki-féle elnökség előtt hosszú ideig főtitkára volt az MLSZ-nek és jelenleg a Fehérvár FC profi klub ügyvezető elnöke.

A Csányi úr által megválasztani elvárt és az elnökség vállalását jelentő, ultimátumként közölt névsor számtalan kérdést vet fel.
Mindenekelőtt azt a kérdést, hogy ezzel az elnökségi névsorral a labdarúgás imázsát akarja-e építeni Csányi úr, vagy a sajátját? Reméljük azt, hogy a mindkettőt! Ma Magyarországon nagyon gazdagnak lenni nem közteherviselés kérdése, hanem nagyrészt attól függ, hogy valaki jókor volt-e jó helyen. Az, hogy valaki elnöke legyen a Tudományos Akadémia korábbi elnökének, az Állami Számvevőszék korábbi elnökének, a Parlament Sportbizottsága jelenlegi elnökének, az azért nem semmi. Különösen akkor nem, ha az elnökség tagja lesz Csányi úr jóvoltából a legfőbb felügyeleti szerv ügyésze, a Legfőbb Ügyész szóvivője, Borbély Zoltán is. Természetesen ezeknek a személyeknek a magyar labdarúgás vezetésében való szerepvállalásából felbecsülhetetlenül sokat profitálhat a sportág!

Csányi úr Telkiben az amatőröknek azt mondta, hogy a labdarúgás ügyében nincsenek tanácsadói, ő találta ki az új szervezeti struktúrát, ő adta az információkat az új alapszabály elkészítéséhez. / Talán ezért is érthetetlen, hogy mi volt a problémája a jól működő amatőrökkel és a gyermek szövetséggel?/
Ha ez így van – és miért ne lenne így – elég nagy baj az egy finoman szólva a futballban nem nagyon járatos bankvezér azt gondolja, hogy a legnagyobb magyar sportági szakszövetségben bármit meg lehet tenni.

Az MLSZ minden korábbi, sőt, a jelenlegi Csányi úr által elkészíttetett alapszabálya is egyértelműen rögzíti a szervezet politikamentességét.
„Az MLSZ politikai tevékenységet nem folytat, szervezete pártoktól független. Pártoknak anyagi támogatást nem nyújt, és azoktól támogatásokat nem fogad el.” Írja ezt a Csányi úr által készíttetett és elfogadtatott alapszabály 1. §-ának (3) bekezdése.
A fentiekhez képest az már Telkiben is kiderült, hogy a háttérben, ha tanácsokat nem is, de ötleteket azért adhattak FIDESZ politikusok az új alapszabályhoz, hiszen Telkiben meg is jelent a Bánki Erik FIDESZ-es sportpolitikus közvetlen környezetében tevékenykedő Szabó László, aki bizonyos információk szerint személyesen is részt vett annak az alapszabálynak az előkészítésében, amely többek között rögtön az 1.§-ában a következőket tartalmazza:
„Az MLSZ a sportágban sporttevékenységet folytató jogi és természetes személyek tevékenységét összeghangoló, munkájukat segítő, a labdarúgó sportágat az önkormányzatiság elvén irányító (!!!), kiemelkedően közhasznú társadalmi szervezet.”

Valószínű, hogy az önkormányzatiság elvének szigorú figyelembe vétele mellett sikerült törölni az alapszabályból azt a kitételt, hogy a megyék megválaszthassák a saját elnökségi tagjaikat és elnöküket, és sikerült alapszabályon kívül kierőszakolni azt, hogy az amatőrök és a profik csak egy-egy személyt jelölhetnek az önkormányzatiság és a demokrácia jegyében az új elnökségbe, nem beszélve a jól működő gyermek labdarúgó szövetség megszüntetéséről.

Nyilván az alapszabályban is rögzített politikamentesség leképezése az, hogy a vezető kormánypárt egyik vezető sportpolitikusát, Bánki Eriket delegálja gyakorlatilag Csányi úr az elnökségbe úgy, hogy kijelenti azt, hogy amennyiben az általa jelölt 6 fő nem kerül megválasztásra, akkor nem vállalja az MLSZ elnökséget.

Az új alapszabály, az új elnök és elnöksége választása a legrosszabb pártállami időkre emlékeztet, azon túl, hogy jogi szakértők szerint mind Bánki Erik, mind Borbély Zoltán személye konkrétan összeférhetetlenségi problémákat is felvet. Magyarul ők nem is választhatók a törvények értelmében az MLSZ elnökségébe.

A labdarúgó társadalomban finoman szólva nem jellemezte közmegelégedés a Berzi Sándor jelölését sem. Ennek több oka is van. Az egyik ok az, hogy Berzi Sándor egy profi klub ügyvezetője, így a profik Berzi és a profik által jelölt küldött megválasztása esetén minimum két fővel képviseltetik magukat az elnökségben, holott Csányi úr azt ígérte, hogy az amatőrök és a profik is csak 1-1 személyt jelölhetnek. Miután az amatőr vezetők közül a 6 fő között nincsen, az amatőrök szerint az elnökségben 2:1 az arány a profik javára. Ez a kisebbik probléma, hiszen bizonyára véletlenül teremtett itt is hátrányos helyzetet az amatőrök számára Csányi úr a profikkal szemben.

A nagyobb problémát – sőt mondjuk ki felháborodást - jelenti Berzi Sándor személye körül az, hogy ügyészségi nyomozás van folyamatban egy olyan büntetőügyben, amely a Kisteleki-féle elnökség feljelentése alapján indult. Ebben az ügyben a közelmúltban foglalt le iratokat az ügyészség. A Kisteleki-féle elnökség azért tett feljelentést, mert a korábbi elnökségi ciklusban mintegy 200 millió !!! forintos adóhiány keletkezett, épp annak a Berzi Sándornak a főtitkársága idején, aki aláírási, kötelezettségvállalási, valamint utalványozási jogkört gyakorolt és gyakorlatilag főtitkárként felelt az MLSZ gazdálkodásáért, amikor a bűnügyi nyomozás tárgyát képező több százmilliós adóhiány keletkezett. / az adóvizsgálat visszásságairól a sajtó részben beszámolt/

Köztudott az, hogy a leendő elnök, Csányi Sándor környezetében Berzi Sándor volt a fő alapszabály készítő, bár ebben részt vettek a Kisteleki-féle elnökség prominens jogászai is. /!?/

Azt, hogy Berzi úr személyét mennyiben érinti a folyamatban lévő nyomozás, azt a hatóságok fogják eldönteni. Azt, hogy megválasztása esetén a profikat, vagy az amatőröket fogja képviselni az elnökségben, szintén a jövő kérdése. Nagy valószínűség szerint egyiküket sem, hiszen az alapszabály elkészítése során az ő hathatós közreműködésével sikerült megszüntetni a profi és az amatőr ligát, a gyermek és a megyei labdarugó szövetségeket.

Természetesen az is a jövő kérdése, hogy egy titkos szavazás esetén Berzi Sándor akár a Csányi Sándor kedvéért is megszavazzák-e akár a profik, akár az amatőrök úgy, hogy erre semmi okuk nincs. Arról nem is beszélve, hogy a képviselők nélkül maradó NB II. és NB III. küldötteknek jelenleg a jelenlegi felállásban, konstrukcióban nincs is kire szavazni, hiszen őket a mostani konstellációban az elnökségben nem képviseli senki. Arról ne is beszéljünk, hogy a futball-al, a női labdarúgással, a strandlabdarúgással és ezek képviseletével vajon ki fog a Csányi Sándor féle elnökségben foglalkozni. Berzi úr esetében nyilvános adat az is, hogy a közelmúltban fizetett ki részére az MLSZ közel lo millió forintot sokéves pereskedés után, miközben a főtitkársága idején több százmilliós adóhiány keletkezett. Ennek az MLSZ-nek a vezetésébe kerülhet /?/ vissza Berzi Sándor Csányi úr kötelező jelölése alapján!

Az elmúlt, sokak által dicstelennek tartott 4 évben valami azért megmozdult. A korábbi elnökség megpróbált a rend, fegyelem, törvényesség jegyében eljárni, Tény az, hogy váltakozó sikerrel.

Bevállalt ez az elnökség a licenc ügyek területén népszerűtlen, hálátlan feladatokat is a rendcsinálás érdekében.

Megpróbálta stabilizálni az MLSZ pénzügyi helyzetét úgy, hogy a korábbi elnökségtől egészen elképesztő tartozásokat és adóhiányt örökölt.

Megépített Telkiben egy olyan labdarúgó centrumot, amely kiváltotta a nemzetközi labdarúgó szövetségek elismerését is.

Létrehozta azt a Magyar Gyermek Labdarugó Szövetséget, amelynek eredményeként ugyanazért a Kovács Pistikéért nem lehetett újabban három programban elszámolást készíteni.

Elérte ez az elnökség azt, hogy mintegy 100 korszerű műfüves pálya épült Magyarországon.

Puskás díjat alapított az elnökség kezdeményezésére a FIFA Felcsúton.

Végül és nem utolsó sorban a labdarúgó A válogatott a világranglistán a korábbi elnökség ideje alatt 1993.-tól 2009. augusztusában érte el a legjobb helyezést, a 43. helyet, így 31. hellyel került előbbre a korábbi, Bozóky-féle elnökség 2005. decemberi feloszlásakor elfoglalt 74. helyről. Volt pozitív elmozdulás, hiszen 17 év alatt, amióta a FIFA világranglista létezik, 1993.-tól 2009. augusztusában állt a magyar A válogatott a legelőkelőbb helyen.

Emlékszünk még arra az időre, amikor Kovács Attila MLSZ elnöksége idején az akkori FIDESZ-es sportminiszter, Deutsch Tamás finoman szólva nem egészen sportszerű és demokratikus módszerekkel próbált politikai befolyást szerezni pártjának a honi labdarúgásban. Nem csupán erre a nemzetközivé kerekedett botrányra és a milliárdos pályabeléptető rendszerek eltűnésére emlékezünk, hanem arra is, hogy ekkor alakult meg a Bozóky-féle elnökség, majd különböző prominens személyek részvételével az amatőr és profi liga. Volt nagy várakozás, külföldi szövetségi kapitány, érdemi előrehaladás azonban a magyar futballban nem igen történt.

Most ismét kormányváltás és új MLSZ elnökválasztás előtt vagyunk.
Ismét várjuk a megváltót, vagy megváltókat és reménykedünk a magyar labdarúgás felemelkedésében.

Adja Isten, hogy reményeink valóra váljanak! Ehhez azonban a labdarúgó társadalom összefogására, kompromisszumokon alapuló együttműködésre lenne szükség, amelynek sajnos még a körvonalai is alig látszanak…