Regisztráció Blogot indítok
Adatok
aranka (néni)

0 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
w Apa mosdik, anya szül 2010.06.11 04:30:00
Jó pár éve nem hallottam már azokról a debil jehovistákról, akik nem engedélyezik a vérátömlesztést se maguknak, sem a gyereküknek, mert nekik van egy olyan hiedelmük, hogy az nem ér. Viszont egyre zajosabbak azok, akik egy másik egészségügyi téveszmét hirdetnek, tudniillik,…..
aranka (néni) 2010.06.11 14:50:24
Felelős, humanista gondolkodású ember mást nem is mondhat – itt az ideje rendet vágni a hínárosban, mielőtt – ahogy a költő mondja - egy nemzet süllyed el. Helyesen világít rá a szerző, hogy a gyermekszülés korántsem magánügy, hiszen az esemény kapcsán egy jövendő állampolgárról van szó, ezért ebbe a kérdésbe igenis beleszólása van a demokráciának. Kártékony, kispolgárian individualista gondolkodásra vall az a feltételezés, hogy az anya józanul dönt és a legjobbat akarja. Egy ilyen fontos kérdésben félre kell tenni a kicsinyes egyéni szempontokat, és oda kell engedni az ágyhoz a kollektív bölcsesség, az állam féltő-óvó hatalmát, hogy elejét vehesse az egyénieskedésből előbb-utóbb bekövetkező bajnak. /Ha beszélhetek a magam nevében, én mondjuk azt is a feljelentés tárgyává tenném, hogy ki mit csinál a saját testével; határozottan előremutató ötletnek tetszik például az öngyilkosság törvényi szankcionálása, mint régen is volt, az egészséges 70-es években, de lehetne büntetni a dagadtakat, az összes rohadt füvező kis nyomorultat, amelyik nem jár reggeli tornára, sat./ Kicsit hiányoltam is a kifejtő részből ezt a demográfiai, hovatovább nemzeti szempontot, de a szerző mentségére legyen mondva, érezzük a sodró lendületű, helyenként tréfás hangvételű mondatok mögött, hogy ebben a kérdésben nincs helye az individualista széplelkűségnek: itt bizony az államnak kell megmondni, meddig lehet elmenni a szélsőséges liberalizmus ingoványos talaján. Éppen ezért csak helyeselhetjük álláspontját, miszerint aki kétségbe vonja azt, hogy a szülés orvosi esemény – vagy ahogy a szerző helyesen írja: műtét - épp úgy, mint minden más testi betegség, például a halál, az önmagát fosztotta meg a további vita lehetőségétől, az érveit nyilván gondolkodás nélkül ki kell hányni a hóra. Támogatandónak tartom az elgondolást, hogy az otthonszülésről kizárólag olyanok vitatkozzanak, akik elítélik azt. Ugyancsak helyesen látja meg a szerző, hogy ebben a vitában nincs helye a statisztikákkal való érvelésnek, nagyon remélem, hogy ezen a téren is kinőttük már a burzsuá álobjektivizmus gyerekbetegségét. Logikus, és épülő demokráciánk szempontjából is helyes gondolatmenetünk végére érve mondjuk ki együtt, bízva abban, hogy illetékes helyen is meghallják: ez az egész kispolgári vajákoskodás, mint szaporodó ürgecsalád a vízvédelmi műtárgyat, aláássa a haladást. Mondjuk ki a szerzővel együtt, hogy elég volt a demokrácia védelmére hivatott hatóságok álhumanista engedékenységéből: az állam ökle sújtson le végre az összes káros jelenségre, tiltsák be végre a gyógynövénykultuszt meg a bioboltokat, mert ezek a fertőzés melegágya. Tarthatatlan, hogy a felelősök szemet hunynak ezen veszélyes folyamatok fölött, mintha nem látnák, hogy hovatovább több masszőr van, mint közlekedési rendőr. Vegyük észre, ebben a most folyó perben értünk harcol vállt vállnak vetve ügyész, nyomozó, a vád összes tanúja és szakértője - és legnagyobb örömünkre most már a jeles szerző is. Fejlett dialektikus érzékétől vezetve a szerzőt nem zavarja meg objektív álláspontja kifejtésében, hogy az egész káros mozgalom vezéralakja azt a megtévesztő látszatot kelti az ellene folyó büntetőeljárásban, mintha ő a szabadság Dávidjaként harcolna az állam egészségünket féltő-óvó Góliátjával. Reméljük, közös összefogással sikerül meggyőzni a demokratikus közvéleményt, hogy ne csak elfogadja, hanem egyenesen követelje is a remélhetőleg példás szigorral meghozott, e káros társadalmi jelenséget csírájában elfojtó ítéletet. A magam részéről még hozzátenném, mennyire örülök, hogy végre a fiatalabb generáció is fontos lépést tett a helyes látásmód és a demokratikus vita irányába. Az az embertársaiért aggódó, mélységesen humanista hevület, mely átjárja ifjú szerzőnket remélhetőleg elvezeti őt annak felismeréséhez, hogy ezen az úton tovább kell menni. Emeljük hát magasra együtt a józan ész lámpását, hogy a butaság és felelőtlenség zűrzavarában segítségére siethessünk tévelygő embertársainknak: követeljük együtt az abortusz és a fogamzásgátlás betiltását, hiszen ezek a cselekmények is súlyosan veszélyeztetik a megszületendő állampolgárok életét.