Adatok
holdkóros.
230 bejegyzést írt és 53 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
lehet-e egyáltalán a test aspektusairól beszélni, bízhatunk-e a test ítélőképességében, vagy bárminek is abbéli képességében, hogy megfelelő ítéletet alkothat a magán kívül álló világról az érzékelés nyomvonalán, tudja-e a test, hogy mit érez, vagy az elme tudja, ösztön-e tudni, figyelmen kívül…..
holdkóros.
2024.01.23 09:06:58
Azt' nem mindegy, hogy a lélek posványától vagy egy taknyosra ázott tetemtől hánysz? :D
holdkóros.
2024.01.23 20:57:08
álmomban egy tehervagon sódert kell végigvonszolnom a Rub' al Khali-n, te meg krumplit kapálsz a kertben; és közben mindketten tudjuk, hogy nincs igazság...
nem remeg, csak dobálja a pixeleit; olyan, mint egy koraesti liezon az előszobában, lángoló pálmafákkal és leanderekkel, de már nincs az a szófordulat, már nincs megfelelője, sem vonásai, csak ez a loft-pokol; a hátramaradó, hatalmasra kopott terek rozsdával és semmivel, és hogy milyen gyenge minden…..
'visszafordíthatatlan jó éjszakát'; fácánok zabálnak egy elcsapott sünből. sima utunk van, kinyitod az esernyődet, és beszélni kezdesz az akciós padlizsánról. nehezen lehetne most bármi is ennél otthonabb...
persze igazából nem volt helyes válasz, mondjuk válasz sem, vagy bármi más, ami előremozdította volna a cselekményt, vagy legalább elviselhetővé tette volna a cselekmény teljes hiányát, meg most ezt, hogy semmi nem rezonál, csak lazacok szelik át a szobát, estére meg halomra döglenek a parkettán,…..
azt mondja, hogy ez valami okkult tudomány, a hormonok félresikerült, toxikus aktusa az agyban, de mit tud ő a félresikerülésről, azon kívül, hogy ha a tökéletesség eszménye, mint olyan, létezésre lenne optimalizálva, ez lehetne a maradéktalan megcsúfolása, egy ordító pontatlanság a téridőben, egy…..
hogy bent maradt, az összeakadt vállfák közt, mert a kabátokat ilyenkor az évelő illatok viselik, a gyűrődések közt meg hegymászók kerülgetik a holttesteket a csúcs felé, ez most az, hogy megadom magam az adalékanyagaidnak, meg az időjárási viszonyoknak, most igazából mindegy, ha kialszik az út, meg…..
mint az, amikor hivatkozol valakire az időszámításodban, hogy megvan az előtte, az utána, csak a köz halványodik, a köz nem meghatározó, a köz egy polaroidnyi homályos mosoly meg vicsorgás, ott csak pacsálsz a saját véredben, meg aktképeket festesz büfés szalvétákra, a vonatokon meg majd arra…..
persze, mert szerettem azt a napot, onnan jön a füst, a kisszobából, százkilencvenhét Churchill ül bent bársonyszékben, a többit már magadtól is tudod.sosem azzal az érezhető bizonyossággal és biztonsággal fixálta ide a vágy, ez másodrangú, molyból vannak a bútorok meg ürességből, és ott lenne a…..
mint leugrani májusba, szakad a nap, a sarkon kisbolt, a lakásban havazik. lassan kiköltözöm mindenből ami nyomaszt; sötétben hordalak le a konténerek mellé; festék és elhalt hámsejtek.krokodilok laknak a könnycsatornában.47 hektáron égő erdőtűz vagy. végtére is, rá lehet unni a dolgok…..
vagy hogy a szokottnál erősebb fényű izzót veszel, és meg akarsz nyugodni a bántó melegségében, ez talán hasonlít, mint amikor a napba nézel, aztán bármi másra meg hiába, csak valami trillázás a besült üvegtesten, meg a felismerés, hogy több hely kell a bölcsességfogaknak, ezt nemide. meg hogy…..
statisztikailag lehetséges, egész úton ez járt a fejemben, meg hogy hányszor lehet ugyanazon elbaszott módszer alapján szétszórt smaltira semmisülni valamiben anélkül, hogy tanulsága legyen, érted, az azonos eszköz, meg az ikermetódus jellemzően kirekeszti az eltérő végkifejleteket, akárhányszor is…..
'láttál már annyira kínos előadást, aminek a végén inkább a vasfüggönyt engedték le?'..
üres tér, a radiátoron macskával; ezt most be kéne keretezni, a zárt szélek egyértelműsítik a holt, csak a mit nem, ez örökzöld, mint egy reneszánsz festmény, amit nem akarsz a szalonban látni. ez olyan érzés lehet, mint határozatlan névelőnek lenni, hogy elméleti síkon nem vagy létező személy,…..
a foltokat nézed, a szemhéj beázásait csütörtök délután. a csövekben pisztrángok úsznak, hallod a falon át, ahogy a rozsda és a sokmillió apró pikkely összeér; súrlódás egy meszesedő verőérben.most nem alkalmas, mondod magadnak, olyasmire gondolni, amit szeretsz, ezek csak süketnéma halak a falban,…..
holdkóros.
2021.09.26 06:23:38
holdkóros.
2021.09.26 07:18:14
a fürdőszobában nyitva maradt a csap, merüljünk, öntse el a víz mindazt, ami otthont ad; a helyet, ahol tárgyak simogatják egymást egyre élettelenebbre. a színes tapéták túltelítettsége préseli ki a rohadó ablakkereteken a ház izzadtságszagát, a szobából a kiskertre látok, és néha tépek magamból,…..
nem baj, mert viaszból vannak kiöntve a csontjai, nem fogja meg, ha összemosod a pirosakkal
ez majd lepereg, minden lepereg...
azt mondja lelkileg van összetörve, és én ezt valahogy mindig úgy képzelem, hogy habkarikák vannak a szervei közt darabokban, pár percig éli még a déli dackorszakát, feláll az asztaltól, tenyérrel nyomatékosítja a létezését, bele a lapba, hogy nem baj, lesz majd más, egy századik érzékcsalódás, mind…..
most bent csend van és a koponya falain zümmög vissza mintha imitálni akarna magának langyos nyáresti neszeket és édesek a szájban a lövegek és a vénák kiterítve pihennek a parton térkép az álmaimhoz egy triázs nővér mosolyog az ablakban csonttörés elvitelre a férfi fűkaszával vágta le az ujjait nem…..
mint egy visszatérő álom arról, hogy sosem fogod látni az óceánt; és nem is lényeges, elég ha elhiszed, hogy nem fulladnál bele...
áporodott, akár egy rosszul tárolt emlék negatívja augusztusból.szeretem a bordaíveken sorjázó dunsztosüvegeket, fel sincsenek címkézve, mert már akkor romlott volt bennük minden, amikor el lettek téve az elkövetkezendő, el nem jövő teleinkre. mer' most sokáig csak ez lesz, ez a névtelen hosszú…..
nem azért, mert én voltam kevés, klimt csókja vagyok baszdmeg; hanem azért, mert sosem tudtam mi a faszt kéne kezdenem klee üres angyalaival; röhögés nélkül kibírni, hogy végül keresztre feszítik magukat egy másik, olcsóbb kliséért...
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz