Adatok
prikul
0 bejegyzést írt és 38 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
A katolikusok a misén az áldozás előtt azt imádkozzák, hogy "hanem csak egy szóval mondd". És most már hónapok óta újra és újra felmerül bennem a kérdés: mi az az egy szó, amire várunk?Neked mi az az egy szó, amitől 'meggyógyul a lelked'?..
prikul
2012.04.19 19:37:09
SZeretlek!
esmondta
"Nem! Nehogy a konkolyt összegyűjtve kitépjétek azzal a búzát is." (Mt 13,29)
2011.07.18 01:16:49
A jó megőrzése és erősítése fontosabb, mint a rossz kitépése, eltüntetése. Jézus arra hív minket, hogy sokkal inkább foglalkozzunk azzal, hogy a jó erősödjön és növekedjen bennünk, mint a rosszak kitépkedésével, megszüntetésével. Hogy nehogy az történjen, hogy a…..
prikul
2011.07.18 23:42:51
esmondta
"Most pedig a lelkünk kiszárad, nincs semmi, csak a manna szemünknek." (III.Móz11,6)
2011.05.27 22:42:56
Az éhezés, az ínségünk, a nélkülözésünk akkor válik elviselhetetlenné, amikor lelki szárazsággal jár együtt. Amikor azt érezzük, hogy nem csak, hogy nélkülöznünk kell, de egyedül kell járnunk a pusztában, a szabadság útját...
prikul
2011.05.28 01:35:23
Ez Mózes válasza a kérdésre, hogy milyen Isten – a vicc szerint… Egy barátom unszolására én is elolvastam a Viskó című könyvet. Bár nekem összességében kicsit túl amerikai, volt egy-két dolog, ami kimondottan tetszett, és volt, ami elgondolkodtatott. Például…..
Újra és újra felmerül a kérdés: mit tegyünk? Mi a következő lépés? Hogyan tovább?Péter válasza: térjetek meg, keresztelkedjetek meg, és fogadjátok a Szentlelket!Azaz:"térjetek meg": forduljatok Jézushoz. Egyrészt: azt tegyétek, ami közelebb visz Jézushoz, másrészt…..
Elkezdődött az Advent, és megfogalmazódott bennem a kérdés: mire várunk? Kérdésem elsősorban a keresztényeket érinti. Mások nem nagyon várnak, vagy? Nekem úgy tűnik, hogy az egyházi liturgián belüli várakozás, a Jézusra való várakozás, vagy inkább a második eljövetelére…..
prikul
2010.12.07 08:07:03
prikul
2011.02.20 01:14:43
Ha úgy tűnne, hogy Ő nem jön, akkor menjünk Elé mi, és adjunk hálát Neki, hogy feltáruljon a közelsége...
prikul
2011.01.13 21:54:17
olykor találkozom kisgyerekes anyákkal, és manapság már - tanulás végett is - figyelem őket hogyan fegyelmeznek, vannak, akik szigorúbbak és vannak ’lágyabb szívűek’. És elkezdtem gondolkodni ezen a fegyelmezés-dolgon. Alapjában véve azt gondolom, hogy a nevelés…..
prikul
2010.11.30 10:41:10
@Takana:
Lehet mégse velem kéne blogot írnod – kissé megkésettek a reakcióim…:) viszont tény, mintha magunkkal beszélgetnénk – de lesz ez még így se…;)
A fogalmak pakolását én is inkább kihagynám most.
Azt gondolom, jobb esetben először nővé válunk, azután anyává… de az sem baj, ha az anyaság tesz nővé. Azonban teljessé az anyaság (is) tesz.
Én mindig úgy gondoltam, hogy egy nő egy férfi mellett tud nővé válni, s fordítva, a férfié férfivá nő mellett. Hogy egymást teszik azzá, amik.
„abban viszont biztos vagyok, hogy az otthonteremtés, elfogadás, ezek nagyon anyai dolgok”
Miért gondolod ezeket annyira anyai dolgoknak? S ez akkor kizárólagosan vonatkozik nálad az anyai kategóriába, vagy átfedéssel akár az apaiba?? (Én nem látom ezt annyira anyai dolgoknak, de azt hiszem, ha belegondolok egy-két előttem példakén álló család életébe, akkor nagyrészt valóban így van – jobb esetben azonban nem…)
Erre én is kíváncsi lennék: „vajon, ha a nőnek a saját gyerekét kell nevelnie, az más?” s hogy „megváltoztatja-e a fegyelmezési technikáját ez a fajta érzelem?”
És elérkeztünk arra a pontra, amiben megfogtál: „miben más az apa és az anya szigora?” „pont ezt keresem, h miben vagy hogyan?” – én is:) még nem találtam meg a választ… nem tudom, hogy ezek mennyire típus, és mennyire férfi női szerepek kérdése. Ha megnézek egy olyan családot, ahol az anyuka a dominánsabb a nevelésben, s ezt összevetem azzal, ahol az apuka… hát, fogós kérdés… de talán mindkettőnél közös, hogy a szigor következetes, az apa (még ahol csak néha is) megjelenő szigorát, nevelését, és szeretetét valahogy racionálisabbnak vélem. S ezzel nem azt mondom, hogy az anyáé nem racionális, csak valahogy talán kicsit több benne az érzelem… (egyelőre ebben próbáltam megfogni ezt a kérdést, több-kevesebb sikerrel…:))
Lehet mégse velem kéne blogot írnod – kissé megkésettek a reakcióim…:) viszont tény, mintha magunkkal beszélgetnénk – de lesz ez még így se…;)
A fogalmak pakolását én is inkább kihagynám most.
Azt gondolom, jobb esetben először nővé válunk, azután anyává… de az sem baj, ha az anyaság tesz nővé. Azonban teljessé az anyaság (is) tesz.
Én mindig úgy gondoltam, hogy egy nő egy férfi mellett tud nővé válni, s fordítva, a férfié férfivá nő mellett. Hogy egymást teszik azzá, amik.
„abban viszont biztos vagyok, hogy az otthonteremtés, elfogadás, ezek nagyon anyai dolgok”
Miért gondolod ezeket annyira anyai dolgoknak? S ez akkor kizárólagosan vonatkozik nálad az anyai kategóriába, vagy átfedéssel akár az apaiba?? (Én nem látom ezt annyira anyai dolgoknak, de azt hiszem, ha belegondolok egy-két előttem példakén álló család életébe, akkor nagyrészt valóban így van – jobb esetben azonban nem…)
Erre én is kíváncsi lennék: „vajon, ha a nőnek a saját gyerekét kell nevelnie, az más?” s hogy „megváltoztatja-e a fegyelmezési technikáját ez a fajta érzelem?”
És elérkeztünk arra a pontra, amiben megfogtál: „miben más az apa és az anya szigora?” „pont ezt keresem, h miben vagy hogyan?” – én is:) még nem találtam meg a választ… nem tudom, hogy ezek mennyire típus, és mennyire férfi női szerepek kérdése. Ha megnézek egy olyan családot, ahol az anyuka a dominánsabb a nevelésben, s ezt összevetem azzal, ahol az apuka… hát, fogós kérdés… de talán mindkettőnél közös, hogy a szigor következetes, az apa (még ahol csak néha is) megjelenő szigorát, nevelését, és szeretetét valahogy racionálisabbnak vélem. S ezzel nem azt mondom, hogy az anyáé nem racionális, csak valahogy talán kicsit több benne az érzelem… (egyelőre ebben próbáltam megfogni ezt a kérdést, több-kevesebb sikerrel…:))
prikul
2010.12.07 09:19:27
@Takana:
otthonteremtés, elfogadás: "az anyaság is el- és befogadással kezdődik" - ez nagyon jó gondolat. már régebben hallottam, vagy megfordult a fejemben, de most valahogy nem állt össze eddig. köszi!
"tényleg így gondolod?" - igen! ;) Vagy te nem így látod? Te hogy gondolod? (Egyszer beszélgettem erről egy férfival, aki cölibátusban él, és szerinte nem csak így válhatunk azzá, amik vagyunk. Én viszont azt gondolom, hogy oké, lehet, viszont enélkül sokkal nehezebb. S igazán csak egy (leginkább teljes értékű, jó) kapcsolatban válhatunk férfivá és nővé. Szerintem ez a természetéből adódik… hogy élet van valakiben, hogy egymáshoz kell csiszolódnunk, folyamatos megsemmisülés és önmegvalósulás, hogy egyre jobban megértem a másik nemet, így egyre inkább azzá válok, ami vagyok…)
otthonteremtés, elfogadás: "az anyaság is el- és befogadással kezdődik" - ez nagyon jó gondolat. már régebben hallottam, vagy megfordult a fejemben, de most valahogy nem állt össze eddig. köszi!
"tényleg így gondolod?" - igen! ;) Vagy te nem így látod? Te hogy gondolod? (Egyszer beszélgettem erről egy férfival, aki cölibátusban él, és szerinte nem csak így válhatunk azzá, amik vagyunk. Én viszont azt gondolom, hogy oké, lehet, viszont enélkül sokkal nehezebb. S igazán csak egy (leginkább teljes értékű, jó) kapcsolatban válhatunk férfivá és nővé. Szerintem ez a természetéből adódik… hogy élet van valakiben, hogy egymáshoz kell csiszolódnunk, folyamatos megsemmisülés és önmegvalósulás, hogy egyre jobban megértem a másik nemet, így egyre inkább azzá válok, ami vagyok…)
Szent Pál még olyan szépen, olyan egyértelműen megírta a Bibliában, hogy mulier taceat in ecclesia (a nők hallgassanak az egyházban)! (Vö. 1Kor 1,34). Bezzeg akkor még rend volt! Nade manapság, hogy a nők nem átallnak fedetlen fővel megjelenni – és imádkozni! i-mád-koz-ni!!…..
Nemrégiben kezdtem el gondolkodni azon, hogy vajon mit tanít, hogy Istent ilyen mindent látó szemként (is) ábrázolják/juk. És hogy számomra igaziból ez mennyire idegen, és kicsit félelmetes is. Kicsit ilyen "big brother", és ami legjobban zavar, hogy mennyire…..
Minél inkább szeretünk, annál inkább fáj a másik ellen elkövetett bűn, és annál inkább tudatosul bennünk, mennyi mindent bocsátanak meg nekünk...
Azaz az önzés magányossá tesz. Csak ha tudunk magunkról megfeledkezve szeretni, nem leszünk magányosak, de találunk közösséget másokkal...
Mert a megtérés mindenek előtt azt jelenti, hogy újra szóba állunk az Istennel.Minden kiengesztelődés egymással is, Istennel is, kommunikációval kezdődik. Még akkor is, ha szavaink a fájdalmaink vagy sebzettségünk szavai, vigyük oda Istenhez. A szavainkat vigyük, azt amink van, és…..
prikul
2010.07.10 00:23:52
Ti mit tennétek, ha világossá válna számotokra, hogy pusztán néhány napotok, max egy-két hetetek van hátra az életből? A napokban több csoportot is vezettem külföldön, s az egyikben volt egy középkorú hölgy, akinek már hosszú ideje elhúzódó rákos daganata van, s ráadásul…..
kerdeseink
"és lányok álmodtak vele éjjelenként" - a legjobb Pasiról női szemmel (I.)
2010.06.04 19:29:00
kiderült már rólam, hogy nő vagyok?...előjáróban: nálam a pasi szó egyáltalán nem negatív, sőt... Lazább, élettelibb és életközelibb, mint a férfi szó. Kérdésem pedig nem bántó, csak esetleg nem megszokott...Szerintetek milyen szexuális kisugárzása van (volt) Jézusnak?…..
prikul
2010.06.14 10:59:12
@andrisi: nekem az értelmét a kérdésnek az adja, ami a többinek.
engem inkább Jézus emberségéhez visz közelebb. szal nem annyira vicces a kérdés, mint elgondolkodtató. mert komolyan: ki szokott ezen elgondolkodni? pedig egyet kell értsek egy nemrég barátom általi kijelentéssel: kapcsolataink 80%-át a szexualitás határozza meg. Miért lenne kivétel Jézus, Isten? miért ne beszélhetnénk erről, amikor az embert legnagyobb százalékban határozza meg, és foglalkoztatja ez a kérdés?
És mivel ő is ember volt, neki is volt/van ilyen. És volt (van?) szexuális élete. Ezért most ne tegyetek máglyára. Mert ebben nincs semmi rossz, sőt. és hogy ezt hogy élte meg (amit kb az egyház is tanít...) azt számomra egy tisztaságát hitelesen megélő ember világítja meg, és hiteti el velem...
De érdekesnek találom Takana felvetését... hogy milyen lehetett ez a kisugárzás...furának tartom a kérdést, mert ahogy írod: "annak, akiknek nagyon erős szexuális kisugárzásuk van, és vannak, akiket ismerve olykor csodálkozom, hogy hogy lehet gyereke... ;) És azt se mondanám, hogy a kor vagy az életállapot a legmeghatározóbb".
hát szerintem mindenkinek van ilyen kisugárzása - ok, vannak, akik ennek észlelését elnyomják, vagy nem engedik felszínre hozni, befogadni - de épp, akiknél én nem érzem ezt a kisugárzást (és azt mondom - jujj...), annál Te érzed, s akiknek csodálod, hogyhogy van gyereke, annál meg én érzem ezt... így lehet...
sztem... szal itt akkor most azt kérdezném... mit is értünk szexuális kisugárzás alatt?
engem inkább Jézus emberségéhez visz közelebb. szal nem annyira vicces a kérdés, mint elgondolkodtató. mert komolyan: ki szokott ezen elgondolkodni? pedig egyet kell értsek egy nemrég barátom általi kijelentéssel: kapcsolataink 80%-át a szexualitás határozza meg. Miért lenne kivétel Jézus, Isten? miért ne beszélhetnénk erről, amikor az embert legnagyobb százalékban határozza meg, és foglalkoztatja ez a kérdés?
És mivel ő is ember volt, neki is volt/van ilyen. És volt (van?) szexuális élete. Ezért most ne tegyetek máglyára. Mert ebben nincs semmi rossz, sőt. és hogy ezt hogy élte meg (amit kb az egyház is tanít...) azt számomra egy tisztaságát hitelesen megélő ember világítja meg, és hiteti el velem...
De érdekesnek találom Takana felvetését... hogy milyen lehetett ez a kisugárzás...furának tartom a kérdést, mert ahogy írod: "annak, akiknek nagyon erős szexuális kisugárzásuk van, és vannak, akiket ismerve olykor csodálkozom, hogy hogy lehet gyereke... ;) És azt se mondanám, hogy a kor vagy az életállapot a legmeghatározóbb".
hát szerintem mindenkinek van ilyen kisugárzása - ok, vannak, akik ennek észlelését elnyomják, vagy nem engedik felszínre hozni, befogadni - de épp, akiknél én nem érzem ezt a kisugárzást (és azt mondom - jujj...), annál Te érzed, s akiknek csodálod, hogyhogy van gyereke, annál meg én érzem ezt... így lehet...
sztem... szal itt akkor most azt kérdezném... mit is értünk szexuális kisugárzás alatt?
