Adatok
zsokali
56 bejegyzést írt és 3 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
... Éppen csak hunyorgott a nap a fenyvesek mögül, amikor Guszti bácsi hóna alatt a kíváncsi medveboccsal a falu határához ért. Egész úton önmagával viaskodott, de tudta, a védtelen állatról gondoskodnia kell valahogyan, késő már ahhoz, hogy szélnek eressze. Szerencséjére a portája éppen a falu…..
... Történt ugyanis, hogy Guszti bácsi az erdő sűrűjében élő nőstény medve felségterületére tévedt az egyik őszi délután. A veszélyről mit sem sejtve lépkedett előre az avaron vizslái jelzéseit követve, mivel kinézett magának egy éppen arra bukdácsoló öregecske fácánkakast. Vállán a fegyverével…..
Mély álmukból ébredeztek még a Kárpátok hegyei, alig ocsúdva a zord tél után, amikor február vége felé, valahol, az óriás hómezők egy távoli kis helyén kibújt a földből az első hóvirág. A tavasz ígéretére a fenyőrengeteg is mintha megrázta volna magát, jelezvén, vége a fogcsikorgató hajnaloknak. S…..
Badacsony... Kiérek a Délibe és már tűkön ül a bennem élő gyerek, aki egész évben a balatoni nyaralást várta. Felszállok a Budapest-Tapolca járatra, feldobom a cuccom az egymillió éves vasrácsra és belesüppedek a még nála is öregebb bőrülésbe, amin tán még nagyapáink is…..
Ma éjjel mindenáron valamilyen frappáns kifejezést akartam találni az állapotra, ami végül arra késztetett, hogy hajnalban nyúlcipőt húzzak és tizennégy kilométert fussak az ásítozó városban. Majdhogynem az életemért. Aztán a zuhany alatt beugrott: kafkai fordulatot vett az…..
Minden napnak megvan a maga baja - gondoltam magamban délután, amikor egy laza mozdulattal beletérdeltem az üvegajtóba, ami természetesen szanaszét vágta a lábam. Az ehhez hasonló apróbb háztartási balesetek a mindennapjaim részévé váltak, így már meg sem lepődöm azon, amikor…..
Szép fővárosunk lassan magához tér az árvízi pánikból. Ahogy óvatosan húzódik vissza a Duna, mi, öntelt budaiak és pestiek visszaevickélünk a kanapéra és elégedetten konstatáljuk: megúsztuk. A tény viszont tagadhatatlan, valamilyen megmagyarázhatatlan hangulat ült Budapestre…..
Elengedés. Borzasztóan nehéz, főleg amikor olyan görcsösen ragaszkodunk valamihez, hogy szem elől tévesztjük azt a leheletnyi körülményt: fiktív foglyunk tulajdonképpen köszönőviszonyban sincs azzal, amit úgy hívunk, realitás. Ilyenkor összeolvad képzelet és valóság, utóbbi…..
Végre itt van. Igen, a tavasz. Egészen pontosan január óta várom az első napsütést, amiben a következő fél év minden reménysugara ott szikrázik. Az összes tejeskávé, amit kicsit borzongva iszunk majd a téltől poros asztaloknál, jelentéktelennek tűnő dolgokról csevegve. Minden…..
Én és a szerelmeim
Beregszász, vizslák, hibiszkusz - egy elfelejtett születésnap margójára
2013.03.18 18:50:52
Percekig álltam a szakadó esőben és csak arra tudtam gondolni, hogy mi ostoba, önelégült, törtető emberek elfelejtettünk vágyakozni. Úgy igazán. A nagy, csillogó és drága dolgokért persze meg tudunk halni ma is, dolgozunk érte, kuporgatunk, spórolunk... Terveztem a hetet és…..
Az elmúlt időszakot tagadhatatlanul a makacsság jellemezte.. Az emberek sztrájkolnak, tömegesen, kis csoportokban de egyénileg is a szürke hétköznapokban. Ám a lényeg mindig ugyanaz.. Valamit nem kapunk meg, amit várunk, amire szükségünk van, amit megérdemlünk, amire számítottunk.…..
Aki egy kicsit is ismer, tudja, gyűlölöm a változást. Elszakadni régi helyektől, tudni, hogy vannak utcák, ahol már valószínűleg soha nem sétálok végig, kidobni régi ruhákat, integetni vonat után, ami messzire visz valaki fontosat, rápillantani egy kopott, rongyos pórázra,…..
