T-100 2010.04.21 21:11:29

@Almaspite: Van, hogy nincs meg az eredeti szinkron. Pl.: Frédi és Béninél sem volt meg a TV-nél (ennyire becsüljük értékeinket). Van, hogy egy megrendelő (pl.: Sony) olyan drágán passzolná tovább a szinkron-jogokat, hogy inkább újrázzák. Van, hogy álságos TV-politika áll mögötte (TV2, a család televíziója és a kihipózott 48 óra).
A régi szövegeket sajnos nem tartották meg. Ma már, a kompjuterizáció korában van rá esély, de akkor sem szokás. A film újrája általában nem ugyanabba a stúdióba kerül, ahol az eredeti készült, és mivel adatbázis nincs, hogy volt-e már az adott film szinkronizálva, és ha igen, akkor kinél, ezért nincs mód lenyomozni az eredeti szöveget (ami kivétel nélkül jobb volt, mert akkoriban még nem futószalagon gyártották ezt a műfajt). És akkor jön egy olcsó új fordító, és ahelyett, hogy egy nagy film esetében megnézné az eredetit, és ellopná a jó ötleteket (mert isten lássa a lelkem, még ezt is megbocsátanám), ír egy nagy kotványt. Egyébként nem lenne "plágium" (bár azért lenne némi vitatkozás a bíróságon, csak épp azt nem lehetne tudni, hogy ki fizesse ki a károsultat, ha a bíró úgy ítél - a stúdió? A fordító? A csatorna?), csak akkor két embernek kellene fizetni: egy gép és gyorsírónőnek, aki az eredeti szöveget lekottázza, illetve az eredeti szövegírónak. Utóbbi előkerítése túl időigényes feladat, hogy megtegyék, ezért inkább nem is "plagizálnak".
És persze van, hogy az egész mögött álságos TV-politika áll, amely csomagban megveszi a filmet, és akkor is átpasszírozza a kockát a kör alakú lyukon, ha nincs értelme (ismét csak a 48 órát említhetnénk).

T-100 2010.04.21 21:13:11

@mistinguett: Ma már nincsenek mesterek. Hatalmi játékosok vannak, ahogy a Zsiga is írja. Van, aki a faszát csóválja előtted (képletesen), hogy ledomináljon. (Nőben is van). Régen voltak, de mára az ő fényük is megkopott. Vajda Pista legendás mondatát a mai napig sokan idézik: amikor sok felvétellel megküzd valaki egy alakítással, és végre oké, majd a Pista csak annyit mond: "Nem lesz jobb. Menjünk tovább!". Hát, mit mondjak? Ez se lélekemelő, még akkor sem, ha igaz.
Az amerikai iskola szerint egy filmrendező feladata, hogy a forgatáson arról a hangulatról gondoskodjon, amelyben a színészek oldottan, fesztelenül képesek alkotni. Az ilyen Mesterek és Mester-wannabe-k sajnos ezt a szabályt nem tanulták meg, és ego-ból dolgoznak.
Egyébként a színész elfogadja. Ritka az ajtócsapkodás és a hazavonulás. Azért a rendező még mindig rendező. Aki meg nem az, az eleve nem kér valamit 26-szor. Aki igen, ott van valami elképzelés. És van színész, aki hozzászokott az amatőrizmushoz, és ilyenkor, amikor elkezdik rendezni, eldurran az agya. Ezt általában egy kis hatalmi harc követi, ahol ha a rendezőnek van oka, hogy rendezzen, és nem csak okoskodik, vagy a faszát lengeti, akkor a színész elcsitul, és megadja a tiszteletet. Ha a rendező csak okoskodik, akkor a színész vagy megtöri őt - vagy ha a fentebb emlegetett Mester-wannabe-vel van dolga, akkor nyel egyet, és azt mondja: "tudod mit geci, én még ma szeretnék időben hazamenni, nesze!", és megcsinálja úgy.
Színésznők ma már ritkán sírnak. Általában főiskoláról kijött kislányok, vagy tömegesek. Akikbe először rúgnak bele. Aztán ők is föledződnek. De "szerencsére" nincs rá szükség, hogy megríkassák őket. Azért idézőjel, mert azért lenne mit formálni a legtöbb színészen, aki arccal a kassza felé dolgozik. De ez meg inkább a rutinrókákra vonatkozik, akik már nem is próbálnak jót csinálni, csak csinálják a szokásosat. Újakat nem szabadna bántani soha, mert nem traumatizálni akarunk, hanem jó végeredményt kapni.
Hajnalig tartó szinkronok ezen okból már nincsenek. Csak ha későn kezdjük a napot, vagy sürgős a leadás, vagy ilyesmi. 5-10 éve még voltak nagy éjszakai kalandok - de csak egy-két stúdióban. Illetve az egyik csatornához tartozó stúdiónál éjjel-nappal megy a meló, mert ők mindenkit külön vesznek, és aki nem ér rá napközben, azt éjszaka veszik fel. De ők a kakukktojás. Sok szempontból. Ennyit és ne többet róluk.
Én csak Grabowski-t ismerek, sorry. Viszont van egy régi jó szokás a dramaturgok közt, amit ezen a ponton alkalmazni lesz pofám, és BASZOK BEÜTNI A GOOGLE-BE. De kontextus alapján azt kell, hogy mondjam: nincsenek. De talán nem is baj, mert ennek a szakmának egyébként sem Mesterekre lenne szüksége, hanem egy nagy Tanítóra, aki a következő generációt kineveli.