Személyes tapasztalatom is, de eddig úgy tűnt mások is küszködnek ezzel vagy hasonlóval. Kérdésem a múltról és a jelenről szól: hogyan lehet, tudod elengedni mindazokat az élményeket, emlékeket, sebeket, melyek megkötnek a jelenben? Mikor megfogalmazódott bennem a kérdés,…..
van igazi belső béke őszinte belső szabadság nélkül?..
Volt már olyan élményed, vagy csináltál már olyat, hogy volt valaki, aki a barátod/szerelmed kezdett lenni, azaz számodra fontos és egyre inkább közvetlenné váló kapcsolatban voltatok, de még csak az elején, csak ilyen ismerkedősdi, és elmondtál vmit, ami nagyon fontos is, komoly…..
prikul
2010.05.13 11:14:23
a kérdés elgondolkodtató - talán ezért is a késői reflektálás, de mostanra ez született meg bennem:
@Lajla: egyetértek Veled. de lehet, hogy ez, amit írsz (ez nekem is ismerős), azt már csak akkor érzi, gondolja így az ember, amikor már képes elfogadni azt, amit megtudott... de szerintem ez mindig időbe telik - kinek-kinek igénye szerint valamennyi időre van szüksége ahhoz, hogy ezt kimondhassa: "itt van valaki, akit szeretek, és azt szeretem benne, aki. de annak hatására lett azzá, amik történtek vele. lehet nehéz, de ez segítette őt azzá lenni, akit most szeretek" - ezt nagyon jól megfogalmaztad, köszi, tényleg így van, vagy így kéne működnie.
nekem pl. sok idő volt elfogadnom, így néznem, látnom valakit... persze van olyan is, amikor ez rövidebb ideig tartott. gondolom személy, kapcsolat és egyéni alkat kérdése is..
de most így gondolkodva az is eszembe jutott, hogy a másikat is figyelembe kell venni. figyelni kell rá is - és itt jön a kérdés lényege azt hiszem. mi a fontosabb, őszintének lenni, vagy figyelni a másik rezdüléseit, és tekintettel lenni rá, és a kapcsolatunk mélységére. mindkét esetben tiszteletben tartod a másikat. viszont ebben az esetben én úgy gondolom, hogy a "nincs válasz" is egy válasz, de nem lehet biztosan tudni, hogy mi az, ugyanakkor van idő felkészülni egy olyan válaszra is, ami esetleg fájó lehet...
@Lajla: egyetértek Veled. de lehet, hogy ez, amit írsz (ez nekem is ismerős), azt már csak akkor érzi, gondolja így az ember, amikor már képes elfogadni azt, amit megtudott... de szerintem ez mindig időbe telik - kinek-kinek igénye szerint valamennyi időre van szüksége ahhoz, hogy ezt kimondhassa: "itt van valaki, akit szeretek, és azt szeretem benne, aki. de annak hatására lett azzá, amik történtek vele. lehet nehéz, de ez segítette őt azzá lenni, akit most szeretek" - ezt nagyon jól megfogalmaztad, köszi, tényleg így van, vagy így kéne működnie.
nekem pl. sok idő volt elfogadnom, így néznem, látnom valakit... persze van olyan is, amikor ez rövidebb ideig tartott. gondolom személy, kapcsolat és egyéni alkat kérdése is..
de most így gondolkodva az is eszembe jutott, hogy a másikat is figyelembe kell venni. figyelni kell rá is - és itt jön a kérdés lényege azt hiszem. mi a fontosabb, őszintének lenni, vagy figyelni a másik rezdüléseit, és tekintettel lenni rá, és a kapcsolatunk mélységére. mindkét esetben tiszteletben tartod a másikat. viszont ebben az esetben én úgy gondolom, hogy a "nincs válasz" is egy válasz, de nem lehet biztosan tudni, hogy mi az, ugyanakkor van idő felkészülni egy olyan válaszra is, ami esetleg fájó lehet...
mi alapján gondolod valakiről, hogy ő az Ő? van olyan, ami hiába ha minden más oké is, de ha az nincs meg benne, akkor nem 'játszik tovább'?Te már megtaláltad Őt? Volt már legalábbis, hogy azt érezted: "Igen, Ő az!"?..
Hogy lássalak! Ahogy meg van írva: "mutasd meg arcodat, hallasd hangodat!" (Én 2, 14)..
szerintetek mit jelent szerelmesnek lenni? honnan tudod, hogy szerelmes vagy-e?és szerintetek milyen a szex szerelem nélkül? egyáltalán Te szexelsz/szexelnél szerelem nélkül?..
prikul
2010.04.23 00:34:41
prikul
2010.04.24 12:12:49
múlthéten egy barátnőm mesélte el egyik barátja esetét. a srác megbeszélte egy épp házassági válságban lévő nővel, hogy "csak szex és más semmi!" egy ideig működött is, amikor egyszer csak azt vette észre, hogy így a nő nagyon nézelődik: hogy ide milyen jó lenne a kisfiam nem tudom én mije, ide meg ez és ez... na ekkor a srác leállította, hogy hé, stop, megbeszéltünk valamit, akkor ennyi volt, vége...
mindenesetre ez sok kérdést felvethet... pl. a srác (40 éves) tényleg nem kötődött egyáltalán? vagy csak féltette az addigi életét? vagy csak más tervei vannak? de akkor... mindenesetre én sokszor nem értem a férfiakat:)
szóval @barokkmacs: tökre köszi a meglátásod, ezt én is valahogy így gondolom...
mindenesetre ez sok kérdést felvethet... pl. a srác (40 éves) tényleg nem kötődött egyáltalán? vagy csak féltette az addigi életét? vagy csak más tervei vannak? de akkor... mindenesetre én sokszor nem értem a férfiakat:)
szóval @barokkmacs: tökre köszi a meglátásod, ezt én is valahogy így gondolom...
prikul
2010.04.24 12:18:12
@Zsoozsy: köszi a válaszod! @Lajla: neked is:) van benne vmi...mindketőtök válaszában:)
másrészt...sajna én is hajlok a mindent ki akarok próbálni-ra, de azért igyekszem korlátozni magam... csak így vannak dolgok, amik ott motoszkálnak a fejemben... milyen lehet? s van hogy nem nyugszom, amíg meg nem tudom... persze tudom, vannak dolgok, amikkel többet ártanék, mint használnék... de ugye az ember nem mindig tud (akar) észnél lenni...
másrészt...sajna én is hajlok a mindent ki akarok próbálni-ra, de azért igyekszem korlátozni magam... csak így vannak dolgok, amik ott motoszkálnak a fejemben... milyen lehet? s van hogy nem nyugszom, amíg meg nem tudom... persze tudom, vannak dolgok, amikkel többet ártanék, mint használnék... de ugye az ember nem mindig tud (akar) észnél lenni...
Még egy vulkánkitörés sem tudta megakadályozni, hogy a hivatásgondozás európai jezsuita felelősei a hétvégén Lengyelországban találkozzanak. Igaz a visszaút vonattal kicsit macerás volt, de túléltük. Egy ilyen találkozó jó alakalom volt, hogy elgondolkodjak egy olyan kérdésről, amit korábban…..
prikul
2010.04.24 00:46:09
Szerintem lálo meglátásában benne van a lényeg (bár az egyedül élők kategóriáját kritikával szemlélem, talán ebben nem értünk egyet…)
@lálo: „a magam igazi boldogságáért. Persze ez a lehető legjobb, amit másokért is tehetek”.
