Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Csotilaci

0 bejegyzést írt és 10 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Miért ne? Az én esetemben inkább miért?… Talán többen tudjatok, van bennem egy nagyon régi, kisgyerekkorban kialakult (belém nevelt?) félelem a motoroktól. Óvodás voltam, amikor az igazgatónő akkor 16 éves lánya ártatlanul meghalt egy motorbalesetben. Azóta sem ültem…..
Csotilaci 2011.05.24 17:25:29
Kedves "JankaBarátok"!
Utazása elején egy hosszabb magánlevélben írtam meg Jankának azt, amit anno a 80-as években én megélhettem, "saját szemüvegemen" át láthattam Indiából (lehet, nem véletlen, hogy pont Chandigarhba vitt akkor a Sorsom...). Most gondoltam egyet, és levél publikus részét ide másolom, megosztom Veletek is, hogy lássátok, ez a Lány most épp az "Isten lábát" fogdossa. Meg hát az is igaz, hogy "több szem többet lát". Tehát az idézet magamtól:

"Az én "sztorim":
Valamikor a 80-as évek végén én többször is jártam Indiában magyar gazdasági kiállítások szervezése kapcsán. Egyik ilyen a Delhi Nemzetközi Vásár magyar részvétele volt, amikor is kb. 6 hetet voltam kinn. Szóval akkor azért volt idő "szétnézni" :)))
A kiállításunkat egy delhi cég építette, amelynek a tulajával (Family Bali) igen jól összebarátkoztam (gyakorlatilag náluk éltem, csak néha mentem a hotelba aludni - mellesleg érdekes volt egy indiai család belső életében megtapasztalni a kőkemény kasztrendszert: volt ott egy Daaso nevű kb. 10 éves "érinthetetlen" gyerek, mint házi szolga! Nehéz volt megértenem, ahogy bántak vele... ...miközben nagyon művelt, jó emberek voltak!).

Szóval a család nagyija viszont Chandigarhban élt, és egy hétvégén meglátogattuk (lehidalt a mama, amikor lehajoltam és megérintettem a szárija szélét - kifejezvén a "családfő" iránti tiszteletemet). Részletekre már nem igen emlékszem, de arra. pl. igen, hogy egyik éjjel még a dzsungelba is kimerészkedtünk. Ott volt az, hogy "egyéletemegyhalálom", ugyanazt a helyi csapvizet ittam, mint ők (nem akartam megbántani őket a "fehérembereskedéssel"...) ...és soha semmi bajom nem volt! (Egy ott kapott, névvel gravírozott ronda műanyag kulcstartót a mai napig őrizgetek... hozzám nőtt...)

Az is egy hatalmas "élmény" volt, ahogy Delhiből odajutottunk - éjjel, "autóval" (egy Maruti) az indiai országúton a tulaj fia, Manu Bali vezetői tudománya közepette (inkább egy ejtőernyős ugrás!).
Később a srác járt nálunk itt Pesten, még Szentendrét is megmutattam neki sok egyéb mellett (de aztán sajnos megszűnt a kapcsolat - akkor még nem volt net, levelezni meg én mindig is utáltam, mert macerás...).
Egy másik "kasztos" élményem hozzá kötődik: vidékre menet, kuriózum mutatási céllal bevitt egy vidéki nyomornegyedbe (az országútról lekanyarodva behajtottunk a nyakigdzsuva kellős közepébe...), és azt mondta, nézzem meg, hogy emberek így képesek élni! Érted??!! Mintha nem is az ő országa és az ő népe lett volna az a sok nyomorgó!! Abszolúte "kívülről nézte", és megmutatta az idegennek, mint "helyi specialitást". Nekem, a "szocialista embertípusnak", aki ráadásul keceli katolikus, ezt elég nehéz volt megértenem, feldogoznom. De rá kellett jönnöm, az ő társadalmi berendezkedésükben valóban ezen az "eleve elrendeltséget" ennyire természetesnek elfogadó mentalitáson alapszik a nyugalom és béke.
De fura egy világ, az biztos!!!
(Később is igen sokat dolgoztam indiaiakkal németországi vásárokon - szerettek engem, megbíztak bennem, mert megértettem őket, és a néha tán kicsit furcsa, nehézkesnek tűnő üzletelési módszereiket. Volt hozzájuk türelmem, ki tudtam várni, hogy megnyíljanak, elhagyják a "félelmeiket", és azután már minden könnyedén megy velük az üzletben is. De addig azért kell hozzájuk igen sok türelem, ami nem kifejezetten a "fehér ember" jellemzője... Ezt jótanácsnak szánom: "színesedj be" kicsit, ha tényleg kíváncsi vagy rájuk, mert csak akkor van esélyed, hogy megmutassák valódi önmagukat! Anélkül is kedvesek, mosolyognak, de "titkaikat" csakis a "színes ember"-nek adják oda!!!)

