Regisztráció Blogot indítok
Adatok
F.peti

0 bejegyzést írt és 2 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Négy évvel ezelőtt nemcsak választási lázban égett kis hazánk. A Tisza környéki települések legnagyobb problémája az árvíz volt. Természetesen a települések lakói saját erőből nem tudták megoldani a gátak védelmét, megakadályozni, hogy elöntse a víz a házaikat. Jött…..
F.peti 2010.05.08 00:36:48
Az egyik szitakötő aktív vezetőjeként vettem részt a védekezésben. Ahogy mi helikopter pilóták tréfásan jegyeztük meg, mi képesek vagyunk egy kézzel 3 tonnát megemelni(amelyikkel a magassági kart húzzuk :-)).
Ez igazi kemény "meló" volt, és nem kéj-repkedés. Hajnal 4-kor már a reptéren voltunk, hogy napkeltekor fel tudjunk szállni, majd szinte az utolsó csepp üzemanyagig repültünk, ami 2-2:15'-et jelentett. Volt, hogy csupán kb.100L keró maradt a tankban. Ez első hallásra soknak tűnik, de ha belegondolunk, hogy ilyen terhelés mellett a helikopter fogyasztása elérheti a 13perc/L-t(!!!), ami csak pár percet jelent 100L-nél.
A leszállás után 3óra pihenő következett. De csak nekünk, mert egy eddig pihenő friss személyzet vitte el a gépet. Majd miután visszaért a gép, újból mi mentünk. És ezt 3-szor csináltuk meg, ami napi 6 óra(hivatalosan!) repülést jelentett.
Az egyes homok töltő depokhoz általában 3-4 gép ment. Folyamatos körön dolgoztunk, ami egy kimondatlan versenyre ösztökélt minket, hogy ki tudja minél gyorsabban felvenni, majd letenni a zsákot, ezáltal több kört megtenni. És a zsákokat nem csak letenni kellett, hanem precízen, szinte centiméter pontosan a vízügyi szakemberek által kijelölt helyre illeszteni. Napnyugtáig dolgoztunk.
Este 10 körül értem haza, majd másnap 4-kor ismét a reptéren voltunk.
Eddigi pályafutásom során még soha nem repültem szűk 2 hét alatt 35 órát!!! Amikor volt olyan év, hogy egész évben repülhettem ennyit(???)
Ki szeretném emelni -a teljesség igénye nélkül- a műszaki állomány munkáját, akik a kisebb hibákat rekord gyorsasággal próbálták orvosolni. És akiknek a leghálásabbak vagyunk, a gépeinknek. Akik bizonyították, hogy nem véletlen repülni tervezték őket.
Ebbe a munkába minden szakmai tudásunk beleadtuk, hogy bizonyíthassuk, főleg a civil lakosság felé, mit is ér a magyar katonai légi erő. Nagyon jó érzés volt aktív tagként segíteni, a repülő tudásunk a köz javára fordítani. Jó volt katonai helikopter pilótának lenni, és érezni, mire vagyunk képesek.
(Sajnos a jövő eddig azt bizonyította, hogy az akkor még ebből sikert kovácsoló politika fokozatosan elfeledkezett rólunk. Aki ma a katonai repülésben dolgozik, pontosan tudja miről van szó...de a remény hal meg utoljára...legalább is ebben bízunk.)
F.peti