Regisztráció Blogot indítok
Adatok
alone i know

0 bejegyzést írt és 13 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Folyik a vita az USA és Kína közti keleskedelmi mérleg hatalmas egyensúlyhiányáról, ami a két ország világgazdaságban betöltött szerepe, no meg a méretek miatt korántsem csak a közvetlenül érintettek magánügye. Legutóbb Krugmant idéztük, aki az egyik élharcosa azoknak, akik…..
alone i know 2010.03.28 22:24:18
@Rorgosh:
A „fundamentumok rendben vannak” az mi?
Az USA fizetési és kereskedelmi mérlege szuficites, akkor a világ maradék részének a kereskedelmi és fizetési mérlege lenne deficites. Az jobb lenne? Miért?
Valahol mindig valamilyen szempontból fundamentálisnak tekintett mutatóval baj lenne.
Ha minden országnak minden pillanatban zéró lenne a fizetési mérlege, akkor vagy minden ország egy önálló zárt egység lenne, azaz nem beszélhetnénk globális rendszerről és világkereskedelemről, vagy az országok kizárólag árúbarter viszonyba lépnének egymással és ezért nem lenne szükség nemzetközileg elfogadott pénzre.

Fundamentális kiigazítás kell tegyek: alapvetően nem a dollár került bajba, hanem a vietnámi háború finanszírozás következtében az USA fizetési mérleg romlása rávilágított arra, hogy a dollár aranyparitására alapozott pénzügyi rendszer nem praktikus, mivel az arany és a dollár külön-külön is árucikkekké váltak, ezért képtelenség volt elbánni a spekulánsokkal.
Az aranypénzrendszer rengeteg gyötrelemmel járt: ha valahol sok összegyűlt belőle, akkor azokat a többiek meg akarták támadni, ha meg valahogy béke volt,akkor elkezdett elszivárogni az arany magától a centrumból a perifériákra, ami miatt sosem volt belőle sehol sem elég, újabb és újabb háborúk törtek ki érte. Nagyon nagy lépés volt megszabadulni tőle, valójában ezért béke Nobel díj járna Nixonnak.

Csakhogy Kína, és a világ egyéb népei, akik a dollárt választották megtakarítási devizának + a dollár olajra konvertálhatósága = a dollárt kvázi arannyá tették. Azonban ez maga a lét elviselhetetlen könnyűsége, csodálatos: hisz ellentétben az aranykészletek korlátozottságával a FED annyi dollárt teremt, amennyit a globális gazdaság igényel. Ha véletlenül többet teremtene, azt egyszerűen felszívná az infláció, és kész.

Infláció? Most a Cash is king, a dollár reálértéke az egekben, sokkal több négyzetméter luxuslakást, sokkal több yachtot, vállalati tulajonrészt (részvényeket) stb-t lehet érte kapni, mint 2007-ben. Arabok és Ázsiaiak (szuverén alapjaik) éltek is a lehetőséggel, és szétvásárolták magukat az USA-ban. Pedig a FED most pumpált több, mint egy trillió dollárt a globális hatású pénzügyi közvetítőkbe, most ugrott meg az USA kormány éves költségvetési hiánya.
Ennyit a „hülye közgazdászok” fundamentumairól. Kéne egy kis természettudományos ismeret ahhoz, hogy a pénz természetét jobban megértsék. De eleve hiányos szemléletű tankönyvekből oktatnak közgazdaságtant, bugyuta és életszerűtlen modellekkel operálva. Tudom, mert elvégeztem. Baromság volt az egész. Nem tudomány, hanem halandzsa kontra halandzsa.
Pontosabban a renminbiről (ez a kínai pénz hivatalos neve, a jüan az egysége) és a kínai devizapolitika egész világot romba döntő jellegéről. Aki tanulmányaiban éppen most tart a fizetési mérleg fogalmánál, különösen nagy haszonnal olvashatja. Jól illusztrálja annak…..
alone i know 2010.03.22 21:15:47
@Rorgosh:
Hát igen, az a fránya életszínvonal változás: a feltörekvő országokban nő, a centrumban kevésbé, sőt. Elindult a kiegyenlítődés, és amíg ez nem történik meg, addig az olcsóbb munkaerő kiszorítja a drágábbat, és ez bizony a centrum országok dolgozó rétegeire nézve sötét évtizedeket sejtet.
Azonban ez a kiszorító hatás csak azon javak piacán érvényesülhet, ahol konkurálnak!
Az USA földek, és a rá épülő ingatlanok például nem importálhatók Kínából, és az amerikai hajkoronákat is USA-ban praktizáló fodrász tudja megnyírni, nem a pekingi, stb., stb. )
Azonban az amerikai kőműves nem fogadna el jüant fizetségül, míg a kínai szívesen tartalékol dollárban.
Ez a helyzet kulcsa, én erre céloztam.
Egyébként a tiéddel ellentétes konklúziót eredményező gondolatmenetet is játszva le lehetne vezetni, ami a protekcionizmusra jól reagáló belső kibocsátás élénkülés haszonélvezőinél felhalmozódó dollárok révén egyre nagyobb belső fogyasztást és így egyre nagyobb tőkefelhalmozáshoz vezet ( a fogyasztóknak jószágot eladóknál, feltételezhetőleg amerikaiaknál), így tőkehiányról szó sem lehet, sőt, a munkanélküliség is zuhanásnak indul, hurrá, juhei!
Kínai belső piac hamarosan eléri azt a fejlettségi szintet, amikor már nem csupán az export orientált növekedés (külső tényezőktől –pl. USAfogyasztastol való függés) az egyetlen járható út, akkor majd talan maguktol leszoknak arrol, hogy a juant a dollarhoz kossek..
alone i know 2010.03.24 15:20:39
@Rorgosh:
az USA fizetési mérleg hiány -önmagában- nem veszélyezteti a kínai dolgozó dollármegtakarításának reálértékét (nálad tranzakciós értékkel együtt), mert az FED akkor is dollárt ad a dollárkötvényért lejáratkor. ha ezzel a hiányt növeli, a kínai pedig kap a dollárjáért árut mástól, azt nem Obamától várja. (Ha mást nem, olajat adnak az arabok dollárért.) Fő, hogy dőjön a lé (dollárban), és dollárért mindig akarjon dolgozni vagy adni valamit valaki bárhol a világon, nem kell annak az USA-ban lennie.