Aztán voltam velük hindu templomban is, rendes "misén", végigjártuk az összes isteneket füstőlőket gyújtva (kb 3 óra hosszat tartott...). Aztán ott láttam azt is, hogyan tanítanak a guruk és szentemberek...

Agrában meg láttam egy épülő templomot, ahol kézzel faragták a gyönyörűbbnél nagyszerűbb növényi díszítéseket kőből - azt mondták akkor, kb. 100 éve épül a templom, és még ujabb 90-100 év telik el, mire kész lesz, és szebb lesz, mint a Taj Mahal. Elgondolkodtam akkor azon is, mit jelent filozófiai szinten az, hogy "hosszú táv/rövid táv", meg milyen más összefüggésben látja a generációk egymásra épülését, folyamatos összatartozását egy olyan nép, amely ilyenre képes! Gondold csak el: a tervező úgy tervezte meg az épületet, hogy tudta, soha sem fogja készen látni, de még azok sem, akik épp akkor dolgoztak rajta, amikor én ott jártam! És mégsem vontak vállat, hanem csinálták, teljes odaadással, átéléssel, gyönyörűre. (Ha Agrában jársz, keresd meg, kíváncsi vagyok, hol tartanak most, közel 30 év múltán...)

Összegészében hatalmas élmény volt. Neked is azt tanácsolom, ne "turistáskodj", hanem merülj bele az ő hétköznapi életükbe, amennyire csak lehetséges (élj úgy, ahogy ők!), és akkor olyan titkok tudója leszel, mint kevesen az emberek között. Akkor megláthatod a lelküket is, ami valahol ugyanolyan "fehér", mint a miénk...

Persze ma már biztosan ott is minden másképp van, bár akkor az volt az érzetem, hogy India az az Ázsia, amely soha sem hódolt be legbelül az euroamerikai "csillivillinek". Talán azért, mert ők maguk éppen eléggé színesek és csillivillik."

Eddig az idézet.
És amiket itt írogat, abból azt szűröm le, hogy ez a "fehér lány" igyekszik úgy, olyan "színes lélekkel" élni ott idegenben, hogy végül az ujja köré csavarja őket és nagyon "gazdagon" tér haza!
És akkor már én sem éltem hiába!

Ezért szeretem a "szivárványos lelkű" Jankát!
Poerava Aki hajnalban született... 2010.10.22 08:56:00
Érdekes...egy csöves, ápolatlan hajléktalan arcán született a kapualj kukái között, hajnali fél négy után öt perccel. A gyomorfekélyes, örökké rosszkedvű, ötvenes buszsofőr háromkor riadt fel a vekker idegesítő csörömpölésére, ahogy harminc éve minden nap. Tíz percre…..
Csotilaci 2011.02.02 10:57:27
@kárpátizoli:
Picit félreértettél. Pont az a bajom "magammal", hogy nem mondhatjuk! Ezt a mondatot sajnos nem én találtam, csakis "elirigyelhetem" Tőled. Az meg nem szokásom.

Az "esküvésedhez" meg annyit: írj majd azután is, hogy már író lettél :)))
   Ötzi jól aludt, de aznap is korán ébredt, alig pirkadt. Jóleső morgással fészkelődött még kicsit a hatalmas medvebőr alatt, és ahogy a forgolódás közepette megérezte a mellette fekvő nőstény puha, meleg tomporát, azonnal felhorgadt benne a vágy, és amúgy…..
Csotilaci 2011.02.02 10:52:19
@kárpátizoli:
Arról beszélek, hogy ha valami attól lesz "királyság", mert az "E-mailkirályok" alkotják a többséget, ennélfogva ők határozzák meg a létstratégiát, nos akkor ott én nem érezném jól magamat. Ezért nem mindegy a "királyság" minősége.
Abban persze egyetértünk, hogy az ember végülis maga teremti meg a saját királyságát és ha azt jól védelmezi, lényegében a környezet "mindegy". Ám azért arra vágyom, hogy minél kevesebb küzdelemmel lehessen fenntartani a "jó királyságokat". Lehetne akár mosolyogva is, a tengerparton üldögélve...
Poerava Apámfiam 2010.12.11 18:49:00
Azt tudom, hogy van egy lányom, hiszen olyan kellemetlen néha szembesülnöm vele, hogy kiköpött apja. Néha úgy fel tudnám pofozni magamat, de hát szeretem. A hasonlóságról nem ő tehet, én meg csak büszke lehetek rá. De biz' isten, azt hittem sokáig, hogy fiam is csak egy van.…..
Csotilaci 2011.02.02 10:33:21
@kárpátizoli:
Ezzel nem tudok vitába szállni (oh, mily' boldog pillanat!) :)))))
Minek nevezzelek?   Miután ez az első könyv amit írtam, fogalmam sincs róla, hogy más írók miként vannak ezzel; vajon már az írás kezdetén címet adnak- e könyvüknek, vagy menet közben jön ez, netán a végére hagyják? Mindenesetre, az életben nem gondoltam volna, hogy ennyi…..