Adatok
Monchini
0 bejegyzést írt és 17 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Sorstársaim! Nem szeretek ilyen oldalakat olvasni, mert alapjában véve mindig bizakodó, optimista természetű vagyok és hiszem, hogy talán jobb lesz és itt nem csak magamra gondolok… De az elmúlt 2 hónapom álláskereséssel telt és elkeseredtem…4 ( mások által is ) igen…..
Monchini
2010.05.14 14:20:56
@mojszipupi:
Köszönöm a választ, kommentálnám én is, ha nem gond.
Szereztem egy képesítést, ami nem arra szolgál, hogy kávét főzzek.
1. A kávéfőzés és az ehhez hasonló "asszisztencia" nem hinném, hogy releváns tapasztalat lesz majd egy megpályázott állásnál. (Még akkor sem, ha beleírom, hogy 2-3 év alatt "megismertem" ezt-meg azt hallomásból, egy "cégnél"...) A relevancia kérdése szerintem tisztázatlan egy kicsit.
2.Mint említettem, az oktatás-nevelés kérdésében képeztek ki, gyerekekhez és fiatalokhoz értek elsősorban, másodsorban pedig a felnőttképzéshez-neveléshez. Ez alapból determinál némileg a közszférában való elhelyezkedésre, ami talán másképp láttatja a helyzetemet.
3.Tisztában vagyok azzal, hogy mennyire fontos a tapasztalat és semmire sem vágyom jobban, csak arra, hogy megszerezzem. Kérdésem: Ki fog erre lehetőséget adni? Ismétlem: RELEVÁNS tapasztalatról beszélek, olyanról, ami a saját szakmámban fejlődési utat mutat, stb.
(Ha a válaszban nem veszed figyelembe a "szakterületemet", akkor is érdekelne, hogy a diplomás pályakezdő hogyan szerezhet "releváns" tapasztalatokat. Kávéfőzés, nyaralás ügyintézés a főnöknek, meg aktatologatás és e-mail iktatás szerű, akár 8 általánossal végezhető feladatok elvégzése mellett, ha már ennyire kötelezőnek érzed ezeket. Nem hiszek abban, hogy aki diplomásként beáll elvégezni ilyeneket, azt majd egyszercsak "felfedezik" és kap olyan feladatokat is, amelyekre valójában képes lenne szakmailag és emberileg is.)
Köszönöm a választ, kommentálnám én is, ha nem gond.
Szereztem egy képesítést, ami nem arra szolgál, hogy kávét főzzek.
1. A kávéfőzés és az ehhez hasonló "asszisztencia" nem hinném, hogy releváns tapasztalat lesz majd egy megpályázott állásnál. (Még akkor sem, ha beleírom, hogy 2-3 év alatt "megismertem" ezt-meg azt hallomásból, egy "cégnél"...) A relevancia kérdése szerintem tisztázatlan egy kicsit.
2.Mint említettem, az oktatás-nevelés kérdésében képeztek ki, gyerekekhez és fiatalokhoz értek elsősorban, másodsorban pedig a felnőttképzéshez-neveléshez. Ez alapból determinál némileg a közszférában való elhelyezkedésre, ami talán másképp láttatja a helyzetemet.
3.Tisztában vagyok azzal, hogy mennyire fontos a tapasztalat és semmire sem vágyom jobban, csak arra, hogy megszerezzem. Kérdésem: Ki fog erre lehetőséget adni? Ismétlem: RELEVÁNS tapasztalatról beszélek, olyanról, ami a saját szakmámban fejlődési utat mutat, stb.
(Ha a válaszban nem veszed figyelembe a "szakterületemet", akkor is érdekelne, hogy a diplomás pályakezdő hogyan szerezhet "releváns" tapasztalatokat. Kávéfőzés, nyaralás ügyintézés a főnöknek, meg aktatologatás és e-mail iktatás szerű, akár 8 általánossal végezhető feladatok elvégzése mellett, ha már ennyire kötelezőnek érzed ezeket. Nem hiszek abban, hogy aki diplomásként beáll elvégezni ilyeneket, azt majd egyszercsak "felfedezik" és kap olyan feladatokat is, amelyekre valójában képes lenne szakmailag és emberileg is.)