Sokan sétálgattak aznap délután a félreeső mellékutcában. Szokatlanul meleg novemberi délután volt, furcsán hosszúra nyúlt akkor a nyár. Linát korán engedték haza a galériából, mindenre háklis felettese tán megenyhült a sok napfénytől. A harmincas évei elején járó nő…..
A Bölcs figyelmeztetett egykor, a valóságtól elrugaszkodni veszélyes vállalkozás.“Kockázatos, hisz szívünk útvesztőin át félő, nem találunk vissza az igazság talajára. A képzelet világa megnyugtató hely. Szép és derűs, nem éri baj, nem éri veszedelem, nem juthat be…..
Félmaratonra készülök, meló mellett ez gyakorlatilag mostmár nem sokkal a verseny előtt minden szabadidőm lefoglalja. Tudatosabb táplálkozás, kidolgozott edzésterv, agyalás. tervezgetés, saccolás, nevezés leadása... Mindenki azt kérdezi, miért futsz? Miért futod le a…..
„Látod- e már, hogy jöttömre csillagok rebbennek szét? Én sóhajodból érzem, ha darabokra hullik benned a világ…”
Gyermekkoromban találkoztam a Bölcscsel. Nem lehettünk sokáig együtt, egészen fiatal voltam, mikor szólította őt a magasság. Emlékszem, a lelke korán…..
S ahogy a Porondmester az utolsó szót is kimondta, mélyen meghajolt bíborvörös köntösében, mely úgy festett, mintha félúton járt volna az elegáns szmoking és a hálóruha között. Majd ránk meresztette bagoly szemeit, s aranygombos pálcáját a szájához emelte, mély…..
Ha érdekelne, tán megkérdeznéd egy napon: Nem fáj?S ha rád figyelnék, tán azt felelném neked: Nagyon. De minden percben érzem amit érzel. Tán ezért Hagyom. …..
A következő reggelen a ház előtt elterülő folyó partjánál sétálgattam. Itt-ott vékony kis hártyaként lebegtek a hajszálnyi jégtáblák, néha néha összekoccanva egymással. Akár mi emberek, akik jövőnket és végzetünket nem ismerve sodródunk az élet kiismerhetetlen…..
Valaki szemében ekkor úgy tűnt mintha könnyek gyűltek volna, melyeket sietve próbált láthatatlanná tenni. Majd kinézett az ablakon, hátha beröppen könnyed szárnyain a Megoldás. De nem jött semmi, csak a fák dülöngéltek csalódottan a tavaszi légben. Szótlan lett s…..
Másnap reggel ahogy felébredtem úgy rémlett, mintha nárciszokkal álmodtam volna melyeken még oly friss volt a festék, hogy szinte féltem, ha nincs lefóliázva a vén parketta, elcsöppennek s végérvényesen összefogják. Majd döcögősen, kicsit kevésbé kelletlenül mint…..
Tudod, minden véget ér egyszer – mondta Valaki – a szerelmek, a pillanatok, amelyekről hittük, örökké tartanak majd. Vége szakad a békének, de a csaták is alábbhagynak idővel. Minden vihar elcsendesül egyszer, hogy a Nap ismét fényével árassza el az…..
Óvatosan léptem be a már alkonyattól ködös utcába. Kis egy emeletes bérházak zsúfolódtak egymásra, mintha satuba szorították volna őket, hogy elférjenek ekkora helyen. A városnak ezen negyedében minden ház szabvány szerint készült, ugyanolyan…..
Első utazásom során, nem tudtam bizonyosan, hová, merre tartok, merre visznek lábaim. Félve indultam el dombjaim óvó árnyékából melyek közt oly sok időt töltöttem, s oly vágyakozva kutattam a messzi tájak körvonalait. Ahogy hazatértem magasztos hegyeim közül hosszú…..
Ma egész nap ’halo’ztam de nem vette fel senki. Várok, várok, borzasztó türelmetlenül és idegbetegen és az egészben az a szép, hogy azt sem tudom mire. Úgyhogy egy éles logikai kapcsolással rádöbbentem, cselekednem kell! Megint rekednek meg az érzelmek, gyűlik az…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz