Regisztráció Blogot indítok
Adatok
tialera

43 bejegyzést írt és 8 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Este még remegve siettünk fel a jó meleg lakásba. A jófajta házi pálinka égette ugyan a nyelőcsövet, de sebaj, hiszen kis időn belül már jobb volt a közérzetünk, visszatért az élet a hidegben átfagyott tagjainkba. Másnap váratlanul ért a szinte már nyárias hőség, le is került rólunk a sál és a…..
Már nagyon régóta ne érzett semmit. Csak ürességet. Reménytelenséget. Szomorúságot. Fájdalmat. És a bizonyosságot: Nincs remény. Nincs Isten. Nincs kegyelem. Hol az volt a benyomása, hogy tehetetlenül vergődik egy gödör alján, hol tömlöcben érezte magát. Rabláncon. A saját sorsa rabságában. Nem…..
Jó néhány esztendővel ezelőtt Stuttgartban járhattam. Vasárnap közeledtével természetes volt számomra, hogy ellátogatok az ottani magyar protestáns gyülekezet istentiszteletére. Ekkor majdhogynem könnyeket csalt a szemembe egy váratlan élmény: az alkalom nemzeti imádságunk közös éneklésével…..
Írj sokat! Írj szívből! – mondta egyszer egy tanárom. És ha úgy érzem, hogy nem tudok írni? – kérdeztem tőle. Akkor írj arról, hogy nem tudsz írni… – felelte. Ezen ne múljon… – gondoltam. Nyugodt, békés vasárnap délután van, elhatározom, hogy elsétálok a lakhelyemhez közeli parkba. Leülök egy…..
Ma reggel úgy éreztem, ideje visszatekinteni és számba venni a régmúltat. Kezdetben teremtettem az eget és a földet. A föld még kietlen és puszta volt, és a Lelkem lebegett a vizek fölött. Akkor ezt mondtam: Legyen világosság! És lett világosság. Elválasztottam a világosságot a sötétségtől. És…..
Biztonságban voltam az engem körülvevő meleg burokban. Szerettem ott lenni. De egyszer csak azt éreztem, hogy itt az idő. Indulni kell! Buzgón kezdtem feltörni a tojás héját, ami hosszas küzdelem után végre sikerült is… Megérkeztem erre a világra! Persze nem csak egyedül én. Amikor körbenéztem,…..
Százezer ember gyűlt össze a budapesti Népstadionban 1989. július 29-én, hogy Billy Graham (1918–2018) amerikai evangélistát hallhassa. Én is köztük voltam, 17 esztendős, Istent kereső tinédzserként. Ennyi év távlatából természetesen nem emlékszem már az apró részletekre, de arra igen, hogy mennyire…..
Egy nő nemet mondott, és ezzel a tettével még a hírekbe is bekerült. Jacinda Ardern új-zélandi miniszterelnök 2017-ben, harminchét éves nőként nyerte meg a választást, és lett országa legfiatalabb miniszterelnöke. Hivatali ideje alatt gyermeket szült, és kivette a szigetországban járó, hathetes ún.…..
Korán indult útnak, úgy érezte, még hajnalok hajnalán tévedt el az erdőben, és mostanra – legalábbis a nap állásából ítélve – már kora délelőtt lehetett. Végre-valahára átszűrődött a fény a lombok között, így lassan talált egy keskeny, alig észrevehető utat. A faágak az arcába csapódtak, a karját…..
Kezében volt a kormány. Kezében volt a hatalom. Élt is vele. Már csak pár lépésre volt tőlem amegálló, azt hittem, még elérem a buszt, de nem, mégsem. A vezető nem várt meg, indult.„Lekéstem. Előbb is indulhattam volna. Talán én is hibás vagyok... Ha szépen kiáltok,vajon megvársz? Hallgatnom kellett…..
Itt ülök egy padon, és a vizet nézem. Elmerengek a habok látványán, és azt gondolom, olyan az emlékezet, mint ez a folyó. Időről-időre partra veti a hulladékot. A víz uszadékfától, műanyagtól, lyukas lábostól szabadul. Az én emlékezetem a szégyen érzésétől próbálna megválni, ha tudna. De nem tud.…..
Már éjfél is elmúlt. A férfi – kócos hajjal, koszos ingben, izzadtan és borostás arccal – állt a hídon. Órák óta nézte, egyre csak nézte a vizet. Csend volt, csak a hullámverést lehetett hallani, és néha egy-egy részeg kurjongatását a távolból. A férfi fáradt volt. Nem is a teste, sokkal inkább a…..
Volt abban valami idegesítő, hogy a felnőttek mindig azt kérdezték, amikor kicsi voltam, hogy „Mi leszel, ha nagy leszel…?” Az igazat megvallva nem volt sziklaszilárd elképzelésem ezzel kapcsolatban. Sőt, gyakorlatilag semmi ötletem sem volt, valljuk be… Néha tudós, néha tanár akartam lenni.…..
Azt kérték, hogy írjunk arról, mi és milyen lenne az álommeló a számunkra. Szárnyalhat a fantáziánk. Szárnyalt, kérem szépen. Íme:  „A szerkesztőségben ültem és dolgoztam. Munkám az, hogy a beérkezett kéziratokat olvasom. Évente ezerre megy a beküldött regények és elbeszélések száma. Mennyi ember…..
A pénz számolva, az asszony verve jó tartja a mondás, ami ellen természetesen senkinek nem esik nehezére tiltakozni – kortól és nemtől függetlenül. Mindezzel együtt azonban sajnálatos módon napjainkban is komoly társadalmi problémát jelent a családon belüli, többnyire nők ellen elkövetett erőszak.…..
Fülhallgató a fülbe, mobil a kézbe: megszokott kép ez álmos budapesti reggeleken, vagy a délutáni csúcs idején, miközben az ember munkába, vagy épp munkából hazafelé igyekszik. Felnőttek kapcsolódnak így ki (esetleg zárják ki a valóságot – ez csupán nézőpont kérdése…). De persze nem csak ők tesznek…..
Imádom a szülővárosom, a lakóhelyem. Imádom Budapestet. A még nem ismert eddig még fel nem fedezett utcákat. Azt, hogy minden egyes nap ezernyi lehetőség adatik, hogy kilépjek komfortzónából, a megszokott elindulok otthonról, elmegyek a munkahelyemre, és elindulok haza sémából. Nehezen mozdulok ki,…..
„Az Úr ma is gyógyít!” – adatik tudtára mindenkinek. A férfi, akinek a telefonjából érkezik a sztentori hang, a bizonyságtételt a zsúfolt orvosi váróban hallgatja, mit sem törődve azzal, mások mit szólnak hozzá, hisznek-e ebben a kijelentésben vagy sem, vagy egyáltalán, zavarja-e őket ez a hangerő…..
Nehezen kászálódom ki az ágyból hajnali hatkor. Igazából fel sem ébredek reggelenként addig, míg meg nem ittam az első kávémat. Néha még akkor sem mindig. A mozdulatok megszokásból erednek, automatikusak. Zuhany, öltözködés, indulás, szerencsés esetben – ha elég ügyes és gyors vagyok – még akár egy…..
– „Miben rejlik a valódi erő?” – tette fel a kérdés Vilma, csak mintegy magának, mert nem tudta, nem lelte a választ, és gondolta, ha kimondja, akkor talán könnyebb lesz a dolga, előbb megtalálja a választ, amit keres. – „Az az erő, ha benne marad egy rossz kapcsolatban, egy házasságban, ahol már…..
A reggeleket szerette a legjobban Géza. Mindig nyugodtan aludt, és óramű pontossággal ébredt. Majd elkezdte a napot; mindig ugyanúgy. Mert szerette a kiszámítható ismétlődést és a szertartásokat. Tehát: kinyitotta a szemét (pontban ötkor), és bekapcsolta az ágya melletti éjjeliszekrényen lévő…..
„Nem mese ez, gyermek” – jutott Zsombor eszébe Adam Gopnik írásának szállóigévé lett címe, amikor belelapozott a könyvbe, amit szórakozottan, csak úgy találomra emelt le a polcáról. Camus: Pestis című munkája nehéz falatnak bizonyult, már csak azért is, mert komolyan elgondolkodtatta a fiatal…..
Az író meredten nézett maga elé. Nem egyszerűen csupán a levegőbe bámult, hanem a számítógép képernyőjét bűvölte. Egészen pontosan az üres képernyőt. – „Valamit írni kell, valamit írni kellene, mert különben baj lesz… Megesz a szerkesztőm, és felnégyel, lefejez, vagy ki tudja, mit tesz velem a…..
– „Vele biztos nem stimmel valami, homokszem kerülhetett a rendszerbe” – gondolta Szuzie. Mert valahányszor várandós vagy kisgyermekes anyákat látott, benne bizony nem mozdult meg semmi… Nem érezte, soha nem érezte, hogy anya akarna lenni. Akkor sem, amikor a húszas évei elején egyre többen…..
– „Istennek hála, hogy internet is van ezen  világon…! Így a szegény szülő nincs arra kárhoztatva, hogy mindig mindent tudjon… És arra sincs immáron szüksége, hogy lexikonok tömkelegének birtokosa legyen. Pusztán annyit kell tennie, amikor gyermeke – első pillanatban megoldhatatlannak tűnő – házi…..