Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Ellen Szél

0 bejegyzést írt és 3 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

2010.04.19. óta tag.
Admin Szerkesztő Tag Vendég
törökgáborelemez 171. Mi az a NER? 2010.05.15 09:09:00
„A XXI. század első évtizedének végén, negyvenhat év megszállás, diktatúra és az átmenet két zavaros évtizede után Magyarország visszaszerezte az önrendelkezés jogát és képességét” – ezekkel a szavakkal kezdődik az Orbán Viktor által tegnap ismertetett…..
Ellen Szél 2010.05.16 10:55:36
"A NER nem más, mint egy, a világ minden részén alkalmazott, kommunikációs guruk által kiagyalt nyelvi lelemény: aki ennél többet lát bele, az vagy elvakult rajongó, vagy üldözési mániában szenvedő hivatásos rettegő. Adjuk meg a lehetőséget a Fidesz píárosainak is, hogy alkossanak; ha fél év múlva is csak itt tartunk, akkor okkal lehet majd homlokot ráncolni."
Nem, kedves Gábor, a Fidesz (de én inkább Orbán Viktort mondanék) pontosan tudja mit tartalmaz a NER!
Pontosan tudja, miért forradalom, amit most elindítottak.
Akinek füle van hozzá halhatja.
Abban a tévhitben éltünk, hogy parlamentáris demokrácia van Magyarországon. Most Orbán Viktor felnyittotta a szeminket, nem-nem itt oligarchák (csákmáték) uralma zajlott.
Ezt most el fogjuk takarítani, nem holmi szöszölgető igazságügyi eljárás, hanem forradalmi csapataink segedelmével.
Aforradalom az más, mint a rendszeres ,szisztematikus párt és parlamenti politizálás, ez több mint az elmúlt 8 év, kormány, kormányzó párt meggyűlöltetés.
A forradalomnak saját törvényszerűségei vannak!
A forradalomnak saját etikája van!
A forradalomban az elsöpörni kívánt osztállyal, csoporttal, uralkodóval szemben használatos eszközök használata sokkal szélesebb körből válaszható meg.
A forradalom logikájába beletartozhat a felkoncolás, a meglincselés, az akasztás (most remélhetőleg csak a volt kormányzó pártok - ezen belül is a szocik - prominenseinek bebörtönzése, javainak elkobzása, közügyektől való eltiltása, szervezkedési jogának megtiltása).
Hogy ezt meg lehet-e tenni a 21. század Európájában?
Azt hiszem meg.
Hogy a pártkatonák 100 ezres nagysága, a 2,7 millió szavazó elegendő-e a forradalomhoz?
Lesznek még többen is:
Nem a jó kormányzás eredményeként létrejövő néhány %-nyi gazdasági, az ehhez hasonló foglalkoztatás növekedés, a reálbérek 4-5 %-os növekedése, az adócsökkentés mértéke, a vállalkozások fellendülése hozza meg a ábor növekedését, hanem a NEMZETI!
Elkezdődött!
A határon túli magyaroknak megadandó (egyébként nem elvetendő) magyar állampolgárságról alkotandó törvénymódosítás erőszakkal, az érintettek -feltételezhető- örömére, de - gyaníthatóan- boldogulásuk rovására szolgáló módszere már mutatja, a Fidesz nemzeti összefogást az ellenségek kijelölésével, majd meggyűlöltetésével fogja (de legalább tervezi) növelni.
2 forradalmi ellenség már van, egyik a kommunista klientúrából átmentett oligarchák, másik (egyenlőre csak) a szlovákok.
Első forradalmi csapásiránynak, frontnak talán elegendő lesz, aztán majd jönnek a részterületek, közigazgatás, oktatás, stb. forradalmi átalakítása.
Nem, nem a gyűlölt (meggyűlöltettett) reformokat fogjuk végre a 2/3-unkkal elindítani és végigvinni, az a mi forradalmi nemzedékünktől idegen, macerás, és méltatlan.
És hogy lesz abból NEMZETI EGYSÉG?
Kollektív Bölcsesség Demokrácia és a 2/3 esete 2010.04.17 15:43:00
Nézem a TV-t, olvasom az online és offline újságokat és valamit nem értek. Az MSZP sikítva üvöltözi a világba, hogy a 2/3 a demokrácia halála és a második fordulóban meg kell akadályozni a FIDESZ-KDNP ilyen arányú mandátum szerzését.Hát, nem is tudom... a demokrácia nem…..
Ellen Szél 2010.04.19 08:05:03
A 2/3 olyan lehetőség, mellyel szinte minden megtehető politikai, gazdasági, és egyéb területén a társadalmi életnek. Sokaknak, (többek között 23 közgazda közül 18-nak, igen bíztatónak ígérkezik egy ilyen Fidesz-kormány legitimáció, 20 éves demokráciatanulás, demokráciavergődés után. Ebben látják Ők az elmaradt reformok garanciáját.
De… van-e előképe a demokratikus világban, egy jól működő, gazdasági fellendülést, társadalmi békét, emberi szabadságot, kulturális, tudományos fellendülést hozó, - kvázi - egypártrendszernek (diktatúrának, ha ez népbarát, gondoskodó, bölcs, érdekkiegyensúlyozó, vagy bárminemű jelzővel is illethető)
Rövidtávon mutatkozhatnak eredmények, egy-egy ilyen – egypártrendszer szerű- hatalom esetén (főként szétzüllött, korrupt, pénzügyi szétesésben, értékválságban lévő országokban), de ez rövid távú siker.
Ennek sajátossága, a társadalmi igazságosság, a demokrácia csorbítása, politikai ellenfelek ellehetetlenítése, kriminalizálása. A közös (pl.)nemzeti érdek hangoztatása, az ellenségképzés dacára, minden bizonnyal a felszín alatt, a mélyben munkál a nagyfokú elégedetlenség, igaz a hatalom közeli és kedvezményezett értelmiség lojális, vagy kollaboráns.

Ilyennek látom én azt a rendszert, ahol sikeres lehetett -az általam már egy korábbi, OV-hez hasonlításomban is említett- Oliveira Salazár Portugáliában, az elmúlt évszázad 20-s éveinek végétől. Rendszeresen tartottak ellenzék nélküli választásokat. Portugáliában a nők ekkor nyerték el a – valójában értéktelen – szavazati jogot. A parlament eljelentéktelenedett.
Salazar a szétzüllött közállapotban és pénzügyi ellehetetlenülésben lévő (ebben némi rokon vonás belemagyarázható), a katonai puccsról, katonai puccsra billegő Portugáliát, diktatórikus, de nem fasiszta vezetési módszereivel, hatalma kezdeti évtizedében felvirágoztatta.
Utakat, kórházakat, iskolákat építtet, újjáteremti a tengerészetet, átszervezi a hadsereget, az ország történetében először, eleget tesz minden nemzetközi pénzügyi kötelezettségének. Ezt egy keresztény alapon felépülő, igazság és erkölcsi renddel párosította.
Persze más példákat is citálhatnék ide, de valahogy ez a Figura, annak rendszere nekem az orbáni tükörkép.

Szögezzük le, reformok (sőt bokrosi kifejezéssel) kritikus tömege nélkül az ország folyamatosan csúszik a balkán irányába.
De a gazdasági, társadalmi reformok végrehajtásához, a társadalommal (még a hatalomra kerülést megelőzően, a kampányban) közölni kell, hogy milyen utat szeretnének bejárni, milyen eszközrendszert társítanak a célokhoz, milyen terheket kell ehhez vállalniuk az „zemberek”-nek, kik lehetnek (mert minden változásnak vannak) vesztesei, nyertesei, mennyi idő, stb. a cél elérése, és persze, milyen lesz az átfazonírozott ország, és annak különböző területei .
A reformok melyekkel szemben a társadalom jelentős ellenállást tanúsít, csak erővel (erőszakkal) vihető keresztül.
Ekkor viszont sérülhet a mai demokratikus berendezkedésünk ( joggal mondhatjuk, ez már maga a diktatúra).
Ez túl nagy ár!
Van-e egyáltalán elszánás? Tudja ezt OV-n kívül valaki? Vagy ha ez már kidolgozott, számít-e egyáltalán, míg Ő rá nem bólint? Ezt a fejbiccentést még ember nem látta! Gondoljunk bele, a FIDESZ 8 éve minden reform kezdeményezésre csípőből tüzelt. Ha hatalmon (ilyen nagyságú legitimációval a hátuk mögött) maga áll a reformok élére. Mit tesz, becsapja választóit, azaz hazudik.
Ezt elképzelhetetlennek tartom, mert -mint tudjuk Orbán Viktor még soha sem hazudott. Ezt onnan tudhatjuk, hogy Ő maga mondta.

Nem látom be, hogy a (túl)hatalom birtokában a kormányok miért lennének bölcsebbek, reformpártibbak, miért vállalnák fel az úgy óhajtott, vagy kiharcolt egyeduralmuk elvesztésének veszélyetetését, társadalmi ellenállást gerjesztő intézkedésekkel?
Tehát tévhit, hogy a diktátor mindent megtehet!

Az ígéretek, sőt nem ígért, de az elvárást növelő magatartással, azt előidéző korábbi FIDESZ, csapdába kerülhet, ha teljesíti az elvárást, irány a Balkán legalja, ha felvállalja a reformokat, a választói mennek tovább a Jobbik irányába. Nem a szocik, vagy az esetleg bejutó MDF (Bokros) a nagy FIDESZ veszejtő, hanem az Orbán által – hajdanán- gyámolított nemzeti radikálisok. Ott pedig ne várjuk a reformok pozitív fogadását. Ők nem alkusznak!
Amit ők hozhatnak számunkra, már nem csak az ízlésemet, demokrácia felfogásomat, hanem emberi méltóságomat is sérti. Az általuk megvalósítani vágyott berendezkedés köszönőviszonyban sincs a demokráciával, főként annak parlamentáris formájával.
Inkább 10 kicsi, a társadalom sokféleségét jól lefedő, dominanciára nem törő, kompromisszumkényszerben senyvedő pártból álljon a parlamentünk, mint ismét az – akárcsak defaktó – egypártrendszer. Megtapasztalhattuk az átkosban, hogy bármekkora az urnákban lévő cédulák egy-irányba mutatása, a gazdasági racionalitásra semmi garancia.
Ellen Szél 2010.04.19 12:48:10
felhasználási feltételek adatvédelmi tájékoztató segítség jogi problémák dsa impresszum médiaajánlat süti beállítások módosítása