Adatok
esztuscsillag
66 bejegyzést írt és 2 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Rád gondolok. Nem arra akitől a címet kölcsönöztem... Hiányzol, és leírhatatlan érzés, ami elborít, mikor tudom hogy én is neked. Nem tudom, hogy hagyni akarlak e eltűnni a feledés homályában s hogy az elhalványuló emlékek végső ködbe veszése lehetséges e egyáltalán.…..
Szeretnék most magamból mindent kiírni. A vívódásaimat, azokat a dolgokat, amik mostanában úgy foglalkoztatnak, de nem hiszem, hogy most és itt ez a megfelelő hely erre. Úgyhogy azt hiszem egy darabig még, továbbra is az asztalfiókomnak, és a laptopomnak írok csak, aztán…..
A gyerek nem tud hazudni, nem tud megjátszani. A felnőtt álcáz. A felnőtt nem meri kimondani, megmutatni azt, amit igazán gondol és érez. A felnőtt fél, hogy kinevetik. A gyerek nevet, magán, másokon és együtt. A gyerek nem visel maszkot az arcán. Nem rejti el, ha fáradt, unatkozik,…..
Mennyi szép képet őrzünk eltitkolva… nem is tudod, hogy mit jelentettél nekem. Sokáig én sem tudtam. Fogalmad sincs az emlékeimről. Szeretnék veled találkozni. Szeretném, ha ott lehetne folytatni, ahol megszakadt. Azt hiszem erre azt mondanák, hogy butaság, mert nem lehet ott…..
I just couldn't forget you. Maybe it is too late now. Maybe not. Maybe I shouldn't write this piece. I don't want it to be late. I'm sorry for walking away like that. miss you. http://www.youtube.com/watch?v=wwCykGDEp7M&ob=av2n ..
Hiányzol. Nem tudom hányan fogják azt gondolni, hogy nekik szól. Nem tudom hány embernek szólhatna. De engem jelenleg egyetlen ember fájó hiánya kínoz. Nem tudom, ki fogja ezt elolvasni, és kiből mit vált majd ki. Átvertem magamat, és másokat is. Ostoba voltam, és a magam kárán…..
Mit csinálok? Dübörög a fülemben valami zene, és bámulom a laptopomat. semmit. most tényleg csak ülök és a gondolataim szabadon futkároznak. ennyi.Mert ellentmondásos vagyok.Mert meg akarok felelni.Mert ember vagyok.Mert szeretek.Mert hiszek.Mert félek. ..
Csak mert nektek nem tetszik, vagy mert irigykedtek, vagy csupán az a bajotok, hogy én dolgokat másképp csinálok, mint ti, azért még nem kéne így viselkedni. A helyzet az, hogy még így is csak rossz másodperceket tudtok okozni. Nem azt mondom, hogy én mindent jól csinálok. Csak azt…..
Múlt hét. Tábor. Az első napok lehangoltsága után, jött az utolsó két nap, amikor szemmel láthatóan, jól, nagyon jól voltam. Két beszélgetés. És két este. Amiről bárki, bármit mondhat, bennem mégis „csak” az az érzés maradt meg, hogy valami hihetetlenül jó volt,…..
…a bizonyítványom helyett azt, amit amúgy nem hiszem hogy igazán meg lehet magyarázni. Hogy mértis beszélgetek bizonyos emberekkel. Hogy mért van velük egyáltalán bármilyen kapcsolatom. Hogy mégis mit számítanak még ők nekem. És hogy mindez mit jelent, vagy nem jelent.…..
Eltűnődöm rajta, hogy milyen apró és kicsi dolgok elegek ahhoz, hogy mosoly legyen az arcokon, és mégis sokszor mennyit kell várni egy-egy ilyen apró-kicsi dologra.De most voltak, nem is egy, és most mosoly az arcomon :)Rájöttem (no lám, megint :P), hogy úgy kell azt, hogy örülök,…..