Annyira jó, hogy ezt írtad. Mert azt gondolom, csak így van értelme. Az menjen el szerzetesnek, papnak vagy alapítson családot, aki ezt azért teszi, mert azt gondolja, ez az, amiben igazán boldog tud lenni – és a legjobb kifejezés sztem erre, amit lálo írt: ez a lehető legjobb, amit másokért is tehetek. Életemmel igazolom, amit képviselek (képviselni akarok) és nem fordítva, nem a szavaimmal igazolom életem…
és így válhat valódi olyan közösséggé egy közösség, amely vonzó tud lenni, miközben megtartó is.
(És persze tenném hozzá: egészséges embereknek kell lennünk, bármelyik életformát is választjuk…Egyéni tapasztalat: középiskolás éveim alatt volt alkalmam közelebbről megismernem egy szerzetesrendet – és persze ahogy néhányunkkal ebben a korban „megesik”, szerzetes szerettem volna lenni. Istenkapcsolatomnak nagyon jót tett ez az életforma, mitagadás. De föltűnt, hogy a fiatalok jönnek – majd mennek a rendből. Én, mint kollégista éltem a nővérekkel, ő mellettük, és életre szóló barátságot kötöttem egy a hivatása és rendje mellett máig is kitartó illetővel. A lényeg: van egy rendtag (aki állítólag beteg is, amit nekem igazoltak tettei), aki szét tudta zúzni az egész közösségi életet (nem maradt meg végül egy fiatal sem mellette, vagy kiléptek, vagy teljesen lebetegedtek)… már ami maradt a kiöregedő rendből… számomra meghatározó volt ez az egész szerzetesekről alkotott képem alakulásában...)
@lálo: „a magam igazi boldogságáért. Persze ez a lehető legjobb, amit másokért is tehetek”.
Annyira jó, hogy ezt írtad. Mert azt gondolom, csak így van értelme. Az menjen el szerzetesnek, papnak vagy alapítson családot, aki ezt azért teszi, mert azt gondolja, ez az, amiben igazán boldog tud lenni – és a legjobb kifejezés sztem erre, amit lálo írt: ez a lehető legjobb, amit másokért is tehetek. Életemmel igazolom, amit képviselek (képviselni akarok) és nem fordítva, nem a szavaimmal igazolom életem…
és így válhat valódi olyan közösséggé egy közösség, amely vonzó tud lenni, miközben megtartó is.
(És persze tenném hozzá: egészséges embereknek kell lennünk, bármelyik életformát is választjuk…Egyéni tapasztalat: középiskolás éveim alatt volt alkalmam közelebbről megismernem egy szerzetesrendet – és persze ahogy néhányunkkal ebben a korban „megesik”, szerzetes szerettem volna lenni. Istenkapcsolatomnak nagyon jót tett ez az életforma, mitagadás. De föltűnt, hogy a fiatalok jönnek – majd mennek a rendből. Én, mint kollégista éltem a nővérekkel, ő mellettük, és életre szóló barátságot kötöttem egy a hivatása és rendje mellett máig is kitartó illetővel. A lényeg: van egy rendtag (aki állítólag beteg is, amit nekem igazoltak tettei), aki szét tudta zúzni az egész közösségi életet (nem maradt meg végül egy fiatal sem mellette, vagy kiléptek, vagy teljesen lebetegedtek)… már ami maradt a kiöregedő rendből… számomra meghatározó volt ez az egész szerzetesekről alkotott képem alakulásában...)
Mert öröm Jézushoz tartozni.Olyan öröm, ami segít tovább menni az úton, kinek-kinek a saját útján...
prikul
2010.04.23 00:37:41
Azért amije volt, amit kapott.Ez által a hálaadás által válik bőségessé az a kevés, ami elég se lett volna. Tudni hálát adni, hálásnak lenni azért, ami van, amink van, amik vagyunk, hogy bőség fakadjon belőle...
Sokféle pap van. Milyenek is? Annyit hallom templomba járó emberektől, különösen fiataloktól: „Nehéz szót váltani a papunkkal/plébánosunkkal, mert…”: a.) állandóan utazik („zarándok pap”); b.) minden környékbeli templomot és plébániát ő újít…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz