Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Dobó

0 bejegyzést írt és 8 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Befordulok az egyirányú utcába, és jön szembe az Átlag család, bringán. A két gyerek teker az út közepén, a szülők meg néznek rám felháborodottan, hogy mit csinálok én, az állat. Ők is elhitték, hogy mehetnek a forgalommal szemben. Vélemények az azonos című írásunkról...
Dobó 2010.09.01 14:16:06
Nem olvastam végig minden hozzászólást, ezért elnézést kérek, ha olyan véleményt írok le ami már elhangzott (leíródott).
A cikk valóban élő problémát boncolgat, de én úgy érzem a felvetett konfliktus lényegesen messzebb mutat a kerékpáros és az egyirányú utca eseténél. Hasonlóan azokhoz a cikkekhez amik a "járműrasszizmus" (nagyon találó szó) témakörében mozognak. Az alapvető gond a közlekedési- sőt meg merem kockáztatni a társadalmi kultúránkkal van. Biztos vagyok benn, hogy az a kerékpáros aki teljes lelki békével halad tilos irányban az egyirányú úton az út közepén, mutogatva a szembe jövő autósoknak, autóba ülve meg a bicikliseket, robogósokat szorítja le az útról. Mit is gondol az a másik szerencsétlen, hogy mer ott közlekedni ahol az Ő útja van. Aztán ez az az ember aki hazaérve az udvar közepén meggyújtja a 2 m3 nedves gazt, füstbe borítva az egész környéket, következő héten meg üvöltözik a szomszéddal, ha az a faszenes grillsütőjét meri használni a kertben.
Ez már nem oktatás, hanem nevelés kérdése. Jó eséllyel az emberünk tisztában is van a szabályokkal, de úgy gondolja Ő felettük áll.
A megoldás - legalábbis a közlekedési kérdésben - a gyerekek közlekedésre való nevelése. A kicsik még formálhatók. Elengedhetetlen, de nem elég az, hogy a KRESZ szabályokat beleverjük a fejükbe (ez még csak oktatás). A szemléletmódukat kell olyanná formálni, hogy a közlekedési partnerekkel úgy bánjanak, amilyen bánásmódot ők is elvárnak magukkal szemben. Megértsék, hogy a közlekedés veszélyes üzem, és csak úgy tud működni, ha figyelünk egymásra. Ráadásul még a szülőkre is hatással lehet, ha a gyerek szól rájuk egy-egy elb* szott szituáció után. (Az én apósomat példásul a 2 éves fiam szoktatta rá a biztonsági öv használatára.)
És, hogy mi lesz a már felnőtt korú renitensekkel? Félek meg kell várnunk míg kihalnak, és bízni benn, hogy addig sem mi leszünk azok akiket egy balesetben megölnek, nyomorékká tesznek, vagy éppen börtönbe juttatnak.
Ezt a rövid mondatot a Belga Ovirap című számában hallottam, de Halász Judittól kölcsönözték ők is (igaz eredetileg Heltai Jenő írta). Szerintem az első szótól az utolsóig igaz. Tudom magamról és az ismerőseimről, mekkora boldogság valaminek úgy örülni, mint egy kisgyerek.…..
Persze nem mind, csak 90-95 százalékuk. Mégis, nem lenne elvárható, hogy aki jogsit kap, akár a szédítő ötvenet is el merje érni? Vélemények az azonos című írásunkról...