Szia! Nem kérhetném tőled, de hívj fel lécci. Mert nem bírom tovább. A saját hülyeségem miatt. Sajnálom h bántottalak. Nem érdemelted, és én... futottam vmi, vki után aminek semmi értelme vagy haszna nem vt. Bocsásd majd meg egyszer, ha tudod.Ezt sem lenne szabad. "Mielőtt…..
Ülök az ágyamon. Lábamon a laptop. És már fáj. Mert amúgy is fáj. Mert béna voltam, mert szombaton leestem a lépcsőn, és valami borzalmas módon lila-kék-zöld. Mindegy, nem számít. Úgyis előbb meggyógyul, mint ahogy bárki várná. Mert nem tudok beteg lenni, mert túlságosan…..
Annyi mindenről, és annyi embernek akarok írni. Akkor is, ha tudom, hogy nem fogja elolvasni, mert meg sem fordul a fejében hogy az ott neki, vagy róla szól, vagy csak mert sosem olvasta a blogomat. Olvastam egy írását valakinek ma, arról szól, h senki nem veszi észre, hogy szarul van,…..
Ez olyan emlékezős, és kicsit talán nyálasra sikeredő bejegyzés lesz... :P Te ihletted ezt a bejegyzést. Úgyhogy most így elsőként rólad írok, bár azt hiszem amúgy is rólad írnék :) Szóval ma. Ma nevettem veled, ma majdnem el is sírtam maga melletted, ma kicsit hülye is voltam…..
Ez olyan, amit el nem mondhat szó. Nem azért mert ne akarnám, hanem mert egyszerűen nincs rá szó. Mert megérthetetlen, mert megmagyarázhatatlan. ..
Éjjel csak forgolódni az ágyban, hajnalban felkelni, borzalmasan lassan összekészülődni, zenét hallgatni, kávén, hellen, és almán élni, az utcán körbe sosem nézni, a parkolón bezárt szemmel átmenni...Butaság. Meg kell tanulnom az emlékeimmel együtt élni. Nem elfelejteni…..
A bejegyzésnek semmi köze, vagy legalábbis nem sok, a nemzeti ünnephez, azon kívül, hogy ma van :) Ma errefelé néztem, és láttam, hogy egy hónapja nem írtam. Bár őszintén szólva nem is nagyon hiányzott, és ennek valahol még örülök is. Örülök azért, mert képes vagyok nem…..
Életemben először nem akarom, hogy mindenki tudja. Nem írok. Még csak zenét sem posztolok. Csak bennem van, csak én tudom. Mert eldöntöttem, és jó ez így.Az is történt emellett, vagy épp ezért, hogy üres lett a falam, mert van ami végetért, és az emlékek egy dobozba zárva…..
Majd egyszer ha leszek annyira, hogy tudjam megírni, kifejteni, akkor majd megteszem, hogy írok, arról, aki, és a másik valakiről, arról, hogy az akkor érzett, vagy az ésszerűbbb, és arról, hogy az Esztus-hiány, meg az ami nekem, és persze a hitelességről, vagy arról, hogy hagyom…..
Valaki, valahonnan... ha ráérsz, és nincs jobb dolgod, és ismersz, és tudod, és láttad már, milyen ha hülye vagyok... kéne egy beszélgetés, vedd észre, kérlek... szükségem van valakire... nem tudom ki az és honnan tudnám, de... nem találom a helyem... és egyre haszontalanabbnak…..
Nincs most bennem megfogalmazva és összerakva egy gondolatsor. Annyi van, hogy kezd egyenesbe jönni a dolgok nagyrésze, van erőm, hogy ne tegyem azt, amiről úgy gondolom, hogy senkinek sem lenne jó. Nevezetesen? Arról van szó, hogy nem megyek be hozzátok, amíg úgy gondolom, hogy…..
Van valaki, akit nagyon ritkán, és nagyon kevés embernek említek meg. Valaki, akiből nekem nem maradt más, mint egy lap, egy réges-régi emlékkönyvemben, egy színes rajz, és egyetlen szó: ANYUKÁD. Mikor elmentél már nem voltál olyan közel hozzám. Talán csak idő nem jutott arra,…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz