Adatok
Nilfheim
2 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Rengetegszer találkozom ezzel... a fórumokon kommentezők egy része előszeretettel fejezi be az összes mondatát három ponttal... nem tudom, miért... és képesek egész bekezdéseket írni ezzel a módszerrel... fantasztikusan kellemesen olvasható így egy sztori vagy vélemény...…..
-Csigazabálók? Ne röhögtess, kérlek. Van egy haverom, aki nagyon komolyan veszi a dolgokat, na ő konkrétan nem ülne le egy franciával egy asztalhoz. Egy ótvar, soviniszta bagázs az egész koholt nemzettudattal, 300 évvel ezelőtt alig beszélt valaki franciául arrafelé, mindenki…..
Na, ezt is megértük. Létrehoztam egy blogot. A tegnapi napig a megrendíthetetlennek hitt elhatározásom az volt, hogy márpedig én sosem. Most kéne azt a közhelyet elpuffogtatnom, hogy soha ne mondd, hogy soha. Nem teszem. Utálom a közhelyeket.Persze, milliónyi célból és…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Néhány megjegyzést tennék hozzá az eddig leírtakhoz (nem fontossági sorrendben):
(a megjegyzéseim Párizs és környékére vonatkoznak elsősorban, valószínűsítem, hogy némely dolog esetében eltérések lehetnek más országrészekhez képest)
Szerintem kevesebben dohányoznak, mint a magyarok közül (ezt jól is teszik).
Nem igazán nagyivók, bár szeretik magukat annak beállítani, annak bohém értelmében. Sört kevesebben isznak, egyértelműen "boros" nemzet. Pl. egy étteremben, bárban, kocsmában az egy-két oldalas borválaszték mellett átlagosan 2-3 fajta sört kínálnak, jobb helyeken ennek száma elérheti az 5-öt is. A legjellemzőbb a Kronenbourg és az 1664, esetleg Heineken, Leffe, Desperados.
Étkezéshez szeretnek inni, általában valamilyen vörösbort (páran közösen egy palackkal pl.), vagy almabort (cidre).
De összességében szerintem csak "fütykölik a piát". Ami náluk bulinak, ivászatnak számít, az nálunk egy enyhe babazsúr-sulibuli szintet ütne meg.
Egy kicsit a francia konyháról. Szerintem egyértelműen túlértékelt a gasztronómiájuk. Az igaz, hogy ők arányaiban jobban figyelnek az egészséges étkezésre, többféle alapanyagot ismernek és használnak (pl. zöldségek terén), de maga a főzési módszereik nem valami élvezetes eredménnyel járnak. Két dologhoz értenek nagyon, ezek a sajtok és a csokoládés dolgok (pl. sütik).
De amihez nem: a húsok ill. zöldségek elkészítése.
A sült húsaik nyersek legbelül, folyik ki belőlük a piros nyers húslé. A raguszerűen elkészített húsaik pedig olyanok, mintha pl. a pörköltbe levesben főtt húst kockáznál bele, egyszóval szétfőtt, íztelen (félreértés ne essék, a levesben főtt husi amúgy jóóó).
A zöldségeket mintha teljesen só- és fűszermentes vízben főznék sz*rrá. Egyszóval íztelen valami.
Szeretik a salátákat, amit előételként fogyasztanak.
A szalámijuk, kolbászaik botrányosan rossz ízűek (ellentétben a magyarokkal, spanyolokkal, németekkel, stb.)
Az éttermekben sokkal kisebb az ételválaszték, mint nálunk. Szinte mindenhol van napi menü, 2-3 fajta választékkal előételből, főfogásból, desszertből. És nehogy menzaszerűségekre gondoljatok, hanem "rendes" éttermekre. Ja, és nem lehet ám mindig kajálni bennük! Van ebédidő, kábé déltől kettő-fél háromig, utána vacsiidőig (kábé hattól) nyista.
A franciák nemzeti tudata óriási. Büszkék arra, hogy franciák, de ez nem elég, mindenkinél felsőbbrendűnek képzelik magukat. Minden téren.
Angolul szerintem sokan tudnak, idősek és fiatalok egyaránt. De tény, hogy elvárják mindenkitől a francia beszédet. Ha valaki nem tud, lenéző mosollyal lesz*rják, de ha egy kicsit is gagyogsz, próbálkozol, akkor segítőkészek, bár a nyelvtudás legkisebb jelére folyamatos blablát zúdítanak rád, mintha nem lenne átmenet a semmi és minden között. Amúgy nagyrészt kedvesek és jószándékúak az idegennekel, de az a kis bújkáló lenéző mosoly sokszor előbukkan.
Szerintem a francia nőkre tényleg jellemző az a sztereotípia, hogy karcsúak, vékonyak, ízlésesen és egyedien öltöznek. Kivéve az arabok ill. feketék körét, ahol átlagosan jóval husisabbak a csajok, és sokszor az öltözködésük is a nemzetüknek megfelelő (nem negatívum, csak tényszerű összehasonlítás).
A férfiak is próbálnak igényesen öltözni, de a fiatalabbak szerintem kicsit túl sikkesek akarnak lenni, ami átcsúszik meleg-stílusba néha (mondjuk ez nem gond, h valaki tényleg meleg). A sál valóban elmaradhatatlan, télen szövetkabát+csíkos sál kombóban.
Testszagot ritkán érezni a hozzánk képest ritkább fürdés miatt, elnyomja a bódító, erős parfümillat (nem véletlen a francia-zuhany kifejezésünk a dezodorra...)
Az országismeretről annyit, hogy megpróbáltak már többen összebarátkoztatni nagy vehemenciával román csajjal, kábé azzal az örömteli felkiáltással, hogy jéééé, te magyar vagy?, hát pont itt van egy román, nesze, szomszédok vagytok a messzi-messzi keletről, beszélgessetek! Mintha nekem kapásból puszipajtásnak kéne vele lennem... (a fejlemény: kedves beszélgetés-kezdeményeimre adott egyszavas flegma válaszai után otthagytam és trécseltem a spanyolokkal) de ez már nagyon off volt.
Ennyi jutott eszembe kapásból a franciákról.