Dobó 2010.07.07 14:51:45
Annak idején személy és teherautóból párhuzamosan vizsgáztam. A teher vizsgám (akkor még egyidőben volt a rutin és a városi, akinek sikerült a rutin az indulhatott ki a városba) télen, szakadó hóesésben volt. A vizsgabiztos meg úgy ült be mellém, hogy "fiatalos, dinamikus vezetést várok". Megkapta, nagyon jó oktatóm volt nem okozott problémát a feladat. Most viszont valóban gond van az autóvezető képzéssel, de ezt nem lehet egyszerűen úgy elintézni, hogy hülyék az oktatók. Ennél sokkal összetettebb a probléma. Magam is oktatok másodállásban, igaz három éve már csak elméletet. A gyakorlati oktatás becsületesen egyszerűen nem éri meg, én pedig arra nem vagyok hajlandó, hogy a tanulól átverésével, silány munkával maradjak a felszínen. De nézzük miért is alakult ez így. Amikor mi tanultunk (az MHSZ-es időkben) az oktatóautók állami tulajdonban voltak, az oktató nem a saját vagyonát tette kockára az úton. Az oktató szakma megbecsült volt nem túl sokan űzték, így mindenkinek volt elég tanulója, munkája és ebből adódóan megfelelő tapasztalata. A képzés központi irányítás alatt állt, az oktatók munkáját rendszeresen ellenőrizték, volt kellő hatásfokú szakmai felügyelet. Arról nem is beszélve, hogy az akkori tanulók még meg tudták adni a tiszteletet az oktatójuknak, örültek, hogy autóba ülhetnek, és nem egy árunak tekintették akit kilóra megvesznek a pénzükön. A rendszerváltás után a képzés piaci alapokra helyeződött. Főleg az első időkben viszonylag alacsony volt a belépési szint a szakma felhígult, és nagy lett a túlkínálat az oktatókból. Napjainkban rendkívül erős piaci verseny van. A képzést a piac szabályozza. Kereslet a jogosítványra van, és nem a vezetési tudásra. Az embereket (tisztelet a kivételnek) nem érdekli, hogy megtanul-e tisztességesen vezetni vagy nem, csak az érdekli, hogy jogosítványt kapjon minél rövidebb időn belül a lehető legolcsóbban. Ez a piaci verseny nem kedvez a magas minőséget nyújtó oktatóknak, autósiskoláknak, ezért az ő számuk rohamosan csökken. Bele kell gondolni mekkora különbség van éves szinten a költségekben, hogyha a tanuló a vezetési óra 50 percét végigvezeti ahol lehet 50-el, dinamikusan lakott területen kívüli szakaszokkal stb..., vagy az 50 percből megy az autó 15-öt azt is 30-al, a maradék időben meg a parkolóban elmagyarázzuk a tanulónak, hogy mit b...szott el abban a 15 percben. A helyzet megoldása szerintem egy nagyon erőszakos állami beavatkozás lehetne. Ennek lépései:
1. az oktató állomány szigorú szűrése (most is vizsgázunk minden évben, de ennek színvonala elég alacsony),
2. a tényleges költségek figyelembevételével hatósági árak bevezetése, így ha az árban nem tudnak versenyezni az autósiskolák, kénytelenek lennének a minőségben harcolni,
3. a képzés, vizsgáztatás színvonalának szigorú hatósági ellenőrzése
Ha el lehetne érni, hogy a becsületes, jó munkát végző oktatók a munkájukból tisztességesen el tudják tartani a családjukat, 3-4 évente új tanuló autót tudnak venni, és munkájukat megbecsülik, a tisztességtelenül, és/ vagy gyenge minőségben dolgozók pedig kikerülnek a rendszerből a 30-al vánszorgó tanulóautóból is kevesebb lenne. Végezetül elnézést kérek, ha az általánosítással oktató kollégát, vagy tanulót megbántottam, nem ez volt a szándékom, természetesen most is vannak még tisztességes jó képességű oktatók, és udvarias, szorgalmas tanulók, de az ő autójuk nem vánszorog indokolatlanul 30-al a nyílegyenes úton.
Dobó 2010.07.07 15:51:42
@Tigrisa: A veszélyhelyzet kezelést nagyon jól látod. Én is ezt tapasztalom. Az elméleti oktatáson egyébként erről is beszélek, de képzeld el mi marad meg belőle, mikor az iskola azt várja el tőlem, hogy két hét alatt a komplett KRESZ-t, a vezetéselméletet és a műszaki ismereteket belepaszírozzam a hallgatók fejébe. A hatékonyság a béka feneke alatt van.
Odamentünk, kipróbáltuk. A pályaversenyzés egyik abszolút csúcsa, a világ leggyorsabb és legveszélyesebb négykerekű szerszáma: a Forma-1-es versenyautó. Pista, Csikós és Wéber úr, a vendégművész. Vélemények az azonos című írásunkról...