Regisztráció Blogot indítok
Adatok
kitaláciÓ

0 bejegyzést írt és 3 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Az utóbbi időben erősen foglalkoztat a nevelés kérdése. Mi is az, amire lelki, emberi és szakmai formáció keretében egy jezsuita egyetemi kollégiumban törekednünk kell? Ennek egy aspektusa nagyon fontossá vált számomra, ezt szeretném veletek most megosztani. Tézisem a következő: törekednünk kellene,…..
kitaláciÓ 2010.05.31 13:45:29
Keresztény nevelés(??):

Michael és Debi Pearl:Gyermeket nevelni Isten félelmében

" Ahol laktunk, volt egy kis medence a kertünkben. Amikor a gyermekeink már járni tudtak, és bóklásztak a ház körül, mindig gondos figyelemmel kísértük őket a víz közelében. De fenntartva annak a lehetőségét, hogy valamelyikük látótávolságon kívül kerül, beindítottuk a tanítást. Egy meleg tavaszi napon figyelemmel kísértem a kislányom ingatag lábainak első lépését a hívogató víz felé. A medence szélén játszadozott, majd leereszkedett a vízbe. Loccs! – csobbant bele. Szorongásomat visszafojtva vártam, hogy feljön-e a vízből levegőt venni. Amikor pánik tört ki, nálam éppúgy, mint nála (nem beszélve az édesanyjáról), kihúztam őt, és megszidtam, amiért közel ment a tóhoz. Nem nyelt vizet, és nem volt szükség újraélesztésre – de a feleségemnek igen, akinek órákba telt, amíg ismét szabályosan lélegzett. Ugyanez bekövetkezett a többi gyermekünknél is. Mindegyiknél egyetlen lecke elég volt, hogy megtanulják tisztelni a vizet. S ez bizony megkönnyítette az életünket.

Egyikükkel azonban problémánk adódott. Ő az, aki korán mozgékony lett, négy hónaposan mászott, hét hónaposan járt. Mindig bámulatosan koordinált. Egyszerűen nem esett be a vízbe. Belefáradtam, hogy folyton a tóhoz sétáljak. Hogy megtanulja a leckét, beletaszítottam. Persze ő nem tudta ezt. Ahogy egyensúlyozott a medence szélén, a lábfejemmel megbillentettem. A mai napig hiszem, hogyha magára hagytam volna, ki tudott volna úszni. De ez a veszedelem elég volt neki ahhoz, hogy ne akarjon többé a tó közelében játszani. "

Nyűgös a gyerek, nem tud elaludni? Csapj rá vesszővel! Nem fogad szót, nem engedelmeskedik? Vesszőt elő, vágj neki oda! Hisztériázik? Verd el! Vessző, vonalzó, fakanál, nadrágszíj – az eszköztár széles, csak ügyelj arra, hogy életkornak megfelelően válaszd ki a fenyítő eszközt. Fontos az is, hogy hová ütsz: a pelenkán keresztül meg sem érzi a gyerek a vesszőcsapást, tehát mindig a meztelen bőrére húzz rá, így biztosan felvisít fájdalmában és azonnal engedelmes lesz. Ilyen tanácsokat ad Michael és Debi Pearl Gyermeket nevelni Isten félelmében című könyvében, nemzetközi tiltakozást kiváltva.Az írók, akik a gyermeket kis zsarnok lázadónak nevezik, úgy gondolják, a gyermeknevelést szinte a születéskor el kell kezdeni - engedelmességre tanítanák már a csecsemőt is: azt tanácsolják, hogy ha például harap szopás közben, húzzuk meg a haját. Ha a fájdalomra fájdalomokozással reagálunk, akkor elérjük, hogy a kicsi leszokjon a harapásról. „A gyermek természete igényli a büntetést – a testi fenyítés (nadrágszíjazás, elfenekelés, megvesszőzés) elengedhetetlenül szükséges a gyerek neveléséhez. A vessző gyógyeszköz.”

A szerzőpáros tanítási célzattal bemutatott példáiban 7 és 12 hónapos gyermekek szerepeltek, akiket sírásért vertek meg, vagy mert nem aludtak el elég gyorsan, esetleg fel akartak kelni az ágyból. Debi Pearl egy alkalommal a rábízott 15 hónapost 10 alkalommal verte meg pusztán azért, mert nem játszott a játékkal, amivel szerinte játszania kellett volna. Szerintük a gyermek sírása nem szabad, hogy arra ösztönözze a szülőt, hogy enyhítsen a verés intenzitásán, addig kell verni akár egy 3 évest, amíg teljesen összeomlik. Szerintük ha egy gyermek elveszíti a cipőjét, addig kell mezítláb járatni, amíg nem szerez (!) pénzt újra.

bitflow.dyndns.org/hungarian/MichaelAndDebiPearl/Hungarian-Gyermeket_Nevelni_Isten_Felelmeben_2004.pdf

Nagyon durva könyv, gyenge idegzetűeknek nem ajánlom, de ami a legdurvább az az, hogy beírtam a google-be, kíváncsi voltam milyen találatokat hozz ki. Ún. keresztény alapítványok (oromhiralapitvany.multiply.com/links/item/5), oldalak (amiotthonunk.com/te-hogyan-fegyelmezel/) (amiotthonunk.com/idezetek/azt-kivanom-neked-fiam/)
kitaláciÓ 2010.05.31 15:22:37
@Felicitasz: Az nem én voltam:) Szerintem nem feltétlenül kell levetetni a netről ezt a könyvet, ahogy így olvasgattam még lehet ,hogy pár részét hasznosítani is lehetne pl.: állatidomításnál, bár gondolom arra is vannak jobb könyvek. A viccet félretéve, én inkább elolvastatnám mindenkivel és csatolnék hozzá egy elemzést egy jó gyermekpszichológustól. Az a szomorú ha valaki, talál egy ,,keresztény" nek nevezett blogot a neten és ott ajánlanak neki valami könyvet aminek benne van a címében az Isten szó akkor azt 100%osan elfogadja, sőt alkalmazza... Merthogy van benne csomó bibliai idézet.

Amúgy a módszer kétségkívül hatásos: A Pearlék által vázolt jelenség, ahogy a feltétlen engedelmesség kialakul, lényegében a Stockholm-szindrómát írja le, ami azokra a végletekig kiszolgáltatott áldozatokra jellemző, mint Natascha Kampusch is volt, akik a végén már “ragaszkodtak” kínzóikhoz.

Gondolom ezt alkamazzák a prostituáltaknál is, vagy pl.: a mostanában ismerté vált ,,csicskatartás"-nál.