Adatok
őnike
0 bejegyzést írt és 2 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Már nem először merülnek fel bennem kérdések a csíksomlyói búcsúval kapcsolatban, s most, hogy ismét ott lehettem, gondoltam, megosztom Veletek is. Személyes kis életemben azért fontos Csíksomlyó, mert hatvan kilométerre laktunk onnan (szüleim most is ott élnek), és gyakran…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Bennem az idén először merült fel a kérdés, hogy van már értelme nekem jövőben is elmenni a csíksomlyói búcsúra, nekem aki ott nőttem fel a Csíksomlyó „külvárosában”.
Megdöbbentem ezen a felismerésen. Eddig ilyen meg se fordult a fejemben. Gyorsan keresni kezdtem, hogy mi veszett el. Régen csak a sok giccs zavart, de mivel követem a szülővárosomban zajló eseményeket, ezért ismerem azokat a határozatokat, amelyekkel ezeket próbálják korlátozni (kisebb-nagyobb sikerrel). A ferencesek meg mindent megtesznek, ami emberileg tőlük telik, akkor mégis mi a baj?
Közben eszembe jutott egy beszélgetés, amit egyetemistaként folytattam Csíkszereda és Kolozsvár között a vonaton egy anyaországi férfivel az egyik csíksomlyói búcsú után. Akkor igyekeztem felvázolni, hogy nekem erdélyi magyarnak nem ugyanazt jelenti a magyarságtudat, mint neki és ezt ő és én nagyon különböző módon éljük meg s nem ártana ezt mint szempont figyelembe venni. Ő nem értette és úgy látom mások se értik.
Az idén mi ábrándított ki? Lehet éppen az, hogy túl sokat láttam.
Túl sok fajta zászló, egyenruha, jelvény, ország ... Nem elég a háromszínű lobogó? Pártoskodunk? Felmerül bennem egy nyugtalanító kérdés: Csíksomlyó az egység vagy a megosztottság helye? Nem-e arról beszélt inkább az idei alkalom, hogy egy sikeresen szétszóratott nép nem tudja, hogy hogyan lehet egységes és próbálkozik? Kérdem azoktól, akik fontosnak érzik az összmagyar rendezvénnyé való „elő”léptetését az alkalomnak.
A prédikációban volt egy mondat, amit mindenki úgy ért ahogy akar, ha kell kiemelem a kontextusból és akkor tényleg nagyon sok féleképpen lehet majd érteni: „Nem vagyunk táposok!”
Nekem ez azt jelenti, hogy olyan vagyok mint a 82 éves nagyapám: aki nem csak néz, hanem lát is. Nem etetnek meg vele(m) mindent. Az ő csíksomlyói búcsúra menetelét nem utazási iroda szervezi meg, hanem a plébániai közösség, ezért imádkozva, énekelve jön. Nem a Székely Gyorssal indul el vagy a Csíksomlyó Expresszel. Nem giccset visz haza, hanem nyírfaágat.
Aki az idén nem ment valamelyik keresztaljával az nem imádkozott és nem énekelt kifele, hanem gyúródott, tódult, özönlött, mert jönni kell.
Én nem akarok soha többet ilyen tömeggel megindulni ki a Nyeregbe. Most először éreztem, hogy sokaknak fel kell tenni a kérdést mi a célja, oka ennek az ünnepnek?
Én féltem magunkat erdélyieket, mert egy idő után nem biztos, hogy a magunkénak tudjuk, akarjuk majd érezni azt, amit ma még csíksomlyói búcsúnak nevezünk.
Külön ajánlom mindannyiunk figyelmébe a különvonatok programkínálatának megtekintését akár két évre visszamenően! Ezt közvetíti élőben a média és nem csoda, hogy sok minden olyan rakodik rá az alkalomra, ami nem oda való, de jó turisztikai fogás.