Levélírónk egykori tanára, Laczkovich Miklós Bolognai-rendszerről szóló írását fedezte fel a Wikipédián, és osztotta meg velünk. Az írás kifogásolja -többek között-, a felsőoktatás értelmetlen és hirtelen átalakítását, az ifjúságot egy nyájként befogadó…..
Monchini
2010.04.16 10:47:03
Elolvasva a tanulmányt, véleményem szerint, egy cseppet elfogult és elitista. Nyilván vannak rettentő dolgok a bolognai rendszer miatt és abban is igazat adok, hogy a tanárképzéshez ez nem éppen megfelelő képzési forma. Azonban, ha valóban ekkora a probléma, akkor ugyan miért nem "lázadt" jobban az akkori felsőoktatási elit, hogy ezt nem engedjük?
Régen az érettségivel kapcsolatban ment ugyanez a hercehurca; leértékelődés, szenvedő tanárok, parkolópálya, stb.
Ha azt vesszük, hogy a kilépő fiatal a diplomája alapján kap munkát, de a teljesítménye alapján tartják meg vagy rúgják ki, akkor...de ez csak egy felvetés.
Most tettem fel a blogomra egy szintén tömegesedéssel kapcsolatos, iskolai erőszakról szóló kis írást. Akinek van kedve, nézzen bele.
nevelesiasszisztens.blog.hu/2010/04/16/iskolai_eroszak_1
Régen az érettségivel kapcsolatban ment ugyanez a hercehurca; leértékelődés, szenvedő tanárok, parkolópálya, stb.
Ha azt vesszük, hogy a kilépő fiatal a diplomája alapján kap munkát, de a teljesítménye alapján tartják meg vagy rúgják ki, akkor...de ez csak egy felvetés.
Most tettem fel a blogomra egy szintén tömegesedéssel kapcsolatos, iskolai erőszakról szóló kis írást. Akinek van kedve, nézzen bele.
nevelesiasszisztens.blog.hu/2010/04/16/iskolai_eroszak_1
Monchini
2010.04.16 16:35:35
@miriamele: Elvileg hozzá lehet szólni bármelyik íráshoz. A bejegyzés végén van ilyen "szólj hozzá" opció.
Monchini a korábbi posztokban fevetett problémák megoldására tesz konkrét javaslatokat nevelési aszisztensként. Sok jó ötlet ad, érdemes elgondolkozni rajta. Kedves blog, hozzászólók és mindenki más!A "Tévhitek az oktatásról" című bejegyzés kommentjeit…..
Monchini
2010.04.02 10:20:32
@A Lesből Támadó Ruhaszárítókötél:
A legtöbb hozzászóló kommentárja arról árulkodott, hogy tulajdonképpen végig sem olvasták. Volt aki azt kérdezte, hogy ez most okj vagy Ba képzés...
A poszt, a belinkelt dolgokkal együtt alkothatna koherens egészet, azzal a céllal, hogy "jéé, hát ez meg mi? írjál már róla, hogy hogyan is van ez!"
Elveszett angyal írta le, hogy kb. mire számítottam itt, mint reakcióra. Nyilván tudtam, hogy a kutyafuttában, fél óra alatt megírt figyelem-felhívásomban lesznek hibák. Na de, hogy csak ezen lovagolni...
Annyi értelmes kérdést lehetne feltenni még. Érdekes módon, akik az első 20-30 hozzászólást írták, most valahogy nincsenek itt...
Akit tényleg érdekel, majd nézzen ide vasárnap környékén. Csinálok egy blogot és megírom benne részletesen a kérdéseket.
Egyébként, még mindig nem gondolom, hogy ez egy negatív reklám volt. Nyilván olvassák még sokan ezt a blogot, akik nem szólnak hozzá. Ha csak egy ember is átjön a blogra majd és utána azt mondja, hogy próbáljuk ki a módszereket, akkor jól járt mindenki. Legfőképpen az adott gyerekcsapat és ez talán itt a cél...
A legtöbb hozzászóló kommentárja arról árulkodott, hogy tulajdonképpen végig sem olvasták. Volt aki azt kérdezte, hogy ez most okj vagy Ba képzés...
A poszt, a belinkelt dolgokkal együtt alkothatna koherens egészet, azzal a céllal, hogy "jéé, hát ez meg mi? írjál már róla, hogy hogyan is van ez!"
Elveszett angyal írta le, hogy kb. mire számítottam itt, mint reakcióra. Nyilván tudtam, hogy a kutyafuttában, fél óra alatt megírt figyelem-felhívásomban lesznek hibák. Na de, hogy csak ezen lovagolni...
Annyi értelmes kérdést lehetne feltenni még. Érdekes módon, akik az első 20-30 hozzászólást írták, most valahogy nincsenek itt...
Akit tényleg érdekel, majd nézzen ide vasárnap környékén. Csinálok egy blogot és megírom benne részletesen a kérdéseket.
Egyébként, még mindig nem gondolom, hogy ez egy negatív reklám volt. Nyilván olvassák még sokan ezt a blogot, akik nem szólnak hozzá. Ha csak egy ember is átjön a blogra majd és utána azt mondja, hogy próbáljuk ki a módszereket, akkor jól járt mindenki. Legfőképpen az adott gyerekcsapat és ez talán itt a cél...
Monchini
2010.04.02 13:40:49
Egy tanár kollégánk reagál a blogon eddig megjelent posztokban felmerült "vádakra". Véleménye szerint hamis képet fest a tanárokról a posztok nagy része, akaratgyenge, dilletáns, máshová nem való embereknek állítja be a tanárokat.Kedves Ellenőrző!A blogot olvasva az…..
Monchini
2010.03.30 21:49:07
@tanmedve:
Kedves medve!
Ha az ellenőrző blog lesz oly kegyes, akkor valamikor majd olvashatsz egy megoldási javaslatot a főoldalon.
Ha nem lesznek kegyesek, akkor majd bemásolom ide, csak akkor már lesz újabb gumicsont, amin rágódhat mindenki. :)
Remélem, hogy azért lesz, aki elolvassa, hiszen tényleg egy alternatíváról van szó.
Kedves medve!
Ha az ellenőrző blog lesz oly kegyes, akkor valamikor majd olvashatsz egy megoldási javaslatot a főoldalon.
Ha nem lesznek kegyesek, akkor majd bemásolom ide, csak akkor már lesz újabb gumicsont, amin rágódhat mindenki. :)
Remélem, hogy azért lesz, aki elolvassa, hiszen tényleg egy alternatíváról van szó.
Monchini
2010.03.31 14:11:24
Kedves mindenki!
Tegnap írtam tanmedvének, hogy küldtem az ellenőrzőnek egy kis szösszenetet a témában. A helyzet az, hogy mivel ma nem rakták ki, legközelebb szerintem már más témát szeretnének. Azonban nem szeretném ha ezek, amiket írtam, elvesznének pont eme beszélgetés kapcsán.
Bemásolom ide nektek, sikerül ahogy sikerül.
A "Tévhitek az oktatásról" című bejegyzés kommentjeit végigolvasva egyre csak azt éreztem, muszáj közbeszólnom. Sok kérdés merült fel, amelyek egy részére próbálok most "tanácsot adni".
Ezek a következők:
- mit csináljon a tanár, ha nem tud fegyelmezni
- hogyan legyen tekintélye az "otthonról neveletlenül bejáró" diákok között
- hogyan kezelhetné a tanár az osztálytermi - mindenki számára- negatív helyzeteket
- megoldást jelenthet-e az oktatás-finanszírozás megváltoztatása, a társadalmi megbecsültség visszaállítására
- stb.
Tekintély
Először is a tekintélyről írnék pár keresetlen mondatot. Elliot Aronson igen neves, USA beli szociálpszichológus, nemrég hazánkban is előadást tartott egyik könyvével kapcsolatban. Ez a könyv, egy nálunk is nemrégiben felbukkant problémával foglalkozik, címe; Columbine után. Gondolom érthető, hogy miért említem.
(Azért tartom fontosnak megjegyezni, hogy az Amerikai Egyesült Államokban élő kutató, mivel az ottani populációra alapozza vizsgálatait is. Közhelynek számít a különböző kultúrák "olvasztó tégelye" kifejezés is az USA-val kapcsolatban. A kulturális különbségekből adódó feszültség, hazánkban csak a rendszerváltás - még inkább az ezredforduló - idején vált nyilvánvalóvá a társadalom számára.)
Aronson, "A társas lény" című könyvében ír arról, hogy hogyan működik a befolyásolás, társas közegben. Ezt itt most kifejteném pár sorban, pusztán azért, hogy érthető legyen a "hogyan fegyelmezzünk" kérdéskör fontossága.
Aronson a társas közegben történő befolyásolás három módját különbözteti meg; behódolás, azonosulás és internalizáció.
A behódolás során viselkedésünket két tényező befolyásolja; a jutalom elnyerése vagy a büntetés elkerülése. Mindaddig fennáll az adott viselkedés, ameddig kilátásban van a jutalom vagy a büntetés.
Az azonosulás során, egy kedvelt személy nézeteit, tulajdonságait, viselkedését stb. próbáljuk bensővé tenni, azonban ennek motivációja pusztán az, hogy hasonlítani kívánunk valamiben az adott személyhez. Az azonosulás némileg hosszabb ideig tarthat, mint a behódolás, azonban ez sem okoz valóban beépülő mintát.
Az internalizációs folyamatban a legtartósabb eredmény érhető el az egyén viselkedésében, mivel maga a cselekvés, belülről jutalmazottá válik. Amennyiben beépül egy minta, úgy függetlenedik forrásától és általános érvényűvé válik cselekedeteink motivációja során, önálló értékrendünk részévé lesz. (Aronson, Elliot: A társas lény, Akadémiai kiadó, 2008. 52-54. p.)
Konfliktuskezelés
Az egyik hozzászóló belinkelt két képet, "így is lehet tanítani a VIII. kerületben" címmel. Ne köntörfalazzunk, aki tudja, az tudja, ne fedje el. Deák Diák Általános Iskola. Az igazgatónő kiváló pedagógus, külföldi tanítási gyakorlattal, olyan konfliktuskezelési módszerekkel, melyeket oktat is, főiskolán. De erről egy kicsit később.
Ebben az iskolában tényleg magas azoknak az aránya, akik valamilyen vallási, etnikai kisebbséghez tartozónak vallják magukat. Sok a problémás család gyereke, rossz szociális háttérrel rendelkező diák, olyan aki sajátos nevelési igényű (SNI), stb. Ha valaki egyszer kigondolja "fent", hogy példát kellene venni akkor javaslom megtekinteni az adott iskola gyakorlatát.
Miskolc, Avas, lakótelep, szintén általános iskola és olyan feszültségek, amelyek a különböző egyéni, kisebbségi, szociális stb. különbségekből adódnak. Megoldották. Hogyan?
Nevelési és oktatási asszisztens
Nem, ez nem egy zabhegyező képzés. A következőkben felhívnám a figyelmet a szakma miben létére, hasznosíthatóságára és arra, hogy mégis akkor miért nincsenek ilyen szakemberek az iskolában.
oktatas.origo.hu/20090520/nem_kapnak_allas_a_pedagogiai_asszisztensek
Végezetül szeretném elmondani, hogy ez csupán egy lehetséges alternatíva, amely más országokban és hazánk egyes iskoláiban már bevált. Igen, akkor is, amikor a hozzászólók által vázolt helyzetben például, a gyerek nem veszi ki az mp3-at a füléből vagy magasról tesz a "15 fekvőtámasz"-ra, netán megalázza a tanárt.
Mi, nevelési asszisztensek se vagyunk varázslók. Három éven keresztül azt tanultuk, hogyan oldjunk meg helyzeteket az iskolában, mit kezdhetünk a tanulási zavarral, hogyan hozzuk össze az oktatás-nevelés szereplőit. (iskola-gyerek-szülő-szakszolgálatok-és bárki akire szüksége lehet a gyermeknek az optimális fejlődéshez)
Oktatási asszisztens kollégáink azzal a tudással felvértezve mennének az oktatási intézményekbe, hogy segítsenek tantervet fejleszteni, struktúrát átalakítani, rendszerszemléletűvé tenni az oktatást stb.
Ez csupán egy felületes ismertetés volt, abból a szemszögből, amellyel talán még nem találkoztak a pedagógusok, az iskola, a gyerekek szülők és senki más sem. Egy éve végeztek az elsők, most a második "csapat".
Aki változást szeretne, annak gondolnia kellene arra, hogy "drága pénzen taníttatott", a témában szakszerűen képzett segítők várják, hogy beinduljon a szakmában a változás szele. "Teremtődjön" igény arra a munkára, amelyről talán még nem is tudnak, de érzik a szükségét. Felülről pedig támogassák a szakma elhelyezkedését, ha már "kiképeztek" minket.
Üdvözlettel:
Monchini
Tegnap írtam tanmedvének, hogy küldtem az ellenőrzőnek egy kis szösszenetet a témában. A helyzet az, hogy mivel ma nem rakták ki, legközelebb szerintem már más témát szeretnének. Azonban nem szeretném ha ezek, amiket írtam, elvesznének pont eme beszélgetés kapcsán.
Bemásolom ide nektek, sikerül ahogy sikerül.
A "Tévhitek az oktatásról" című bejegyzés kommentjeit végigolvasva egyre csak azt éreztem, muszáj közbeszólnom. Sok kérdés merült fel, amelyek egy részére próbálok most "tanácsot adni".
Ezek a következők:
- mit csináljon a tanár, ha nem tud fegyelmezni
- hogyan legyen tekintélye az "otthonról neveletlenül bejáró" diákok között
- hogyan kezelhetné a tanár az osztálytermi - mindenki számára- negatív helyzeteket
- megoldást jelenthet-e az oktatás-finanszírozás megváltoztatása, a társadalmi megbecsültség visszaállítására
- stb.
Tekintély
Először is a tekintélyről írnék pár keresetlen mondatot. Elliot Aronson igen neves, USA beli szociálpszichológus, nemrég hazánkban is előadást tartott egyik könyvével kapcsolatban. Ez a könyv, egy nálunk is nemrégiben felbukkant problémával foglalkozik, címe; Columbine után. Gondolom érthető, hogy miért említem.
(Azért tartom fontosnak megjegyezni, hogy az Amerikai Egyesült Államokban élő kutató, mivel az ottani populációra alapozza vizsgálatait is. Közhelynek számít a különböző kultúrák "olvasztó tégelye" kifejezés is az USA-val kapcsolatban. A kulturális különbségekből adódó feszültség, hazánkban csak a rendszerváltás - még inkább az ezredforduló - idején vált nyilvánvalóvá a társadalom számára.)
Aronson, "A társas lény" című könyvében ír arról, hogy hogyan működik a befolyásolás, társas közegben. Ezt itt most kifejteném pár sorban, pusztán azért, hogy érthető legyen a "hogyan fegyelmezzünk" kérdéskör fontossága.
Aronson a társas közegben történő befolyásolás három módját különbözteti meg; behódolás, azonosulás és internalizáció.
A behódolás során viselkedésünket két tényező befolyásolja; a jutalom elnyerése vagy a büntetés elkerülése. Mindaddig fennáll az adott viselkedés, ameddig kilátásban van a jutalom vagy a büntetés.
Az azonosulás során, egy kedvelt személy nézeteit, tulajdonságait, viselkedését stb. próbáljuk bensővé tenni, azonban ennek motivációja pusztán az, hogy hasonlítani kívánunk valamiben az adott személyhez. Az azonosulás némileg hosszabb ideig tarthat, mint a behódolás, azonban ez sem okoz valóban beépülő mintát.
Az internalizációs folyamatban a legtartósabb eredmény érhető el az egyén viselkedésében, mivel maga a cselekvés, belülről jutalmazottá válik. Amennyiben beépül egy minta, úgy függetlenedik forrásától és általános érvényűvé válik cselekedeteink motivációja során, önálló értékrendünk részévé lesz. (Aronson, Elliot: A társas lény, Akadémiai kiadó, 2008. 52-54. p.)
Konfliktuskezelés
Az egyik hozzászóló belinkelt két képet, "így is lehet tanítani a VIII. kerületben" címmel. Ne köntörfalazzunk, aki tudja, az tudja, ne fedje el. Deák Diák Általános Iskola. Az igazgatónő kiváló pedagógus, külföldi tanítási gyakorlattal, olyan konfliktuskezelési módszerekkel, melyeket oktat is, főiskolán. De erről egy kicsit később.
