Adatok
észre-vétlen
10 bejegyzést írt és 2 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Nagyon hallgatsz. Fura ez a nagy csend. Főleg most, hogy az egész életem megváltozott egyik napról a másikra. Már nincs időm a felesleges ábrándozásokra, csak a fennmaradásra, a túlélésre koncentrálok. Most sem vagyok magányosabb, mint eddig, legfeljebb nincs kihez szólnom.Azért…..
Tudod mit? Cseszd meg! Soha nem leszek Neked elég jó, elég szép, elég okos. Minek erőlködjek? Évekig elvoltam a magam kis világában, ha nem is egyedül, de magányosan. Megszoktam, jó volt így. Azt hittem, jót tesz majd a levegőváltozás, de most fojtogat. És már nem csak…..
Éjszaka Rólad álmodtam. Talán nem véletlenül. Ez volt a második alkalom. Legszívesebben ágyban maradtam volna egész nap, csak ne lett volna vége. Olyan valóságos volt. Éreztem, ahogy a bőröd a bőrömhöz ér, éreztem az illatod, forró lehelleted... Kimondtad nevem, úgy ahogy…..
Megőrülök. Volt pár új arc, és azt hittem befejeztem. Vettem a jeleket, még reagáltam is rájuk kacér, szégyenlős mosollyal. És éreztem túlléptem. Aztán vissza a valóba, de még mindig azt éreztem, hogy túljutottam mindenen. Csak addig tartott, amíg ott nem álltál előttem.…..
Mondhatjátok, hogy nem vagyok.Vagyok, csak létem láthatatlan:méllyé vájódtam, mint a völgy,behorpadtam, akár a katlan.(Keszei István) Lecsillapodtam. Vagyis csak úgy teszek, mintha. Nem láttátok rajtam, hogy valami nem stimmel? Persze, mert észre sem vesztek.Észre sem veszel...
Tegnap este egy pohár bor mellett próbálkoztam ama bizonyos sátán kiüldözésével. Még újdonsült külhoni barátommal is szóba elegyedtem, akivel csak az angol nyelv gyakorlása miatt vettem fel a kapcsolatot. Tíz perc bájcsevej után, amikor már én voltam a legbjutifulabb,…..
Ülök a szobámban, kintről nesz szűrődik át a falakon. Vagy inkább zaj. Egyre jobban kavarodik a bömbölő tam-tam a szokásos furulyaszóval. Mintha a kis hangszer le akarná győzni a mázsás hangfalakat. Esélytelen. Olyan, mint én. Ma nem csináltam semmit, csak próbáltam a…..
Testem a tűz perzseli, miközben próbálok ellene tenni, de nem megy, csak ujjam hegye fagy le, hogy ne tudjam leírni, mit érzek. „Rajtakaptalak” tekintetedtől arcomba még több vér szökik, nyelni próbálok nagyot, de nem megy, csak fuldoklom a pillantástól. Ó ez…..
Néha eltűnődöm rajta, hogy tényleg létezem-e.Descartes segít. Tehát vagyok. De akkor rajtam kívül ezt miért nem érzékeli senki?Na jó, tudom, hogy láttok, éreztek, talán még észre is vesztek, csak éppen nem foglalkoztok velem. Mert én nem az vagyok akinek szertnétek látni.…..
Minden belefér ebbe a percbe,az összes fájdalom és kín kezdvea születés zokogásával,világra csodálkozásával,mi nem múlik soha.Álmok, mik szertefoszlanak,csendek,harmatcsepp könnyek,egy szerelem margójára írt bánat,mi lefelé görbíti a számat,a padon üldögélés,közös…..
észre-vétlen
2010.05.05 17:54:24
A magány jó, mert észre-térít.
Mikor önmagam keresem, mindig másokat találok. Azokat, akik megállítanak az utcán, vagy a hátam mögött suttogva tudakolják vagy próbálják kitalálni, mi van velem. Akik szerethetőnek tartanak, akiknek néha talán hiányzom, akik a véleményemre kiváncsiak. S akikről néha-néha el…..
észre-vétlen
2010.04.30 00:24:21
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz