Adatok
homeross
0 bejegyzést írt és 1 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
A tiltás gyümölcse és az engedés bűne (Kommunikációs irányelvek keresztény botrányokhoz)A konzervatív keresztény megerősödés az egyháztól kapott akkora csapást, amiből még nem tért magához, és évekig tart majd…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Húsvét másodnapja van. Nagy belső indítást érzek, hogy elmenjek én is
locsolni. Hatalmas vödör hideg vízzel szembe önteni azokat, akik alszanak.
2010 tavaszán leginkább azokat szeretném meglocsolni, hideg ébresztő vízzel,
kiket nagy-nagy szeretettel éveken keresztül egy-egy lelkiismeretes pap,
szerzetes mindent félretéve nevelt, oktatott, hittan órákon, vagy
kollégiumokban, iskolapadokban.
Ébresztő hajdani hittanosok, egyházi intézmények növendékei! A gonosz,
néhány szomorú - eléggé el nem ítélhető - papról lerántotta a hallgatás
fátylát. Jól tette, de ti, akik oly sok lelkiismeretes, nagyszerű,
szentéletű papot, szerzetest ismertek miért hallgattok? .... Igen, kell
beszélni arról az 1%-ról akik, felelőtlenül bemocskolták a bennük bízó
gyermekeket, de kell beszélni a többiekről is, azokról a lelkipásztorról is,
akik, hihetetlen jósággal, szeretettel hajoltak le hozzánk.
Nagyon sok papot ismerek, de ismerőseim közül hozzám, mint hajdani
gyermekhez egyetlen egy sem közeledett bűnös vággyal. Mindazt, amit értéknek
tartok magamban, annak nagy részét olyan nemes lelkű papoktól kaptam, mint
Bálint Lajos püspök úr, aki tegnap hunyt el. Róla, és még nagyon sok
szentéletű papról, szerzetesről csak jót, szépet tudok mondani. Hat év
teológia alatt hozzám, de tudtommal társaimhoz sem, soha senki ferde
hajlammal nem közeledett. A Fehérvári szeminárium számomra tényleg a
Megtestesült Bölcsesség otthona volt, és mindig nagy-nagy szeretettel,
tisztelettel gondolok vissza az ottani tanáraimra, elöljáróimra,
püspökeimre. Paptanáraink a tanulmányaikért, önfeláldozó munkájukért a
kommunista rendszertől sem elismerést, sem segítséget nem kaptak, és mégis,
vállalva az oktatás a nevelés nagyon nehéz munkáját, hihetetlen
tisztességgel helyt álltak. Számomra, de hiszem, hogy kispap társaim számára
is mindenben példaképek voltak.
Húsvét másodnapján ébredjünk fel! Hallgatásunkkal önmagunkra is árnyékot
vetítünk, mert a kívülállók csak a szennyről hallva, könnyen
általánosítanak, és azt hihetik, hogy az egyházi intézmények a bűnnek, a
szennynek az otthonai. Bennünket az igazság, melyet ismerünk,
megtapasztaltunk, kötelez! Biztatlak, hogy egy-egy kedves paptanárunkról,
szerzetes nevelőnkről mi is rántsuk le a fátylat és írjuk le, fogalmazzuk
meg egy-egy levélben, beszámolóban azt a sok jót, szépet, mit általuk
kaptunk a jó Istentől. Töltsük meg a sajtót, a világhálót olyan, Istennek
szentelt személyek életrajzával, cselekedeteivel, akikre csak büszkeséggel
tudunk gondolni. Ne hagyjuk, hogy néhány, részben még nem is ellenőrzött
féligazság, bemocskolja azokat az intézményrendszert, vagy azokat a
személyeket is, melyek számunkra nagylelkűen otthont adtak, lelki szellemi
születésünkhöz hozzájárultak.
Húsvét másodnapján friss hideg vízzel, mindenkinek jó locsolást kívánok!
Szeretettel, Csaba testvér
Magyar Kurír