Ebben az iskolában tényleg magas azoknak az aránya, akik valamilyen vallási, etnikai kisebbséghez tartozónak vallják magukat. Sok a problémás család gyereke, rossz szociális háttérrel rendelkező diák, olyan aki sajátos nevelési igényű (SNI), stb. Ha valaki egyszer kigondolja "fent", hogy példát kellene venni akkor javaslom megtekinteni az adott iskola gyakorlatát.
Miskolc, Avas, lakótelep, szintén általános iskola és olyan feszültségek, amelyek a különböző egyéni, kisebbségi, szociális stb. különbségekből adódnak. Megoldották. Hogyan?
Nevelési és oktatási asszisztens
Nem, ez nem egy zabhegyező képzés. A következőkben felhívnám a figyelmet a szakma miben létére, hasznosíthatóságára és arra, hogy mégis akkor miért nincsenek ilyen szakemberek az iskolában.
oktatas.origo.hu/20090520/nem_kapnak_allas_a_pedagogiai_asszisztensek
Végezetül szeretném elmondani, hogy ez csupán egy lehetséges alternatíva, amely más országokban és hazánk egyes iskoláiban már bevált. Igen, akkor is, amikor a hozzászólók által vázolt helyzetben például, a gyerek nem veszi ki az mp3-at a füléből vagy magasról tesz a "15 fekvőtámasz"-ra, netán megalázza a tanárt.
Mi, nevelési asszisztensek se vagyunk varázslók. Három éven keresztül azt tanultuk, hogyan oldjunk meg helyzeteket az iskolában, mit kezdhetünk a tanulási zavarral, hogyan hozzuk össze az oktatás-nevelés szereplőit. (iskola-gyerek-szülő-szakszolgálatok-és bárki akire szüksége lehet a gyermeknek az optimális fejlődéshez)
Oktatási asszisztens kollégáink azzal a tudással felvértezve mennének az oktatási intézményekbe, hogy segítsenek tantervet fejleszteni, struktúrát átalakítani, rendszerszemléletűvé tenni az oktatást stb.
Ez csupán egy felületes ismertetés volt, abból a szemszögből, amellyel talán még nem találkoztak a pedagógusok, az iskola, a gyerekek szülők és senki más sem. Egy éve végeztek az elsők, most a második "csapat".
Aki változást szeretne, annak gondolnia kellene arra, hogy "drága pénzen taníttatott", a témában szakszerűen képzett segítők várják, hogy beinduljon a szakmában a változás szele. "Teremtődjön" igény arra a munkára, amelyről talán még nem is tudnak, de érzik a szükségét. Felülről pedig támogassák a szakma elhelyezkedését, ha már "kiképeztek" minket.
Üdvözlettel:
Monchini
Monchini
2010.03.31 14:48:13
@Asszem:
Kedves "Asszem",
a helyzet az, hogy főiskolán, hálistennek' nem képeznek pedellust. :)
A pedagógiai asszisztens egy gyűjtőfogalom. Két szakmát fed le, az egyik a nevelési a másik az oktatási asszisztens.(Van még neveléskutatási is, de az nem éppen gyakorlati munka.)
Nem kívánok kiselőadást tartani erről, az elte ppk alábbi honlapján megtalálható, hogy "mire" képeztek ki minket.
Nevelési asszisztens:
www.ppk.elte.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=489&Itemid=707
Oktatási asszisztens:
www.ppk.elte.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=491&Itemid=709
Az, hogy ezen kívül mi az, amit megtehetünk a jog kérdéskörébe tartozik. Kevesen tudják, de 2002 környékén azt hiszem, változott a gyermekvédelmi törvény. Ennek értelmében, amennyiben egy szülő (!!!!), tanár, stb. akár verbálisan is agresszív megnyilvánulásokkal él egy gyerekkel szemben, úgy felelősségre vonható. Magyarán, ha egy tanár beveszi az eszköztárába a cinikus visszaszólásokat, netán a megszégyenítést stb., akkor a gyermek bejelentheti ezt a területileg illetékes gyermekvédelmi hatóságnál. Nyilván nem mindegyik gyerek fog élni ezzel, hiszen nem is tudnak róla, azonban a tanárok sem ismerik feltétlenül ezt a korlátozó intézkedést.
Bűntetőszoba...jogilag elképzelhetetlen, és annyi erővel, amennyivel felvesznek egész napra egy embert a "szoba" felügyeletére, alkalmazhatnának minket is, akik mondjuk konstruktív módszerekkel dolgozunk...vagyis dolgoznánk.
Kiküldés az óráról: Soha. 18 éves korig tilos. Sérül a gyermek oktatáshoz való joga. Fel lehet jelenteni aki csinálja. Plusz még, ha netán a gyerek elhagyja közben az iskola épületét, valamilyen kárt okoz magában vagy másban (tárgyi, emberi értékek) akkor, az abban az időben érte felelős pedagógus is felelősségre vonható.
Fizikai konfliktus nem lehet az iskolában. Legalábbis az intézményi dolgozók részéről nem. Törvény mondja ki.
Megfelelő kiállása pedig annak van, aki hiteles személy. Véleményem és tapasztalataim szerint ez nem mindig a kopasz, kigyúrt biztonsági. Talán, ha mégis beleolvastok a tekintély-hitelesség kérdéskörébe az előző hozzászólásomban, akkor kijön, hogy miért fontos a "jó" tekintély. Hogy hogyan lehet elérni? Például, ha szakmailag hiteles vagyok. A pedagógus szakmailag hiteles, ha alapvető nevelési és magas szintű oktatási feladatokat lát el. Ahhoz, hogy ne az osztálytermi, óra közbeni "megneveléssel" foglalkozzon, szüksége van segítőkre. Kooperatívan, reflektíven, őszintén közreműködve.
Hiába beszélünk nevelésről a tanító vagy a tanár kapcsán, ha egyszerűen annyira megszaporodtak a "neveletlen" diákok, hogy az oktatás kárára megy. Ha az osztálytermi-órai munka keretein belül kettéválasztjuk a két folyamatot azért, hogy a problémás helyzeteket ne a többi diák rovására oldja meg a pedagógus (hanem bízza a nev. asszisztensre), akkor a későbbiekben hatékonyabb lehetne az egész munkafolyamat.
Az oktatási asszisztensek pedig eközben fejleszthetnék a csudijó tanterveket, értékelési rendszereket, tantárgyi struktúrákat, hogy ne szégyenkezzünk már az összes PISA, IEA, stb. méréseken.
A tanár pedig taníthatna legjobb tudása szerint...
Kedves "Asszem",
a helyzet az, hogy főiskolán, hálistennek' nem képeznek pedellust. :)
A pedagógiai asszisztens egy gyűjtőfogalom. Két szakmát fed le, az egyik a nevelési a másik az oktatási asszisztens.(Van még neveléskutatási is, de az nem éppen gyakorlati munka.)
Nem kívánok kiselőadást tartani erről, az elte ppk alábbi honlapján megtalálható, hogy "mire" képeztek ki minket.
Nevelési asszisztens:
www.ppk.elte.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=489&Itemid=707
Oktatási asszisztens:
www.ppk.elte.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=491&Itemid=709
Az, hogy ezen kívül mi az, amit megtehetünk a jog kérdéskörébe tartozik. Kevesen tudják, de 2002 környékén azt hiszem, változott a gyermekvédelmi törvény. Ennek értelmében, amennyiben egy szülő (!!!!), tanár, stb. akár verbálisan is agresszív megnyilvánulásokkal él egy gyerekkel szemben, úgy felelősségre vonható. Magyarán, ha egy tanár beveszi az eszköztárába a cinikus visszaszólásokat, netán a megszégyenítést stb., akkor a gyermek bejelentheti ezt a területileg illetékes gyermekvédelmi hatóságnál. Nyilván nem mindegyik gyerek fog élni ezzel, hiszen nem is tudnak róla, azonban a tanárok sem ismerik feltétlenül ezt a korlátozó intézkedést.
Bűntetőszoba...jogilag elképzelhetetlen, és annyi erővel, amennyivel felvesznek egész napra egy embert a "szoba" felügyeletére, alkalmazhatnának minket is, akik mondjuk konstruktív módszerekkel dolgozunk...vagyis dolgoznánk.
Kiküldés az óráról: Soha. 18 éves korig tilos. Sérül a gyermek oktatáshoz való joga. Fel lehet jelenteni aki csinálja. Plusz még, ha netán a gyerek elhagyja közben az iskola épületét, valamilyen kárt okoz magában vagy másban (tárgyi, emberi értékek) akkor, az abban az időben érte felelős pedagógus is felelősségre vonható.
Fizikai konfliktus nem lehet az iskolában. Legalábbis az intézményi dolgozók részéről nem. Törvény mondja ki.
Megfelelő kiállása pedig annak van, aki hiteles személy. Véleményem és tapasztalataim szerint ez nem mindig a kopasz, kigyúrt biztonsági. Talán, ha mégis beleolvastok a tekintély-hitelesség kérdéskörébe az előző hozzászólásomban, akkor kijön, hogy miért fontos a "jó" tekintély. Hogy hogyan lehet elérni? Például, ha szakmailag hiteles vagyok. A pedagógus szakmailag hiteles, ha alapvető nevelési és magas szintű oktatási feladatokat lát el. Ahhoz, hogy ne az osztálytermi, óra közbeni "megneveléssel" foglalkozzon, szüksége van segítőkre. Kooperatívan, reflektíven, őszintén közreműködve.
Hiába beszélünk nevelésről a tanító vagy a tanár kapcsán, ha egyszerűen annyira megszaporodtak a "neveletlen" diákok, hogy az oktatás kárára megy. Ha az osztálytermi-órai munka keretein belül kettéválasztjuk a két folyamatot azért, hogy a problémás helyzeteket ne a többi diák rovására oldja meg a pedagógus (hanem bízza a nev. asszisztensre), akkor a későbbiekben hatékonyabb lehetne az egész munkafolyamat.
Az oktatási asszisztensek pedig eközben fejleszthetnék a csudijó tanterveket, értékelési rendszereket, tantárgyi struktúrákat, hogy ne szégyenkezzünk már az összes PISA, IEA, stb. méréseken.
A tanár pedig taníthatna legjobb tudása szerint...
Sziasztok! A egy élelmiszer üzletben dolgozok, és nagyon fura dolgok vannak nálunk. Minden reggel le kell adnunk a személyes dolgainkat az irodában, úgy mint a telefont,pénztárcát, bankkártyát, utalványokat.Sőt közös mappában kell jegyzetelni, hogy mennyi pénz van…..
Levélírónk a történelem tanítás nehézségeit írja le nekünk, külön kiemelve a diákok motiválatlanságát, amire a szaktanácsadó szerint megoldás lenne, ha puzzle-t készítene, az egyes tanagyagokhoz kapcsolódóan. Erősen megkérdőjelezhető ennek a hatásossága egy…..
Tékozló Homár
Re: Ijesztő idegen lény egy szabolcsi ásványvizes flakonban - Tornyospálca lesz a magyar Roswell
2010.03.09 10:06:21
Alaktalan zselélény volt az elején, békésen ringatózott az ásványvizes palackban, zöldre festette a vizet, majd felvett egy végtagok nélküli Draskovics Tibor formáját, hogy később darabokra essen. A Tornyospálcai Valami napokig izgalomban tartotta Kelet-Magyarországot, főleg, hogy…..
Monchini
2010.03.09 10:09:38
Monchini
2010.03.09 10:11:02
@Troecsvoek: Rézf..ú? Letakarták! Műemlékrongálás!
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz
Olvasgatva a posztot és a kommenteket, eszembe jutott pár kérdés a hozzászólókhoz.
1. Sokan mondják, hogy "mindenhova" pályakezdőket keresnek inkább, mert "ők bármit elvállalnak, bármennyiért". (Bármi alatt a munkakörülményeket, feltételeket értem, bármennyi alatt pedig a bérezést, időbeosztást stb.) Miért van mégis, hogy ha végignézem a hirdetéseket, mindenhol feltétel a 2-3 év minimum szakmai tapasztalat?
2. A frissen végzett, főiskolai diplomával rendelkezőnek, honnan legyen 2-3 év tapasztalata? (Mielőtt még a ruhatár-büfével jönne valaki és a főiskola-gimi alatti munkavállalással, elmondom, hogy nekem pl. voltak gyakorlataim, félévente kb. 30 óra, ami semmire sem elég. Egyébként pedig az oktatás-nevelés nagy családjához tartozom, elhivatottnak érzem magam és nem kávét akarok főzni, magassarkúban a multis főnöknek, pedig még 25 sem vagyok.)
Kíváncsian várom az ötleteket!