Adatok
kollega_ur
0 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Jó pár éve nem hallottam már azokról a debil jehovistákról, akik nem engedélyezik a vérátömlesztést se maguknak, sem a gyereküknek, mert nekik van egy olyan hiedelmük, hogy az nem ér. Viszont egyre zajosabbak azok, akik egy másik egészségügyi téveszmét hirdetnek, tudniillik,…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Ezúton szeretném üdvözölni a legutóbbi cikkét az otthonszüléssel kapcsolatban, amelyben az Öntől nem idegen éleslátással próbálja meg távol tartani a nőket ettől a gyakorlattól. Jómagam gyakorló szülész-nőgyógyász vagyok, és megvallom őszintén, félelemmel tölt el, hogy bizonyos emberek otthon szeretnének szülni, kérem, engedje meg, hogy megvilágítsam ennek hátterét.
Munkarendem úgy néz ki, hogy főállásban egy kórházban dolgozom, de a betegeket javarészt a magánrendelőmben fogadom. (Örülök, hogy Ön is betegnek tekinti a várandós nőket, valamint műtétnek nevezi a szülést, az alapfogalmak szóhasználata bizony nem mellékes!) A havi forgalmam úgy tevődik össze, hogy szülésenként átlag 70e Ft-ot kapok zsebbe, hetente két ilyen szüléses napom van, naponta 10, havonta 80 szülést tudok levezetni a legrosszabb esetben, ez havonta átlag 5-6 millió Ft.
A magánrendelőben történő beteglátogatások, laborok, ultrahangok stb. jelentik a másik törzsét bevételeimnek. Egy „rendeléses” napon átlag 40 beteget tudok fogadni átlag 10e Ft-ért, ilyen napból egy hónapban (hetente két nap szintén) összejön 8-10, tehát ebből 3-4 millió Ft bevételem van. A magánrendelőm rezsijét is ki kell fizessem, de saját tulajdonom a rendelő is és a gépek is, tulajdonképpen a két asszisztensemet kell fizessem, a labort a kórházban majdnem ingyen csináltatom. Azt lehet mondani, hogy rossz hónapban 7, jobb hónapban 10 millió Ft jön össze tisztán, a kórházi fizetésem nem túl sok, de hát tudjuk, milyen helyzetben van az ország. (Vannak szemérmetlen kollégák, akik a kórházakban tartják a magánrendelésüket a kórházak eszközeivel, én most szándékosan a magam erkölcsös és puritán példáját mutatom be inkább.)
Minden üzlet akkor működik jól, hogyha hatékonyan működik, itt a kulcs az időegység alatt történő szülések száma, ami – a fent írtakból látható- alapvetően határozza meg a megélhetésemet. A kórházi szülés nem elsősorban azért fontos, mert szükséges a „kórházi háttér”, hiszen a legtöbb esetben semmilyen eszköz nem kellene, hanem azért, mert a szülő nők egy helyre történő beszállításával oldható meg az, hogy a szülészorvos keze alatt a szüléses napján praktikusan folyamatosan legyen valaki, illetve igaz az is, hogy számos komplikáció oka tud lenni a kórház önmagában, amely problémákat hatékonyan meg is tudunk oldani, de amely problémák otthon sokkal kisebb számban fordulnának elő.
Csak hogy jobban értse: az otthon történő szülések úgy zajlanak, függően attól, hogy valaki első vagy többedik gyermekét hozza a világra, hogy hosszú órákon, napszakokon keresztül zajlik a vajúdás, ami alatt semmi olyat nem tud az orvos csinálni, amit a bába ne tudna, tehát csak vár. És akkor jó esetben fél nap múlva, vagy ne adj’isten egy nap múlva megszületik a gyerek. Ezután kb. egy órával az anya természetes hormonműködése kilöki a méhlepényt. Dolgom tehát az otthon szülésnél a következő lehetne: várok, várok, várok, be sem megyek a lakásba, mert zavarok, majd a végén még egy órát várok, és az esetek elenyésző részében bekísérhetném az anyát a kórházba, hogy császározzak, de figyelembe véve a természet rendjét, még ha minden nap szüléshez mennék is ki, jó, hogyha havonta lenne egy műtétem. Ebből nem lehet megélni!!! Nem véletlenül, azokban az országokban, ahol az otthonszülést engedik, nem is orvosok, hanem alacsonyabb képzettségű és jövedelmi igényű bábák járnak a szülésekhez, miközben egy rohammentő (amelyben minden megtalálható, ami egy modern szülőszobában) valahol a közelben riasztható állapotban vár.
A kórházban ehhez képest eleve minden más. Az anyák félve érkeznek, a fájdalom enyhítését várják tőlünk (mint hogyha nem lenne természetes folyamat a szülés), néhányat sikerül rábeszélni a császárra, ez azért jó, mert abszolút tervezhető. A szülőszobán kényelmesen tudunk dolgozni, nem kell lehajolni, gyorsan megy minden, a méhlepényt is 20 perc alatt kikapjuk, mert szinte mindig adunk hormont infúzióban.
További probléma, hogy ha szabályoznák az otthonszülést, akkor biztosítók hamar felismernék (ahogy erre máshol sajnos van példa), hogy elég csak az otthonszülést benne hagyni az alap biztosításban, így a páciensek nagyobb kedvvel választanák az otthon szülést ami miatt a kórházi kapacitásokat csökkenteni kellene… és a maradék pénz is megoszlana a bábák meg a mentősök között, végül is az otthonszülés – kimondhatjuk- egyáltalán nem érdeke az orvos társadalomnak.
Remélem érti már, hogy miért örülünk nagyon a cikkének, meg az összes olyannak, hogy „tragédiába torkollt az otthonszülés” (nem mintha a kórházban nem lenne ilyen), illetve „megmenthető lett volna?”, vagy a Michael Jackson hasonlat, maga egyszerűen zseniális.
Örülök, hogy látja a lényeget. Ugyan sok anyának és újszülöttnek keserítjük meg ezt az élményt, de végül is a szülés egy életben olyan ritka, mi pedig naponta meg kell éljünk.
Úgy látom, és üdvözlöm, hogy Ön gondolkodó ember lévén képes olyan irányba terelni a közvéleményt, hogy ne forduljon elő, hogy a „szülési piac” átrendeződése elinduljon, forgalmunk először kicsit, aztán egyre jobban csökkenjen, nem lenne méltányos.
Nyilván jól végig gondolta, hogy mit tesz, amikor rácsatlakozik a hírügynökségek tragédiákat megjelenítő anyagaira, nyilván körbejárta a téma részleteit, nyilván tisztában van a cikkszerkesztés, a mondatszerkesztés, a szavak, és tisztában az írásjelek erejével is, nyilván fogta már vajúdó nő kezét, nyilván tudja, miről ír, hiszen Ön jó újságíró, véleményformáló, felelős értelmiségi, akárcsak mi.
Akárcsak mi.
Köszönöm, nagyon köszönöm, sok sikert kívánok a munkájához a továbbiakban is!
Dr. Sz.P.