Adatok
szentes
1 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Szlovákia választott, és tanulságos, ahogy. Azért is, mert élnek ott magyarok, és mert a szomszédaink arra vannak, hogy megnézhessük, mit lehet másképp csinálni és gondolni nagyjából ugyanezzel az emberanyaggal, hasonló éghajlattal és geopolitikai helyzettel. Kiesett, nagyot…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Előzmények.
Kossuth is azt vizionálta a kiegyezés előtt, hogy amennyiben megint bekövetkezik a Vitam et sanguinem pro rege nostro!, abban az esetben összekötvén sorsunk a halódó Habsburg uralommal, az összeomló monarchia maga alá temeti országunk. Csak egy kis háború kell, amelyben idegen (értsd: Habsburg) érdekért harcolunk, és szükségszerűen vereség lesz a vége. És lásd, jött a kiegyezés, majd az első világháború, és meglett. (Így sírja vissza valaki is a „Boldog békeidőt”! Az csak a haláltánc bevezetése volt!)
Igaz, Kossuth úgy látta, a környező szláv népek - az orosz és a pánszláv eszme támogatásával – teljes egészében el fogják nyelni országunk és nemzetünk. No de a franciának ez nem volt kedvére való, mint ahogy egy erős Magyarország sem, mert hát ki tudja, jöhet egy újabb Vitam et sanguinem… Ha nem a Habsburg, akkor a Hohenzoller ház irányába… Így a franciák elébe mentek a dolgoknak. Ha a magyarok a németekhez pártolnak is, legyenek gyengék. Így is lett!
De ne szaladjunk elébe az eseményeknek. A magyarok és a velük együtt élő népek összeveszítése már 48 előtt megkezdődött. A Habsburgok, miután elnyelték országunkat a török kiűzése jelszavával (mily ismerős dolog), minden igyekezetük arra irányult, hogy meggyengítsék nemzetünk. Betelepítések, az ország széttagolása, a nemzetiségek ellenünk való hangolása, a magyarok megosztása pártoskodással, … minden korban megvolt a sláger módszer – a lényeg egy: oszd meg és uralkodj. 48 előtt és alatt, de utána is a nemzetiségek hergelése volt a Habsburgok kedvelt módszere.
És jól csinálták. Miután mi sem voltunk szentek a nemzetiségekkel szemben (no nem a faji előítéletek miatt, hanem hogy ki birtokolja a hatalmat kérdés folytán), volt is mire alapozniuk. 48-49-ben ki is pattantak – osztrák segítséggel – az ellentétek és atrocitásokba torkollottak. A Habsburgok ránk uszították a nemzetiségeket, hogy amíg haderőt tudnak küldeni ellenünk, meggyengítsenek megosztással és vérünk megcsapolásával. Nem lett teljesen úgy – kellet 200000 orosz katona is hozzá! A nemzetiségek sorsa, amelyet jutalmul kaptak a Habsburgtól, ugyan az lett, mint a miénk: még kegyetlenebb elnyomás. Mert erről szól az oszd meg és uralkodj elv. Egymás torkának ugorhatunk, egyikünk sem jöhet belőle ki jól…
A franciáknak tehát volt alapjuk amelyre építkezzenek. Egy megosztott régiót akartak, amelyet sem a német, sem az orosz nem tudhat erős szövetségesének megnyerni, de maga sem tud a saját jogán beleszólni a „nagyok” dolgába. A határokat véletlenül sem az etnikai határoknál jelölték ki. Nem azért mert nem törődtek vele – nagyon is figyelembe vették és szándékolt volt. Ezzel elvetették a kölcsönös gyanakvás és félelem magvait, amely a ránk feszülő véres jármot szülték meg . Mert nyilván, a magyar nemzet, amelynek nem csak az országát, de népességét is felszabdalták, az egységesítésre fog természetes hajlamainál fogva törekedni. E törekvés, mert ellenállásba ütközik, heves és szélsőséges megnyilvánulásokat eredményez. Ennek ellenhatásaként az ország területéből és a magyar nemzetből „részesült” szomszédos országokban hasonló, de ellentétes előjelű reakciót vált ki. Ha nálunk felerősödnek a nacionalista hangok, az visszhangot vet. És viszont. De, miután az erősviszonyok kiegyenlítettek…
Amennyiben pedig az „antinacionalista” irány nyer tért, az maga a nemzethalál. Mert „elveszve csak az van, a mit a nemzet önmagától felad” (mondá Deák – aztán mégis mit tett!). Ez igaz ránk, igaz a szlovák, szerb, horvát román, ukrán, etc. nemzetre is. Mert fel kellene ismerni, hogy nem egymás ellen, hanem csak együtt maradhatunk meg! Mert sem az EU hatalmainak, sem az Oroszoknak, sem a „távolnyugatnak” nem érdeke, sőt nagyon is nem érdeke, hogy ezen nemzetek képesek legyenek érdekeik érvényesítésére! Gondolják, amíg el vannak foglalva egymással, addig nem is lesz rá módjuk! EZ TRIANON!
És mi még 90 év után is nyögjük, tehetetlenül feszülve neki az igának, amely megint csak mélyebben vág a húsba, és csak még erősebb lesz – a mi saját erőnktől! A mi alatt nyugodtan érthetjük valamennyi szomszédos népet és nemzetet, mert ugyan abban a kölcsönös gyanakvásban és félelembe osztozunk velük! Félünk egymástól! EZ TRIANON!
És ha egy magyar nemzeti színt ölt és vágyódik nemzete egységére, máris nacionalista szélsőséges, aki irredenta, soviniszta, sőt fasiszta is egyben, és nyilván leigázni szándékozik a szomszédos népeket… Ha meg nem teszi, akkor nem is magyar, csak holmi liberális zsidó bérenc… Ez maga a téboly! Mert vagy elfojtatja velünk az egészséges nemzeti érzést és kozmopolitává süllyeszt, vagy annak erőszakos, szélsőséges formáját gerjeszti. EZ TRIANON!