Adatok
toromasi
0 bejegyzést írt és 18 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Már ha ezzel meglepek valakit... Nyílván az előző cikkre szeretnék reagálni, miszerint Magyarországon olyan határtalan a politikai választék tengere, mit tengere, világóceánja, hogy az egyszerű választó már beléfúl kínjában.
Nem tudom, érdemes-e még ebben az országban…..
toromasi
2013.07.12 10:26:33
Szerintem az összes negatívumával együtt még mindig a fidesz a legelfogadhatóbb.
Egy indai tankönyv szerint amíg a zöldségek fogyasztása erőt és egészséget ad az embernek, addig a hús egyaránt leépíti a testet és a szellemet is.
A húst fogyasztók gyakran csapodárak, hazugok, nem tartják be az ígéreteiket, becstelenek, lopnak, verekednek és…..
Nagyon nem szeretnénk kimaradni a Nemzeti Együttműködés Rendszeréből, ezért néhány ötlettel mi is hozzájárulnánk a Nagyon Fontos Nyilatkozat terjesztéséhez:
..
toromasi
2010.07.05 09:37:38
@stratez: Nem valószínű, hogy politikai hasznot remél a dologtól; politikai hasznot inkább olyasmitől lehet remélni, mint az ingyenes tömegközlekedés bedobása.
Szerintem - elég naívan - azt gondolja, hogy komolyan tudunk venni emelkedettnek számító gondolatokat, esetleg még azonosulni is képesek vagyunk azokkal.
(Ha az érintettek mégis marhaságnak gondolják a szöveget, akkor persze bukik a mutatvány.)
Szerintem - elég naívan - azt gondolja, hogy komolyan tudunk venni emelkedettnek számító gondolatokat, esetleg még azonosulni is képesek vagyunk azokkal.
(Ha az érintettek mégis marhaságnak gondolják a szöveget, akkor persze bukik a mutatvány.)
toromasi
2010.07.05 10:42:23
@stratez: Legalább elő lehet jönni újra a királlyá koronázós baromsággal.
Abban egyetértek, hogy tekintélyt, népszerűséget a jó kormányzással lehet (sőt kell) kiérdemelni.
Abban egyetértek, hogy tekintélyt, népszerűséget a jó kormányzással lehet (sőt kell) kiérdemelni.
toromasi
2010.07.05 12:16:02
@elGabor: Tényleg támadási felület ez az intézkedés.
Az is tény, hogy mindent elkövetnek megfelelő helyeken, hogy sokszorosára hízlalják a témát.
Mégis: nem hiszem, hogy nagyobb jelentőséget tulajdonítanának neki a választók, akik már jó évtizede hallják unos-untalan a diktátor-vádat.
Az mégiscsak fontosabb számukra, hogy pl. tudnak normálisan közlekedni a vasútvonalak újranyitásával.
Az is tény, hogy mindent elkövetnek megfelelő helyeken, hogy sokszorosára hízlalják a témát.
Mégis: nem hiszem, hogy nagyobb jelentőséget tulajdonítanának neki a választók, akik már jó évtizede hallják unos-untalan a diktátor-vádat.
Az mégiscsak fontosabb számukra, hogy pl. tudnak normálisan közlekedni a vasútvonalak újranyitásával.
A nyelv és a genetika kapcsolata izgalmas és forró téma. Ma már teljes bizonyossággal tudjuk, hogy léteznek olyan gének, amik befolyásolják a nyelvhasználatot és a nyelvtanulást, az is biztosnak látszik, hogy létezik egy velünk született általános nyelvtan, amit azután a gyerek…..
toromasi
2010.06.20 16:07:29
@ritaki: A h-betűs elmélet egy elképzelésnek nem rossz, de nem tűnik túl megalapozottnak, hiszen
- a magyar történetírásra sokkal nagyobb hatást gyakorló német történetírásban h-val és anélkül is fordul elő a szó;
- latin alakjában a 'hun' szó is előfordul h-betűs és h-betű nélküli változatban;
- már a klasszikus latinban is találunk alternatív alakokat: humerus/umerus, harena/arena stb.
A néphagyományt nem feltétlenül csak a mai "vasár- és ünnepnapi" (főként verbális) hagyományőrzés formájában lehet elképzelni: életszerűbb pl. az állattenyésztés, öltözködés, használati tárgyak, díszítési elemek stb. mindennapos továbbvitelére gondolni. Ennek létezése pedig aligha vitatható.
- a magyar történetírásra sokkal nagyobb hatást gyakorló német történetírásban h-val és anélkül is fordul elő a szó;
- latin alakjában a 'hun' szó is előfordul h-betűs és h-betű nélküli változatban;
- már a klasszikus latinban is találunk alternatív alakokat: humerus/umerus, harena/arena stb.
A néphagyományt nem feltétlenül csak a mai "vasár- és ünnepnapi" (főként verbális) hagyományőrzés formájában lehet elképzelni: életszerűbb pl. az állattenyésztés, öltözködés, használati tárgyak, díszítési elemek stb. mindennapos továbbvitelére gondolni. Ennek létezése pedig aligha vitatható.
toromasi
2010.06.20 16:14:46
@ritaki: A hun-magyar hagyomány nem a finnugor elmélettel egyidejűleg jelent meg, viszont a finnugor elmélet megjelenésével egyidejűleg került sor a hun-magyar hagyomány létjogosultságának kétségbe vonására.
Ennek oka a jellegzetesen XVIII. századi, túlzottan nyelvcentrikus szemlélet:
A XVIII. század elején az óriási tekintélyű G. W. Leibniz "De Originibus Gentium" című értekezésében (1710) megjelölte az akkori új irányt: minthogy a népek eredetéről nincsenek korabeli feljegyzések, az egyes népek nyelvét kell vallatóra fogni és belőlük következtetéseket levonni.
Így állapítja meg aztán pártfogoltjára, J. G. Eckhartra is hivatkozva, hogy a hunok szlávok (!) voltak, ellenben a magyarok a finnekkel rokon nép.
Eckhart 1729-ben megjelent "Commentarii de Rebus Franciae" című könyvében kb. ugyanezt leírja: bár összekeverik őket, a magyarok és a hunok teljesen mások, hiszen a hunok szláv nyelven beszéltek, a magyar pedig a finnel hozandó összefüggésbe.
A. L. Schlözer, aki kora egyik legbefolyásosabb tudományos publicistája volt, továbbvitte Leibniz gondolatát, vagyis, hogy a népeket nyelvük szerint kell csoportosítani, és azt Oroszország népeire (így az uráliakra is) alkalmazta (ez a „leibnizo-schlözeriánus etnográfia”, copyright by Jean Rousseau).
Meggyőződése, hogy a népek eredetét és rokonságát azok nyelvének vizsgálata hivatott eldönteni; Gyarmathi Sámuelhez írt levelében azt írja, hogy reményei szerint a nyelvészeti összevetések megálljt parancsolnak a történészeknek a magyarok származásával kapcsolatban.
L. A. Gebhardi szerint a magyar történetírók kevés adatuk lévén anyagot gyűjtöttek a görög és római történetíróknál, és ott Attilára bukkanva a hunok utódainak adták ki a magyarokat, hogy történelmüket attilai tettekkel díszíthessék. Megállapítja, hogy a mai magyarok nyelve alapján lehet a valós régi történetükre következtetni: nyelvük a finnekével stb. rokon (Geschichte des Reichs Hungarn unter der Herrschaft der Magyaren, 1782).
Egy 1792-ben megjelent magyarellenes iromány ezt a gondolatot átvette és kiegészítette azzal a gúnyos megjegyzéssel, hogy persze a beképzelt magyarok ezt a rokonságot nem tartják hízelgőnek (Grosse Wahrheiten und Beweise in einem kleinen Auszuge aus der ungarischen Geschichte, név nélkül).
Két évvel a támadó pamflet megjelenése után Joseph Hager kiadott egy könyvecskét "Neue Beweise der Verwandschaft der Hungarn mit den Lappländern" címmel (ez a kiadvány a mai napig nagy tekintéllyel bír a finnugor nyelvelmélet híveinek körében, noha döbbenetesen felületes és elképesztően sok tévedés, hiba található benne rövidke terjedelme ellenére). Hager is felemlegeti a vádat: ugyan Sajnovicsék a magyarok elé tárták a nyelvi bizonyítékokat, ők eredetüket mégis inkább Attila ragyogó udvarából és a hunok győzedelmes seregeitől akarják levezetni.
A XIX. század elejére viszont ez a minden mást lehengerlő nyelvcentrikusság "kiment a divatból".
J. Chr. Engel - aki pedig Schlözer-tanítvány volt! - "Geschichte des Königreichs Ungern" című, 1811-ben megjelent művében egyetlen oldalt szentelt a nyelv kérdésének: és ott sem maga terjeszkedik ki erre a területre, hanem Révai Miklós kutatásaira hivatkozik.
A szemléletbeli változást talán a nyelvész Wilhelm von Humboldt gondolata érzékelteti a legjobban; szerinte tévedés feltételezni, hogy a nyelvtudomány egymaga dönthetne a nemzetek rokonságáról. Sőt, még a saját területén, a nyelvek rokonságának vizsgálatánál is rászorul a történelemre: véleményének megalapozásához gyakran, kiigazításához pedig mindig szüksége van rá.
Nem volna itt az ideje megfontolni szavait?
Ennek oka a jellegzetesen XVIII. századi, túlzottan nyelvcentrikus szemlélet:
A XVIII. század elején az óriási tekintélyű G. W. Leibniz "De Originibus Gentium" című értekezésében (1710) megjelölte az akkori új irányt: minthogy a népek eredetéről nincsenek korabeli feljegyzések, az egyes népek nyelvét kell vallatóra fogni és belőlük következtetéseket levonni.
Így állapítja meg aztán pártfogoltjára, J. G. Eckhartra is hivatkozva, hogy a hunok szlávok (!) voltak, ellenben a magyarok a finnekkel rokon nép.
Eckhart 1729-ben megjelent "Commentarii de Rebus Franciae" című könyvében kb. ugyanezt leírja: bár összekeverik őket, a magyarok és a hunok teljesen mások, hiszen a hunok szláv nyelven beszéltek, a magyar pedig a finnel hozandó összefüggésbe.
A. L. Schlözer, aki kora egyik legbefolyásosabb tudományos publicistája volt, továbbvitte Leibniz gondolatát, vagyis, hogy a népeket nyelvük szerint kell csoportosítani, és azt Oroszország népeire (így az uráliakra is) alkalmazta (ez a „leibnizo-schlözeriánus etnográfia”, copyright by Jean Rousseau).
Meggyőződése, hogy a népek eredetét és rokonságát azok nyelvének vizsgálata hivatott eldönteni; Gyarmathi Sámuelhez írt levelében azt írja, hogy reményei szerint a nyelvészeti összevetések megálljt parancsolnak a történészeknek a magyarok származásával kapcsolatban.
L. A. Gebhardi szerint a magyar történetírók kevés adatuk lévén anyagot gyűjtöttek a görög és római történetíróknál, és ott Attilára bukkanva a hunok utódainak adták ki a magyarokat, hogy történelmüket attilai tettekkel díszíthessék. Megállapítja, hogy a mai magyarok nyelve alapján lehet a valós régi történetükre következtetni: nyelvük a finnekével stb. rokon (Geschichte des Reichs Hungarn unter der Herrschaft der Magyaren, 1782).
Egy 1792-ben megjelent magyarellenes iromány ezt a gondolatot átvette és kiegészítette azzal a gúnyos megjegyzéssel, hogy persze a beképzelt magyarok ezt a rokonságot nem tartják hízelgőnek (Grosse Wahrheiten und Beweise in einem kleinen Auszuge aus der ungarischen Geschichte, név nélkül).
Két évvel a támadó pamflet megjelenése után Joseph Hager kiadott egy könyvecskét "Neue Beweise der Verwandschaft der Hungarn mit den Lappländern" címmel (ez a kiadvány a mai napig nagy tekintéllyel bír a finnugor nyelvelmélet híveinek körében, noha döbbenetesen felületes és elképesztően sok tévedés, hiba található benne rövidke terjedelme ellenére). Hager is felemlegeti a vádat: ugyan Sajnovicsék a magyarok elé tárták a nyelvi bizonyítékokat, ők eredetüket mégis inkább Attila ragyogó udvarából és a hunok győzedelmes seregeitől akarják levezetni.
A XIX. század elejére viszont ez a minden mást lehengerlő nyelvcentrikusság "kiment a divatból".
J. Chr. Engel - aki pedig Schlözer-tanítvány volt! - "Geschichte des Königreichs Ungern" című, 1811-ben megjelent művében egyetlen oldalt szentelt a nyelv kérdésének: és ott sem maga terjeszkedik ki erre a területre, hanem Révai Miklós kutatásaira hivatkozik.
A szemléletbeli változást talán a nyelvész Wilhelm von Humboldt gondolata érzékelteti a legjobban; szerinte tévedés feltételezni, hogy a nyelvtudomány egymaga dönthetne a nemzetek rokonságáról. Sőt, még a saját területén, a nyelvek rokonságának vizsgálatánál is rászorul a történelemre: véleményének megalapozásához gyakran, kiigazításához pedig mindig szüksége van rá.
Nem volna itt az ideje megfontolni szavait?
toromasi
2010.06.19 07:56:53
@ritaki: A hun-magyar hagyománnyal nem kell "nyomulni", elég ránézni a térképre és látható, hogy a magyarság el sem tudta volna kerülni, hogy a sztyeppei birodalom keretei közé kerüljön. (És ennek semmi köze az esetleges szubjektív igényhez a "hősi múltra".)
A hun-magyar kapcsolat ugyanis nem azt jelenti, hogy anyuka hun volt, a gyermeke meg magyar; a "hun" nem egynyelvű, egységes népet takar, ez egy gyűjtőfogalom. Kb. az a szituáció, ahogy a bizánciak rómaiaknak nevezték magukat, mert a Római Birodalom része voltak.
Az a finnugor elmélet híveinek hibája, hogy ellentétesnek vélik a hun-magyar hagyományt az elméletükkel; a kettőt együtt vallotta pl. a neves történetíró, Pray György, de maga Sajnovics János is (Illyés Gyula szintén ezt gondolta).
A h-betűs elmélet keveri a nyelvészetet és a történettudományt: annak, hogy a franciák hogyan írnak egy szót, lehet jelentősége, de az objektív valóságot (a magyarság hun "keretben" élését) nem befolyásolja.
A hun-magyar kapcsolat ugyanis nem azt jelenti, hogy anyuka hun volt, a gyermeke meg magyar; a "hun" nem egynyelvű, egységes népet takar, ez egy gyűjtőfogalom. Kb. az a szituáció, ahogy a bizánciak rómaiaknak nevezték magukat, mert a Római Birodalom része voltak.
Az a finnugor elmélet híveinek hibája, hogy ellentétesnek vélik a hun-magyar hagyományt az elméletükkel; a kettőt együtt vallotta pl. a neves történetíró, Pray György, de maga Sajnovics János is (Illyés Gyula szintén ezt gondolta).
A h-betűs elmélet keveri a nyelvészetet és a történettudományt: annak, hogy a franciák hogyan írnak egy szót, lehet jelentősége, de az objektív valóságot (a magyarság hun "keretben" élését) nem befolyásolja.
A kettős állampolgárság ügyéről kevesen tudnak, akarnak racionálisan gondolkodni (amikor 2004-ben vitatkoztam egy amúgy értelmes barátommal, elismerte az összes ellenérvemet igaznak, a vége mégis az lett, hogy de attól még meg kell szavazni, mert csak). Ennek ismeretében most…..
Borítékolható módon sokan lekomcsiztak, mikor szóvá tettem, hogy a Fidesz eltörölné a miniszteri fizetések 15%-os csökkentésének lehetőségét, ezzel kvázi visszaemelnék azokat a 2009. júniusa előtti szintre, és ez mennyire szemben áll a Répássy Róbert által eddig…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz