Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Sun King

0 bejegyzést írt és 11 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
w Játszani is engedd! 2010.09.08 06:30:00
Végül, lassan, lomhán megérkezett a vasseprű a köztévébe, kisöpörni onnan a reakciót, a nemzeti együttműködés ellenségeit. Sajnos – és ez itt egy országos jelentőségű sajnos – továbbra is az a jelszó, hogy aki nincs velünk, az van ellenünk. Kevés olyan tévés…..
Nem igazán sikeres a DigiTV terjeszkedése. Edit levele szerint a TvNetworktől átvett kábeleseknél hetek óta nincs semmi, nem sikerült áttenni őket a saját hálózatukra:Tudom, hogy sikeres ember nem lehetek, de hát elkövettem azt a hibát, hogy egy évvel ezelőtt leszerződtem a…..
U2 BLOG Lángoló Arcotok! 2010.07.25 14:44:00
" I CAN'T BELEIVE THE NEWS TODAY"Múlt héten megjelent a blog.hu-n és az index címlapon egy írás arról, mely zenekarok kerestek a legtöbbet 2009-ben. Az eredményről annyit, hogy nem lepett meg kicsit sem.  Azonban a véleménynyilvánítással már meggyűlt több embernek a…..
Sun King 2010.07.25 16:20:15
Azért ezt a táblázatot nehogy készpénznek vegyük már.
Sokkal érdekesebb kérdés az, miért olyan jó dolog, már-már sikk a U2-t, különösen Bonot utálni? Ez nem csak ám magyarországi különlegesség, a világ boldogabbik felén is sokan nem szeretik őket. Hogy mi lehet az oka? 1. Nem szeretik a U2 zenéjét, stílusukat stb. Ez tiszta sor, ízlés kérdése, vitatkozni vele nem lehet. 2. Nem szeretik azt, hogy a zenélésen kívül másba is beleártják magukat. Vannak sokan, akik csak szórakozni akarnak és nem kell nekik, hogy a koncerteken, vagy eleve a számok egyik-másikában bizonyos dolgokról az előadók próbálják befolyásolni a véleményüket. Ez is elfogadható. A U2 esetében ezért kell utálni a zenekart? Véleményem szerint nem. Ha nem szimpatikus valakinek ez ne szeresse, ne hallgassa és kész. A U2 és különösen Bono egyetemes értékek, emberi jogi kérdések mellett áll ki, amivel csak segíteni akar és nem bántani. Ezért nem értem én a zsigeri gyűlöletet. Sok kritikusuk hipokritának tartja őket. Én az elmúlt 25 évben, amióta rajongója vagyok a zenekarnak, nem éreztem azt, hogy becsaptak volna. Nem buktak le előttem, hogy miközben vizet prédikálnak, bort innának. Természetesen nem szentek, ugyanolyan gyarló emberek mint én, vagy akár az összes őket gyűlölő ember. Miért baj az, hogy az ismertségüket nemes célokra igyekszenek felhasználni? És nem fordítva! Ugyanis arra semmi szükségük arra, hova legyenek már híresebbek. Sokan felemlegetik ellenük szóló érveikben a cégük Hollandiába költöztetését (adózási okokból). A U2 családok (minimum) százait tartja el. És bizony komoly gazdasági vállalkozás, amit soha nem tagadtak. Mint ilyen, a profit maximalizálásának céljával is működik. Ettől még nem tudhatja senki, hogy a tagok a keresetükből mire mennyit költenek, abból mennyit jótékonykodnak. Bár Bono nem híve a direkt jótékonykodásnak, más hatékonyabb módszereket alkalmaz. Lehetne még sokáig és sok mindenről írni, hirtelen ennyi jutott eszembe. Kérem azokat, akik utálják őket jelentkezzenek, írják meg miért (normális érveket kérnék, ha lehet), hogy tudjunk egy jót vitatkozni.
retro gastro Karamellás tej 2010.04.22 07:00:00
A zacskós karamellás tej a tejtermék piramis csúcsa volt! Egyszerűen kiharaptuk a sarkát, és öntöttük lefele. Valószínűleg ma már reggeli italnak hívnák, igen alacsony tejtartalma végett, de hát ez a '70-es '80-as években még nem volt szempont, és nem is baj. A karamellás…..
Szinte már rosszul lét határán olvasom a kommenteket egy-egy bejegyzés alatt. Árad belőlük a rosszindulat, a fröcsögés, a rossz tapasztalat élménye, a meg nem értés. Sokan úgy vélik az orvos valamiféle állatfaj, akit az országban dolgozók etetnek, hagynak szaporodni és ez az…..
Sun King 2010.04.21 18:58:15
Sziasztok!
Én egy kicsit visszakanyarodnék kacorka írásra.
Magam is „orvosgyerek” vagyok. Édesanyám egy vidéki városban volt negyven éven keresztül gyermek körzeti, majd háziorvos.
A vitaindító írást komoly empátiával olvastam, sok mindent az ott leírtak közül én is átéltem, tapasztaltam, hasonlóan gondolom.
Engedjetek meg pár gondolatot. Kicsit hosszú leszek.
A praxisfinanszírozás bevezetéséig minden (akkor még) körzeti orvos közalkalmazott volt, jó „zsíros” –ha jól emlékszem anyukámé nagyjából- kb. 5-6000 Ft-os bruttó fizetésért. Egy TSZ traktoros többet keresett, mint ők (és ezzel még csak véletlenül sem akarom a TSZ dolgozókat és munkájukat lebecsülni). Akkoriban, úgy emlékszem még volt „táska” pénz –mi így neveztük a paraszolvenciát- ami havi szinten nem tett ki annyit mint a hivatalos fizetése. Mindez a „kártyapénz” bevezetése után megszűnt, a betegek nem is adtak (szerencsére bármily hihetetlen leszoktak róla), de anyukám el sem fogadta volna, mert úgy érezte, hogy nagyon nem lenne illendő. Ugyanis valljuk be, akkor (a kilencvenes évek első feléről beszélünk) ez a finanszírozás jelentősnek mondható jövedelemgyarapodással járt. Akkoriban tudtak autót lízingelni, új eszközöket, műszereket vásárolni, félretenni. Na ez mostanra megszűnt. Higgyétek el, manapság nagyon nagy gondot jelent egy átlagos praxis fenntartása hónapról hónapra. Az eredeti postban leírtakon túl még sok egyéb, jelentős összegű költséget is viselniük kell, amikre nem is gondoltok. Veszélyes hulladék kezelése, orvosi szoftver költsége, hardver karbantartó informatikus átalánydíja, könyvelő, jogász (ha nem egyéni vállalkozó vagy), vizsgálati eszközök, tesztcsíkok, nyomtató patron, papír (ezek fogynak rohadtul, mert adminisztráció az van ám dögivel) stb, stb. Pillanatok alatt elröpül az a soknak vélt összeg, amit finanszírozásként kapnak. Különösen úgy, hogy a finanszírozás jelentősebb részét kitevő pontpénz egy pontra járó forint értékét kb. 10 éve egy petákkal nem emeltek, talán valamicskét még csökkent is. De hagyjuk a dolgok anyagi részét, mert azért nem ők élnek a legrosszabbul. De azért azt én is vastagon aláhúzva leszögezném, hogy nagyon eltúlozzák a mindent tudók azt, hogy micsoda paraszolvenciát tesznek zsebre a háziorvosok. Én nagyon sokat ismerek közülük, és bátran állíthatom, alig, vagy egyáltalán nem kapnak. Nem szégyen, ezért leírom családunk életkörülményét. Egy 60 négyzetméteres lakás, egy 4 emeletes társas házban, egy négy éves Opel Astra, garázs, és nekem egy 40 nm-es, egy szobás lakás, pár millió forintos bankbetét a praxisjog eladásából. Slussz, passz. Ha ez olyan irígylendő... De ezeket sem panaszként írtam, eszembe sem jutna, van sok igazán szegénységben élő ember, akiknek ez az életszínvonal is csak elérhetetlen álom. De azért sok síró, rívó „vállalkozó”, földes gazda, boltos stb. hasonlítsa össze a saját vagyoni helyzetével a leírtakat.
Amit viszont panaszként megjegyeznék, az, hogy nekem bizony sohasem volt úgy anyukám, mint sokan másoknak. Már pár hónaposan bölcsődébe kerültem, mert mennie kellett vissza dolgozni. Hétköznap esténként néhány órára kaptam egy „hullafáradt” anyát, akiből sokszor ilyenkor jött ki a napközben felgyülemlett rengeteg feszültség. A beosztástól függően sok hétvégén nem a rántott csirkét sütötte a családjának, hanem ügyeletben gyógyította a többi gyereket. Sosem felejtem azokat az éjszakákat, amikor a telefon ébresztette fel az egész családot, és beteghez hívták. Szó nélkül öltözött és ment a beteghez, sokszor a kietlen –éjszaka félelmetes- tanyavilágba. Mari nénikről én nem tudok beszámolni, mert gyerekorvosnál ilyenek nincsenek, de bizony sok hülye, felelőtlen, minden felelősséget az orvosra áthárító szülő van ám.
Sajnos a lakosság sommás, általánosító -többnyire negatív- véleménye az orvosokról, higgyétek el, a tisztességes orvosnak és hozzátartozóinak fáj a legjobban. Azok pedig, akikre vonatkozik le sem szarják, éppen azért mert olyanok, amilyenek.
Érdekes anyukám orvoslátogatótól műanyag golyóstollakon, jegyzettömbökön, naptáron és spatulán kívül egyszer kapott egy hordozható CD-s rádiót, de azért is hetekig statisztikát készített, már nem emlékszem miről. Ja, volt még néhány szakmai, gyógyszerbemutató vacsora, konferencia. Semmi hawaii, vagy honolului út.
Az ilyen vitákban mindig felmerülnek a „minden ember munkája ugyanannyit ér, és neki is ugyanannyiba kerül a megélhetés”, „ők sem különb emberek másoknál”, „a mozdonyvezető, a pedagógus, az akárki munkája is ugyanolyan felelősségteljes mint az övék” és hasonló felvetések. Ezekbe én igazából nem szeretnék bele menni, mert a maga módján és nézőpontjából mindenkinek igaza van (lehet). Én csak azt szeretném, hogy az igazából a rendszerváltás óta „divatba jött” és egyre erősödő orvos ellenes attitűdből vegyünk vissza. Mert higgyétek el, egyre kevesebben akarnak orvosok lenni, és ebből pár évtized múlva nagy gáz lesz. Tudom, ez nem oldódik meg egyik napról a másikra, nagyon komoly politikai és társadalmi akarattal lehet csak rendezni ezeket az évtizedes problémákat. De félek, hogy abban az országban, ahol a 300 forintos vizitdíjat ki lehetett nyírni, közben (állítólag) sok-sok milliárdot fizetünk ki paraszolvenciaként, nehezebb lesz pozitív változásokat véghezvinni, mint azt én mindig is reméltem.
És most jöhetnek az újabb, „majd ha ráérek, elkezdem sajnálni” típusú bejegyzések.