Adatok
Prisca
0 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
“Remélem, elénekelhetem majd, ‘nincs már felettem más, csak a tiszta ég’ ”
Várkonyi László ezzel a Fonográf dalcímmel búcsúzott el egy üzenetben az Everestre utazása előtt. A Mount Everestről az 5300 méteren fekvő Alaptáborból egy hete telefonált, s azt mondta, hogy most egy kis időre…..
Prisca
2010.05.02 07:35:45
Nincs kedvem semmihez. Olvasni sincs, így nem tudom, hogy az előttem szólók, hogyan fejezik ki, amit éreznek. Örülök, még a negatív kommenteknek is. Aki véleményt, hozzá szólást ír, legalább gondolkodik. Konyiról, az életről, a halálról, értékekről, áldozatokról, energiákról. Emberi érzések merítik el, hurrá! Emberek vagyunk! Ebben a mai világban, ahol lassan a befelé fordultság, az önzés, az életben maradásért folyó állandó harc, küzdelem, kiírtja az együttérzést, a kifejezést, elhessenti a pillanatot, hogy megállj kicsit és bátran sírj, ha valami fáj, - nagy dolog ez! Konyi tudta, hogy mi az, amiért érdemes kockáztatni és azt is, hogy mit kockáztat. Mégis tette, amit helyesnek vélt. Akarta és csinálta, amit szeretett. Iszonyatosan szerencsés ember volt! Hű társa, barátja, Dávid, kitartott mellette, vitték együtt felfelé a hitüket, az erejüket, a céljukat, a tanításukat, hogy meg lehet csinálni. Az ember le tudja győzni önmagát! A hegymászó nem azért mászik, hogy csodálják, hanem, hogy Ő csodálhasson. Árnyalatokat lát és él az általunk ismert világból. Olyanokat, amit mi, akik nem mászunk, nem láthatunk sohasem. Konyi fennmaradt. Eltűnt. Csak egyetlen dolgot nem tudott - meglenni élve... Eggyé vált az Everesttel. Mi vagyunk szerencsések, hogy van, aki helyettünk megpróbálja kitágítani az ismert világ egyetemes határait, s az emberi erőt jóra használni. Köszönöm, hogy megérintettél, Konyi! Nyugodj békében.
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz